Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1876
. Elsősorban a hazai tanítóképezdék hivatják arról gondoskodni, hogy a képezdészek nemcsak a lélektan elméletében, hanem annak gyakorlatában is honosak legyenek. Jól tudom, hogy a dolog nehézségekkel jár. A képezdészek küzdenek még magukkal a tantárgyakkal és azok módszerével is; a gyermekeket alig névleg, lélektani alapon meg épen nem ismerik; a gyakorló iskola növendékei a képezdész gyenge oldalát hamar kilesik és felhasználják. De a jó ügy érdekében mégis kell hogy a munkához fogjunk, hogy a felmerülő nehézségeket legyőzni iparkodjunk. A kor követelésének ellent nem állhatunk. Kövessük e tekintetben Kehr gyakorlati példáját. Ügyeljünk arra, hogy a képezdészek a gyakorló iskola növendékeit mindig néven szólítsák, hogy hibás feleletet tudomásul ne vegyjenek, vissza se utasítsanak, hanem útbaigazító mellékkérdések által a helyes választ kicsalni törekedjenek; tanítsuk a képezdészeket arra, hogy egyes jobb tanulókat előtérbe ne szorítsanak, hanem valamennyi növendéket egyaránt figyelemre méltassanak, sőt épen a gyengébbeknek több időt szenteljenek; vigyázzunk arra, hogy a képezdést soha tanításközben ne büntessen, hogy a büntetés kiszabása, foganatosítása előtt az igazgatóval vagy gyakorlóiskola tanítójával tanakodjék s akkor kölcsönös megállapodás alapján intézkedjék. (Természetes, hogy a tanítói tekintély fenntartása érdekében a büntetendő növendéknek ezen tanácskozmányról még sejtelme sem legyen!) Szoktatassanak a képezdészek fokozatosan növendékeiket megismerni, azokkal a lélektan szabványai szerint bánni. Léptessük életbe nálunk is az „egyéni értekezleteket“. A tanácskozmány alapjául körülbelül következő tételek szolgálhatnának: A szülők viszonyai. A gyermek kora, annak testi és egészségi állapota, arcszíne, növése, ruhája, hangja, mozdulatai, hajlamai, tehetségei, figyelme és szorgalma. Miben kitűnő, miben gyenge a növendék? Többet tesz-e mint amennyit köteles tenni? Elkészítheti-e iskolai és házi feladványait, igénybe veszik-e azok teljes erejét? Milyen gondolatainak kifejezése? Rendben tartja-e könyveit, tanszereit és minden tulajdonát? Hogyan bánnak vele otthon? Elkényeztetve avagy elhanyagolva van-e? Hogy viseli magát, ha azt hiszi, hogy nem látja őt senki sem? Mily hatást gyakorol reá dicséret, feddés és büntetés? stb. A jegyzőkönyvben minden gyakorló iskolai növendék külön lapot nyer; az észleletek és megállapodások időszakonként pontosan bejegyeztetnek. Csakis ezen az uton szoktathatjuk képezdészeinket a lélektan gyakorlati és észszerű alkalmazására. S annyira vinni a dolgot elodázhatlan kötelmünk. A képezde azonban, mint általában úgy ezen kérdésben is, csak alapot vet, melyre a „működő tanítók“ tovább építeni tartoznak. A néptanítók is tehát csak szoros kötelességet teljesítenek, ha a modern pedagógia sugallatának engedve a lélektannal elméletileg és gyakorlatilag foglalkoznak, azt tényleg alkalmazzák is. Alkalom akárhányszor kínálkozik úgy a tanteremben, mint a tanítói értekezleteken és egyleti gyűléseken, csak a jó akarat legyen meg. Nagyon tanácsos, hogy a néptanítók ide vágó szakmunkákat tanulmányozás és tanácskozás tárgyává tegyenek. Ilyen művek a következők: Emericzy „Lélektan“; Dr. Kis Áron és Öreg J. oktatás-neveléstana; Sigismund „Kind und Welt“; Beneke, Dressier, Dittes, Grube, Dr. Ziller, Dr. Schuman, Dr. Beck József, Schnell Nándor, Böhm J. (Altdorf), Jessen stb. szóban forgó tárgygyal foglalkozó munkái. S végül nagyon kívánatos volna, hogy a tanfelügyelet is az iskola beléletének eddiginél több figyelmet szentelne, hogy történetesen a lélektan gyakorlati alkalmazását is szemügyre vegye. Hogy ez lehetségessé váljék okvetlenül szükséges, miszerint úgy állami mint felekezeti tanfelügyelőkké csakis szakértők tétessenek. A tanfelügyelet jelen szervezete mellett közoktatásunk célszerű fejlesztése majdnem lehetetlen. Az állam alkalmazott ugyan már egynéhány szakembert; a régi tanfelügyelők közöl is — tapasztalásból tudom — többen beletanultak az ügybe, de egyrészt még mindig csak kivételes a tanfelügyelőknél a szakértelem, másrészt pedig az irodai teendők halmaza minden jóravaló törekvést elnyom. Nálunk ág. hitv. evangélikusoknál a tanfelügyelők (dékánok) rendszerint lelkészek, kivételesen ugyan világiak, sőt épen néptanítók is. Egy Felsőlövő vidékén jelenleg egy lelkész, egy orvos és egy néptanító van mint tanfelügyelő alkalmazva. Bár csak országszerte így volna! S bár csak havonta látogattatnának a tanodák! És ez alkalommal bár csak az iskola belélete is lehetne a felügyelet tárgya! A görög keleti románok és szerbek leginkább méltatják a világi és szakértői elemet, mert 1*