Felső Magyar-Országi Minerva 5. (Kassa, 1829)
1. Kötet - Első Füzet. Januáriusz - 8. Gr. Dessewffy Jósef: A' Kellemek! Kisfaludy Sándorhoz, Berzsenyihez, Vörösmartyhoz
JANUARIUSZ 1829. a. A’ szellem, mellyi tárgyát lobogó szikrával Fel fel-melegűlve, csendben általhatja, Nem szóll soha sehol a’ jó szív’ híjjával, Ő a’ belső béke, ’s kellemek’ magzatja. A’ békét! a’ békét! Egek’ e’ hív lyányát Ti jók ezentúl is térden imádjátok, Kínál a’ titkos gőg’ felfútt tudományát, A’ tépő ’s tépetett szíveknek hagyjátok. 7 Ádázos dühökben hadd henteskedjenek Egymásba ütközve, a’ szilaj vér-vágók, Vagy mint a’ hóhérok, pallossal ejtsenek, Vagy éljenek vadként, marva egymást rágok. 8. Vagy hasonlítsanak a’ dongó darázshoz, Ki zúgva felreppen ártalmas szúrásra, Hol meghűlt, hol meleg édes vérfolyáshoz Vágy van közelíteni, lakadalmazásra. 0. Be szerencsétlenek ! és Ti mi okosak ! Hogy zajos útjokból egészen kiálva, * Inkább nem akartok, olly tudományosak Fényleni, mint futni veszettekké válva. 10. Kellemek is ugyan méz-üröm keverve Rózsa-zöld útakon (a’ midőn két könnyek) Tövisket hullatnak szelídeden merve, De sohase durvák, sohase kemények. 11. Enyelgő tréfaság, nyájas csipkedések Abban a’ mit szőnek, abban a’ mit szőttek, Nem nehézkes gyilkok , nem mérges döfések, Nem titkos rágalmak, kedvesek előttek. 12. Ki nem látszik rajtok, a’ tetszőskedésnek Piperével rakott hiú gondossága, Nem kíván egygyik is tetszeni ékesnek, ’S így bajul bernnek a’ kecs’pongyolasága. 11