Fejér Megyei Hírlap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
1 . ^^^^Gazdaság^Ladalöm pelítik^^^^^^^^^^| ......................................................................................................................... _______________________________*.............................................................................------------------- Globális gond, az élelmezés Éhezők és jóllakottak Már mindannyiunk előtt ismert a kifejezés: globális probléma. Tudjuk, számolni kell vele az élelmiszer, az energia, a környezetszennyeződés területén, s mégis, néha az az érzésünk támadhat, hogy úgy élünk itt Magyarországon, mintha e problémák, vagy legalábbis egy részük nem is léteznének. Dr. Márton Jánost, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatóját az egyik ilyen átfogó gondról, a világ élelmiszerhelyzetéről, az éhezőkről és a jóllakottakról faggattuk. Az élelmiszerkérdés az egyik legsúlyosabb globális probléma. Az emberiség élelmezési helyzete alig javul: úgy léptük át a 80-as évek küszöbét, hogy az éhesek még éhesebbek, a jóllakottak pedig még jóllakottabbak. Földünkön jelenleg 450 millió ember a szó szoros értelmében éhezik, s további 500 millió hiányosan táplálkozik. Évente mintegy 50 millióan halnak meg a rossz táplálkozás következtében. Ráadásul sokan úgy tekintenek erre a globális problémára, mintha megoldhatatlan volna. Pedig a számítások azt mutatják, hogy elég lenne a fegyverkezési kiadások csökkentése az 1960. évi szintre, s máris komoly eredményeket érhetnénk el. Ehelyett azonban a fegyverkezési kiadások nőnek... — Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus éppen hazánkban nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy már megért két háborút, amit éhínség követett, de most attól tart, eljöhet egy harmadik világháború, " amit az éhínség előz meg. Hogyan vélekedik erről? — Ebben a megfogalmazásban van némi túlzás, dramatizálás, de igazság is. Már említettem, majdnem egymilliárd ember éhezik bolygónkon, és ez az egymilliárd ember napról-napra valóban elkeseredettebb. De van egy közmondás: mit ér a harag hatalom nélkül? — A fejlődő országok a 70- es évek eleje óta megduplázták katonai kiadásaikat, s jelenleg háromszor annyi pénzt költenek ilyen célra, mint amennyi segélyt kapnak. Ezek is aggasztó tények, ha meggondoljuk. — Igen, bár én ezt mindjárt pontosítanám. A fejlődő országoknak csupán egy hányada fegyverkezik, az a hányada, amely valóban fejlődik. Elég megtévesztő kifejezés az, hogy fejlődő ország, fejlődő világ? A függetlenné vált országok önérzetének tisztelete honosította meg e kifejezéseket az ENSZ-ben. Valójában fejletlen államokról van szó, amelyek körében akadnak ténylegesen fejlődő országok. Most jöttem haza Mexikóból, amelyről nyugodtan állíthatom, hogy fejlődő ország. A kormányzat ott egy példátlanul széles körű, nemzetközi tapasztalatokra támaszkodó élelmezési programot dolgoz ki. De még ott is szentségtörés lett volna például arról beszélni, hogy fogják vissza a népesedést. A mexikóiak úgy érvelnek, hisz még csak 70 millióan vagyunk, mikor leszünk annyian, mint az Egyesült Államok lakói, hogy fölvehessük velük a versenyt? A fejletleneken azonban a „mexikói modell” nem segít. Hiszen az éhezők világában, a leginkább veszélyeztetett 35 országban vagy a fantasztikus méretű népszaporulat, vagy a mostoha természeti adottságok, vagy e kettő együtt okozzák — más tényezők mellett — az élelmezési gondokat. Kiemelném még az eltorzult urbanizációt is. Sok országban a falusi lakosság az utóbbi évtizedekben fölkerekedett, otthagyta a földet, amit addig, ha keservesen is, megművelt és beköltözött a városokba, ahol ma száz- és százezrek nyomornegyedekben élnek. Tehát ők is élelmiszerfogyasztóként jelentkeznek, ráadásul már városi igényekkel. Ezek az országok elvben három dolog között választhatnak: vagy maguk termelik meg az élelmiszert, vagy importálják, vagy a két módszert együtt alkalmazzák. Közép-Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában azonban jó néhány állam egyik megoldásra sem képes. Tehát a majd egymilliárd éhezővel ebben az évtizedben, sőt még az ezredfordulón is számolni kell. — Mi a helyzet a szocialista és a fejlett tőkés országokban. — Ezekben az államokban az emberiség egynegyede és jelentős részük túl jól él: általában a szükségesnél csaknem egyharmadával több kalóriát használnak fel. A világ gabonatermésének például több mint a felét ők fogyasztják el. Igaz, ma már általánosan elfogadott a tétel: ahhoz, hogy az élelmiszerellátás a fejlett ipari államok szintjén alakuljon, egy lakosra egy tonna gabona szükséges. A szocialista országok közül egyedül Magyarország az, amelyik az egy tonna egy fő gabonatermést rendszeresen túlszárnyalja, Csehszlovákia és Románia pedig időnként megközelíti. Néhol gyengébb a termőföld, mint Csehszlovákiában és az NDK-ban. Másutt az agrárkultúra még nem kielégítő, ilyen Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Megint máshol kedvezőtlenek az adottságok a gabonatermelésre, főleg Bulgáriában és Jugoszláviában. Általában elég nagy az évenkénti termésingadozás. A Szovjetunió 260 millió lakosával évtizedek óta gabonahiánnyal küzd, 220 millió tonna fölé ritkán emelkedik az évi termés, de volt már 140 millió tonna alatt is. A hiányt a fejlett tőkés országokból pótolják. Tehát közös érdekünk, hogy a fejlődő országok gabonatermése is nőjjön. — így van. De van egy még fontosabb érdek is: az, hogy maguk a szocialista országok termeljék meg a számunkra szükséges gabonamennyiséget. Én nem mondom, hogy helyénvaló gabonafegyverről beszélni. Ellenszenves a kenyeret fegyverként emlegetni. Mégis megtörténhet, hogy a gabonát egyszer-egyszer fegyverként használják fel ellenünk. — Vagyis elégedetlen a szocialista országok mezőgazdasági fejlődésével? — Igen. Tudom, a gazdasági növekedés üteme világszerte megtört, s ez a jelenség a szocialista közösséget sem kerülte el. Sajnálatos azonban éppen előbb vázolt helyzetünk miatt, hogy a legtöbb szocialista országban az élelmiszergazdaság fejlődése is megtorpant. — Hazánk például jelenleg 13—14 millió ember számára képes magas színvonalú élelmiszerellátást nyújtani. Nem mond ez ellent elégedetlenségének ? — Látszólag ellentmond. Büszke is vagyok eredményeinkre, hasonlóval még a fejlett tőkés országok közül is csak kevés dicsekedhet. De nem lehetünk elégedettek a föld, a földművelő ember hazai megbecsülésével. Mondhatja: törvényt hoztunk a föld védelmére; én amiatt vagyok szomorú, hogy ilyen törvényt külön kellett hoznunk. — Optimistán vagy pesszimistán szemléli a jövőt? — Feltétlenül optimistán. Az emberiség 70—80 százalékának élelmiszerellátása javulni fog ebben az évtizedben. Viszont pesszimizmusra hajt, ha az egymilliárd éhezőre gondolok: az emberek, sajnos, mindig többet költöttek egymás elpusztítására, mint egymás megsegítésére. S ebben nem történt változás még most, a 80-as évtizedbe érve sem... Kocsi Margit Telephelyet épít a 26-os ÁÉV a gépesített üzemnek Dunaújvárosban, a központi ipartelepen. A 19,5 millió forintos beruházásból 220 személyes öltözőfürdő, irodák, 70 köbméteres, négy tartályból álló üzemanyagkút, mikrobuszgarázs és az egész telepet beborító beton térburkolat készül (Fotó: Tímár Mátyás) A pártmunka egy életre szól Nyugdíjba vonul lassan egy nemzedék. Egy nemzedék, mely hosszú évtizedeken át a munka, a pártélet sűrűjében élt, dolgozott. Elköszöntek a gyártól, el a munkahelytől. S aztán hogyan tovább? Éledni kezdtek a területi pártalapszervezetek. A létszám is évről évre növekedett. Jelenleg Székesfehérváron 14 körzeti pártalapszervezetben ezernél több, — főképpen nyugdíjas — párttag tevékenykedik. Kommunisták nyugdíjkorban A folyamatos és nagyszámú létszámnövekedés miatt úgyszólván évről évre alakítani, módosítani szükséges a szervezeti keretet, így például már a jövő év elején két újabb pártalapszervezet szétválasztását tűzték célul. Az öreghegyi és az Ybl lakótelepi pártalapszervezetekről van szó. Új környezetben kamatoztathatja tehát rendkívül gazdag mozgalmi tapasztalatát egy még aktív és cselekvéshez szokott nemzedék. A körzeti pártalapszervezetekben már a tagság létszámának növekedése is fordított: az „új” tagok tulajdonképpen „öreg harcosok”, akik nyugdíjaztatás után munkahelyükről lépnek lakóhelyük kommunista közösségébe. Mert a pártmunka egy életre szól. Az alapszervezetek szociális bizottságai például nagy gonddal szervezik meg a betegek látogatását, nem hagyva magukra őket gondjaikban. Nem jelenti tehát a felmentés az elszakadást, hiszen a látogatások, beszélgetések során szó esik a munkáról is. A többség életkörülménye általában kielégítő, családban, gyermekeik, unokáik körében élnek. De akadnak kis nyugdíjból, egyedül élő idős emberek is. Munka a lakóterületen Élénk, mozgalmas az élet a legtöbb alapszervezetben. Nagy érdeklődéssel fordulnak a lakóhely gondjai, problémái felé. Az idei városfejlesztési terv feladatairól például Seres József, a városi tanács elnöke tájékoztatta a körzeti pártvezetőséget, négy helyen pedig kétkét körzet összevontan tartott hasonló jellegű fórumot. Egyik igen fontos feladatuknak tekintik a kommunisták minden lakókörzetben, hogy szervezői, részesei legyenek a várospolitikai célok megvalósításának. A szebb emberi környezetet szolgáló társadalmi megmozdulások lelkes mozgatói és agitátorai gyakran járnak elől személyes jó példával, segítve a népfront- és tanácstagok munkáját. Fontos politikai feladatnak tekintik az áruellátást, a szolgáltatást. E téma nem egy pártfórumon szerepelt és több hasznos javaslatot is továbbítottak a felsőbb pártszervekhez. Az, hogy a körzeti pártvezetőség nemrégiben megtartott küldöttértekezletén a felszólalók többsége helyi problémákat, a lakókörzet gondjait is szóvátette, nem kicsinyesség, hanem véleményt, közérzetet befolyásoló tényező. Az, hogy Maroshegyen milyen a közlekedés, hogy nincs férfifodrász, hogy cérnáért, rajzpapírért a városba kell utazni, vagy hogy a közvilágítás enyhén szólva ittott kifogásolható, nagyon sok ottlakó problémája. A palotavárosi alapszervezet nevében felszólaló Beck Dezső, amikor a lakókörzetben tapasztalható állandó panaszokról beszélt, így fogalmazott: „Ha sem a tanácstagok, sem a népfront nem tud segíteni, akkor a párthoz fordulnak ...” Az öreghegyiek bevásárlási gondja sem csak személyes ügy. Éppen ezért határozták el, hogy valamennyi lakókörzeti alapszervezet figyelemmel kíséri az ott működő boltok, vendéglők és más szolgáltatással foglalkozó egységek működését , a kiszolgálás kulturáltságát, az áruellátást és tapasztalataikat eljuttatják az illetékesekhez. Mindezek mellett természetesen másra is futja még az energiájukból. Harmincan vettek részt abban a felmérésben, amely a körzeti pártalapszervezetek és népfrontkörzetek munkakapcsolatát, az együttműködés eredményeit igyekezett felderíteni. Az élet igazolja, hogy a helyszíneken, ezek a kapcsolatok általában igen jók. E témát a körzeti pártvezetőség tűzte napirendre és sok hasznos tapasztalat birtokába jutott általa. A ma történelme Nagy lelkesedéssel végzik azt a megbízatást, amellyel a városi pártbizottság bízta meg a körzeti pártvezetőséget, hogy nyújtson segítséget a város munkásmozgalmának felkutatásában. A háromtagú csoport eddig 63 már elhunyt munkásmozgalmi harcos életútjának felkutatásával tett eleget a megbízatásnak. A ma történelmét, melynek maguk is részesei voltak ily módon egészítik még ki, hogy abból az utódok is leszűrhessék tapasztalataikat. A munka még nem fejeződött be, sőt a jövő évben újabb feladatokkal bővül, hiszen a körzeti alapszervezetekben él ma már az 1944— 45-ös párttagok java része. S őket megszólaltatni is feladat. A pártalapszervezetek munkáját a körzetekben a nyitottság jellemzi. Néhány helyen már az üzemekkel is sikerült igen jó kapcsolatot teremteni közös programokkal. Van, ahol vitafórumokat rendeznek, vendégeket hívnak. És mennyi felfedezni való van az öreg Fehérvárban! A Lövölde úti alapszervezet fehérvári sétái is sokakat vonzanak. Korban idősebben, — de nem öregesen, — ez jellemzi a fehérvári körzeti alapszervezetek munkastílusát. Balázs Katalin „Vizes” földmunkák A Sárvízi Malomcsatorna és Vízi Társulat az idei esztendőben összesen 38 millió forint termelési értéknek megfelelő vízelvezetési és meliorációsmunkát végzett. A nagy területet fölkaroló munkálatokat ez évben huszonegy külső megrendelő részére és természetesen a társulat tagjainak kívánságára végezték. A közcélú beruházási munkák értéke elérte a hárommillió forintot. A tél az előkészítő munkák ideje. Egyes helyeken a hideg hónapokra irtási munkákat is beütemeztek, amelyek szintén a jövő évi feladatok előkészítését szolgálják. A téli tervek között szerepel még többek között a jövő tavasszal elkezdődő munkák pontos programjának az elkészítése is. Egyébként az áthúzódó, és a már beérkezett „friss” megrendelések együttesen már most lekötik a „vízgazdák” éves kapacitásának túlnyomó hányadát. A győri Richards Finomposztógyárban a mennyiségi növekedés mellett jelentős szerepet kapott a termék minőségének javítása. Tavaly 8,5 millió négyzetméter szövött és kötött kelme került a hazai és külföldi megrendelőknek (Fotóksz