Fényszóró, 1945 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1945-11-14 / 17. szám
ique-Dame az Uperanazoan Irta« LÁNYI VIKTOR mint operaszerző! Érdekes sőt esztétikai probléma, amellyel érdemes volna tüzetesen foglalkozni. A múlt századvég hírneves orosz zeneköltőjének, három nagy szimfónia (IV., V., VI.), több kamarazenemű, két zongora-, egy hegedűkoncert, néhány balett, számos kisebb zenedarab és dal ma is világszerte népszerű szerzőjének van egy korai, alig ismert operája, az 1876-ban írt »Vakula a kovács«. Ezt még fel fogják fedezni, mert érdemes rá. (Az oroszok már fel is fedezték, nagyszerű operafilmet csináltak belőle, melyet a »Cárnő cipője« címen a nyáron rövid ideig Budapesten is bemutattak.) Ez a Gogoly népmeséjéből készült fantasztikus vígopera sokkal közelebb áll az orosz zenét megújító »Ötök« csoportjához, magához Musszorgszkihoz, mint ahhoz a Csajkovszkihoz, akit a világ ismer, aki később, főként operazenéjében, annyira eltávolodott ifjúkorának tősgyökeres stílusától, hogy »nyugatos« lelki beállítottsággal az érzelmes szalon romantika mezejére csapjon át. Ez az újabb Csajkovszki stílus, ez a hibrid alaphang jellemezte már az »Anyegin«-t is. Itt még a Puskin remek költői regényéből választott és szövegkönyvként lazán egybefűzött epizódok igazi Urai visszhangot váltottak ki Csajkovszki lelkéből. S a zeneköltő a lángeszű költőhöz méltó művel jelent meg 1879-ben az opera, színpadon. Következő három operájában (»Orleans! Szűz«, »Mazeppa«, »Javasazszony«) már csökkent intenzitással dolgozott. Amikor pedig 1890 tavaszán elvonult Firenzébe, hogy ismét Puskin téma, a »Pique-Daime« című hoffmaneszk novella ihletéből alkosson, legfőbb gondja az volt, hogy tervbe vett új művét még abban az évben bemutatóra tudja megérlelni. Valósággal belehajszolta magát a komponálásba és alig két hónap alatt el is készült Mi tűrés-tagadás, a »Pique-Dame«-on ittott megőrződik, hogy elsietett, hevenyészett munkái Csajkovszkinál amint tudjuk, az invenció ereje és mélysége éppen nem egyenletes. Kalandos, részben autodidaktikus úton szerzett technikája még kevésbé az. (Összefügg-e ez a változékonyság emberi jellemének feminin talajtalanságával? Alighanem.) A »Pique-Dame« zenéjében magában is a zsenialitás és az úti szükség közt szinte ugrásszerű különbségek észlelhetők. Zseniálisnak hat például a második felvonás főjelenete, a hálószoba-kép, ahol a címszereplő agg grófnő furcsa figurája kap megrázó misztikus reliefet. Zseniális jórészben a züllött hősszerelmes vonzó figurájának zenei ábrázolása is. De mily sok az útszéliség abban, ahogy érzelgős vagy semleges muzsikába úgy, ahogy beleágyaz fontos drámai mozzanatokat, ahogy lírai nyugvópontokra szánt áriákban az olcsó sablonhoz nyúl, ahogy, a régieskedő báli zenében, csodált Mozart*', jának pásztori hangját és kecses formáit elközönségesítve kópiázza, vagy ahogy hősnőjének, a cserbenhagyott és öngyilkosságba kergetett Lizának halálzenéjeként Chopin közismert gyászinduló-motívumát szólaltatja meg, durva harmóniákkal és még durvább hangszerelésben. Általában a Pique-Dame hol lapos, hol rikító zenekari hangzása az, ami Csajkovszki hangszerelő művészetéhez fűzött várakozásunkat leginkább csalódásba ejti. Nagy tehetségű, de egyenetlen ízlésű urasztikusnak, a szecesszióba hajló polgár, utóromantika jellegzetes képviselőjének érdekes alkotása a Pique-Dame. Hogy sok fogyatékossága ellenére életképes és hatni tud Oroszországon kívül is, — ahol rendkívül népszerű — az csak részben tudható be az operaműfaj közmondásos paradoxiá. .jának. Sikerének egyik forrása kétségtelemn a szerencsés szövegkönyv. Ezt Csajkovszki Modeszt, a zeneköltő testvéröccse kitűnő színpadi érzékkel építette fel és azéppen verselte meg. Az épkézláb librettó jeleneteiit, az áriák és dalbetétek strófáit Puokin lánglelkének fénye hatja át s az a bizonyos orosz levegő, amely Nagy Katalin korának udvari rokokóját is valamilyen tájnyelvi sajátossággal színesítette. Ezt a különleges helyi légkört igazán sikerülten érezteti az Operaház kitűnő előadása. Oláh Gusztáv érdeme ez elsősorban, aki mint rendező és szcenikus ismét remekelt. Teljesen beleélte magát a mű szíujába és hangulatába. Művészi átélését hét megragadó képben vetítette színpadra. A zenedrámai logika nemességével irányítja a szereplők játékát, a tömegek mozgását s finoman, giccsmentesen érezteti a reális történés fölött lebegő regényes titokzatosságot. Ezt csodálatos intuícióval testesíti meg Basilides Mária nagyszerű PiqueDame alakítása. Szerepe tulajdonképpen egyetlen nagy jelenet (a zeneileg is kiemelkedően értékes hálószoba,kép), de ezt felaránlhatatlan művészettől adja meg. Maszkja, játéka, mimikája tökéletes. A rejtélyes múltú öreg luilgy zsörtölődő, emlékező monológ,jába illesztett Grétry áriácskát a búgó alt hang megejtő árnyalataival idézi. Meg, hálóssal végződőnémajátéka Színészi remeklés. A címszerepnél sokkalta nagyobb és súlyosabb énekfeladat jut a boldogtalan szerelmespár alakítóinak. Orosz Júlia Lizája a megjelenés bájával, a rokonszenvet keltő játék bensőségével a hang virágzó szépségét egyedül s minden részletében átgondolt, kidolgozott, alakítását a megrázó tragikumig tudja felfokozni. A Hemann-szerep Udvardy Tibor tehetségének nagy erőpróbája s ezt teljes sikerrel állja meg. Szabad, férfias zengésű tenorjában a vívódó szenvedély őszinte átélése tüze. Szinpadi mozgása gazdaságos és belső feszültségével, vad kirobbanásaival egyaránt meggyőz. Palló Imre baritonjának egész varázsával, ízléses előadással nemesíti meg Zeletsky szokványdrámáját. Gyönyörűen zeng egy betétszerű dalban Németh Anna altja. Jámbor László szépen, hatásosan énekli a cselekmény titkát rejtő, híres kártya-balladát. A bálikép pásztorjátékában kellemesen hat Gábori Magda, Endre Borbála, Reményi Sándor éneke, Bordy Bella, Zsedényi Károly tánca, Palócz László, Kissai Pál, Sík Olga jó epizódisták. A kórusnak a drámai fordulatokban nincs jelentékeny szerepe, annál jobban érvényesül — kivált a férfikar a miliő hatást szolgáló orosz nótákban. Komor Vilmos gondos és pontos karmesteri munkáján érezni, hogy bevált rutinján túllmenő becsvággyal fogta fel nem könnyű feladatát. A magyar Pique-Dame bemutató nagy közönségsikerében neki is érdemes része van. Orosz Júlia és dr. Palló Imre sak Basilides Mária :Várkonyi Stúdió felvételei Orosz Júlia és Udvardy Tibor