Fejér Megyei Hírlap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-08 / 291. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ,1989. DECEMBER 9. PÉNTEK A Kármentő zenél, az Ikarus táncos ÉRTÉKŐRZŐK FRTFK OR 7OK Székesfehérváron a nagy­múltú mellett, egy másik néptáncegyüttes van ,­felnö­vőben, az Ikarus táncosai, akik ma este mutatkoznak be ismét a Vörösmarty Színházban, a Kármentő ze­nekar kíséretében. Tiszteletre méltóak azok az erőfeszítések, amelyekkel a magyar tánckincset őrzik a mai együttesek ezekben a­­rideg időkben, amikor min­denki fogához veri a garast. Nem a lelki üdvét és eszté­tikai örömét keresi, mert éhes családját, nagyfogyasz­tású autóját, kisnyugdíjas szüleit és a mohó adóbehaj­­tókat kénytelen jóllakatni. Az ellenérdekeltségek ma­kacsul működnek, az embe­reknek mégis szükségük van a folklór terült asztal­káira, a néptáncra, a nép­dalra, a zenére, a szokások őrzésére és továbbadására. A­ k­éptárkcegyüttesek műso­rai még mindig , telt házak előtt zajlanak, ez a fajta ha­gyományőrzés a még mindig széles tömegek számára­­ vonzó. Az Ikarus együttes az idén sokféle élménnyel tölteke­­zett. Egyebek között részt vettek a törökországi Eski­­sehirben rendezett fesztivá­lon, ahol profik között áll­ták a sarat, s nemcsak a gá­laesten, a színpadokon, a tíz kilométeres menettáncban is kitartóak voltak. Vendégsze­repléseik során Rodostóban és másutt hatalmas siker és szimpátia kísérte szereplé­seiket. Itthon is volt részük meghívásokban , a Balaton fesztivál, a fogathajtó vi­lágbajnokság tartott igényt fellépéseikre. Nemrégiben tértek haza Szlovákiából, ahova a Csemadok meghívá­sára mentek. Utánpótlás gondokkal bir­kózik az együttes, pedig az Alba Regia Táncegyüttes sok jelentkezőnek már nem tud otthont, műhelyt adni. A vá­ros peremén, a Gárdonyi Gé­za Művelődési Házban vi­szont szívesen látják azokat a táncos lábú ifjakat és lá­nyokat, akik számtalan prak­tikus, konvertálható és piac­­orientált ismeret megszerzé­se mellett még arra is, vágy­nak, hogy a hagyománypár­tolásban, az értékőrzésben és gyarapításban cselekvő köz­reműködőként vehessenek részt. E­ze­k Az a hír járja Az óvodákban is megújul a nevelési program A jövő évben új óvodai nevelési program lép életbe, amely az iskolásdi helyett, ismét az óvodások életkori sajátosságaihoz igazodik. — Milyen változásokat ígér az új program? — kér­deztem Vörös Bélánétól, a fehérvári Sziget Utcai óvo­da vezetőjétől. — Az új program doku­mentumát még nem kaptuk kézhez, de értesüléseim sze­rint, módosított változata lesz az érvényben lévő, 1971- ben kiadottnak. Gyermek­­központúbb lesz, mint a je­lenlegi. Játékba olvad majd bele minden kötelező jelle­gű foglalkozás, hiszen ebben a korban ez a személyiség­­fejlesztés legmegfelelőbb formája. Közvetlenebb, gya­korlatiasabb módon törté­nik majd a társadalmi kör­nyezet, a mindennapi élet megismertetése a gyerekek­kel. — örvendetes módon egy­re jobban teret nyer ismét az a nézet, hogy a nő, az anya legszentebb feladata a gyermeknevelés. Bizonnyal mind kevesebb anyuka adja óvodába a gyermekét, ha a kistestvér miatt otthon kell maradnia. Jól gondolom? A vezető óvónő azonban megcáfolt: — A tapasztalataim nem ezt igazolják. Sok olyan gye­rek felvételét is kérik, aki­nek az anyukája még gye­sen van. A mamák kényelmi szempontokból inkább óvo­dába adják a nagyobb gye­reket. Vitatható, hogy jól teszik-e, de az is tény, hogy sok gyerek nem találja föl magát, s unatkozik a kis­testvérrel elfoglalt anya mellett. Korábban ebből egyébként konfliktusaink is származtak, helyhiány miatt ugyanis egy ideig nem tud­tuk fölvenni az ilyen gyere­keket. A szülők egy része azonban nem értette meg, hogy mindenkinek rossz, ha túl sokan vannak egy cso­portban. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy mindegyikükkel külön is foglalkozzon az óvónő, a túl­zottan nagy létszám azonban ezt nem teszi lehetővé. — Ezúton arra kérem a szülőket — mondta Vörös Béláné —, hogy többet ér­deklődjenek a gyerekeiktől arról, mi történt velük az óvodában, s ne csak a napi szükségletekre az „ettél ren­­desen?”-re szűküljön le az érdeklődésük. Nagyon jólesik az óvónők­nek,­­ ha a szülőktől vissza­jelzést kapnak. A legna­gyobb elismerés az szá­munkra, amikor ilyet halla­nak: „Mióta óvodába jár a gyerek, otthon is segít az asztal megtérítésében, s hiá­nyolja az étkezésnél a tá­nyér mellől a szalvétát”. (b. kiss) E /JVSTVASÁRNAPI JVy SORSJEGY Név:---‘—- -PJI--=:=.==== \ Jfc/ érvár ykrufiá? Művelődéspolitika História Klub A zsidókérdés Orosz­országban Kelet- és Közép-Kelet- Európában, a XIX. század elejéig a zsidókérdés nem, vagy csak nagyon kis mér­tékben bin politikai jelen­tőséggel, s a legtöbb eset­ben csak vaaílási hovatarto­zást jelentett. Kereken 1800 esztendeig nem is merült fel más vád a zsidósággal szemben, mint az hogy más valláson vannak, s a legerősebb középkori kité­tel szerint istengyilkosok. A múlt század­­második felében azonban a zsidó­kérdés politikai tartalom­mal is feltöltődött. Az el­lenszenv kialakulásához hozzájárult az is, hogy a feudális maradványokkal erőteljesen terhelt közép­­kelet-európai országokban meglehetősen magas volt a zsidóság számaránya, s a feltörekvő zsidóság politi­kai lehetőségek híján, a gazdasági élet olyan helyei­re épült be, ahol a gazda­sági életben irány mutatko­zott. A zsidóság második generációja viszont — fő­leg a fiatalabb nemzedék — a XIX. század végén, a XX. század elején külföldi tanulmányútjai során, meg­ismerkedett a nyugat-euró­pai marxizmussal, s az új ideológia azt a lehetőséget kínálta számára, hogy az eljövendő új társadalomba politikailag is asszimilálód­jon. Ez a magyarázata an­nak is, hogy az orosz, de a közép-európai forradal­mak első vezető gárdájá­ban a zsidóság rendkívül magas számban képvisel­tette magát. 1917 októbere után ha­mar meg is fogalmazódott az a koncepció, miszerint a „nagy október” nem volt más, mint zsidó szabadkő­műves forradalom. A hosszú évekig, évtize­dekig tabunak számító té­máról Vígh Zoltán, az ELTE Kelet-Európa Törté­neti Tanszékének fiatal ku­tatója, a kérdés avatott szakértője tart előadást 1989. december 11-én fél hatkor a Videoton Oktatási Központ könyvtárának História klubjában. Vizi László 5. OLDAL Herpai Zoltán kiállítása a Mészöly Teremben Az „életszivárvány” képei A kortárs képzőművészet­nek megvannak a zaklatott áramai és hűvös, klasszicizá­­ló irányzatai. Vannak, akik a valóság ideges tépettségét, torzult mivoltát akarják visz­­szaadni. Mások épp ellenke­zőleg: egy arany­kori­ harmó­nia tüneményeit viszik a vá­szonra, horrorhoz edződött tekintetünket a szépség szi­geteire menekítik. Egy köl­tött, álomszerű tájat népesí­tenek be csodálkozó szemű férfiakkal és nőkkel. Akik­nek nincs közük a „valóhoz”, csak az örök emberi vágyak­hoz, ábrándokhoz, ideálok­hoz. El-el­tűnő és visszatérő vándormotívumai ők a min­denkori Festőnek, a révült mesternek, aki félretolva az ósdi konkrétumokat, a való­ság „égi mását” festi meg. Letűnt korokat idéz, titokza­tos, romantikus romokat, vagy az ókori mitológia ösvé­nyein keresi — és találja meg! — a maga igazságát. S elvegyül a középkori Velen­ce jellegzetes figurái közt, hogy átélje — és átéltesse, velünk, szemlélőkkel — a Nagy Karnevált. Talán kiderült: már rég nem általánosságban szólok, hanem Herpai­­ Zoltán festői világát próbálom érzékeltet­ni. Azt a különös, lebegő, el­varázsolt hangulatot, mely szinte minden képéről árad. Garabonciás festészet ez: magával ragad a látomás díszletei közé, a maga tüné­keny szín­játékába. Első benyomásunk szerint, mintha már láttuk volna mű­veit .. . Egy képtárban ma­gányosan sétálva vagy egy album lapjain forgatva. .. Mert ismerősek a motívu­mok, az irodalmi, bibliai uta­lások, a görög vagy latin mi­tológia jelenetei, a melankó­liát sugárzó elválások, bú­csúzások, a kosztümök és drapériák. A részek, a rész­letek ismerősek, az egész mé­gis — más! Ez csak a Herpai Zoltánra valló „festett vérzés”, tuda­tosan vállalt „másodlagos­­ság”, amely szervesen kap­csolódik a képzőművészeti örökséghez, az angol preraf­­faelitákhoz, Ingréshez, a his­­torizáló festészet változatai­hoz, az akadémizmushoz épp úgy, mint a szürrealizmus­hoz. Herpai szecesszión csi­szolt stílusa, látomásainak pa­zar megjelenítő ereje, festői valőrjeinek gazdagsága, mindezeket a hatásokat egyé­ni formanyelvű művekké dol­gozza össze. Lírai hajlandósága főként női potréin tűnik elő; a Fe­hér sapkás lány vagy Me­rengő a műfaj igazi remekei. Képeinek statikussága vala­mi olyasmit is sugall, hogy alakjai már a „történés” utá­ni állapotban vannak. A szo­morúság­ mélabú, az időtlen várakozás tétlensége és tehe­tetlensége lengi be a képeket. Az elmúlással való szembe­sülés gyászos pompája. Bár­mennyire az örök emberi közegében kalandozik Herpai Zoltán fantáziája, a század, sőt, ezredvég „romlékony derűjében” ő is megmártózik. Az elmúlás, a hanyatlás, a ci­vilizációs alkony, az „eltűnt idő” főszereplője a Herpai­­műveknek. Ez az életérzés felerősíti az érzékiséget, az élvezetkultuszt, az erotikát, innen táplálkozik a festmé­nyek üde frivolitása, bájos erotizmusa. Az élet álom­a sejlik föl a képek szemlélésekor; töré­keny, egyszeri, megismétel­hetetlen. Mégsem lehangoló ez a festészet, az élet szépsé­géből mutat föl kitörölhetet­len vonásokat. A lét „édessé­gét” érzékeljük, melynek íze minden halandó ínyét csik­landozza. Schopenhauer hasonlata rémlett fel előttem Herpai festői világában bolyongva, mely a Halálról című esszé­jében olvasható. Szabadon idézve: az Élet olyan, mint a vízesés felett lebegő szivár­vány ... Az egyedek a szü­letés forrásától eljutnak a szakadékig, lezúdulnak a Ha­lál meredélyén, és eltűnnek a Semmiben. De a szivárvány ott lebeg és ragyog a Nagy Hullást megkoronázva. Herpai Zoltán képei erről az „életszivárványról” hoz­nak hírt, visszalopva a min­dennapok sivárságába egy cseppnyi elveszített Édent, az örökké sóvárgott és el nem érhető idillt. Ha töre­dékesen is, valami éteri egész bűvöletében. Péntek Imre Fehér sapkás lány Műteremben (Fotó: Gregority) Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy 1989. december 8-án 13 órakor a MÉSZÖV helyiségében — Táncsics u. 2. a Romkert mellett — KESZTA LAKBERENDEZÉSI üzletet nyitunk. Vásárolható holland és magyar tapéta, igen kedvező áron, ezenkívül lakástextíliák. « Rendkívüli ajánlatunk, hogy aki 1989. december 31-ig nálunk vásárol, MINDEN 100. MAGÁN VEVŐ a vásárolt áru értékét a helyszínen visszakapja. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT. 16 762 ­ VASÁRNAPI SZUPER AKCIÓ­­I DECEMBER 10-ÉN,B-13 ÓRÁIG ÉLELMISZER OSZTÁLYUNKON REKLÁMÁRON AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ ÁRUCIKKEKET : STRAVRIDA OLA^OSHALAT; STRAVRIOA PARADICSOMOS OL,AJOSHALAT ÉS SZARDÍNIA PARADICSOMOS OLAJOSHALAT 11 FT-ÉRT; BOLGÁR CSEMEGEUBORKÁT 23 FT- ÉRT; DA S3 ^XTRIIV LEMOSÓ TI^ZJITOSZERT S4 F­T-ÉRT; BADUVIT TUSFÜRDŐT 30FT—ÉRT • CARLINO MŰANYAG TISZTÍTÓSZERT 24FT-ÉRT; TIMOTEI BALZSAMOT 78 FT-ÉRT­ TIMOTEI SAMPONT PEDIG 70FT- ÉRT! ■ - - V— - « '7-***: - - — - " .; ' - - ' ' ' ■

Next