Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-03-26 / 25. szám
IIL évfolyam. Kassa, péntek, 1881. márczius 25. 25. szám. MEQ.f.LEN* nnT ttttmi TrT TrnnT auttt * FFTVIDFlfT 07IABY “ du: 1 JjJj y IJJJjIil lYULLUll 1. Egész évre 6 frt a legjutányosabb ár Fél évre 3 „ mellett vétetnek fel a Negyedévre 1 „ 50 kr. — pannonia könyvnyomda- részvénytárígyes számára 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. *“• »----------------------*■ *----------------------« Felhívás előfizetésre, a „FELVIDÉKI EÖZLŐK czimü társadalmi, közgazdasági és mulattató tartalma hetenkint kétszer* megjelenő lapra Eperjes öröme Tavaszelő 26-án 1881 Hazánkban most alig találni vig napot, Melyen a honfi szív örömtől áthatott, A múlt keserveit feledni nem lehet, S mégis nagyon borús az ég fejünk felett A nemzeten pedig mint testen a fekély Rágódik sok felé a pártos szenvedély. Testvéri szeretet s egyértelem helyett, Be fészkelé magát sok helyt a gyűlölet. De félre most panasz s te fájó gondolat, Hisz ünnepély vagyon a Sáros vár alatt A Tárcza partjain, hol egykor tábor állt S, a bujdosó király szagos epret talált Ékes város terül, — a Múzsák lakhelye Mely éppen ünnepi vigsággal van tele. E város ünnepe ép életet jelez, Mely ért a feladat teljesítéséhez, Hol alkotás vagyon, ott egy az akarat, Mely lelketek között mindig sikert arat, Egység emelte fel a díszes csarnokot, Mit Tháliának most Eperjes alkotott, Rendezve nékie állandóan tanyát — Hol nyelvünk zengedez a századokon át. — Kedves szomszédaink! Higyjétek el nekünk Hogy örömötökben őszinte részt veszünk ■ Hisz városink mindig testvérek voltának, Kik vért és életet szent czélra ontanak, Figyelmesek vagyunk mi régen az iráni Az élet nálatok hogyan vészén irányt Hogyan fejlesztitek a szellem életet A honszerelmet és a tehetségeket. Tudjuk mint működik egy lelkes társulat A legnagyobb magyar dicső neve alatt, Mint összesíti ez a munkát és erőt Mely tétlen szunnyadóit nem régen az előtt, Látni, hogy értitek a nagy feladatot, Mely nékünk északon a sorstól adatot Ezért mi szívesen örülünk veletek. — Mint eddig, a haza javára éljetek Bőfizetési ár Negyed évre i frt 50 kr Előfizethetni Kassán a „Felvidéki közlöny“ kiadó hivatalában, főutcza 54. sz. I. emelet. Vidékiek legalkalmasabban postautalvány használatával. Újonnan belépő előfizetők tetszés szerint megkaphatják ingyen az eddig melléklet gyanánt megjelent regények valamelyikét. Megjelentek eddig: „A nők gyilkosa“ „Akit az Isten is megvetett“ és „Csalódások“ ; jelenleg folyamatban van Zaccone Péter francziából fordított érdekes regénye: „Dráma a gályarabok között“ Lejárván a negyedév, kérjük tisztelt olvasóinkat az előfizetést ideje korán megújítani, nehogy a lap szétküldésében akadályok támadjanak A kiadó hivatal, Kassa, Főutcza 54. sz. I. emelet Polgári iskoláink és az ipartanműhelyek. A czéhek eltörlése folytán bárki is, ha nagykorú, az igazolvány megszerzése után bizonyos iparág űzésére nyerhet engedélyt. Nem akarunk most a felett tanakodni, vajjon az iparűzés szabaddá tétele hasznos-e ? Csak azt akarjuk constatálni, hogy felette könnyen nyithatni napjainkban üzletet. Ennek van egy árnyoldala és ez az, hogy sokan a kellő készültség nélkül cultiválják az ipar egyik vagy másik ágát és igy nemcsak, hogy az általuk előállított iparczikek becse csökken, de könnyelműségük folytán csakhamar a csőd áldozataivá lesznek. Korlátozni az iparűzés szabadságát kormányunk ez idő szerint még nem hajlandó, de gondoskodni kíván arról, hogy iparosaink lehetőleg jól képeztessenek ki. A mesterré avatás, az inasból segéddé történő felszabadulás napjainkban elvi jelentőséggel nem bír. Tanonczaink száma az iparűzők műhelyeiben apadt, előkészültségük pedig felette gyarló lévén, korántsem képesek azon ismereteket megszerezni, amelyek napjainkban az ipar sikeres űzéséhez megkívántatnak. Kormányunk ezen, az iparkamarák által országszerte constatált helyzeten segítendő, oly intézetek szervezését kívánja eszközölni, amelyekben az iparpályára készülő ifjak mindazon elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátíthassák, amelyek őket ügyes és megbízható iparosokká képesítsék. Ezen intézet pedig a polgári iskola mellé felállítandó tanműhely, melyben egy szakértő iparűző vezetése alatt a kézmivesi ügyességet elsajátíthatja mindazon tanuló, aki a polgári iskolában megfelelő elméleti képzésben részesült. Ezen képzést szomszéd iparűző államaink évek óta gyakorolják. Hazánk egyik nagy befolyású és tudományos készültségű férfia, néhai Csengery Antal az ipar-tanműhelyeknek a polgári iskolák mellé való felállítását kárhoztatta és azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy azon bevégzett általános műveltséget, amely az üzlet emberét, értelmes, öntudatos munkásságra képesíti, komoly erkölcsi tudattal látja el, s a műveit honpolgár színvonalára emeli, csak oly tanfolyam képes megadni, mely legalább is 6 évre terjed. „A 6 osztályt bevégzett polgári iskolai tanuló ezen intézetben mindazon elméleti ismeretet megszerzendi, a melyeken az ipar tudománya alapszik.“ Ha tehát a polgári iskolai tanuló hat év alatt az iparűzéshez szükséges elméleti ismeretek birtokába jutott, könnyen el fogja sajátítani a mesterfogásokat egy ügyes iparűzőnél oly mértékben, hogy kenyérkeresetre képes legyen. Csengery szerint tehát egy négy elemi és hat polgári iskolai osztályt végzett, átlag 17 éves ifjú be fog állani inasnak és valamely mester felügyelete alatt majd megtanulja hamarosan az általa választott mesterség űzéséhez szükséges kézi ügyességet! !! Különben Csergely az ipartanonczok számára felállítandó iskolák jelentőségét kétségbe nem vonta és azokat üdvösnek véleményezte, de csak ipartanműhely és polgári iskola nélkül. A tanműhelyek ugyanis szerinte sok pénzbe kerülnek és kérdésessé teszik, vajjon az ott tanuló ifjúság igazán elsajátítja-e a gyakorlati ügyességet és elméleti kiképzése nem fog-e szenvedni a kézimunkára fordítandó tanórák által ? Szerinte a tanműhely nélküli 6 osztályú polgári iskolák évről-évre nagyobb sikert fognak felmutatni és polgárságunk rokonszenvét megnyerni stb. Csengery érvelését a kormány eddigelé el nem fogadhatta, sőt ezzel ellenkezőleg a polgári iskolák mellé, ahol azt a helyi viszonyok követelik, ipartan műhelyeket akar szervezni. Lássuk miért ? A magas miniszeri jelentés szerint országszerte tapasztaltatott, hogy a polgári iskolák tanulói száma a felsőbb osztályokban apad. Míg tehát a polgári iskola alsó 4 osztálya meglehetős látogatottságnak örvend, megdöbbentő a tanulók azon csekély száma, mely az 5. és 6. osztályokban tapasztalható. A magas közoktatási ministeriumban e szembeötlő változás oka nem ismeretlen. A 17 éves ifjú már nem áll be inasnak és ha beáll, a kézi ügyességet többé meg nem szerzi oly mérvben, minővel egy iparűzőnek bírnia kell. Munkára csak munkával lehet nevelni! Az ipari pályára készülő ifjúnak 13 éves korában alkalmat kell nyújtani az általa űzendő iparág művelésére szükséges gyakorlati ügyességek elsajátításához. A magas közoktatási ministerium különben az ipartanműhelyeket a polgári iskolákkal kapcsolatosan azért is szervezi, mert a mester inasok száma egyrészt napról napra apad, másban Kassa, a tavasz beálltával, fővárosi rangjához méltóan sáros főutczáján végig, mialatt kaleidoskopikus konfúzióval járta át agyát szőlő, Novelly-maccaroni, narancs, fiaker, sötétpiros berlini pamut, lazaczhering, uj cseléd, az öt óra 55 perczkor érkező vonat, s azonkívül még egy nagyfejü karfiolnat megvételi gondolata is támadt agyában, a mint ilyet egy kirakatban megpillantani még elég ideje volt. Feledina asszony pedig tragikus kétségbeeséssel morphondirozott teendőinek halmaza fölött, mialatt a konyhába sietett, hol csinos külsejű fiatal ember a tűzhely előtt térdelt s erős fujtatás által igyekezett a pislogó fadarabkákat nagyobb lángözönbe borítani. A fújtató fiatalember kormos orrával Feledinére bámult. Nos ? — kérdi ő. — Palikám — mond Felediné némi izgatottsággal — értesz-e te a krumpli-saláta csináláshoz ? — Jobban mint a bibliához. — És kávét? — Annyira, hogy aki az én kávémat megissza, ha asszony, belém bolondul; ha férfi, hozzám küldi a feleségét inasnak. — Pompás! — kiáltá föl Felediné. — Én pedig tejfeles piskótát készítek s köztünk legyen mondva a Miskolczról jövő hölgy számára valami sikerült puncsot fogunk készíteni együtt. A mi pedig az estelit illeti — — — Nos ? — kérdé a kormos orrú fiatal ember. — Az isteni gondviselésnek kell valamikép segélyünkre lenni ! — mondá Felediné erős rezignáczióval. Az udvaron van egy nagy taréju kakas — szól a reménytől fűszerezett hangon Pali. — Ha csak meg tudnám fogni ! Pompás lakzit csaphatnánk belőle ! Azonnal futok, levágom, s hozzá fogunk csinálni nagyszerű paprikást! — Pali te, csináltál-e már valaha paprikást ! Nem. Az uj cseléd. Vig beszély, Philemontól Nos, Károly, csak nem fogsz valamiről megfeledkezni ! — Mit ne feledjek el ? — monda Feledi úr, s arczán ott ült az ürességet és szórakozottságot jelző kifejezés. Felediné asszony ennek miatta kétségbeesett helyzetbe sodortatván, férje urának általa puhának nevezett kacséit egymástól hétszáz milliméter távolságnyira levő csípőjére helyezve, imigyen kiálta fel : — Csak nem hiszed, hogy máris mindent elfeledtél ? Kedvesem — válaszoló Feledi, mialatt felső kabátjában keztyüi után kotorászott — lehet, hogy nem felejtettem el, de azért tisztán még sem emlékszem A lazaczhering ! Ah igen, a lazaczhering És két deka sötétpiros berlini pamut Helyes. És hogy öt óra ötvenöt perczkor a pályaudvaron kocsi várakozzék cousineodra, ki Miskolczról érkezik, Ű ma érkezik ? Oh istenem Es a csemegéhez tiz narancsot, vérbeli narancsot, két font szőlőt, kevés piskótát — és Novellytól makkarónit. — Hopp ! még valamit. Menj a malomutczai közvetítő intézetbe, s mondd : küldjenek egy cselédet ! Micsoda ! — Egy cselédet! Még pedig mindenest. Kati ma hazament, mert a torka fáj, s így beláthatod, hogy magam nem végezhetem a házi teendőket, különösen most, amidőn vendéget várunk. Csak olyat válassz, aki jól tud főzni és az asztal körüli szolgálattevést is értse. Feledi uram észbeli tehetékének szárnyas gondolkozásával azonos gyorsasággal telegraphiroztalá