Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-01-31 / 3. szám
II- évfolyam. 3_ szóLxrL. 1897;. ja.n.-£iéir Ql_ FELSŐBÁNYÁI HÍR LAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok ioarért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Nyílt tér soronkint ioar. Szövetkezzünk mi is! A népek művelődési színvonalának egyik legbiztosabb mértéke a szövetkezeti tevékenység; — ott hol a nép a szövetkezeti eszme magaslatára ébredett, a népek erényes munkássága, szorgalommal párosult jóléte honosult meg, de hiszen azt másképen képzelni nem is lehet, mert a szövetkezeti tevékenység mindig a nép keresetforrásának szaporítására, közös érdekeik védelmére, a jobb szokások, erkölcsös élet, takarékosság és egyetértő társadalmi élet általánosítására irányítják, — ott hol a szövetkezeti eszme meghonosult annyira, hogy a nép vérébe ment át, — ott az emberek közt a kicsinyes személyes torzsalkodás eltörpül s a közös érdekek társadalmi védelme lép előtérbe, mely közös érdekvédelem képes csak valódi emberszerető társadalmat teremteni, a hol az egyes ember nem csak mint társ vagy barát lehet jól embertársával, hanem szerető emberbarát lehet mindenki. A világot s ebben az emberi társadalmat is az érdekek mozgatják, éppen igy Hz embernek, mint egyénnek, működését is az érdek mozgatja, addig tehát mig az embereknek érdekei annyi félék a hány ember van, az emberiség jóllétéről boldogságáról szó sem lehet. Az emberiség jólléte és boldogságához a helyes utat csak akkor találjuk el, ha az érdekek közösségét keressük. A keresztény vallás alapeszméje e téren egy nagy társadalmi haladás s fentartása tisztán szövetkezeti alapra volt fektetve. — A világ azonban s benne az emberiség a tudomány befolyása mellett oly rohamosan halad, hogy azt aki nem követi eltiporja, megsemmisíti vagy mint az emberiség nyomorultjait szellemi és anyagi szegénységbe kergeti, megfosztván a boldogító hit nyugalmától is. Ma tehát, hogy a haladó korral szilárdan megállani képesek legyünk hiterkölcsi erőre, mivelt lélekre s anyagi függetlenségre van szükségünk, — mert a törvény és az igaztalanok méltatlanságaival szemben csak az ilyen egyént képes megvédeni. — ily kedvező körülmények ismét nem minden ember osztályrésze, kisértesd meg a hegyi patakot rohanó haladásában elgátolni s meg fogod tudni, hogy a kor rohamos fejlődését megakadályozni akarni is — már maga az esztelenség képtelen gondolata lenne. Az embernek, mint egyénnek — mint szabad akarattal felruházott lénynek az emberiség nagy tevékenységében hivatása van részt venni saját érdekében; maga az államszervezet is védelem, egymás közt és az idegen állam szervezetek érdekhatásköreivel szemben. — Az állam az egyént is közvetlen érdekeinek védelme végett egymás közötti szövetkezetre utalja; a különféle szövetkezeti érdekek már mentve vannak az egyéni szenvedély elfogultságától s igy a szövetkezeti tevékenység az egyéni tevékenység fölött áll minden viszonyok között.Különösen itt hegy alj vidékünkön a hol a kedvező éghajlat oly kellemessé teheti az embernek, mint egyénnek életét, ahol az élet kelleméihez az egészséges test és léleknek kellékkel, — az üdítő forrás viz is élenydus levegő pazarul megvannak, — a hol a szórakozásnak költői hangulatát a természet örökifjú varázsereje szolgáltatja. Itt a létfentartásnak biztos alapjai végett a kereseti forrásoknak megfelelő szaporításához a ki hozzá nem járul — önmaga saját faja és hazája ellen vétkezik. Itt, ahol a természet pazar áldásaival szemben az egyéni vagyonosság sokkal csekélyebb, sem hogy bárki is képes lenne közülünk csupán önerejéből nagyobb vállalatot létesíteni , összetett erővel mi minden ki nem vihető? Rendszeres önműködésre van szükségünk, ha nagy alkotásoknak kis vállalatokkal biztos alapú jövőt akarunk teremteni. — Ki meri azt mondani, hogy ez nem lehetséges , de sőt az egészséges fejlődésnek legbiztosabb jele, ha csírájából kel ki a fa — s évről évre ágasodik tovább. Vegyük tekintetbe népünk szegénységét, egyoldalú foglalkozását, rossz szokását s vegyük tekintetbe saját természetünknek is önző résztulajdonságait, gondoljuk meg, hogy bajainknak tulajdonképen ezek — s a szövetkezés teljes hiánya az okai. Legyünk önzetlenek! értsünk egyet és szövetkezzünk. Szövetkezzünk a köz érdekében saját jóvoltunk,de — főkép a jövő érdekében. Megalakult a felsőbányai hitelszövetkezet s az önző magánérdekek máris háborút üzentek neki, azon érdekek, melyek a népélet erkölcstelen vagy tudatlan zűrzavarán szoktak élősködni. Tömörüljünk tehát s a megkezdett eszmét vigyük keresztül minél előbb, hadd lássuk, kik vannak velünk. Kis városunkban a szövetkezet eszményének meghonosítását leghelyesebben hitelszövetkezettel lehet keresztül vinni. A hitelszövetkezetek működésének eredménye ahol csak létesült áldást hordott maga után. Itt a tagok szövetkeznek azért, hogy egy részről heti befizetések által tőkét gyűjtsenek s így hitelképességeket emeljék, más részről, ha kölcsön befektetésre szorul, a kamatot ne idegennek fizesse, hanem végeredményben önmagának. Különösen itt Felsőbányán, ahol a földbirtok kevés, igen fontos a hitelszerzésnek ily biztosítása, mely után tisztességes jövedelemre is lehet számítani. Minden nyerészkedés nélkül. A hitelszövetkezetek rendszere igen alkalmas a nép vérébe oltani a takarékosságot és a többoldalú igyekezetet, de különösen alkalmas *2 TARCZAm iga Esketési beszéd és ima.*) Garzó Gyula gyomai ref. lelkész, e. m. tanácsbiró és Miskolczy Ida esketése alkalmával. Irta: Dombi Lajos gyulai ev. ref. lelkész, egyházmegyei tanácsbiró. Volt idő midőn az emberiség távol állt a műveltség azon fokától, hogy képes lett volna a családi élet magasztos jelentőségének felfogására az emberiség művelődésének történelme jelez kort, midőn a már család alkotáshoz jutott népek sem jelölték meg helyesen a nő jogkörét a családi életben. Minél nagyobb műveltségű népről, vagy egyesekről merítünk tapasztalati tényeket a történelem lapjairól, annál fényesebben látjuk kimagasolva a tiszteletteljes helyzetet, mely biztosítva áll a nő számára a családban s társadalomban. A jelenkor nem csak ez utóbbi jelenség uralma alatt áll, sőt a női jogkörnek oly módon kiterjesztése képezi a törekvés czélpontját a mi méltón aggodalmat kelthet számos lelkekben, ha vajon ez eszmény teljes megvalósítása nem döntené-e romba a tisztelet ama fénylő oltárát, melyen ma a nőnem elhelyezve van általában de különösen a családi élet terén ? . . . Mert a nőknek a férfiakkali teljes jog és hivatás azonosítása igen könnyen áldozatul ejthetné ama nemes zománczot, mely ma a nőket övezi; a köznapiság hullámzó árjában dobott nőnek könnyen örökre száműzve leszen azon eszményi magaslatról, melyen manapság áll, ha többé nem a nemesen érző szív alkotná a nőnek fő jellemvonását, hanem kizárólag a rideg ész venne uralmat felette. Az irodalomban előkelő helyet foglal el a szépen, helyesen megirt próza is, de a fent szárnyaló költészet mégis az irodalom gyöngye marad mindenkoron, sőt a prózának lelket gyönyörködtető hatását is az biztosítja, ha költői ihlet vezeti az író tollát. Az emberiség nagy táborában igazi boldogságot hasztalan keresnénk, ha kizárólag a számító ész érvényesülne lépten-nyomon, teljes mellőzésével a nemesen érző szív jótékony működésének . . . Sivár pusztához hasonló lenne az emberi élet, — hol nem tanyázik virág, hiányzik a zöld pázsit — ha ész és szív karöltve nem működnének, ha kihalna az ideál, mely a lelket a köznapiság porából felemelni képes. A boldogság eszményképének megvalósítását jelenti a világ teremtőjének ama nyilatkozata : «Nem jó a férfinek magában lenni, szerzek mellé nőt.« S ime itt van a házassági szövetség égi származása, ez fejti meg a családi élet boldogságra vezető voltát. E boldogságért eped a ti szivetek is kedves vőlegény s menyasszony ! s midőn megtörtént a polgári házasságkötés, mert e szövetséget vallásos esküvel is megpecsételni s ezáltal Istentől megszentelni óhajtja lelketek. És én, ki két évtizeddel ezelőtt ez érczek hazájában, épen ez egyház kebelében hirdettem volt Istennek igéjét, örömmel jöttem, az »aranykalászszal ékes rónaság« távolából, hivástokra, hogy az urnák áldó kegyelmét esdjem házassági szövetségetekre. . . . Biztat a remény, hogy előttetek a jövő boldogságának kapuja tarul fel s lelketek csalódás árjában úszni nem fog. Vallásos buzgóságotok, szigetek nemes volta egyiránt záloga jövő boldogságotoknak . . . Kedves vőlegény ! többszörösen hivataltársam, s mindenekfelett szeretett barátom ! Eszembe jut egy régi történet. Egykor egy nemes ifjú követként jelent meg egy királynál, kinek szép leányát megkérni épen akkor volt a háznál két királyfi. Ezek nevüket, vagyonukat elsorolva kérték meg a leány kezét s ennek hallattára az Egyszerű nemes ifjú is nyomban mint kérő jelentkezett. Ámde, minthogy kincséről nem szólt, kérdést intézett hozzá az apa, hogy minő vagyonnal rendelkezik? mire az ifjú önérzettel felelt : »Énnekem sem csordáim, sem szekereim nincsenek, de van olyan két barátom, milyenekkel kevés Skytha dicsekedhetik!« . . . Lásd kedves barátom ! te szerencsésebb valál mint ama *) Magvas tartalmáért készséggel közli Szerk.