Fejér Megyei Hírlap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
Hétfői hangverseny A zenei évad végére kellemes, barokk és klasszikus zeneművek társaságát kínálta egy estére a Székesfehérvári Kamarazenekar. Vivaldi, Boccherini, Bach és Haydn művei — nem csekélység — megoldható feladatot jelentenek a fiatal kamarazenekarnak. A két Vivaldi-mű, a C-dúr és a G-dúr szimfónia jó bevezetés volt a hangversenyen a közönségnek is, meg a zeneiparnak is. Az olasz típusú nyitányhoz hasonló rövid darabokat nagy biztonsággal, tisztán, mondhatni rutinosan játszották. A koncertek íratlan szabálya szerint az egyik csúcspontnak kellett volna most következnie Boccherini A-dúr gordonkaversenye kedvelt és hálás mű a csellistáknak. Ezúttal Kemény Krisztina szólaltatta meg a XVIII. században élt olasz mester művét. A csúcspont helyett a koncert leggyöngébb perceit hozta ez a darab. A szólista nem mindig tudott úrrá lenni a darab előadási nehézségein, különösen a harmadik tételben volt sok a bizonytalanság és ehhez a zenekar is hozzásegítette. Mivel Péczely Sarolta, betegségre hivatkozva, távol maradt a Telemann-kantáta helyett Bach 189. szólókantátáját illesztették a műsorba. Gyors próbával, beugrással és mindazzal a küszködéssel, amit az ilyen műsorváltozás hozni szokott. Ezúttal a beugró szólista Fülöp Attila és az őt kísérő egészen kis létszámú kamarazenekar sikerrel oldotta meg a feladatát, intelligensen, szépen szólaltatták meg a kantátát. Haydn „Reggel” szimfóniája vidám és sikeres előadást hozott. A második csúcspont ilyenformán a helyén volt. Ezt a mintegy kétszáz főnyi nagyon-nagyon lelkes, mondhatni családias közönség hoszszantartó tapssal honorálta. A vonósok igazán kitettek magukért, szépen kiegyenlítetten szóltak, remek volt a fuvolaszóló. A mű tökéletes megszólaltatásának egyetlen akadálya a harmadik tételben pontatlanra, csúnyára sikerült fagottszóló volt. Kemény Endre személyében rutinos vendégkarmestert kapott a zenekar. Kemény gyorsan alkalmazkodott, pontosan felismerte a zenekarban rejlő lehetőségeket, segített azokat kibontakoztatni. Jó dolog, ha alkalmanként vendégkarmester vezényel, jó a zenekarnak, jó a közönségnek is. A vendégkarmester alkalmazkodott egy másik — vitatható értékű — fehérvári hagyományhoz is, családja is vele volt a színpadon. Ez azonban már egy másik téma, nem is szabad ezzel befejezni a hétfői koncertről szóló beszámolót. Az illik a végére, hogy ez az este siker volt, szerencsére ezt is kezdjük már megszokni a fehérvári kamarazenekartól. H. O. Filmjegyzet ÁRNYÉKLOVAS Akik a szamurájkorban játszódó japán filmtől vad kardpengecikázást és vérfröcskölést várnak, amint ez a téma kommersztermékeiből ismerős, akár be se üljenek a moziba. Kuroszava Akira, a japán és az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb alkotója, hűséges a történelemhez, épp ezért nem lehet számára izgalomhajhászó romantika forrása. Történelmi hűsége azonban azt sem jelenti, hogy múltábrázoló illusztrációt készít, mint eddigi híres műveiben (A vihar kapujában, A hét szamuráj, Részeg angyal) ezúttal is a történet erkölcsi tanulsága, máig érvényes mondanivalója fontos a számára. A cselekmény a tizenhatodik század utolsó harmadába vezet vissza. Azokban az évtizedekben több főúri csoport harcolt a feudális anarchiától szétszabdalt Japán egyesítéséért. A hatalom megszerzésének egyik nagy esélyese a Takeda család volt, azonban vezérük, Szingen, a győzelem küszöbén egy orvlövész golyójának áldozata lett. Családtagjai és alvezérei, félve attól, hogy hadseregük szétzilálódik, a halálesetet három évig titokban tartották. A nagy vezért egy kereszthalálra ítélt tolvaj helyettesítette, külsőleg tökéletes hasonmás. Az árnyékvezér természetesen nem pótolhatta az igazit. A Takedák megsemmisítő vereséget szenvedtek Iejaszutól, a japán történelem kiemelkedő egyéniségétől, aki a Tokugava sógunok két és fél évszázados uralmának alapjait teremtette meg győzelmeivel. A nevezetes történelmi epizódot kettős szándékkal ábrázolja a film. Egyrészt azt a folyamatot leplezi le, amely minden hanyatló uralmi rendszernek sajátossága: a tovatűnt, támaszait elvesztett hatalomhoz, utóbb annak látszatához való kétségbeesett ragaszkodást. De még inkább érdekli Kuroszavát ennek a folyamatnak a lélektani hatása, a tömegeket befolyásoló szerepe. A nyomorgó, kisemmizett népet a filmben a hasonmás alakja testesíti meg. Szerepének lejártával megszégyenítően eldobják, s neki, mint bármelyik parasztnak, nincstelennek, igazán mindegy, melyik csoport győz a viszályban, a rákényszerített feladattól mégsem tud szabadulni, önkéntes halált vállal volt uraival együtt. Sorsa a zsarnokság irracionális továbbélését, a szolgaság személyiségromboló erejét példázza. Kuroszava sokkal nagyobb költője annál a filmnek, mintsem hogy művének vázlatos ismertetésével fogalmat alkothatnánk jelentőségéről. A hatalom elmúlásáról és szemfényvesztő csalárdságárólalkotott filmeposza gyönyörű képsorokban valósul meg. Az alaphangulatot mindvégig az iparművészeti remeklésű fegyverek, öltözetek, zászlók, bravúros koreográfiájú rohamok festői pompája és pusztító rendeltetésük ellentétének komorsága adja. Kitűnően jellemzett karaktereket, tökéletesen kimunkált alakításokat láthatunk minden szereplőtől. A tempóvétel talán kissé lassú az európai ízlés számára, noha a sok időrendfelbontásos, rejtjelezett, kihagyásos filmtől agyonmanipulált nézőnek valósággal enyhülés időnként egy ilyen mű, amelynek eleje, közepe, vége van, körültekintő információközlése, méltóságteljesen nyugodt ritmusa. Á. Sz. J. Amatőr pódium A székesfehérvári ifjúsági és úttörőház rendszeresen lehetőséget teremt a megye amatőr színjátszó csoportjainak a bemutatkozásra. Az Amatőr pódium következő szereplő együttese a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium színpada lesz. A fiatalok május 21-én este 7 órai kezdettel Voltaire Candide című regényéből készült darabot viszik színre, amelynek rendezője Leszkovszky Albin. Évente 340 program Ismeretterjesztés a bicskei járásban A TIT bicskei járási, valamint bicskei és csákvári helyi szervezete az utóbbi időben az ismeretterjesztő tevékenység irányításában és koordinálásában, a társadalmi-gazdasági fejlődéshez igazodva, eredményesen megvalósította a tartalmi elképzeléseket. Az utóbbi években a közművelődési intézmények bevonásával sikerült rendszeresíteni a kisebb csoportok, közösségek, rétegek ismereteinek bővítését. A szervezet nagy figyelmet fordított a munkások, szocialista brigádok, nők és fiatalok művelődésére, illetve az egyéb művelődési mozgalmak által teremtett lehetőségek kihasználására. Rendszeres lett a kisebb települések ismeretterjesztő munkája. Sikerült stabilizálni és megfelelően alakítani az előadók számát. A járásban több mint száz tagja van a társulatnak, akik rendszeresen vállalják a közreműködést, a felkészülést. Évente 320—340 előadást szerveztek, ami a területhez és a járás lélekszámához, közművelődési feltételekhez viszonyítva megyei mércével is eredményesnek, jónak értékelhető. Természetesen van még tennivaló. A meghatározott feladatok megvalósításában erősíteni szükséges a cigánylakosság körében végzendő felvilágosító munkát. Még ez évben Bicskén és Csákváron megszervezik az agrárklubot, ahol megfelelő művelődési, továbbképzési és szórakozási lehetőséget találhatnak az illetékes szakemberek. A felvilágosító munkában további feladat a politizálás tanítása, a gazdasági és művelődési feladatok egységének és kölcsönhatásának feldolgozása, az állampolgári felelősség tudatosítása és a még nagyobb szakmai műveltség megalapozása. Külön feladatot jelent az együttműködések erősítése. Az általános iskolai bizonyítvánnyal nem rendelkezők részére elengedhetetlen az ismeretek kiegészítése. A gazdaságoknál, vállalatoknál továbbra is fontos a munkakultúra, a technikai, termelési követelmények továbbítása. Urbán László A vándorkiállításon a táci Fehér László ménye is szerepel Életkép című fest. Ma Székesfehérváron lép fel Gyorsfénykép Pugacsováról Debrecenben lépett magyar közönség elé a napokban, s magyarországi turnéja alatt még Szolnokon, majd Csepelen, később Győrben, Sopronban, Budapesten, ma pedig Székesfehérváron mutatkozik be Alla Pugacsova. Fogadtatásának, hírnevének jellemzéséül egy tény: a Nemzetközi Koncert Igazgatóság és az ORI további egyhetes programot ajánlott fel a számára, amelyet azonban nem tudott elfogadni. Párizsba készül. Szőke. Vagy vörösszőke? Molett. Közvetlen. Csinos, öngúnyra is hajlamos. Jó humorú. Magabiztos, önálló. Viselkedése oldott, barátságos, kedves. Ilyennek mutatták az első benyomások azon a sajtótájékoztatón, amelyet Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában adott. Hogy rendkívül tudatosan dolgozik, hogy maga alakítja ki dalait, s hogy a külön gonddal öszszeállított színpadi kosztümöt is szigorúan az elérendő hatás dramaturgiai eszközének tekinti, — ezt mind maga mondja el. A divatnak a hangszerelésben enged, de elképzelhetetlennek tartja, hogy egyéniségét valamelyik stílusirányzathoz idomítsa. De milyennek látja önmagát? Minek tartja magát? Milyen hagyományt követ? Kicsoda is ön, Alla Pugacsova? — Színész-énekesnő vagyok, önmagamat akarom kifejezni. Az emberi mondanivaló a fontos, ehhez kell megtalálni a formát. Hogy zenét írtam, ennek oka az volt, hogy kezdetben nem volt zeneszerzőm. Komolyságra törekedtem, s megpróbálkoztam orosz klasszikusokkal, náluk kerestem szöveget, később Ilja Reznyik költő szövegeit kezdtem énekelni. Én elmondtam, miről szeretnék énekelni, ő meg tudta írni. Voznyeszenszkij szövegét is énekeltem, de Reznyik jobb partnernek bizonyult az én szempontomból. Később már a beszédfordulataimat is beépítette a nekem írt szövegekbe, összegyűjtve ezeket a szövegeket kiadta könyvben is, Az énekesnő monológjai címen. Ez a mostani turnéműsorom címe. Világhírű. Japánban, Svédországban, Finnországban, Franciaországban, a szocialista országokban rajongótáborai vannak. Hazájában a hanglemez-példányszám listavezetője. Hét nagylemez, számtalan kislemez után újra meg újra énekli a Harlequin című dalt, amellyel a nemzetközi hírnév felé indult. Azt mondja, igen, ez a dal mindig más, olyan, mint a jó bor, minél régebbi, annál érettebb lesz. Mindig máshogyan, érettebben kell előadni. Neki, magának is új meg új élmény. A jegyzetelés pillanatnyi hangtalan szünetében, amikor csak a ceruzák mozognak — mintha kivárna három zenei taktust — megszólal: — Harminchárom éves vagyok. Rendezői diplomát szerzett, a szovjet tévében műsorokat szerkeszt. A kislánya tizenegy éves, Krisztina. És Párizs? — Úgy hiszem, még jókor megyek. Most kell, mert lassan már késő lesz... Azt, amit én csinálok, francia iskola. A műfaja? Mint mondtam, színész-énekesnő, de ez a meghatározás nem könnyű dolog... Azt hiszem, ez a műfaj: maga Alla Pugacsova. Konczek József Magyar festészet A Párizsi Magyar Intézet és a Műcsarnok szervezésében Franciaország öt városában magyar festészeti kiállítást mutatnak be az idén tavaszszal és nyáron. A kiállítássorozat címe: Kortárs magyar festészet, de helyesebb és igazabb lenne, ha a Válogatás a kortárs magyar festészet néhány irányzatából címet viselné. Több generáció vonul fel a tárlatokon. Elsősorban a fiatalok: Barabás Márton, Fehér László, Felvidéki András, Helényi Tibor, Kárpáti Tamás, Kelemen Károly, Lengyel András, Nagy Gábor, Zrínyifalvi Gábor. A középgeneráció képviselői: Deim Pál, Hencze Tamás, Keserű Ilona, Nádler István. És mintegy emlékeztetőként a nagy öregek közül a hat évtizedes pályafutása alatt is fiatalosnak, korszerűnek ható Korniss Dezső. A kiállítássorozat első állomása Marseilles volt. A Cantini Múzeumban bemutatott anyag jó kritikát kapott és nagy közönségsikert aratott. Menton, Lyon majd Clermont-Ferrand után végül Párizsban, a L’Espace Perre Cardin kiállítótermeiben mutatkoznak be a magyar művészek. Orosz péter