Fejér Megyei Hírlap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1989. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK Kitüntetések május elseje alkalmából A nemzetközi munkás­­mozgalom nagy ünnepe, má­jus elseje alkalmából kitün­tetési rendezvény volt teg­nap a Parlamentben, a SZOT Szállóban és a SZOT szék­házban. A Parlamentben rendezett ünnepségen a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a ter­melőmunka területén kifej­tett kimagasló tevékenysé­gük elismeréseként, élenjáró dolgozóknak a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, kol­lektíváknak pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozott. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja adta át a Parla­ment kupolatermében. Az ünnepségen jelen volt Hava­si Ferenc, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Losonczi Pál elismeréssel szólt azokról a szocialista brigádokról, és a kimagasló, egyéni teljesítményt nyújtó dolgozókról, akik példás munkájukkal kiérdemelték a magas elismerést. Mint mondotta, az eredmények közös ösztönzője a szocia­lista munkaverseny, amely­nek fontos jellemzője, cél­ja a többletteljesítmény, a minőséget óvó jobb munka, az ésszerű anyag-, és ener­giatakarékosság, költségek csökkentése, a műszaki-tech­nológiai fejlődés gyorsítása, a munka- és üzemszervezési módszerek fejlesztése. A szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádmozga­lomnak nemcsak közvetlen gazdasági haszna jelentős, hanem mozgósító hatása közéletben, s a személyiség formálásában is nagy a je­lentősége. A SZOT Szállóban rende­zett ünnepségen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT elnöke, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és a kulturális élet számos más vezető személyisége. Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára üdvözlő beszé­dében méltatta a kitüntetet­tek munkásságát, elkötele­zett alkotásaikat,, amelyek széles tömegeknek segítenek eligazodni a társadalmi kér­désekben, s utat mutatnak az emberi kapcsolatok ki­­teljesítéséhez. Mint mon­dotta, az igazán jó művészi alkotások olyan belső ener­giákat szabadítanak fel, ame­lyektől erősödik társadal­munk szellemi összefogása, cselekvő akarata. A SZOT-díjakat Gáspár Sándor adta át. Szakszervezeti vezetőket, tisztségviselőket tüntettek ki tegnap a SZOT-székházban. Az ünnepségen részt vett Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke is. A Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát 35-en, ezüst fokozatát 25-en kapták. A kitüntetéseket Baranyai Tibor, a SZOT fő­titkára adta át. Fejér megyében a szak­­szervezetek megyei székhá­zában volt ünnepség, ahol a kitüntetéseket dr. Etelvári Attila, a Szakszervezetek Fe­jér Megyei Tanácsának tit­kára adta át. A Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést kapta megyénkből. Az Oroszlányi Szénbányák Márkushegyi Bányaüzemé­nek 5. számú frontfejtési szocialista brigádja. A Szocialista Munka Hőse kitüntetésben részesült: Csente Jenő, a Tatabányai Szénbányák vására, a Nagy­egyházi Bánya frontbrigád­­vezetője. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Horváth Fe­­rencné, a megyei pártbizott­ság titkári referense. A ki­tüntetést Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára adta át tegnap a párt-végrehajtó bizottság ülé­sén. SZOT-díjasok: Ancsel Éva, egyetemi tanár, Bán Róbert filmrendező, Bereményi Gé­za író, Boross Lajos népze­nész, Dóri József népdaléne­kes, Ezüst György festőmű­vész, a Falurádió című mű­sor alkotóközössége, Felkai Eszter színművész, Garas Dezső színművész, Jachinek Rudolf színművész, Lakatos Iván rendező-operatőr, Noli­­pa István Pál festőművész, Pálfai Gábor fotóriporter, Radványi Dezső szerkesztő­ségvezető, Sólyom Nagy Sándor operaénekes, Tamás Menyhért író, Tillai Aurél karnagy, Tőkés Ferenc filo­zófus, Vratni József művelő­dési központ igazgató, vala­mint a Zsolnay Porcelán­­gyár tervező kollektívája. Szakszervezeti Munkáért arany fokozat kitüntetésben részesült. Balogh János Me­zőfalvi Mezőgazdasági Kom­binát, dr. Baráth Károly Székesfehérvári Központi Kórház és Rendelőintézet, Dorozsmai Lajosné, Fejér Megyei Vízmű, Egyed Imré­­né Székesfehérvári Központi Kórház és Rendelőintézet, Fehér András, a MEDOSZ megyei titkára, dr. Fogarasi Tibor, az SZMT vezető tit­kára, Gráczer Imre Dunai Vasmű, Krausz Katalin ado­­nyi szakmaközi bizottság, Krámli Jánosné Dunavidéki Vendéglátó­ Vállalat, Molnár István ARÉV, Páli Károly­­né ALBAKER, Polacsek Já­nos Dunai Vasmű, Rekop Józsefné Ikarus, Schwertecki István FETÉV, Szakál Imre KDT Vízügyi Igazgatóság, Szűcs Ferencné Videoton, dr. Szabó László Székesfe­hérvári IKV, Zsoldos László 26-os Építőipari Vállalat. Szakszervezeti munkáért ezüst fokozat kitüntetést vett át: Almási Gyula Dunaújvá­rosi IKV NGV, dr. Borzáné dr. Hadnagy Klára Fejér Me­gyei Tanács, Domanyek And­­rásné Dunaszöv, Fekete Fe­renc Medosz megyei bizott­sága, Gódán Lászlóné Dunai Vasmű, Grund János Fejér Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Hor­váth Istvánná Sárbogárdi Áfész, dr. István Sarolta KPVDSZ megyei jogsegély­­szolgálat vezető, Keresztes László Székesfehérvári Köz­ponti Kórház és Rendelőin­tézet, Kovács Lajos Enyingi Állami Gazdaság, Lukács Jó­zsefné Videoton, Jambrik Imréné BVM dunaújvárosi gyára, Málits László, az Éfé­sz megyei titkára, Pozso­nyi László SZMT, Preszter Lajos Balinkai Bányaüzem, Scheffer Ignácné Könnyű­fémmű, Török Lajosné Szé­kesfehérvári Univerzál Ipari Szövetkezet, Sárkány Sándor­­né 26-os Építőipari Vállalat, Staudt­né Czifra Erzsébet Szé­kesfehérvári Hűtőház, Stein­­bach Ferenc Videoton, Szendrői Péterné ARÉV, dr. Várszegi András Koronakör, Végh Gusztáv Videoton, Mo­hai Károly Könnyűfémmű, D. Rácz István Dunai Vas­mű. Szakszervezeti munkáért oklevél kitüntetésben része­sült: Bálint Jánosné mező­falvi, Tóth Árpádné, a csák­­vári, Báder Józsefné, a bics­kei szakmaközi bizottság szvb elnöke, Simon Ferenc­né SZMT, Slezák László m­­­egyei iparjogvédelmi egyesü­let Fejér megyei szervezete; Orsovai Tibor, a Fejér Me­gyei Hírlap olvasószerkesz­tője. Az Ikarus fehérvári gyárának dolgozói közül Molnár Géza, Uszkai György, Négele Tibor, Nagy Magdol­na, Barkós Zoltánná, Anda Rezsőné. Hasonló elismerést megyénk szakszervezeti tiszt­ségviselői és aktívái közül még százhetvennyolcan kap­tak. Az MHSZ Kiváló Munká­ért Érem ezüst fokozatát kapta Székesfehérvárról: Bor János, Békefi Kornél, Duna­újvárosból: Stifter Aranka, Putra János, Polgárdiból: Sebestyén Gyula. Az MHSZ Kiváló Munkáért Érem bronz fokozatát vette át Székesfehérvárról: Fran­kovics Ferenc, Fekete Antal­­né, Délceg Viola, Tamás Fe­renc, Kulifai József, Ladányi József, Cseh László, Dunaúj­városból: Csörgei László, Gubicza Tibor, Boromissza Dénes, Takács Földi Éva, Horváth László. Ráckereszt­­úrról: Szűcs Lajosné. Tizen­kilencen részesültek megyei titkári elismerő oklevélben. A szakszervezetek megyei székházában rendezett ünnepsé­gen Krausz Katalin veszi át a kitüntetést dr. Etelvári Atti­lától, az SZMT titkárától (Fotó: Neményi Ágnes) A brigád, amelyik nem ismer lehetetlent A Vörös Október Férfiru­hagyár Székesfehér­vári Gyá­rának élüzemavató ünnep­ségén Lukács Jánosné, az Ipari Minisztérium főmun­katársa mondta a Gagarin szocialista brigádról: „Ez a brigád számtalanszor bebi­zonyította, hogy nem ismer lehetetlent”. S azután át­adta a Magyar Népköztár­saság Kiváló Brigádja ki­tüntetést. Szép múlt A pénteki ünneplés után hétfő reggel már ismét mun­karuhában kezdték a mű­szakot a gyárban. Pontosab­ban csak a brigád egyik fele, a délelőttös csapat. Az ünnep­ségen kezdődött ismerkedé­sünk, így hát a legalkalma­sabb helyen, az üzemben folytatódhatott. A brigád­­vezető, Mergl József kalau­zolt a műhelyben, a tmk iro­dája felé. Új, még ki sem csomagolt vasalóasztalok mellett mentünk el, ezek „beüzemelése” az ünnep utánig vár. Rend és tiszta­ság volt mindenütt. Kik ők és mit csinálnak? Illő, hogy ilyen nagy elis­merés után elmondjuk a névsort. A brigádvezető szakmánként sorolja: — Marosdi László, Kom­­játi László és jómagam vil­lanyszerelők vagyunk; Gyen­­ti Ferenc, Horváth Ferenc és Mászkály Miklós műsze­részek; Rab László, Szabó István és Dobai István la­katosok; Szűcs László, Papp János, Csapó Ferenc és Bu­­csi József fűtők; Troppert Károly asztalos, Major Fe­renc kőműves, Lits Margit belső ellenőr, Horgos Lajos­né és Kiss Lajosné raktáro­sok. Komplex karbantartó brigád vagyunk — foglalja össze a névsor után a brigád­vezető. A csapatnak nagy múlt­ja van. És szép múltja. Ezt részben a kitüntetések­ so­rán mérhetjük le: a tizen­öt évvel ezelőtti megalaku­lás óta öt alkalommal a Vál­lalat Kiváló Brigádja, egy­szer a Szakma Kiváló Bri­gádja, egyszer pedig a vál­lalat kiváló karbantartó bri­gádja kitüntetést nyerték el. A bronz, ezüst és arany fo­kozatokról épp csak futólag történik említés. De a kitün­tetéseken túl, az elismerés­re méltó munkát lemérhet­jük azon is, hogy a brigád hűséges a gyárhoz, alig tud­nak nevet említeni, akinek tíz évnél újabb keltezésű a brigádtagsága, összeszokot­­tan, egymást segítve tudnak dolgozni. Úgy hiszem,­ kiválóságuk­nak erre felé nyúlnak a gyö­kerei. És itt kezdődnek a történetek arról, amikor he­tek, sőt napok alatt telepí­tették be a gyár területére a tanműhelyt, majd az új tanműhely felszerelése kö­vetkezett, s ezeket a munká­kat úgy kellett elvégezni, hogy a termelés ne lássa ká­rát. Egy-egy ilyen munkát csak úgy végezhetnek el, ha nem ragaszkodnak mere­ven a szakmákhoz. Ami ugye azt is jelenti, hogy a villanyszerelő, adott esetben, segédmunkát végez a kő­műves mellett, s a kőműves nem rest vezetékeket húzo­gatni a villanyszerelő se­gédmunkásaként. De van ám frissebb eset is. Szilvesz­terkor, mesélik, elöntötte a pincét a forró víz. Csőtö­rés volt, s mire — mint­hogy a két ünnep között állt a gyár — az éjjeliőr észre­vette a bajt, már hömpöly­­gött a víz a villanymotorok között. Nos, odalett a szil­veszteri mulatság , ám ja­nuár 2-án indult az üzem. Hogy mennyit kellett száro­­gatniuk a motorokat, ho­gyan kellett cserélgetniük őket, hogy a berendezések működjenek is és a javítá­suk is folyamatos legyen, arról bizony sokat beszél­hetnének. Nem ismerik a lehetetlent Ha már a berendezések­ről van szó, az egészen öreg, legalább negyedszázados mechanikus gépektől kezd­ve a legkorszerűbb automa­­tikáig elég széles a skála. Kétszáz varrógép, ugyan­ennyi villanymotor, vasaló­prések, kézi vasalóasztalok, kompresszorok, elszívó be­rendezések karbantartása, javítása — méghozzá gyors javítása, hiszen a termelés s­em állhat le órákra — sok­szor kívánja meg, hogy ne ismerjék a lehetetlent-És a továbbképzés. Hiszen a huszonöt éves gép más­féle szaktudást igényel, mint az elektronikus vezérlésű automata — ugye az sem csekélység, hogy a szaktu­dást is fejleszteni kell a be­rendezések korszerűsödésé­vel párhuzamosan. S ennek legjellemzőbb formája az önképzés. A termelés a legfontosabb A mindennapi feladatok kapcsán Gyenti Ferenc azt mondja, leghamarabb ők ve­szik észre, ha a szalagra új dolgozó kerül: amíg igazán jól meg nem tanulja a szak­mai fogásokat, többször el­romlik a gépe. Aztán van­nak gondatlanabb, hanya­gabb dolgozók is, akik a gé­peikkel kevesebbet törőd­nek, nem tisztítják, nem olajozzák megfelelően, s a következmény: jöjjön a mű­szerész, javítsa meg a ma­­kacskodó berendezést. A termelés a legfontosabb. A termékek kilencvenkét százaléka külföldre megy, az összes export nyolcvanöt százalékért pedig dollárral fizet a vásárló. Minden óra, sőt minden félóra számít, ha a munkáról van szó. Ezért olyan fontos a Gaga­rin brigád munkája. Ahogy Kaufmann Antal, a tmk vezetője találóan fog­lalja össze: „Nem termelők, de a termelés nélkülük meg­állna”. De nem áll meg. Elkép­zelhetetlen is volna, hiszen a Gagarin szocialista bri­gád, a Magyar Népköztársa­ság Kiváló Brigádja — ha munkáról van szó, nem is­mer lehetetlent. Ezt ugye mások mondták, ők csak bizonyítják Móré Erzsébet Nem termelők, de a termelés nélkülük megállna Köszöntjük a szocialista brigádokat, a munkában élenjáró dolgozókat! 3’ OLDAL-

Next