Fejér Megyei Hírlap, 2021. november (66. évfolyam, 253-277. szám)

2021-11-02 / 253. szám

2 FEJÉR megyei hírlap RÖVIDEN Túl nagy volt a sebesség FMH-INFORMÁCIÓ A bal­eset nem volt tragikus, nem volt halálos, mégis hat-hét kilométeres közlekedési du­gót okozott egy Opel ve­zetője az M7-es autópálya 41-es kilométerében a hét végén a pázmándi felhajtó­­nál, Budapest irányában. A fiatal gépkocsivezető ettől a felhajtótól csaknem fékezés nélkül, megcsúszva hajtott a pályára nagy sebességgel. A nagy lendülettől az Opel hatalmasat csúszott az asz­falton, és a legkülső, gyor­sítósávból a belsőbe került. Vezetője nem tudta a kocsit egyenes irányban tartani, így a lendülettől nekivágó­dott a szalagkorlátnak. Ettől a bal első kereke tőből kitö­rött, majd a középső sávba „pattanva” megállt. BVP Bombariadó a Velencei-tónál VELENCE Szombaton dél­után egy eddig ismeretlen személytől származó tele­fonos bejelentést követő­en a rendőrség a tűzszeré­szek riasztását rendelte el, akik a helyszínre érkezve aprólékos gondossággal át­vizsgálták a Velence Korzó területét, de veszélyes rob­banóeszközt szerencsére nem találtak. A helyiek kö­zül sokan azt feltételezik, hogy az eset egyik szomo­rú következménye lehet an­nak a feszültségnek, amely a terület lezárása körüli hu­zavona miatt az utóbbi idő­ben a városban kialakult. A rendőrség megtette a szük­séges intézkedéseket. TT KRÓNIKA Szívbéli saját ünnep ZSOHAR MELINDA_________ szerkesztoseg@fmh.hu ALCSÚTDOBOZ Szokatlan az angolszász ünnep zajá­ban, a manapság divatos külsőségek közepette a csöndes helyi zarándoklat. Elöl az ifjú lelkész palást­ban, mögötte a kis csapat, a zsoltárok hangjai igye­keznek az ég felé. Fáklyák lobognak. A kicsiny társaság az alcsúti faluvégről indult, Lendvai Sándor lelkész mellett Tima János és Mészáros János Elek presbiterek álltak szilárd bás­tyaként, s a többiek, fiatalok, családok, édesanyák, testvé­rek Tóth Erika polgármester­rel közösen. Az országszerte ismert énekművész, Mészáros János Elek a legszebb magyarra for­dított és magyar szerzők által alkotott zsoltárokat énekelte végig a másfél órás úton, meg­szakítás nélkül. „Erős vár a mi Istenünk... Tebenned bíz­tunk eleitől fogva...” „Mint a szép híres patakra a szarvas kívánkozik...” - a magyar irodalom örökbecsű kincseié váltak az idők során. Útépítés folyik a Vál-völgyben, a tár­saság a polgárőrök autós kí­séretében lépkedett a felmart úton, a korán sötétedő estében tisztelettel kerülgették őket az autósok. A két templom ha­rangja kondult a reformáció napja alkalmából, néhány ab­lakban mécses lángja fénylett. Mindenszentek és halottak napja előtt vagyunk. Lendvai Sándor lelkész vezeti a két településrész egy­házközségeit, amelyek köz­igazgatásilag ma már egybe­tartoznak, ám két templomuk is van az elődök jóvoltából. A lelkész nem titkolta, hithű reformátusként tenni kíván azért, hogy ne vegye át vala­mennyi ünnepünk helyét az amerikai és angolszász ünne­pi és hitvilág. „Nem a tökfara­gással van bajunk, hanem egy olyan ünneppel, amely a halál előtt rója le a tiszteletét. Hit­hősök, vértanúink, az őseink fontosnak tartották, életüket adták azért, hogy az Isten igé­je saját anyanyelvükön, saját hazájukban jelen legyen. Nem adjuk ezért oda ezt az ünne­pet valami másnak, legfőkép­pen nem a halálnak” - mond­ta határozott eltökéltséggel. Luther­ Mártont, azaz Mar­tin Luthert magyar néven em­legetjük, a világtörténelem és a keresztény világ egyik legnagyobb alakját olyan­­­nyira a magunkénak érezzük. 1517. október 31-én tűzte ki az Ágoston-rendi szerzetes a wittenbergi vártemplom ka­pujára kilencvenöt tételből álló kiáltványát az egyház megreformálása érdekében. A keresztény világ pedig örökre megváltozott ennek hatására. A dobozi templomban Lendvai Sándor igehirdetéseit emlegetik a hívek - a kariz­matikus lelkész ezúttal is az ünnephez méltó magasságok­ba vitte hallgatóságát. Szólt a mártír elődökről, az eretnek­ként, gályarabként hitükért a halált is elszenvedőkről, a magyar prédikátorokról. Sza­vai 21. századi látleletként késztethetnek szembenézésre­­ leginkább magunkkal. „Val­lásszabadság van, amelyben több a szabadság, mint a val­lás. A világ zajos, de a keresz­tyének némák. Pénz van, de hit kevés. Fejünk fölött temp­lomtető, előttünk magyar Biblia, magyar istentisztelet hangzik, ajkainkon magyar énekek, szívünk előtt pedig zárt ajtó. Zárt ajtó előtt Jézus. Zárt ajtón kopogtat sebhelyes kéz. Az egyház te vagy és én vagyok. Nem több reformáci­óra van szükség, hanem több hitre. Az igaz istentisztelet nem a templomban kezdődik el, hanem amikor kilépsz a templom ajtaján az életbe. Egy dolog mindig örök igaz­ság marad. Az igaz ember hit­ből fog élni. Imádkozzatok!” Szokatlan az angolszász ünnep zajában, a divatos külsőségek közepette a csöndes helyi zarándoklat Fotó: Fehér Gábor Hirdetés-------------------------------------­A Fejér Megyei Hírlap november 12-én bemutatja a TÁC települést. Ismeri a települést? Ön szerint melyik a legszebb, legértékesebb épített öröksége? Ha szeretné, hogy a kedvenc jelöltje bekerüljön a megye 7 épített csodája közé, adja le a jelölését a www.feol.hu/az-en-kedves-kis-falum oldalon október 29. - november 4. között! \V!'7A» ■ N­ IIN­ FE UHU Része az életünknek! Megváltozott a fenntartó SZÉKESFEHÉRVÁR Új fe­jezet kezdődött el a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ életében: novem­ber elsejétől fenntartóváltás történt. A Fejér Megyei Gyermekvé­delmi Központ nyolc egysé­gében végzi a székesfehérvári Tüzér utcában a gyermekvé­delmi szakellátás és az ott­hont nyújtó ellátás gyakran emberpróbáló feladatait. November elsejétől a fenn­tartói kötelezettségeket az idén már huszonöt esztendős és an­nak idején a Fejér megyében alapított Baptista Szeretetszol­gálat intézményi családjához tartozó Országos Szociális Intézményfenntartó Központ látja el. Az elnevezés változik, de az alapvető cél nem: a „Be­fogadlak” Baptista Gyermek­­otthon egyházi fenntartóként hitelveihez és meggyőződésé­hez igazodóan a krisztusi sze­­retetparancs és a gyermekek védeleméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvények alapján végzi majd tevékenysé­gét. A negyvennyolc gyermek befogadására alkalmas intéz­ményben dolgozók elsődleges célja az élet védelme, biztosí­tani a gyermekek számára azo­kat a feltételeket, melyek testi, lelki, erkölcsi fejlődésükhöz elengedhetetlenek. A baptisták Velencén, Se­regélyesen, Sárosdon oktatási intézményt, utóbbi két helyen óvodát, Székesfehérváron fo­gyatékkal élő gyermekek nap­közijét működtetik, a segély­­szervezet országos logisztikai központja pedig másfél éve Pákozdon épült fel. TT 2021. NOVEMBER 2., KEDD Lenni kell álomnak, lenni kell oknak! SÁRKESZI A szépkorúak a szeretni tudás, a türelem és a megértés birtokosai - mondta köszöntőjében Kő­hegyi László polgármester az idősek napi ünnepségen a faluházban. „Lenni kell álomnak, lenni kell oknak / - legyen céljuk a fáradt karoknak!” - a meghívón Ara­nyosi Ervin verssorai álltak. “ Köszönjük, hogy küz­döttek értünk, hogy vállalták mindazt, amit a sors a korosz­tályukra kimért - emelte ki a faluvezető. - Kívánjuk, hogy derűsen, jó egészségben töltsék a pihenés éveit mindannyian! Kőhegyi László polgár­­mester ajándékcsomaggal kedveskedett Sárkeszi legidő­sebb asszonyának, a 92 éves Kiss Károlynénak. Aranka nénit az unokája, Kiss Beatrix és dédunokája, Botár Bianka kísérte el az ünnepségre. A legidősebb férfiút, a 94 éves Csákvári Jánost otthonában köszöntötte a hatszáz lelkes kistelepülés elöljárója. Kü­lön elismerés dukált három szépkorúnak, akik cselekvő részesei a falu közösségi éle­tének: Szentkuti Gáborné Ro­zikának, Fülöp Miklósnak és Falvay Jenőnek. Végül azután jó estebédhez szólt a nóta! Az örökzöldek, az operettmelódiák kellően andalítottak, s visszarepítet­tek mindenkit ifjabb éveikbe. A felszolgálásban önkéntesek szorgoskodtak, még gőzölgött a finom tyúkhúsleves, pikáns ízekkel szolgált a hentesto­­kány tarhonyával, hogy a sü­teményekről és az itókákról ne is beszéljünk. VV Szülőföldből anyaföldbe CSÓKAKŐ A felvidéki Búcs település delegációja minden évben ellátogat Csókakő temetőjébe, hogy a mindenszentek idején díszbe öltözött temető és kápolna között fejet hajtsa­nak a búcsi katonák sírem­léke előtt. A második világháború vérzi­vataros időszakában Csókakő és Zámoly között egymást vál­tották a német és orosz alaku­latok, rettegésben tartva és ki­fosztva a lakosságot. Egyszer a németek jelentős csapást mér­tek az oroszokra, akik egy ma­roknyi magyar katonán álltak bosszút a falu határában. Mi­vel az őket lemészároló orosz katonák elvették az azonosító­ikat, ezért a csókakői lakosok úgy temették el őket, hogy a 42 névtelen katona felirat ke­rült fel a közös sír fejfájára. Nemrégiben a Csókakői Szent Donát Borrend a baran­golásai során Búcson is járt, és a kezdeti kapcsolatból szoros ba­rátság lett, így derült fény arra is, hogy nem eltűntek a búcsi szülőföldjükről induló katonák, hanem meghaltak a hazáért, és elpihentek az anyaföldben. Azóta minden évben hol nagyobb, hol kisebb delegáció érkezik a csókai temetőbe. A veszteségeken már nem lehet csökkenteni, de megnyugvást hozott a búcsiaknak, hogy fiaik megkapták a végtisztességet, és hogy a harcok utáni évtize­dekben is minden héten került új virág a közös sírra, sőt, egy 42 alakot ábrázoló, fából ácsolt Megnyugvást adott a búcsiaknak, hogy fiaik megkapták a végtisztességet emlékmű is készült a tisztele­tükre. Azóta a Vértesalja Gyer­mekei és a helyi önkormányzat hófehér Krisztus-szobrot állított a sír peremére, mely előtt a ha­sonlóan vakító hazatérő katona szobra térdel, levetett sapkával. A sírt és az új szoborcsopor­tot a delegáció tagjai megko­szorúzták, majd a búcsi Nagy Zsolt református lelkész meg is áldotta. PID Csípős hideg és meleg vendégszeretet fogadta a felvidéki megemlé­­kezőket a csókakői temetőben Fotó: Palocsai Jenő

Next