Fejér Megyei Hírlap, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-16 / 138. szám

1997. június 16., HÉTFŐ Vad éjszakák, avagy élni a halál közelében is kell Cyril Collard a Cesar-díjat már nem vehette át Lehet-e élni a halál árnyéká­ban? Szeretni, szeretkezni, dol­gozni, örülni új szerelmeknek, elviselni a többiek szánalmát? Miközben karodon egyre na­gyobb a kór terjedését jelző folt, testedet rágja az AIDS, a vírus, amely ellen egyelőre nincs gyógymód? Cyril Collard, ez a tünemé­nyes tehetségű francia fiatalem­ber bebizonyítja, hogy igenis le­het. Hogy együtt lehet élni a bennünk bujkáló félelmekkel, rá lehet csodálkozni a világra, ha csak néhány hónap adatik is meg, hogy igazából felfedezd. Collard zenélt, írt, rendezett. HIV-pozitív volt, harmincnégy éves korában végzett vele az AIDS. Néhány nappal azelőtt halt meg, hogy 1993-ban átve­hette volna a Cesar-díjat, a leg­nagyobb francia filmes elisme­rést. Szörnyű, de igaz: őt a be­tegsége tette igazi művésszé. Beleírta magát egy rettenete­sen őszinte könyvbe, és azt a cí­met adta neki: Vad éjszakák. Még volt annyi ideje, hogy fil­met írjon, forgasson, s eljátssza a főszerepet a történetben. O Jean, operatőr és reklámfilm­rendező, harmincas, vonzó férfi és a fiúkat szereti. S itt engedtes­sék meg egy kis kitérő. Collard nem másságként, hanem a világ legtermészetesebb állapotaként mutatja be az azonos neműek kapcsolatát. Kivéve éppen a vad éjszakákat. A Szajna-parton fel­kínálkozó névtelen férfiakat, a szótlan ölelkezéseket, arcnélkü­li kapcsolatokat. Jean­ Collard az AIDS tudatában, a banalitás­tól és a kötődést, felelősséget je­lentő kapcsolatoktól való félel­mében keresi ezeket a testeket. Aztán betoppan az életébe Laura. A lány tizenhét éves és végtelenül szerelmes. Szeret­keznek, és a fiú nem meri neki bevallani, hogy HIV-pozitív. Jean azonban Samyt, a rögbijá­­tékost is szereti, s ez a különös háromszög egyre elviselhetetle­nebbé válik. A lány mindent megtesz, hogy megszerezze ma­gának Jeant. Órákat telefonál, hazudik, könyörög, zsarol és hisztériázik. Jean nem akarja el­fogadni ezt: úgy éri, eddigi élete és az AIDS felmentést ad neki, s csak ő szolgált rá arra, hogy megértsék. Laura aztán eltűnik, átengedi a terepet Samynek, majd újra felbukkan. Közben a videokli­­pek ritmusában peregnek az ese­mények, utcaképek rohannak el a szemünk előtt. Jean pedig fo­kozatosan másképp látja a vilá­got, és rádöbben, hogy neki is meg kell értenie és el kell fogad­nia másokat. Élni kezd, a halál közvetlen közelében. A Vad éjszakák emlékezetes film. Őszinte, de nem ízléstelen, szomorú, érzelmes, de nem ér­zelgős. Laura szerepében Ro­mane Bohringer egészen kiváló alakítást nyújt. Samyt Carlos Lopez játssza, aki teljesen ter­mészetes és meggyőző ebben a kényes szerepben. Akárcsak Cyril Collard, ő ráadásul saját sorsával hitelesíti Jean történe­tét. S a szomorú az, hogy a Vad éjszakák egyszeri és megismé­telhetetlen. A halál közelsége nélkül nem jöhetett volna létre. De az életet igenli, hiszen ben­nünket is a megértésre és a tole­ranciára int. Szabó Zoltán Egészségőrzés fotókon Diákok tárlata a Megyei Művelődési Központban Idillikus tájképek, kedves ál­latok, egy-egy természetben töl­tött táborozás életképei, vagy éppen plakátra illő montázsok... Ahány felvétel, annyiféle. A szándék viszont ugyanaz. Diá­kok készítették a fotókat, a Bé­res Alapítvány a Teljes Életért, valamint az Egészséges Ifjúsá­gért Alapítvány közös felhívá­sára. Korábban egy rajzpályázat segítségével igyekeztek bevon­ni a gyerekeket az egészségne­velési programba és egyúttal megismerni a két korcsoport, a 10-14, és a 14-18 éves diákok gondolkodásmódját az egészség megőrzésével kapcsolatban. A rajzpályázat sikerén felbuzdul­va az idén fotózásra biztatták a diákokat. Az országos pályázatra 250 munka érkezett, közülük válasz­totta ki a zsűri az 50 legjobb fel­vételt. Ezek egy részét állították ki Székesfehérváron, a Megyei Művelődési Központban. Az összkép igen vegyes: akadnak közöttük semmitmondó, a témát a közhelyek szintjén tálaló fel­vételek, de vannak egyéni látás­módról árulkodó képek is. Székesfehérvárról két diák munkája került be a válogatás­ba. Simon Ágnes felvétele az uszodában készült, a víz alatti világról. A Tóparti gimnázium művészeti szakközépiskolás, kerámia szakos, III.-as diákja elárulja, a fekete-fehér filmet színes papírra hívatta elő, és vegyszerrel is belenyúlt — ez adja az érdekes összhatást... A fotózást Simon csak egy izgal­mas „kirándulásnak” tekinti... így van ezzel Juni Tímea is, a Teleki Blanka Gimnázium III. osztályos diákja. Rendszeresen fotózik, de leginkább az idegen nyelvek érdeklik. Egy nyaralá­son készültek a képei: elegáns hattyúkról és egy jókora, kedves teknősbékáról... A két diák hamarosan indul arra a balatonhenyei táborozás­ra, amelyet munkájukkal nyer­tek, azokkal együtt, akiknek megmozgatta a fantáziáját a pá­lyázat jelmondata: „Az egész­ség, érték”... (gábor) KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . BECSES KELETI KINCSEK „A bazárbéli mester bűvereje volt a szikra, mely fellobbantotta a gyűjtőszenvedélyt” Lenyűgöző látvány, mintha a csodás Kelet minden szépsége kelt volna életre. Textil-tünemé­­nyek, amelyek nagyon is e világi funkciót töltöttek, töltenek be a közép-ázsiai népek életében, a hétköz- és ünnepnapjaikban: sós zsák, tükörtartó, hímzett csizma, teve-fejdísz, dekoratív ajtóráma. Gazdag motívumkin­­csű kelmék a boldogság, az anyaföld, az örökkévalóság jel­képeivel, a kék és vörös, a sárga és fehér színszimbolikával. Szebbnél szebb szőnyegek, pad­lótakarók, jurtadíszek, s a vizuá­lis gyönyör betetőzéseként a csodás Suzani faliszőnyegek! Különleges élményt nyújt a lá­togatóknak a fehérvári Csók Képtárban, a Nemzeti Kulturá­lis Alap támogatásával létrejött, hét végén megnyílt Keleti texti­lek című kiállítás. Rendezője: Illyés Endréné, az István Király Múzeum restaurátora, osztály­­vezető: „Az impozáns anyag Philippe Labreveux úr gyűjte­ménye, aki az ENSZ Menekül­tügyi Hivatalának vezetője. Ko­­valovszky Márta és Kovács Pé­ter találkozott a ma Magyaror­szágon hivatalt teljesítő ENSZ diplomatával, aki örömmel vet­te a fehérvári invitálást”. — Kézbe véve a gyűjtemé­nyem minden egyes darabját, amely mint megannyi fotográfia érzelmeket hordoz és hív elő, tudván tudtam, hogy nemcsak engem ringat álmodozásba, so­kan mások is örömüket lelik majd benne. Kivált itt, ahol ér­deklődnek a Kelet művészete iránt — mondta Philippe Labre­veux és megtudhattuk, hogy mióta áldoz e nemes szenvedé­lyének: „Sokáig voltam ENSZ- diplomata a keleti vidékeken. Vándor, csekélyke poggyász­­szál; alkalmi szállásom sivársá­gát enyhítendő váltam gyűjtővé. A kilencvenes évek elején tör­tént, Pakisztán határterületén, Kvettában, ott, ahol az afgán hegyekből az Indus-völgye felé ereszkedik a nomádok vonulási útja. Egy bazárbeli boltocskából indultam más keleti piacok felé. Kalmárok teregették elém kin­cseiket, ámulatba ejtett ez a pa­zar, az európai ember számára lehet, hogy kissé idegen, ám rendkívül értékes kultúra. Első vásárlásaimat a szükség moti­válta, a továbbiakat egyedül a gyönyörűség. A bazárbeli mes­ter bűvereje volt a szikra, mely fellobbantotta a gyűjtőszenve­délyt”. Illyés Endréné igazi szakmai kihívásnak tartja a kiál­lítás megrendezését, amelyet komoly kutatómunka előzött meg. A képtár alsó szintjén az indiai és Pakisztán keleti részé­ből származó tárgyak, bútorok, kelmék kaptak helyet. Majd fel­felé haladván a nomád népek, kirgizek, üzbégek textiljeit, itt is a főként a nomád technikákat is­merhetjük meg. A beludzs sző­nyegek a nomád népek mű­vészetének reprezentatív mintái tán a gyűjtemény legizgalma­sabb része. Ezek a gyönyörű da­rabok, bizonyára a látogatókban is csodálatot keltenek. K. E. (Fotó: Fási László) Virtuóz költőiség, ironikus hang, szenvedélyes versek Halljad bolond halandó, ez a világ csalandó, üsd, verd, sarcold Határ Győző bölcseleti mű­ve, az Özön közöny a Tevan kia­dásában gazdagítja a könyvheti listát. A szerzőnek ez a sanda gyanúja: „Egyszer még úgy fog­ják elkönyvelni, mint a poszta­­nalitikus filozófia előhírnökét, a galambot az olajággal, hogy vé­ge a nyelvfilozófia vízözöné­­nek”. Az 1991-ben Kossuth-díjat kapott szerző gyűjteményes költeményes könyvét a Szépha­lom adta ki. A Medaillon Ma­donna virtuóz költőiség, ironi­kus hangvétel, szenvedélyes és megszenvedett hang jellemzi. Humorban, szatírában is bővel­kedik, egyik fejezetcíme: Rím­kabaré, benne a Világcsalás­ban erre biztat: „halljad bolond ha­landó! / ez a világ csalandó! / ar­ra való hogy csalják / fillériglen facsarják... / magadénak ne vall­jad / ahol éred rugdaljad... / üsd verd sarcold szipolyozd... / ha nem teszed kapja más / finesze­­sebb maffiás”. Az Ország című fejezetben a Balkánról ír kemény ötsorost: „Bosznia Bosznia Bosznia-fé­­reg / Bosznia-sárkány / Bosznia­­baj / robaj égre felásít dögszeke­rének / aknamezősár­ / ká­tyúival”. A költészetközpon­túságban a magyar költők „nyavalyásai” kapnak kímélet­len ostorcsapást: „navalyognak már már megint nyavalyognak / ez kell! — ez kell! — ez kell a magyaroknak / ez van beléjük sulykolva mélyre ásva: / a pót­­cselekvés költészet-nyavalygá­­sa... / szorgos tespedés mely lí­ránkban oly adott / s magunkba­roskadásunkban ott nyava­lyog”. A címadó versben cseng­­bong a kösöntyű homlokú, kan­­csó-karcsúságú, deli léptű, élet­­nap-derűjű Medaillon Madon­na. A Születésnap a közelgő ha­lál várásról vall: „nyolcvan után már minden jeles / nap: nem tudni még az utolsó / a vénség a naptárra aggódva les­z / mi az ajándék: könyv vagy koporsó”. Az 1994-ben írt A rajtvonalnál című versben így humorizál, ironizál: „most vagyok az ebek­­huszonkilencedjén / ebek­ har­­mincadját holnapra hagyom / nyolcvan év után íme a végered­mény / lennem irodalmi hadas­­tyán-süvölvény / hová-le-nem­­körözve —jaj! késő nagyon”. Zágoni Erzsébet Kulturmix Ráckeresztúri tanárok országos elismerése Első alkalommal adták át Az év pedagógusa címet a Pesti Vigadóban rendezett vasárnapi ünnepségen. A Pedagógusok Szakszerve­zete és a Xénia Láz Egyesü­let által alapított kitüntetést a tanulók szavazatai alapján tíz általános iskolai tanító és tíz tanár vehette át. Köztük Takácsné Pergel Éva, Pálin­kás Istvánné (Ráckeresztúri Általános Iskola). Magyar­­országon először mondhat­tak véleményt a diákok taná­raikról a közoktatási tör­vényben biztosított tanulói jogok alapján. Az általános iskolák növendékei havonta jelölő listát állítottak össze, akik közül a Xénia Láz Klub tagjai titkos szavazással vá­lasztották ki a hónap tanárát. Az ország legjobbnak tartott pedagógusainak tiszteletére gálaműsorral is kedvesked­tek a patinás Pesti Vigadó­ban. Az 1997. év kézműves remekeinek díjazottjai Az IPOSZ országos kiál­lítása a budapesti Hadtörté­neti Múzeum termeiben lát­ható. Ezen a seregszemlén a kultusztárca közművelődési főosztályának különdíját az 1997. év kézműves remekei pályázat díjazottjai vehették át. Pámiczky Józsefné népi iparművész és szakkörveze­tő, és szakkörének két tagja, Szántó Lászlóné és Hosszú Istvánné dr. Orbán Irén. Az érdeklődők július 6-ig lát­hatják hazánk kitűnő népi iparművészeinek munkáit.

Next