Fejér Megyei Hírlap, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-13 / 10. szám
1997. január 13., HÉTFŐ MOZART TÁNCZENÉT IS KOMPONÁLT Az első országos szintetizátorversenyt Székesfehérváron rendezte meg a Tác-Gorsium Zeneiskola, hazánk egyik legfiatalabb és legdinamikusabb alapítványi intézménye. Az úttörő vállalkozásról beszéltek a zsűriben helyet foglaló szakemberek. Balázs Fecó, a zsűri elnöke: — Még nem tudja a közvélemény, hogy a szintetizátor olyan fajta zenei szintézis a technikában, amiben benne vannak a harmóniák végtelen és örök lehetőségei. Hogy ebben a hangszerben annyi és olyan „zenekar” szólal meg, amennyit csak akarunk. Hogy ez a zeneszerszám alkalmas klasszikusok megszólaltatására, amely matematikailag a végtelen számsor hullámain árad tova. Ilyen magasztos pillanatban kívánkozik ki belőlem is a beethoveni örök igazság, miszerint .....a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.” Saját felfogásomban ez így hangzik: „A Zene mindenek felett áll!” Akik ismernek a hazai berkekben és a világban, nem kételkednek abban, hogy én így gondolkodom és élek, érzek a zenéről. Amit pedig itt hallottunk és láttunk, az maga a csoda. Csodája ennek a vállalkozásnak, amit a Tác-Gorsium Zeneiskola kisugárzik. Felemelő érzés tudni azt, hogy ez az alapítványi iskola, Fehér József vezetésével kitört a szürkeségből. Körmendi Vilmos az esemény alkalmából a Fejér Megyei Hírlap kérdéseire válaszolva azt mondta: — A szintetizátor felold minden kötöttséget, mégis matematikai szigorral fejleszti a nebulók tudását. Ezt láttam, ezt hallottam azoktól, akik a döntőben bemutatkoztak. A bátor vagy éppen bátortalan kísérletek a tizenévesektől újszerű ritmikus zeneszerzésben remek, ezt csak bátorítani szabad: soha ne mondjanak le a szintetizátortudomány fejlesztéséről. Akik ismerik, hogy mit produkáltak a világ nyugati felén ezzel a hangszerrel, azoknak nem kell mondani ezt, hogy az a jó útirány, amit Tác mutat. Gyimesi László, a Zene- és Táncművészek szakszervezetének titkára ezt ajánlotta: " Következzék mihamarabb a következő, mert az a tanári kar, amely Tácon, Székesfehérváron, Budapesten, Szentlőrinckázán, Mezőkovácsházán, Győrben, Sopronban vagy bárhol működjön, egy olyan nemzedéket képvisel, amely a legjobbaktól tanulta meg az elmúlt negyven-ötven éven belül a zenét. A legjobbak tanítványának lenni pedig felbecsülhetetlen érték. Fehér József, a Gorsium Zeneiskola igazgatója: — A szintetizátor alkalmazásának lehetőségei a zeneiskolában akkor kerültek felhasználásra, amikor három évvel ezelőtt a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyt adott a zeneiskolának eme zenetárgy oktatására. Meglehetősen igen fiatal tárgyról van tehát itt szó, és én azt kértem meghívott vendégeinktől, elismert zenetudósainktól, hogy a mi eredményeinket ennek alapján ítéljék meg. Tudjuk nagyon jól, hogy az elején vagyunk annak a programnak, amelyet Szirmai László biztatására készítettem, amely tankönyvek formájában csak egy-másfél éven belül jelent meg, és csak 1996-ban került e program a tankönyvlistára. Ezért, erre alapozva bátorkodom kijelenteni ezen az ünnepen, ezen az országos szintetizátordöntőn is, hogy új hangszer született az elektronika révén, és ezt a jelenséget kezelnünk kell. A komputerek világát éljük, és nincs más kötelességünk, mint együtt haladni a kor szellemével. A mi iskolánknak kevés híján ezer hallgatója van. Meggyőződése, hogy a tánc-, dzsessz- és klasszikus zenét együtt kell tanítani, mert például Mozart tánczenét is komponált, mert azt is a kerek, az egész zenei világ szerves része. Vallja: aki csak klasszikus zenét tud, az félkezű óriáshoz hasonlítható, aki csak szintetizátort ismer, az sem lesz igaz követője és egész tudója a következő évezred zenéjének. Aki csupán jobb kézzel dolgozik, az elveszíti a harmóniákat. Peresztegi T. Ferenc Székely János Jenő portréi A fehérvári Vörösmarty Színházban évek óta szívesen látják a társművészetek képviselőit, hiszen az emeleti kiállítóteremben időről időre rendeznek kamaratárlatokat, amelyeket az előadások szünetében tekinthet meg a közönség. Vasárnap itt nyílt meg Székely János Jenő szobrászművész Portré című kiállítása. Az erdélyi művész '85-ben Olaszországban telepedett le, ahol több nemzetközi tárlat résztvevője volt, majd 1989-ben az USA-ban is egyéni kiállításokon mutatkozott be. Székesfehérvárra 1990-ben költözött, a város meghívására. Köztéri szobrai állnak Olaszországban, Ausztriában és Romániában. Fehérváron látható a repülés áldozatainak emlékére készített emlékműve, Árpád fejedelem mellszobra és több — a városhoz kötődő neves személyiségről készült — domborműve. Az alkotó — aki legszívesebben nonfiguratív, absztrakt szobrokat készít —, ezúttal a számára „ujjgyakorlatnak” számító, ám a mesterségbeli tudásról árulkodó portrékkal szerepel. (A képen: Deák Dénes műgyűjtő portréja) KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . Az örök Jourdain itt és most Moliére-vígjátékkal lépett színre az Iskolaszínházi Társulat A talpnyalók kitárgyalják a kenyéradó gazdát. Igazuk van: Jourdain úr tényleg egy ótvar bunkó, földbuta pénzeszsák, de „bukszája nagy műértő”, és élni kell. (Jourdain úrnak sincs nagy véleménye a pallérozásán munkálkodórról.) Jourdain úr muzsikája az éji bel...ásról szóló alpária, tánca idétlen billegés, vívni a magasabb körökhöz tartozást demonstrálandó tanul, elhajítja a logikát, köp a morálra, tesz a fizikára — ő művelt szeretne lenni. Korunk eszménye: gazdag ember. Néha ugyan gyanús alakok árut hoznak, ő meg fizet vagy küldi őket a büdös francba — szó nélkül. Jourdain urat kihasználja a grófi sarj, arisztokrata-kokottnak bókolhat bután, Jourdain úrnak érzéki — altesti — örömöt okoz, ha finom úri népek környékezik. És lányának minimum grófot szán — persze a szív választottja helyett —, a szerelmesek egymásra találásához csúnyán át kell verni őkérmét. Jourdain újból — förgeteges avatási szertartás során, nem véletlenül lett a színjáték legbombasztikusabb, mármár álomszerű jelenete éppen ez — mamamusi, „török lovag”, azaz, láss csodát, úr(!) lesz, minden zsák megleli a maga foltját, a végén újra jő a kényeskedő zene-, tánc- és illemtanár (Pálfalvi János), a muzsika áhítatos élvezetét csak hősünk bosszankodó dödögése színezi... Smuk Imre minden ízében mai játékot varázsolt Moliére Úrhatnám polgár című vígjátékából — az Iskolaszínházi Társulat produkciójának premierje pénteken este volt a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban —, díszlete dülöngél, a „még éppencsak működő, de már nem jó” világba vezeti a nézőt. A játék — néhány apró ritmusproblémát leszámítva, a döcögő kezdetekhez mérten meglepő módon — feszes. A direkt vontatott nyitányt élvezetes akciók és dialógusok követik és ellenpontozzák (a főhős és a Hannus Zoltán játszotta filozóf kettőse remek), a második fejezet jeles színi pillanatai — a két szerelmes pár verbális csatája; Jourdainék otthon, az özvegy, könnyűvérű grófnő (Huszár Orsolya alakítja jól) és az úrhatnám palimadár bimbózó szerelme — a beavatás korbácsolással, robbanással és füstköddel körített rítus-paródiájában csúcsosodnak ki. Boda András önfeledten parádézhat az úrhatnám polgár idétlen maskarájában — sikerül úgy elkerülnie a szerep legnagyobb buktatóját (tudniillik a túljátszást), hogy közben az utolsó büffentésig hiteles marad. Ráismerünk az általa formált-karikírozott típusra — azt hiszem, ennél többet nem kell mondanom. Baksay Erika — Jourdainné — pontosan hozza az ura balfogásain értetlenkedő (és okkal dühös) asszonyságot, Nicolle, a szolgáló szerepében Kohut Ágnes karakteresen csoszog és pöröl, Schreil András kényes arisztokrata. Jók a szerelmes ifjak — Luci szerepét Bereczki Szilvia játssza, a kedvesét, Cleonte-t alakító Pataki Dezső a „török szultán fiaként”, elképesztő fejhanggal is remekelt, s nem lehet panasz Neumann Gábor játékára történetünk titkos főbonyolítója, Covielle inas szerepében. Villanásnyi lehetőséget kapott a játékban Plesz József (vívómester), valamint Miskolczi Dénes („Török”) és, betoppanó nepperként, Kuti László is. Az úrhatnám polgár legalább egy kiadós verés erejéig bűnhődött meg, kiröhöghettük. Ennyi csak a színház hatalma: ahogy „itt és most” bebizonyosodott, hogy a hülyeség rendszersemleges, úgy félő egyúttal az is, hogy Jourdain úr — örök... (nyulasi) Fotó: Lázár Zsolt Mikszáth 150 éve született Emléknap a palóc fővárosban, emlékkiállítás a szülőfaluban Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulója alkalmából emléknapot rendeznek a palóc fővárosban, Balassagyarmaton január 16-án. Másnap, az író szülőfalujában, a szlovákiai Szklabonyán (Sklabina) megnyitják az újjárendezett emlékkiállítást, s felavatják Gáti Gábor Mikszáth szobrát, az író egykori lakóházának udvarán. Az emlékév során iskolák, intézmények, szervezetek, tudományos ülések, színházi és televíziós bemutatók, ünnepi kiadványok, kiállítások és irodalmi pályázatok egész sorával kívánnak tisztelegni a legnagyobb palóc emléke előtt. A balassagyarmati emléknap a Mikszáth Kálmán Vendéglátóipari Középiskola által rendezett prózamondóverseny döntőjével, s a diákírók ésköltők pályázatának eredményhirdetésével kezdődik majd a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában. A városi könyvtárban a Mikszáth Kálmán Társaság nyilvános ünnepi díszközgyűlésén Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő emlékezik az íróra. Ugyanott két könyvpremier lesz. Az Unikornis Kiadó az emlékév alkalmából jelentkezik A Noszty fiú esete Tóth Marival című regénnyel, a Mikszáth Kiadó pedig Az öreg batár utasai címmel megjelenteti Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerkesztette tanulmánykötetet. A Magyar Posta ez alkalommal hozza forgalomba az első Mikszáth-bélyeget, s a leveleket emlékbélyegzéssel látja el. Az emlékévet Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter, az Országos Mikszáth Emlékbizottság elnöke nyitja majd meg a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban, ahol Kortársunk-e Mikszáth? címmel kerekasztal-beszélgetést terveznek, Beke Sándor rendező, Görgey Gábor író, Herczeg Klára szobrászművész, Kerényi Ferenc irodalomtörténész, és Szakonyi Károly író részvételével. A Balassagyarmati Kamaraegyüttes ünnepi hangversenye után este fáklyás felvonulással tisztelegnek a balassagyarmatiak Mikszáth Kálmán emléke előtt. Kulturmix Vajda Jánosra emlékeznek Válón A község lakossága január 18-án emlékezik meg 100 éve elhunyt költőjéről, Vajda Jánosról. Délután 3 órakor avatják a felújított Vajda-házat és nyitják meg a benne lévő kiállítást. A verses, zenés megnyitón dr. Miklóssy János irodalomtörténész és Zsirai Győző alpolgármester mond beszédet. Az ünnepségen a nyugdíjasklub dalosai is fellépnek. A magyar kultúra napja Székesfehérváron Fehérvár önkormányzata és az Öreghegyi Közösségi Ház készül a magyar kultúra napjának méltó köszöntésére. Meghívták Vámos Miklós írót, aki megosztja gondolatait a jelenlévőkkel. Közreműködnek: Sajgál Erika színművésznő, a General Harmony énekegyüttes, az est háziasszonya Nagy Judit lesz. Kiállítás is nyílik január 22-én, a 18 órakor kezdődő rendezvényen, ezúttal Büki Zsuzsa és Szentes Ottokár alkotásai láthatók, a tárlatot Tóth László, A Szabadművelődés Háza kortárs galériájának vezetője nyitja meg. Bella Italia: kiállítás Bicskén A bicskei Petőfi Művelődési Központban január 19- én 17 órakor nyílik a Bella Italia kiállítás, amely a Ciao Roma nevű olasz-magyar Előadóművészeti és Közösségi Művelődési Rt. anyagát mutatja be. Mohainé Fejes Ágnes, az intézmény igazgatója és dr. Lucilla Olivieri, a társaság vezetője mutatja be a gyűjtemény anyagát. Nyitott kapuk a győri főiskolán Január 14-én 10 órától várja a nyitott kapuk rendezvényére a továbbtanulni szándékozókat a győri Széchenyi István Főiskola. Január 16-án ugyancsak 10 órától a hazai középiskolák igazgatói, pályaválasztási felelősei továbbtanulási fórumon tájékozódhatnak a legnagyobb hazai főiskola oktatási tevékenységéről. Vajda-emlékest a Széna téren A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fejér megyei tagozata és a székesfehérvári városi könyvtár, amely a Széna téren található január 15 -én 18 órakor Vajda János halálának 100. évfordulójára műsoros emlékestet rendez. Bevezetőt mond: Neményi László, a könyvtár igazgatója.