Felvidéki Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-96. szám)
1894-01-04 / 1. szám
FELVIDÉKI KÖZLÖNY ma yar katholikusoknak a damoklesi kard, melyből csak egy ut vezet ki: a kath. autonómia gyors létesítése és keresztülvitele. A Pesti Napló szerint Apponyi harczba megy, erős, elhatározott harczba az egész vonalon, — kezében a nemzeti eszme, a szabadelvüség és a nemzeti jogállam programmjával. A szabadelvűség ügye nincs veszélyeztetve a kormány javaslatainak bukásával, csak magának a kormánynak pozícziója. Nem elég az eszméket átvenni, hanem azokat úgy is kell megvalósítani, hogy abban a lényeg s a kapcsolat az azzal együtt járó nagy érdekekkel meg ne hamisíttassák. A kormány egyházpolitikai javaslatai a kivitelnél nagyobb bajokat fognak szülni, úgy a felekezeti villongások, mint a nemzetiségi izgatások terén, mint azok a bajok voltak, amelyek azokat megelőzték. A közigazgatási reform nélkül e javaslatok az életbe át nem vihetők ; a közigazgatási reformot pedig, a közszabadságok biztosítékaival és a jogrend pártatlan megszilárdításával a szabadelvű párt nem alkothatja meg; mert lélektani lehetetlenség, hogy egy uralkodó párt ellenkezőjét alkossa annak, ami létalapját, természetét, gondolatját s fentartó erejét képezi. Az Egyetértés A kormány politikájának Jánus arcza van, egyik arczával nyájasan mosolyog a közvéleményre, másikkal mélyen hajlik meg a bécsi körök előtt, ha a kormánynak van is elve , a többségnek nincs, a nemzeti párt nem igaztalanul vádolja a kormányt, hogy elveinek elsajátításából él. Előterjesztései fonalán azon végeredményre jut, hogy ez év végén a függetlenségi és 48-as párt imponálóbb számmal és teljesebb egységgel jelenik meg a parlament küzd homokján, mint minővel a választási hadjárat után rendelkezett. A Magyar Újság szerint az uralkodó szabadelvű párt vezére, Wekerle miniszterelnök már kormányra lépte alkalmával nagy terjedelmű, az államélet minden ágát érintő politikai programmjában, egy oly perspektívát nyújtott, mely nem egy, hanem tíz évnek a munkásságát tárja elénk. Mit mondhatott volna ma a miniszterelnök egyebet, mint hogy megerősítette a pártot ama programaihoz való ragaszkodásban, mely úgy a kormánynak, mint a pártnak létalapját képezi. Minden gyanúsítás, minden rágalom daczára, Wekerle miniszterelnök az egész kormány nevében biztosította a pártot, hogy ama nagy reformprogrammhoz, melytől léte vagy nem léte függ, a legnagyobb szívóssággal ragaszkodik. Az a kormány, mely így felfegyverkezve lép a porondra, csak diadalt arathat, vereséget nem szenvedhet soha. Ebben a diadalban nem fogja feltartóztatni soha Apponyi a maga alakoskodásával, habozásával s progropimjának,hót, szűk esztendejével. Hírek. Esztergomot, a hol nem maga a herczegprimás olvassa föl, mert ő Budapesten lesz ezen a napon is. A lelkészek kötelesek a Vizkeresztet követő vasárnapokon és ünnepeken a körlevél tartalmát megmagyarázni s felhívni a híveket arra, hogy vallásukhoz és az egyházhoz ragaszkodva, lelki pásztoraikkal egyetértve igyekezzenek elhárítani a bajokat s a polgári házasság életbeléptetése esetén is ragaszkodjanak az egyházilag kötött házassághoz is. Az esztergomi főegyházmegyére nézve kiadott utasításban azonban a herczegprimás inti a lelkészeket, hogy túlbuzgóságból hirtelen izgalmat ne keltsenek a népben, „ne fervor proprium poetus, oratio aliena pectora indecero pulset tumultu.“ * Jókai jubileum. A kassai dalkör január 6-án, a casinó dísztermében, hazánk leghivatottabb költőjének, Jókai Mórnak 50 éves írói jubileumát ünnepelvén, történelmi hangversenyt rendez. Ez alkalommal Káldy Gyula urnak a budapesti zenede s az ottani zeneművészi kör elnökének, a kurucz-dalok felkölt szerzőjének s a kassai dalkör dísztagjának azon darabjait mutatja be Kassa város zenekedvelő közönségének, a melyeket nevezett szerző férfi négyes hangra átírva, a kassai dalkörnek felajánlani kegyes volt. Figyelemmel Káldy Gyula urnak levélbeli ama kitüntető értesítésére: „Kassa város műveit, zeneértő s magyar érzelmű közönsége valóban példaképen szolgálhat hazánk sok városának, mert ép a magyar zene legbecsesebb termékeit hangoztatja akkor, amikor Magyarország legnagyobb és legmagyarabb költőjének, a mindnyájunk által szeretett Jókainak 50 éves írói jubileumát ünnepli, én is szívesen hozzájárulok szerény tehetségemmel az ünnepély minél fényesebb megtartásához, megteszek mindent, tessék velem rendelkezni, teljes a reményünk, hogy ’ezen specziális ünnepélyen Káldy Gyula urat körünkben üdvözölhetjük. A műsor egyik kimagasló pontját képezendi Jókai mellszobrának ifjú hölgyeink közreműködése melletti megkoszorúzása. A részletes műsor a legközelebbi lapokban s falragaszokon fog közzététetni. Helyárak: Támlásszék 1 frt 50 kr, állóhely 60 kr., deákjegy 30 kr. * Barbi Alice a világhírű énekesnő, ki csak e napokban aratott oly nagy diadalokat Budapesten, pár nap mulva Kassán fog fellépni. Jegyek Koczányi és Vitéz könyvkereskedésében kaphatók * Püspökünk dr. Bubics Zsigmond ő méltósága a kassai munkás betegsegélyző egyletnek 100 frt a népkonyhának 100, a jót. nőegyletnek 100 és a a 10 kres egyletnek is 100 frtot adományozott. * Gyászhir. özv. Legányi Istvánná szül. Hanz Julianna asszony m. hó 27-én hunyt el 84 éves korában. Halálozás. Gefförth Imre kassa-bélai róm. kath. plébános múlt hó 29-én életének 70 és áldozárságának 47-ik évében Kassa-Bélán meghalt. * Abaujtornavármegyénél három szolgabirói állás választás, három irattárnoki állás pedig kinevezés utján fog betöltetni. * Kinevezés: Rutter Emil posta és távirda tanácsosnak kineveztetett Műkedvelői előadás Szepsiben. Jókai Mór 50 éves írói működésének ünneplése alkalmából Szepsiben, január 6-án, szombaton, a városháza apró formás lábait óvatosan rakja egymás elé a veszedelmes utón. Néha ránéz a férjére azokkal a csodaszép kék szemekkel, de nem szól semmit. Tivadar csak ezeket a szemeket látja; nem ügyel semmi másra, nem a síkos mohára sem, amelyre most ráteszi a lábát. . . . Ráteszi a lábát és velőtrázó rekedt kiáltással bukik le a mélységbe, megfagyasztva a vért társaiban, akik most szüntelen arczczal, halálos merevséggel néznek utána a meredekről. Gyula gróf tér először magához, amint észreveszi, hogy Tivadar pár méternyire alattuk megkapaszkodik egy erős kúszó indába. Nem meri ott hagyni Verát, csak torkaszakadtából kiabál segítség után. Vera nem tud szólni, csak kezeit tördeli , néz szanaszét, várva a segítséget. Azután újra csak oda tér még ahhoz a vonagló testhez. Irtózatos látvány. Nézni azt a halálverítéktől fényesedő arczot, azt a mondhatatlan kíntól vérbeboruld szemeket, melyek olyan csüggesztő rémekkel merednek reá. Pár pillanat telik így el, azután égi enyhület száll sziveikbe, a mint a közeli fordulónál két embert látnak feléjük futni hosszú kötelekkel. Meg van mentve ! — kiáltják egyszerre Vera is, Gyula is és tekintetük hirtelen egymásra téved. Az a halálharczot vivő ember ott lent észreveszi, ezt a tekintetet s arcza még jobban elfehéredik. Megkínzott agyán átvonul még egyszer a fenyvesben átélt irtóztató jelenet; végső erejével belemélyed a felesége szemeibe, mintegy keresve, kutatva valami rejtelmes, fájó, iszonyú gondolatot, azután éppen mire odaérnek a mentők, elereszti az indát. . . Vájjon mit olvasott utoljára azokból a gyönyörűséges kék szemekből ? nagytermében, Jókai művei jubiláns díszkiadásának megszerzése költségére és részben a helybeli szegény gyermekek segélyezésére a szepsii vidéki intelligenczia műkedvelői előadást rendez, mely alkalommal színre kerül Murai Károly vígjátéka: A pezsgő. A műkedvelői előadásban a következő hölgyek és urak működnek közre Gesell Sarolta, Bydeskuty Mariska, Olchváry Irén, Olchváry Ilka, Balogh Pál, Gável Ferencz, Dienes István, Radácsy Juliska, Mazanek Berta, Duka Tivadar, Halmy Károly. Ügyvédi kamarából. A kassai ügyvédi kamara választmánya Kriebel Tivadar kassai ügyvédet önkéntes lemondása folytán e kamara ügyvédi lajstromából kitörölte. * A Miskolczi Közmivelődési Egyesület. Miskolcz város intelligencziája minap Soltész Nagy Kálmán polgármester elnöklete alatt megalakította a Közmivelődési Egyesületet. Dr. Gencsi Soma ügyvéd, jegyző felolvasta az alapszabályokat. Tárgyalásukban részt vettek: Soltész polgármester, Evva Ernő ügyvéd, dr. Exel Soma, Poros János tanár, Tóth Pál igazgató, Hídvégi Benő kir. tanfelügyelő, és Forster Rezső. Az alapszabályokat még a napokban terjesztik fel szentesítés végett a minisztériumhoz. Uj lap Kassán. „Kassa és Vidéke“ czim alatt Fáy Gyula és ifj Kemény Lajos szerkesztőségében uj hetilap jelent meg. * A kassai tejszövetkezet nem jól kezeli a tejet s pedig azért, mert tél idején nyílt kocsin hordatja szét a városban. A tej ugyanis mind keményre fagyva érkezik a házakba, mely körülmény a tej minőségére is károsan hat s az áttöltést is megnehezíti. A piaczra hordott tej nincsen megfagyva, mert az illető majorosok széna, szalma közé pakolják kannáikat. Ez persze nem szép, de hasznos. A gazdasági intézet teje sem fagy meg, míg behozzák a városba, mert zárt kocsin hordják. A tejszövetkezetnek is zárt kocsit kellene beszerezni és a tejét ebben széthordatni. * A miskolczi bukás. Miskolczról írják, hogy a fizetésképtelenné vált Robitsek Manó ügyében a legkülönbözőbb hírek vannak a városban elterjedve, amelyek azonban hitelre nem igen számíthatnak, mert tényleges adatok alig kerülnek a nyilvánosságra. Tény csak az, hogy Adler Lajos, Robitsek sógora vallomása szerint az ő nevére hamisított váltók 4—5000 frt összegben lehettek forgalomban. Ennek ellenében Robitsek tagadja, hogy ő hamis váltókat helyezett volna el. Eddig nincs is bebizonyítva, hogy Robitsek váltókat hamisított és csak egyéb csalárd cselekményeit lehetett reá bizonyítani. A vizsgálóbíró az ügyben Bulyovszky, ki nagy energiával folytatja a nyomozásokat, hogy kiderítse a legapróbb részleteket és hogy megjavítsa a miskolczi piacz iránt az utóbbi időben felmerült hitelezési félelmet. Kereskedői körökben az ügy nagy port vert fel és most élénk érdeklődéssel várják a vizsgálat eredményeit. * Betörés egy ügyvédnél. Az elmúlt év utolsó éjjelén tolvajok hatoltak be Halmos József kassai ügyvédnek főutczai irodájába. Az iroda ajtaját erőszakkal felfeszítették, szintúgy az iróasztalnak Wertheim zárral ellátott fiókját, melyből 60—70 frtot el is vittek. A nagy Wertheim kaszát nem bántották, ennek feltöréséhez bizonyosan nem voltak szerszámaik. Az iratokat azonban mindössze vissza hányták. * Az aranycsinálók titka. Ács Gábor petrü gazdaember gazdag parasztember, akihez a minap egy Babai János nevű fiatalember azzal állított be, hogy kétezer frtért a budapesti egyetem főkémikusától meg tudná szerezni az aranycsinálás titkát. Ács Gábor egy ideig gondolkodott a dolgon, de mikor Babai megmutatta neki a főkémikus leveleit, odaadta neki a kétezer frtot. Babai két héttel ezelőtt Budapestre utazott, hogy alkudozzék a főkémikussal. Egy héttel ezelőtt a fővárosból távirat érkezett Ácshoz, amelyben Babai még négyszáz frtot kért Poste Restante úrnak, az aranycsinálás fölfedezőjének, aki titkát kétezernégyszáz frt alatt nem akarja eladni. Küldje a pénzt — igy táviratozott — a főpostára, mert Poste Restante ur nem akarja, hogy lakását megtudják. Ács Gábor a négyszáz frtot el is küldötte s azóta várja, várja a nagy titkot. Egy kissé azonban gyanakodni is kezdett és ismerősei tanácsára a nagyobb biztosság kedvéért jelentést tett a csendőrségnél. * Sátoralja-Ujhely város közönsége, múlt hó 28-án tartotta meg a szokásos tisztújító közgyűlést. Miután a záros határidőn belül csak a régi tisztviselők nyújtották be újra pályázatukat, marad minden a régiben. Főbíró lett: Ujfalussy Endre; tanácsosokká megválasztottak: Csákó Imre, Fendrich Miksa, Csoltkó József; pénztárossá Sztropkovics József és ellenőrzé Valkovszky J.; mérnök Szentgyörgyi Dezső és rendőrbiztos Schmidt Lajos lett. * A zempléni függetlenségi és 48-as párt a napokban rendkívüli közgyűlést tartott Sátoraljaújhelyen. Dr. Lengyel András pártelnök sajnálattal jelentette a közgyűlésnek, hogy a párt szervezése a megyében nagyon lassan halad s eddig csak a királyhelmeczi kerületben sikerült. A közgyűlés tudomásul vette az elnök jelentését s elhatározta, hogy a megye összes választóképe közös pásztorlevél. Január 6-án, azaz Vízkereszt napján fogják kihirdetni az összes egyházmegyék templomaiban a katholikus püspökök közös pásztorlevelét. A püspöki konferenczia határozta meg ezt a napot, melyen a püspöki székesegyházakban az ünnepélyes nagymise után, maga a megyés püspök fogja felolvasni s a híveknek megmagyarázni a pásztorlevelet, kivéve van s Tivadar gróf nem lát semmit. Nem lát semmit a következő napon sem, nem azután sem. Csodálatos házasság! Mennek egymást átölelve, bohókás, édes szavakat suttogva, ragyogó arczczal s nem látják az örvényt, a mely felé haladnak, csak mikor közvetetlen előttük tátong. Hallgatja Boronkay Tivadar a bizalmas párbeszédet halaványan, összeszitt vértelen ajkakkal ott a sötét fenyvesben, pár száz méternyire a tenger színe fölött. Talán még most sem érti a körülötte történő dolgokat; szeme mereven szögeződik a Vera csodaszép kék szemébe. Hogy került ide ? ! Nagy Isten ! ha ő azt tudná! De bizonyos, hogy itt van s az a fehérruhás nő ott Vera s mellette az a férfi Tornay Gyula. S mit beszélnek! Oh borzasztó dolgokat! Vera mondja: — Nem szeretem. Hozzá mentem hálából, amiért ő, az előkelő, deli, szép férfi megkért engemet, az igénytelen egyszerű polgárleányt. Valami meleg, jóleső érzés töltötte el a szívemet arra a gondolatra, hogy a neje lehetek. Azt hittem ez a szerelem, pedig ez csak hála volt vagy talán csak nagyravágyás, mit tudom én. Tetszett nekem, hogy grófnő lehetek, de a mellett nagy m üresnek, nagyon elhagyatottnak éreztem a szívemet. Lássa, nyíltan beszélek, magát nagyon szeretem, de nincs mód rá, hogy mi egymáséi legyünk. El nem válok a férjemtől, mert nem volna lelkem szemébe mondani, amit most önnek elmondtam, ahhoz meg, hogy más után elégítsem ki szerelmemet, nagyon becsületes asszony vagyok. Nincs mód s azért örökre válnunk kell egymástól. Elválaszt bennünket a mai nap, melyen ön először mondta, hogy szeret. — S nincsen semmi mód, hogy . . . Ismét Vera mondja halkan, de érthetőn — Egy volna; a férjem halála. Tivadar gróf még most sem ért semmit, akkor sem, mikor hármasban hallgatagon, szótlanul hazafelé mennek. Vera fel fogja szoknyáját Katona Ernő',