Felvidéki Ujság, 1940. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1940-09-07 / 204. szám
it felemelkedfe ujjáe. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a Kormányzó hadparancsát teljesítve, a magyar hadsereg csapatai részben már megszállották a bécsi döntőbírósági határozatnak megfelelően Erdélynek számunkra visszaadott részét. Alig két esztendővel a Felvidék és Kárpátalja visszatérése után, most Erdélyből tér vissza körülbelül 45 ezer négyzetkilométernyi terület és közel egymillió kétszázezer magyar testvérünk. Álomnak is szép volna ez az eredmény, hát még valóságnak! Aki visszaemlékezik a világháború elvesztése utáni állapotokra, amikor a régi, büszke Magyarországnak csak a romjait hagyták meg a kíméletlen győzők s összehasonlítja a trianoni csonka hazát a mostani Magyarországgal, az önkéntelenül is hálát ad a magyarok Istenének, aki nem hagyta el az ő népét. A dac és tiltakozás, amely annyi esztendőn keresztül reménytelennek látszott, most kezdi meghozni a gyümölcseit, most kezd Magyarország visszatérni a szentistváni gondolathoz és szerephez, most kezdi kifejteni azt a munkát, amely rá vár itt a Duna völgyében Nagy eseményeknek kellett világszerte lejátszódni, hogy álmaink egy része beteljesedhetett. A páriskörnyéki békék kegyetlen és önző rendszerét kellett összetörni, hogy a jóvátétel napja elérkezhessek nagy és kis nemzetek számára. A mi, feltámadásért folytatott harcunkat két nagy barátunk támogatta és támogatja: Németország és Olaszország. Németország volt az, amely a nemzeti szocializmus csodálatos megújító szellemével egy romokban heverő, átélt és széthúzó népből hatalmas, erős egységet, országot alkotott lánglelkű vezérének és kancellárjának, Hitler Adolfnak példaadása útján. Az új Németország lépésrőllépésre szerezte vissza elvesztett pozícióit és lassan-lassan lerombolta a versaillesi békeszerződés összes megalázó határozatait. A másik nagy barát, Olaszország, amely nem sokkal a trianoni békeszerződés aláírása után már támogatásával tüntetett ki és ez a jóakarat, mellettünk való kiállás húsz esztendőn keresztül szinte szakadatlanul megismétlődött, amikor csak szükség volt rá. A saját magabízásunkon, erőnkön és hitünkön felül a tengelyhatalmak támogatása és változatlan barátsága segített hozzá ahhoz, hogy egy nagyobb, jobb és boldogabb Magyarország képe bontakozik ki előttünk. Ami velünk történt, az azonban nagy kötelezettségeket jelent a jövőre. Jelenti azt, hogy éppen úgy kell dolgoznunk a jövőben is, mint ahogy eddig tettük, jelenti azt, hogy ha lehet, még jobb magyaroknak kell lennünk, mert a nagyobb pozíció nagyobb felelősséggel jár. Teleki Pál gróf miniszterelnökünk és Csáky István gróf külügyminiszterünk az a két szerencsés államférfi, akik alatt Erdély nagy része visszatért hozzánk. Az előbb említett körülményeken kívül természetesen ebben a nagy eredményben oroszlánrésze van az ő kitűnő politikájuknak. Nem volt könnyű dolog a mai időben, amikor még háború dúl Európában, Németország és Anglia között, a kontinensen pedig alig fejeződött be a küzdelem a németek óriási arányú győzelmével, olyan magyar bel- és külpolitikát csinálni, amely egyrészt megőrizte országunk békéjét, másrészt mégis olyan szolgálatokat tudott tenni a baráti tengelyhatalmaknak, hogy ezek két alkalommal is, mint döntőbírák tanúságtételt tehettek országunk iránt érzett barátságukról és nagyrabecsülésükről. Most, amikor a boldogság érzésével kísérjük figyelemmel csapataink szakadatlan előnyomulását, most van az ideje annak, hogy magunkba nézzünk és magunkba szálljunk. Fogadjuk meg Teleki Pál miniszterelnök sokszor hangoztatott intelmeit, hogy tartsunk össze mi magyarok, mert csak a testvéri összetartás és együttműködés adhatja meg országunknak azt az erőt, amely további sikerekre és reményekre jogosít. Felszabadító csapataink megszállták Nagybányát Felsőbányát, Kapnikbányát, Mezőtelegdet és Visót A harmadik erdélyi zóna felszabadítása is rendben folyt le Lelkesedéssel ünnepelte a lakosság minden városban és faluban a bevonuló magyar csapatokat A német légitámadások az angol szigetország ellen ugyanabban a következetes ütemben haladnak előre, mint ahogy az utolsó hetekben német légi kötelékek elsősorban az angol kikötőket bombázták. A kikötők bombázáa arra mutat, hogy a támadás előkészítésének elsősorban az a célja, hogy lehetetlenné tegye angol hadihajók kis befutását, tehát megkönnyítse német csapatok alkalmas időben történő partraszállását, valamint megbénítsa a brit gazdasági életet. A német gépeknek azonban ismételten sikerült nagyobb veszteségek nélkül mélyebbre bejutniuk, s hol egészen alacsonyan szállva, szinte igazodva a terep adottságaihoz, hol különböző szélességben és magasságban eloszolva — hogy ezzel a légelhárító tüzet megosszák — közelítették meg céljukat. A légitámadások azonban csak előkészítői egy nagyobb, döntő küzdelemnek. Anglia a döntő küzdelmet eredetileg elkerülni igyekezett, s a döntést egy hosszú, több éves háború gazdasági eszközeivel remélte kierőszakolni. Az angol tétel ugyanis úgy hangzik, hogy egy szigetállam, mint Anglia, ha erős hajóhaddal rendelkezik, a háború terheiből csak annyit vesz át, amennyit akar. Anglia a kontinens földjén vélte lefolytatni a küzdelmet, a döntést pedig a blokádtól várta. Ma a helyzet ennek éppen az ellenkezője. Gazdasági háború esetén az Oroszországgal, s Délkeleteurópa államaival barátságos viszonyban élő Németországnak éppen annyi lehetősége van a háború megnyerésére, mint Angliának. A küzdelem azonban nem is lesz gazdasági jellegű, mert annak ütemét ma a német haderő írja elő, s így várható az, hogy a második világháború még a tél beállta előtt befejeződik. * * * II. Péter, Jugoszlávia királya tegnap töltötte be 17. életévét. Ez a nap a Magyarországgal baráti jó viszonyban élő Jugoszlávia ünnepnapja, s egyszersmind az a nap, midőn az ifjú uralkodót még egy év választja el attól, hogy teljes királyi jogkörét átvegye. A Karagyorgyevics-házból származó II. Péter, Sándor király és Hohenzollern Mária királyné fia otthon, majd 1934-től Angliában végezte tanulmányait, míg apja ellen elkövetett merénylet után Belgrádban kiválasztott fiatal professzorok készítik elő az uralkodásra. Emellett az ifjú király alapos katonai kiképzésben is részesül. Jugoszlávia királyának születésnapján a magyar nemzet is részt vesz a jugoszláv nép fohászában, hogy II. Péter minél szerencsésebb irányban vezesse a jugoszláv államot. * * * A bolgár-román tárgyalásokkal kapcsolatban az „Utro“ írja, hogy e tárgyalásokat tulajdonképpen már befejezettnek kell tekinteni. A Stefani-iroda jelentése is kiemeli azt, hogy a megegyezést Bulgária és Románia között sikerült létrehozni, s ennek értelmében Bulgária az 1913. év Dobrudzsa-határait kapná vissza. A Német Távirati Iroda híradása szerint a bolgár csapatok bevonulásának kezdete szeptember 20.-ára esne. Bukaresti politikai körökben hangoztatják, hogy Antonescu tábornok utasítást adott a román küldöttségnek, hogy a tárgyalásokat a legrövidebb időn belül zárják le, s techikai jellegű kérdésekkel ne nehezítsék meg a megegyezés megkötését. A Dobrudzsamozgalomnak vezetője, Penakov a bolgár néphez intézett rádióbeszédében kiemelte, hogy Déldobrudzsa vérontás nélkül tér vissza az anyaországhoz. Bulgária és Románia között az együttműködés alapjai ezzel adva vannak, aminek az egész balkáni politikára mély kihatásai lesznek. Minden jel arra mutat, hogy a Dobrudzsa-kérdésben érdekelt két állam rövidesen megegyezik a területátcsatolást illeően, s technikai kérdésekben sem kerül döntőbíráskodásra a sor, minthogy a tengelyhatalmak álláspontja teljes egészében fedi a Bulgária által képviselt revíziós igényeket.* * * Az angol-amerikai csereszerződés Japánban is élénk visszhangot keltett. Kétségtelen, hogy Angliának nagy szüksége volt az Uniótól kapott 50 torpedórombolóra, másrészről azonban azokért hatalmas árat is fizetett. E csereszerződéssel az Egyesült Államok az Atlanti óceán védelmét az angol flottának adták át, míg az Unió flottájának zömét csendesóceáni támaszpontokon vonták össze. Ennyiben tehát Japánt közvetlenül érinti az Anglia és Amerika között kötött egyezmény. A japán sajtó egyébként hevesen megtámadta Stirning admirális nyilatkozatát. Az admirális egy Amerika-Japán háborút elkerülhetetlennek tart és Honkong, valamint Singapore átadását feltétlen szükségesnek tartja. Több japán lap ezzel kapcsolatban japán-szovjet orosz tárgyalások felvételéért száll síkra. A jobboldali Hochi már egy Berlin, Róma, Moszkva és Tokió közötti szerződésről ír. Roosevelt a kongresszusnak adott nyilatkozatában annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy az Angliával kötött csereszerződés az Unió számára nagy előnyöket jelent. Nyilvánvaló, hogy fontos angol gyarmatoknak, mint Új Skóciának, Új Fundlandnak, a Bermuda- és Bahama-szigeteknek, valamint Jamaikának, Barbadosnak, Trinidadnak és Tobagonak, továbbá Guyanának 99 évre való bérbeadása légi és tengeri támaszpontok kiépítése céljából megteremti azokat az alapokat, melyek az Egyesült Államokat nemcsak bármelyik oldalról jövő támadás kivédésére, hanem egy lassan imperialisztikussá váló politika folytatására is képessé teszik. * • • • Bécsben a német kormány meghívására az érdekelt kormányok szakértői között a Dunát érintő nemzetközi kérdésekről megbeszélések indulnak meg. A Nemzetközi Dunabizottság, amelyet francia és angol közreműködéssel alapítottak a versaillesi béke után, Belgrádban még tovább folytatta működését. Amint azonban azt német politikai körökben kiemelik, a Nemzetközi Dunabizottság ilyen formában — • különösen az ismert szabotázskísérletek után — a délkeleteurópai béke szempontjából nem lehet kívánatos. Most a bécsi konferenciának éppen az a célja, hogy a Duna nemzetközi jogi vonatkozású kérdéseit újraszabályozza. Kétségtelen az, hogy a tengelyhatalmak győzelme és Németországnak Közép- és Keleteurópában elfoglalt hatalmi helyzete óta a Duna vonatkozásában sem maradhat fenn az a befolyás, amelyet a nyugati hatalmak fejtettek ki húsz éven keresztül. Éppen a Duna vonala az a fő összekötő tényező, mely az egyes délkeleteurópai medencék, tehát államok és így kultúrák között kapcsolatot teremt, így Délekelteurópa jórészét e hatalmas folyam fonja egységbe. Minthogy pedig a német birodalomnak hatalmas érdeke fűződik ahhoz, hogy egy békés Délekeleteurópával minél nagyobb gazdasági forgalmat bonyolítson le, e területen a nyugati hatalmaknak minden olyan törekvését kizárja, melyek végeredményben csak Németország bekerítését szolgálnák. Érdekes az, hogy a nyugati hatalmak által életre hívott Nemzetközi Dunabizottság, sőt bizonyos tekintetben az 1856-ban szervezett Európai Dunabizottság is arra a körülményre utalnak, hogy a nyugati hatalmak a Duna folyammal kapcsolatos műnik megszervezését alulról, a Fekete-tenger felől kezdték. Márpedig az a szerep, melyet az egyes délkeleteurópai államok politikai, gazdasági és kulturális tekintetben képviselnek, szinte kötelezően előírják, hogy minden a Dunához fűződő forgalomnak megszervezése nem alulról, hanem felülről, a természetes folyásnak megfelelően történik. Ezért nagy jelentőségű magyar szempontból is a német kormánynak az a kezdeményezése, hogy a Nemzetközi Dunabizottság munkáját új alapokra helyezi. Nagybánya felszabadulása Nagybánya, szeptember 7. óriási diadalkapuval várta Nagybánya 16 ezer lakosa a négy oldalról bevonuló magyar honvédséget. Ütemes „éljen a magyar hadsereg“, „Horthy, Hitler, Duce, Arad, Brassó, Temesvár, magyaroknak visszajár“ kiáltásokkal kisérték az átvonuló katonákat, akik reggel 7-től állandóan menetelnek mosolygós arccal, a nagy örömtől meg sem látszik rajtuk, hogy már 50 kilométernyi utat tettek meg. Az ünnepélyes fogadtatás a híres festőiskola székhelyének, II. Rákóczi Ferenc terén volt. Gyönyörű volt a tér,, kivirágozva, kidiszitett ablakaival. A magyar zászlók mellett ott lengtek a német és olasz lobogók is. A tribünön foglaltak helyet a helyi előkelőségek, mögöttük a szónokok, utánuk állt a város volt magyar tanácsának minden tagja, ünnepi díszben. Azután következtek az egyház képviselői, az egyház tanácsa, a világháború hadirokkantjai és a frontharcosok díszküldöttsége. A bányászok díszküldöttsége történelmi ruhában jelent meg, amely visszaidézte a régi békebeli időket. A díszküldöttség vezetője aranykalapácsot tartott kezében, amelyet eddig csak templomba vittek. A tömeg állandó éljenzése közepette vonult be a honvédsereg. A nők és férfiak gyönyörű magyar ruhában jelentek meg. Örökké rejtély marad, hogy ezeket a magyar ruhákat ily rövid idő alatt hogyan tudták előkészíteni. Nagybánya főterét gyönyörű napsütés aranyozta be, jól imádkoztak az erdélyiek, hogy ragyogóan jöhessen be a magyar igazság. Vitéz Horváth László tábornok a díszeméi- Ára 10 fillér