Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1903
a szumir rokonság kérdése felbukkant, rögtön felkeltette figyelmét és lázas sietséggel igyekezett a kérdést tanulmányozni, amiben azonban sorvasztó betegsége mihamar megakadályozta. Általában rajongott mindenért, ami nemzeti dicsőségünket tükrözteti vissza, — akárcsak egyszerű, latinul írt krónikáink, de egyszersmind bosszankodott mindazokért, amik — szerinte — a múlt nagyságának arányait törpítették. Leghevesebben a nyelvészek ellen kelt ki, akik jövevény szavaink kimutatásáért és a halevő, szerény történetű északi rokonság tanításáért — ilyen formán szokott beszélni — állandó csipkelődéseinek tárgyai voltak, természetesen azon kollegáival egyetemben, akik a mondott elméletek zászlai alá szegődtek. Hisszük azonban, hogy e hibái miatt a magyarok Istene, a hadak Ura, szeretettel fogadja egyik szerény közkatonáját, az ifjúság lelkében a hazafias érzelmek ápolóját. Ifjan, dús remények közepette elköltözött társunk, amidőn békés nyugodalmadért esedezünk a Mindenhatóhoz, egyúttal emlékedet szívünkbe zárjuk!