Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1918-1919
Zavarólag hatott a tanév elején a spanyol náthában megbetegedett tanulók nagy száma, szünetet azonban ezért nem tartottunk. Rendkívüli szünet volt a szénszünettel kibővített karácsonyi szünidő, amely 1918. december 13-tól 1919. február 4-ig tartott. Ez időtől kezdve a rendes szüneteket leszámítva június 14-ig egyhuzamban tanítottunk, amikor is az idevonatkozó országos intézkedés értelmében a tanévet lezártuk iskolánk és a kommunizmus. Az 1918 — 19-ik tanév mindnyájunk előtt úgy vonult el, mint valami sötét, rémes látomány. Nem volt elég a tanév elején pusztító ragály, a nemzetünket végveszedelembe döntő háborús vereség, jött a pártoskodás, majd a kétségbeesett, fásult országra ráült az idegen talajból fakadt kommunizmus. Hogy ennyi lelki hullámzás, remény, aggodalom, kétségbeesés, gyötrődés nem teszi alkalmassá sem a tanulót, sem a tanárt a nyugodt munkálkodásra, azt mindnyájan tudjuk. Mindazáltal tanári karunk teljesítette kötelességét a szomorú viszonyok között is, s nem akadt közöttünk egy sem, akit az új igék elkápráztattak volna. A tanuló ifjúság körében keltettek ugyan némi mozgalmat az új eszmék, a mindenütt meghonosodott diáktanács intézményét a mi tanulóink is be akarták vezetni, de felvilágosításunkra még ettől is elállottak. Általában a világtól meglehetősen elzárt kis községünkben a kommunizmus nagyobb mozgalmat nem okozott, s így az ifjúság között sem észleltük hatását. Ha panaszra van is okunk — különösen tanulmányi szempontból — olyan erkölcsi züllésről, mint amilyenről itt is, ott is hallottunk, nem panaszkodhattunk. Fegyelmi eseteink a rendes keretekben mozogtak. Mivel a kommunizmus idején az összes iskolákat államosították, a dunántúli ág. hitv. ev. püspöki hivatal 803/1919. sz. leiratával, hivatkozással a közoktatásügyi népbiztosság 2206/1919 rendeletére, a felekezeti főhatóságot intézetünk felett megszüntette. Az állam részére azonban nem vette át senki sem az intézetet, úgyhogy a 864/1919. sz. leirattal értesített a püspöki hivatal, hogy míg az átvétel meg nem történik, a főhatóság a püspöki hivatal marad Tehát az 1140/1919. számú püspöki rendelet, amely a kommunizmus, bukása után újra visszavette a tanintézeteket az egyház fennhatósága alá, tulajdonképpen egy meglevő állapotot véglegesített. A kommunizmus idején a tanításra vonatkozó leglényegesebb intézkedések a következők voltak: 1. a vallástanítást az iskolától kiküszöbölte; mi azonban tanítottunk vallást mindvégig a rendes órák keretében ; 2. a közoktatásügyi népbiztos 87039/1919. sz. rendelete a latin nyelvet az I—IV, a görög nyelvet és görögpótló tantárgyakat az V—VI. osztályokban eltörölte, hogy a tanárok a vörös hadseregbe bevonulhassanak; nálunk senkisem vonult be, s így a latin és görög nyelv tanítása is rendesen folyt a tanév végéig; 3. a kommunista kormány 30. sz. rendelete eltörölte az érettségi vizsgálatot, továbbá egy másik rendelet úgy intézkedett, hogy a bizonyítványokat „megfelelt“, „meg nem felelt“ alakban kell kiállítani. Ezeket a rendeleteket végrehajtották. A kommunizmus bukása után azonban az új