Fejér Megyei Hírlap, 1990. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1990-06-01 / 127. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1990. JÚNIUS 1 PÉNTEK A Hírlap megkérdezte Raffay Ernőt: Akasztják a hóhért? A gyulafirátói csütörtöki hadgyakorlaton részt vett — minőségében először — Raf­­fay Ernő, a Honvédelmi Mi­nisztérium politikai állam­titkára. Munkatársunk a volt egyetemi adjunktust, is­mert történészt kérdezte: — Úgy láttam, a hadgya­korlat és az egész katonai bemutató teszett. „Megfertő­­ződött” a katonásditól? — Családunk régi katonai hagyományokkal rendelke­zik, nagyapám hivatásos ka­tonatiszt volt. Jómagam fel­derítő lövészként szolgáltam le katonaidőmet, de nincs katonai rangom. — Ön volt Bokor Imre nagy vihart kavart könyve, a Kiskirályok mundérban című pamflet­ parlamenti vizsgálóbizottságának elnö­ke. Most, mint HM államtit­kár nem érzi úgy magát, mint amikor a hóhért akasztják? —Jól jött volna ez az is­merkedés, bepillantás a had­sereg életébe a vizsgálatkor. Most, amióta az első napjai­mat töltöm a Honvédelmi Minisztériumban, áttekintem a Magyar Honvédség szerve­zeti felépítését, s ismerke­dem a parancsnoki karral, pozitív irányban változott a véleményem a hadseregről. Ez a mai hadgyakorlat is a katonai erények, a szaktu­dás, a bajtársiasság szép példáiról tanúskodott. — Mint államtitkárnak jut-e majd ideje tudomá­nyos munkásságra, történé­szi tevékenysége folytatásá­ra? — Sajnos, nem. Legalább­is most az elején, minden idő­met és energiámat elveszi a felkészülés, feladataim el­látása. Azt mondhatom, hogy a történelmet nemcsak írni lehet.. . — Hanem csinálni is? — Valamilyen színvona­lon alakítani is, remélem (zsiday) A TIT X. megyei küldöttgyűlése Az ismeretek közvetítésére mindig szükség van A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Fejér Megyei Szervezete a Helyőrségi Művelődési Központban tartotta tegnap délután X. küldöttgyűlését. Pap László megyei tit­kár köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd dr. Lancz Endre megyei elnök fűzött szóbeli kiegészítőt a részletes írá­sos beszámolóhoz. Elmondta: a több mint 800 tagot számláló megyei szervezet az elmúlt három évben jelentősen kivette ré­szét az ismereteket köz­vetítéséből, átadásából, 1987—89 között összesen 16 277 előadást, tanfolymot, programot szerveztek. Az ismeretek közvetítésére a jövőben is szükség lesz, és­­a megújuló TIT továbbra is jelentős részt kíván vál­lalni ebből a munkából. A felszólalók azt hang­súlyozták, hogy a rendszer­­váltással jelentkező új igé­nyek megkövetelik az eddig alkalmazott módszerek és formák változtatását is. A küldöttgyűlésen dr. Lancz Endre, a TIT Országos Ügyvezető Elnökségének tagja kitüntetéseket adott át. TIT aranykoszorús jel­vény kitüntetést kapott: dr. Fü­löp György, dr. Kemény János (Dunaújváros), Ge­­lencsér Tibor (Lajoskomá­­rom), dr. Strasszer György (Székesfehérvár). TIT arany­koszorús emlékplakett ki­tüntetésben részesült a Me­gyei Művelődési Központ fehérvári Barátság Háza és a móri Radó Antal Városi Könyvtár. Tiszteletbeli tag díszoklevelet vehetett át dr. Dani Lukács, a TIT törté­nelmi szakosztályának el­nöke. Az Országos Elnökség oklevelét nyolcan, a megyeit hárman kapták. A TIT ju­bileumi (25 éves) oklevele elismerésben tizen részesül­tek. A TIT Fejér Megyei El­lenőrző Bizottságának je­lentését Révész Ferenc al­­elnök ismertette. Ezután dr. Irmes Gellért megyei fő­ügyész-helyettes tett ki­egészítő javaslatot a megyei alapszabályhoz és ismer­tette az országos szövetség alapszabály-tervezetét. A X. megyei küldöttgyű­lés amellett foglalt állást, hogy megalakítják a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat Fejér Megyei Egye­sületét, amely az országos szövetség tagegyesülete. A küldöttgyűlés megvá­lasztotta a 15 tagot számláló megyei vezetőséget, amely­nek elnöke ismét dr. Lancz Endre lett. Dr. Pallós István, a jelölő bizottság főnöke ismertette, hogy az új alapszabály sz­­e­rint az eddigi szakosztályi­ vezetőségek helyett, azok tagjaiból, a megyei — veze­tő — mellett tudományos ta­nácsadó testület alakult. A küldöttgyűlés a testület el­­nökéül dr. Strasszer Györ­gyöt választotta. Dr. Kurucz Imre, a TIT országos alelnöke ismertette a résztvevőkkel, hogy a me­gyei elnökség a TIT megyei ügyvezető igazgatói teen­dők ellátásával Pap Lászlót bízta meg. TIT Fejér Me­gyei Ellenőrző Bizottságának elnöke újra dr. Szűcs József, alelnöke Révész Ferenc lett. (Csató) Gazdaság és társadalom Nyugaton a fogyasztó a király... Nyolcmillió sertés, de minek? — Tudják, tisztelt uraim, hogy Amerikában milyen követelményt támasztanak a sertéshús iránt? Ezer lux megvilágítás, öt Celsius fok mellett nyolc óra alatt nem szabad, hogy megváltozzon a színe — így kezdte előadását Kozma Oszkár, a Pádai Hús­kombinát termeltetési igaz­gatója tegnap délelőtt azon a sertéstenyésztési és sertés­hústermelési tanácskozáson, melyet Székesfehérváron rendeztek a Technika Házá­ban, nyilvánvalóan azért, mert válságban van ez az ágazat. A szünetben megkérdez­tem dr. Baltay Mihályt, a Mezőgazdasági Minősítő In­tézet főosztályvezető-helyet­­tesét: sok-e, avagy kevés je­lenleg a Magyarországon ta­lálható nyolcmillió sertés? Erre azt válaszolta, hogy na­gyon bölcs ember lenne, aki erre választ tudna adni, azaz ez a mindenkori piaci viszo­nyok függvénye. Előadásában elhangzott, hogy a magyar sertésexport kockázatos. A kelet-európai piac sokszor fizetőképtelen, a nyugati pedig akkora mi­nőségi követelményekkel áll elő, melyet többnyire nem tudunk teljesíteni. „Hogy mi kell Nyugat- Európának? Ezt sem tudjuk pontosan” — mondta az elő­adó, abból az aportból, hogy pár éve meghívták egy kö­zös piaci konzultációra. Ott a hollandok ecsetelték, hogy a „művelt Nyugat” csak a száraz húst szereti, minden íz nélkül. Erre a nyugatné­metek replikáztak, hogy ők és az angolok, szeretik, ha a disznóhús kicsit márványos, azaz zsíros, és megvan ben­ne az eredeti jó íz, így mi is csak tapogatóz­hatunk, hogy milyen sertés­húst exportáljunk, mivel többletünk van ebből. Az sem mellékes körülmény, hogy az egészséges táplálko­zási szokások miatt kereset­tek a tőkés országokban a marhahús, mint a disznó. No, akkor merre tovább? — kérdezhetné egy mai vál­lalkozó az értekezlet után. Az okszerű és egészségesebb szárazáru előállítás felé, amit csinál immár húsz éve a Pápai Húskombinát, azaz dobozolt sonkát küld USA- exportra. Még egy megjegyzés kö­tötte le a figyelmemet, me­lyet ugyancsak Kozma Osz­kár mondott: „Elérkezik az idő hamarosan, amikor nem lesz különbség keleti és nyu­gati export, valamint a bel­földi piac kívánalmai között. Ha áttérünk a KGST-part­­nerekkel is a dollár elszá­molású kivitelre, joggal olyan húskészítményeket várnak el a Szovjetunióban, mint amilyeneket korábban Amerikába küldtünk volna.” G. G. S. OLDAL A bűvös szó: információ Lobbi, céh vagy páholyt A Magyar Gazdasági Kamara jelenlegi felépítésében nem tölti be funkcióját — tartja a kamarai tagok többsége. El­távolodott a vállalatoktól, csupán bizonyos nagyvállalati érdekeket képviselt, csak azok kapták meg, amit vártak. A Magyar Gazdasági Kamaráról való leválás és átalakulás fokozatosan megtörténik: először a regionális kamarák ala­kultak meg, jelenleg folyamatban van az új alapszabály megalkotása, és a kamarai szakmai szövetségek megalakí­tása. Mi a lényege a­ változások­nak? Mit remélnek az áta­lakulástól? Kérdésünkre a Kamara három Fejér me­gyei tagja válaszolt. Szombatfalvi Rudolf, a Székesfehérvári Nehézfém­­öntöde igazgatója, egyben az Észak-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara megyei társelnöke is. — A kamara régi felépíté­se már érdektelenséget szült. A nagyvállalatok, bár a tag­díjak 13 százalékát fizették be, hasznának 90 százalékát élvezték. A szolgáltatások hiánya ellenérzést váltott ki egymás után alakultak új érdekképviseleti szervek, például a VOSZ, és az agrár­kamara. Ezt követően — annak ellenére, hogy a köz­pontban nagy volt az ellen­állás — elsőként alakult a mi regionális kamaránk, majd sorban az országban a többi. Már van városi kama­ra Sopronban, és létrejött az Építőipari Vállalkozók Or­­­szágos szövetsége is. A jövő ezeké az önálló szervezeteké, amelyek szövetségi rend­szerben dolgoznak tovább.­­ Mindez együtt jár a kamarai központ apparátu­sának csökkenésével, ám a tudás, az információhalmaz megtartásával is. Alapvető, hogy minden területen le­gyen számítógép, melyen az összes adat lehívható. Külö­nösen fontos például a tőzs­dén való részvételhez, hogy bármely külföldi vállalatról kéznél legyen­­az információ. A kérdésre konkrétan vála­szolva: mi nem a kamarától, hanem saját magunktól vá­runk újat Mi, a vállalatok találják meg a csomópontot, ahol érdekeinket érvényesít­hetjük. A kamarának közve­títő szerepet kell betöltenie. Ne a kamara egy alkalma­zottja menjen a kormánnyal tárgyalni, hanem azt szá­munkra szervezze meg. Több, jobb információt vá­runk, még akkor is, ha a különleges szolgáltatásokért a tagdíjon felül többet kell fizelni. És mindent, amit se­gít: adattárat, videotárat, hazai céginformációt. Végül olyan minőségű információs szintet, hogy — bár a kama­rai tagság nem kötelező — mindenkinek érdeke legyen részt venni benne. Az Albatraed neve még csak szűk körben ismert, nincs egy éve, hogy a főként építőiparral foglalkozó kül­kereskedelmi kft megala­kult. A gazdasági kamarába történő azonnali belépést nagyon fontosnak tartották. A kft. igazgatója, Radeczky Jenő kevésbé elégedetlen az eddigi kamarával. — Elismerem a kifogások jogosságát, ám mégis azt mondom, hogy a szocialista gazdasági rendszerben még mindig a legliberálisabb irányzatot képviselte. Egye­dül a kamara jelentett szö­vetségest a vállalatoknak. A mi gazdasági kapcsolataink nagy része ennek segítségé­vel, jött létre. Igaz, hogy né­hány, főleg budapesti nagy­vállalat kezében összponto­sult a vezetés, ám azok, akik akartak, hozzá tudtak jutni az információkhoz. A nyu­ ,­gat-európai országokban kö­telező a ka­narai tagság. Szerintem nálunk is nagyon fontos a saját tevékenység­gel kapcsolatos szövetségbe bekapcsolódni. Annál is in­kább, mert amikor egy kül­földi vállalat partnert keres, a legkézenfekvőbb a kama­rák közötti kapcsolatfelvétel. Mit várunk a kamarától? Azt, hogy minden tagszerkez­­zet első szinten megfogalma­zott érdekeit közvetítse. És mindenek­előtt információ is Pénzért a bankhoz fordulok, információért a kamarához Fontos, hogy hónapok­kal előre tudjunk a gazdasági szabályozók változásáról, előre felkészüljünk rá, külföldi kapcsolatainkat e szerint alakítsuk. Úgy képz­­elem el, hogy a kamarai tar­gok mintegy klubszerű kap­­csolatban legyenek. Hogy mondjam: „Mesteremberek”,­ „céhek" klubjai, vagy „pár­­holyok” . . . Ahol a műszál­­, gazdasági információk csee­réje történik, itt A Gabonaforgalmi és Műj­­lomipari Vállalat igazgatója­, dr. Pallos István a szakmaai érdekképviseletre helyezi a hangsúlyt: új — Nem kétséges, hogy korszerűsíteni kell ezt a mos, politikus szervezetet. Szak­mai érdekegyesítő szerveze­tek létrejöttére van szükség, melyeknek a szövetségbe való bekapcsolódására a kormánnyal való tárgyalás­hoz van szükség. Antall Jó­zsef a kormányprogramjá­ban hangsúlyozta: a szakmai lobbik ellen fog fellépni, így nekünk még erősebb kama­rára van szükségünk a szak­mai vonal erősítésére. Sze­retnénk, a szabályozók kia­lakításába beleszólni, érde­keinket közvetíteni, esetleges egyet nem értésünket hang­súlyozni, a kamara keretén belül. . Ugyanilyen fontos, hogy a kamarán keresztül informálódni min­den gazdasági .­..intézlkediő előkészítéséről s a,fási­skees­­kedelmi , lehetőségekről■ ÉtV­­onos tekintettel a Közös Piac 1992-es átalakulására. A kamarák alulról történő szerveződése mára elenged­hetetlenné vált, hiszen az utóbbi idők gazdasági moz­gásával, jelenlegi felépítésé-­ ben fáziskésésbe jutott Szalóki Zsuzsa . Könyvhét: június 1­­­5-ig Czakó Fehérváron dedikálja rémmeséit Czakó Gábor bizonyára tudna magyar rémmesét ír­ni a könyvhét körüli vi­tákról; legyen, ne legyen, ki ad rá pénzt, egyáltalán kell-e ez nekünk? Ez is olyan mese lehetne, amely­ben mi vagyunk a boszor­kányok meg a tündérek. Tényleg, kell nekünk könyvünnep, amikor nap, mint nap jelennek meg új­donságok, s az utca tele van árusokkal? Éppen ezért van rá szükségünk! Az országos megnyitó ma 11 órakor van a fővárosban, a Vörösmarty téren, ahol Göncz Árpád méltatja az ünnepet. A látványos, mű­soros zenés nyitány egyik szereplője a fehérvári Los Andinos. Megyénkben az idén nem lesz látványos központi megnyitó, de min­denki a maga ereje, lehető­sége szerint valamivel hoz­zájárul a hagyomány to­vábbéléséhez. Az író-olvasó találkozások, a dedikálások, az irodalmi estek nem kö­tődnek mereven a dátum­hoz. Jókai Anna már dedi­kálta, Mi ez az álom? című kötetét a Vajda János Köny­vesboltban és Mezőfalván a könyvtárban, Janikovszky Éva Csőszön járt. A Vörösmarty Társaság erre az alkalomra adta ki Bakonyi István tanulmánya­it Németh Lászlóról. A szer­ző Elidegenedés és társadal­mi cselekvés című könyvét ma 15 órától a Rákóczi és Népköztársaság út sarkán lévő könyves,bolt­ban dedi­kálja. A VÖK könyvtára és művelődési háza évek óta kiállítással tiszteleg a ha­gyomány előtt. Ezúttal Reich Károly grafikái láthatók. Czakó Gábor ismét a vendégünk lesz. Hetvenhét és fél magyar rém,mesé­jét, könyvheti kötetét hétfőn 16 órától a főutcai Vajda Já­nos Könyvesboltban dedi­kálja, 18 órától pedig a gár­donyi könyvtárban találko­zik olvasóival. E­ze­r A majdnem száz újdonság, néhány kivétellel,­­megérkezett a fehérvári Vajda János Könyves­boltba, ahol nagy az érdeklődés és a vásárló kedv is kerekebb a hó elején még gömböly­­dedebb pénztárcáktól Fotó: Kapáczy Szilárd

Next