Fejér Megyei Hírlap, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-04 / 131. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1992. JÚNIUS 4. CSÜTÖRTÖK Világbank és IMF - legendák és valóság Az ENSZ két pénzügyi intézménye, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank nevét minden újságolvasó ismeri, munkájukat, szerepüket illetően sok a félreértés s a köztudatban gyakran keveredik az alap és a bank szerepe - jóllehet alapvetően különböznek egymástól. A közös, hogy mindkettőt 1944-ben hozták létre, a háború utánra tervezett új gazdasági és pénzügyi rend támogatására, s hogy - napjainkra - mindkettőnek tagja a világ országainak túlnyomó többsége. Míg azonban a Világbank feladata a Föld szegényebb, fejlődőnek nevezett országainak támogatása, addig az IMF szakértelmével és hiteleivel a nemzetközi pénzügyi egyensúlyt, egyúttal valamennyi tagját szolgálja. A bank, formailag három intézményre tagozódó washingtoni központjában mintegy 6500 szakértő dolgozik: közgazdászok, statisztikusok mellett műszaki, mezőgazdasági és egyéb szakemberek, akiknek feladata elbírálni a tagoktól beérkezett kölcsönkérelmeket. A hiteleket kormányoknak nyújtják, konkrét, jóváhagyott programokra, s azok az esetek kétharmadában az energiaellátás és a szállítás fejlesztését szolgálják. A legszegényebb országok kamatmentesen, 35-40 éves lejáratra kapják a pénzt, a módosabbak, mint Kelet-Közép-Európa államai, viszonylag alacsony kamattal és 12-15 éves lejáratra. A Világbank forrásai részben a tagállamok befizetéseiből származnak, de a legtöbb kihelyezett hitelhez az intézmény maga is a nemzetközi pénzpiacon, kötvénykibocsátással szerzi meg a fedezetet. A Világbank eddig mintegy 100 milliárd dollár értékben kölcsönzött tagjainak, köztük az utóbbi években mind gyakrabban Magyarországnak is, különböző területeken, a gazdaság átalakítására. A Nemzetközi Beruházási Társaság (IFC), a bank leányvállalata, amely a magánszektort támogatja, többek között a Suzuki-autógyár, a Tetrapak, az Unicbank, és a First Hungarian Fund megalapítását segítette hiteleivel. Míg a Világbank lényegében beruházó pénzintézet, addig az IMF nem bank, inkább egyfajta önsegélyző szövetkezetnek tekinthető. Vagyona több, mint 120 milliárd dollárt tesz ki, az öszszeg a tagdíjakból, az ún. kvótákból származik, azokat az államok gazdasági fejlettsége arányában állapítják meg, s a kvóta egyúttal megszabja az illető ország szavazatainak számát a testületi döntéseknél. A gyakorlatban: a gazdagabb államok szava a meghatározó, az Egyesült Államok a kvóta, így a szavazatok 20 százalékával rendelkezik. Az IMF-nek saját „pénze” van, az SDR értéket, („különleges lehívási jogok”), amelyben számolnak, a dollár, a jen, a márka, a font, és a frank árfolyama alapján állapítják meg. A Világbank csak a viszonylag szegény országokat támogatja, az IMF segítségét azonban szinte valamennyi tagja igénybe vette már. Az alap elsőrendű célja, hogy - főként a valuták szabad átválthatóságával - biztosítsa a világ pénzügyi egyensúlyát. 1700 fős washingtoni apparátusának tagjai évente egy vagy több alkalommal felkeresik a tagországokat: hetekig a helyszínen tanulmányozzák a gazdaság, a pénzforgalom mutatóit, majd tanácskoznak a kormány illetékeseivel, hogy megismerjék mindazokat a gazdaságpolitikai terveket, amelyeknek nemzetközi kihatása is van. Az IMF képviselői független szakértőként felhíhatják a kormányok figyelmét arra, hogy egyes lépéseik gondot okozhatnak a nemzetközi közösségnek - de az alapnak nincs joga arra, hogy befolyásolja, korlátozza a kormányok tevékenységét. Annál is kevésbé, mivel munkáját nem a washingtoni tisztviselők, hanem a tagállamok irányítják, általában a jegybanki vezetők képviselik az országokat az évente kétszer ülésező Végrehajtó Bizottságban. Az IMF „diktatúrájának” vádja főként akkor vetődik fel, amikor a hitelekről van szó. Az alap a - részben nemzeti valutában befizetett - kvóták alapján kölcsönözhet a tagoknak, amikor azok pénzügyi egyensúlyát veszély fenyegeti - mint például a kelet-közép-európai államokat a piacgazdasági átalakítás időszakában. A tagállamok kvótájuk többszörösének megfelelő összegeket kölcsönözhetnek, mégpedig kedvezőbb feltételekkel, mint ha kereskedelmi bankhoz fordulnának, ugyanakkor az IMF - a többi tag megbízásából, amelyek pénzét kölcsönadja - ellenőrzi, hogy a forrásokat megfelelően, hatékonyan használják-e fel. Nincs szó tehát arról, hogy az IMF, a világgazdaság egyfajta csendőreként előírná, milyen politikát folytassanak a pénzeit hasznosító országok. Miután azonban a hitelnyújtás egyúttal az adott ország gazdaságpolitikájának elismerése, jelzés a pénzügyi világnak - a kölcsönzők nyilvánvalóan törekszenek hasznosítani az IMF elismert szakembereinek tanácsait. Magyarország tavaly óta élvezi az IMF 3 évre szóló, összesen 1,8 milliárd dollár értékű készenléti hitelprogramját, amely a gazdaság átalakítását segíti, illetve - kisebb mértékben - az olajár-emelkedésből származó további veszteségeket hivatott kiegyenlíteni. Heltai András Központosít a cég A Puma ugrani készül A világhírű sportruházati cikkeket forgalmazó világcég, a Puma vezetői számot vetettek azzal, hogy Magyarországon csökken a fizetőképes kereslet, és ha meg akarják tartani eddigi pozícióikat, akkor lépniük kell. Koncepciójuk lényege, hogy a legkorszerűbb árukat változatlan áron kínálják a magyar vásárlóknak. Ezt a koncepciót azonban csak akkor tudják megvalósítani, ha központosítják az összes Magyarországon forgalmazott Puma-termék terítését és értékesítését. Jelenleg az ország 500 üzletében árulnak Puma termékeket, ebből 26 a márkabolt. Eddig elkülönült a textiltermékek és a cipők árusítása, mostantól azonban már minden üzletben a teljes áruskálával találkozhat majd a vevő. A Puma nagy figyelmet fordít vidéki üzleteire, hiszen a textiltermékeik közel 80 százalékát és a cipőknek is több mint 60 százalékát vidéken értékesítik. Ez azt jelenti, hogy a Puma-termékek mintegy 1,5 milliárd forintos forgalmából több mint 1 milliárd folyik be a vidéki üzletekből. Különösen élénk a Puma forgalma a nyugati és a déli határ közelében lévő településeken. Egyedül Kőszeg például több terméket forgalmaz, mint Budapest. A Pumának azonban nemcsak versenytársaival - a különféle világmárkákat képviselő cégekkel - kell megvívnia a harcát a magyar piacon, hanem azokkal is, akik hamisított Puma-termékeket árulnak, illetve egy másik körrel, akik nyugati áruházakból felvásárolják a megmaradt kifutó modelleket és azokat értékesítik Magyarországon, néha akár három, négyszeres áron is. 1990- ben a Puma cég által alkalmazott ellenőrök bejelentéseire 42 millió Ft értékű hamisított Puma-terméket foglaltak le Magyarországon. Az 1991-es adatok még nincsenek meg, de ennél sokkal többre számítanak a cégnél. A központosított terítéssel párhuzamosan az eredeti Puma-termékeket értékesítő boltokat, egy - a falra függeszthető - jogosítvánnyal látják majd el. E boltokban kizárólag a Puma arany színű pecsétjével ellátott csomagolásban kapható, eredeti termékeket árusítanak majd. Még két igen fontos intézkedés lép életbe idén, amelyek elősegíthetik a Pumatermékek elfogadható versenyképes árainak kialakítását. Ezek közül az egyik az, hogy a Puma központosított forgalmazási szervezetének kialakításával ki akarja iktatni a nagykereskedelmi vállalatokat az értékesítési láncból. Ennek eredményeként szintén néhány százalékkal csökkenthető az ár. A másik lépés a már eddig is létező magyarországi termeltetés. A Puma kezdetben bérfeldolgozói rendszerben próbált termeltetni Magyarországon, azonban a tapasztalatok azt mutatták, hogy ez az út nem járható, mert a cégek, amelyekkel kapcsolatban állt nem tudták teljesíteni a kötelező minőségi előírásokat. Akkora selejtaránnyal dolgoztak ezek a gyárak, hogy a Távol-Keletről behozott Pumatermékeket alacsonyabb áron lehetett értékesíteni. Ezért textiltermékeket a Puma már csak a saját magyarországi gyáraiban készít. Ezek mind vidéki üzemek, amelyekben összesen mintegy 350 ember dolgozik. Az így gyártott ruházati termékek nagyobb részét külföldön értékesíti a cég. A minőség megfelelő színvonaláról a külföldről ideirányított Puma mérnökök és technikusok gondoskodnak. A textíliákkal ellentétben a cipőgyártásban sikerült a megfelelő magyar partner kiválasztása. A PEMÜ ceglédi gyára gyárt Puma-licenc alapján sport és utcai cipőket, múlt évben mintegy 500 millió forint értékben. A tavalyi termékváltás után a legkorszerűbb Puma cipők sorozatgyártását kezdték meg a ceglédi gyárban. A választék bővítésében nagy lépést jelent majd az idén, hogy az üzletekben már nemcsak a PEMÜ gyárában gyártott lábbelik lesznek kaphatók, hanem a Puma teljes választéka, köztük számos olyan fajta is, amely kifejezett rétegigényeket elégít ki. A tömegsportban használatos - már 3 ezer forint alatti áron is kapható - edzőcipőkön kívül a speciális, a különféle teremsportok, speciális igényeihez alkalmazkodó cipők választéka is gazdagodik. P. P. A borjú nálunk születik Az amerikai World Wide Sites cég közreműködésével a világ legkiválóbb genetikai értékű bikáinak szaporítóanyagához tudjuk juttatni a magyar szarvasmarha-tenyésztőket - újságolta Akác Balázs, a két éve működő Holste in-Genetika (magyar-amerikai vegyes) Kft. ügyvezető igazgatója. - A kft. tagjai Magyarország legjobb tenyészetei közül kerültek ki. Három-négy év múltán lehet majd az igazi hasznát lemérni annak, hogy a legkiválóbb bikák spermájával megtermékenyített tehenek ellik a borjakat. - Könnyítettek a magyar szakembereknek a vállalat megalakításával, vagy Önökre csupán a kft. tagjai számíthatnak? - Minden magyar szarvasmarha-tenyésztő részére egyaránt megadjuk a lehetőséget. Örömmel számolok be arról, hogy magángazdákat is be tudtunk vonni az üzletbe, példái Szolnok, Pest megyében és a közeljövőben bizonyára más térségekben is. Ugyanígy növeltük értékesítésünket a termelőszövetkezetekben és az átalakulóban lévő többi nagyüzemben is. Igen ám, de nálunk most nem a tejhozam növelése a cél, hiszen éppen a tej eladása jelenti a problémát. Hogyan tükröződik ez a gond a kft. üzleti tevékenységében, hiszen a Holstein jól tejelő fajta? - Véleményem szerint nincs tejtúltermelés Magyarországon, csak a fogyasztás esett vissza drasztikusan. Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás ma már a korábbi 200 kilogramm/fő/évről, s az 1990-es 150-es értékről még tovább zuhan. Az értékesítésekben is tapasztalható egy minimális csökkenés, de elmozdulás is, a minőség irányába. E téren viszont igazán megfelelő a kínálatunk. (MTI-Press) 7 OLDAL Új eszköz a lopott autók felderítésében Idén május 17-étől nyugodtabban alhatnak Franciaországban azok az autótulajdonosok, akik egy lopás elleni microchipet szereltettek autójukba. A chip tartalmazza a jármű azonosítási számát és rendszámát és azt követően aktivizálják, hogy a tulajdonos bejelenti autójának elvesztését a rendőrségen. A chip az autó tartózkodási helyét jelzi. Jelenleg Franciaországban évente mintegy 300 ezer autót lopnak el, s közülük 60 ezret sohasem találnak meg. A biztosítási társaságoknak igen sokat kell ezért fizetniük. A „Volback”-rendszerre épülő chip behelyezéséért a tulajdonosoknak 250 frankot kell fizetniük, a rendszer egy évi üzemben tartásának költsége pedig 530 frank. A „Volback” magántársaság eddig már 180 millió frankot fordított a rendszer kiépítésére, nyolc minisztérium is csatlakozott a programhoz, amely arra irányul, hogy az ország egész területét felöleljék. A társaság arra számít, hogy egy év alatt kb. 2,3 millió chipct tudnak majd etadni. HT Press Politika és gazdaság Japánban A RENDSZER KIFULLADT „Elöregedett és a szklerózis jeleit mutatja az évtizedek óta fennálló japán politikai rendszer, amely ha nem történik változás, a demokrácia összeomlását vonhatja magával” - ezzel a meglepő állítással indokolták a politikai reformbizottság létrehozását az újonnan megalakult japán mozgalom vezetői. A bizottság elnökhelyettese, Ucsida Kenzo, a Tokai egyetem professzora egyelőre persze nem a japán gazdaság szklerózisa miatt aggódik, hiszen a gazdaság változatlanul irigylésre méltó teljesítményt nyújt a maga két-három százalékos inflációjával, meg a három százalékos növekedéssel kísért „recessziójával”. A szigetország hatvan legfontosabb vállalkozói szervezetének vezetőit, a legnagyobb lapok főszerkesztőit, a szakszervezetek, egyetemek neves személyiségeit azért tömörítették, hogy elkerüljék a politikai rendszerből fakadó „súlyos veszélyeket”. Japán jelenleg képtelen „gyors és megfelelő” válaszokat adni az otthoni, meg a világpolitikai helyzetből fakadó követelményekre - mondták. Nem mintha a japán politikai pártok nem lennének tisztában a politikai rendszer visszásságaival, a politikai morál lezüllésével, politikusok megvesztegetéseivel, de a reformbizottság megalapítói szerint „a pártok képviselői státusuknál és érdekeiknél fogva ellenzői” a változásoknak. Ezért határozták el parlamenten kívüli mozgalom beindítását, hogy a közvélemény mozgósítása révén gyakoroljanak nyomást a pártokra a változások kikényszerítésére. Ezt már Kamei Maszao, a bizottság elnöke mondja, aki egyben a Szumitomo konszern igazgatója és a Nikkeiren, a vállalkozók befolyásos szervezetének tanácsadója. ,A politikusok és a kormányzati intézmények befolyásolják a japán közvéleményt, pedig a választóknak kellene a befolyást gyakorolniok” - hívta föl a figyelmet a pénz irányította japán politikai rendszer legfőbb fogyatékosságára. Tény, hogy a Lockheed, majd a nyolcvanas évek elején a Recruit megvesztegetési botrány ideje óta napirenden van Japánban a politikai pénzalapok működtetésének megreformálása, a választókörzetek - falusi rétegeknek kedvező - átalakítása, de a politika képtelen volt továbblépni a különböző javaslatoknál. - Sértenék a képviselők érdekeit a reformok - mondja az elnök és Thatcher asszony megjegyzését idézi, aki szerint valóban nehéz lenne rablóktól várni azt, hogy büntetőtörvényekről hozzanak döntéseket. - A lakosság nagyfokú bizalmatlanságát mutatták a legutóbbi időközi választások, Ibaraki kormányzóságban például húsz százalék alatt maradt a szavazók aránya - hangsúlyozta Ucsida professzor, ami szerinte a demokrácia összeomlásának lehetőségét rejti magában. Akiket pedig ez az érv sem tudott meggyőzni, azoknak figyelmébe ajánlotta, hogy Japán elszigetelődhet nemzetközileg, kirekesztődhet az ENSZ családjából. Mindez pedig a nemzetközi együttműködésre annyira ráutalt ország gazdaságát is hátrányosan érintené - mondta. Ezzel a következménnyel járhat, ha Japán úgy viselkedik, mint a Perzsa-öbölbeli háború idején, ha lassú és körülményes választ ad a Szovjetunió felbomlására, a hidegháborús viszonyok megszűntére. Hangsúlyozzák a mozgalom vezetői, hogy „csak az a társadalom tekinthető demokratikusnak, amely közvéleményének hangját képes érzékelni, és amelyben ennek alapján a politikusok is levonják a megfelelő következtetéseket”. Azért emelték ki ezt a nemzetközi sajtó néhány munkatársával folytatott beszélgetésen, mert - mint mondták - a japánok rendszerint vonakodnak változtatni a meglévő helyzeten, hacsak valami nem jön közbe. A múlt században a Meidzsi restauráció „jött közbe”, a háború után pedig MacArthur tábornok, az általa irányított reformokkal, a mindenható monopóliumok lebontatásával, a földreformmal. Az első Japánban belülről kezdeményezett változásnak a vasút magántulajdonba adását nevezte Kamei Maszao, aki mellesleg maga volt a reprivatizálás egyik legfőbb ösztönzője. Azt is úgy lehetett keresztülvinni, hogy a televízió, a lapok, - a kommunista párt lapjától eltekintve -, a szakmai közvélemény mind sürgették a reprivatizálást, ami végül is meggyőzte az ingadozó kormánypártot, meg az ellenzéket is a terv jelentőségéről. Amikor „közvéleményt” említenek a bizottság vezetői, jól tudják, hogy mozgalmukba ugyanazokat a befolyásos erőket tömörítik, a Keidannenen, a Nikkeirenen, a Rengő szakszervezeti szövetségen át, a vezető újságokig, amelyek mint a kormánypárt, illetve az ellenzék szövetségesei maguk is részei az establishmentnek, az „elöregedett politikai rendszernek”. Mégis látszólagosnak ítélték ezt az ellentmondást az új politikai reformbizottság vezetői, mert szerintük a vállalkozók idővel nem fogják tovább pénzelni azokat a pártokat, amelyeknek a közvélemény hátat fordít. Elsősorban a Liberális Demokrata Párt majd száz fős, messzebbre látó, fiatalabb generációjú politikusait tekintik szövetségesüknek, tőlük várják azt, hogy időben felismerik: a reformok elmaradása az LDP vereségét jelenti. „Két éve még működött az a rendszer, amelyben a liberális piacgazdaság híve, az LDP maga mellé állította a közvéleményt és az üzleti világot, hiszen a szociáldemokraták hirdette tervgazdaság népszerűtlen volt a választók körében. A kelet-európai változások folytán azonban módosult a képlet, a legnagyobb japán ellenzéki párt egy része is a liberális eszmék hirdetője lett, ami megfontolásra készteti az üzleti világot, a közvéleményt” - mondták a japán politikai mozgalom beindítói. Marton János