Fényszóró, 1946 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1946-01-22 / 4. szám

Egredü­l a SZÉKESFŐ­VÁROSI ZENEKAR dacol még­ a­ Zeneakadémia északsarki hőmérsékleté­­vel s az odaadó közönség, mely — bérletének birto­kában — csakazértis el­jött Mozart­ot meghall­gatni. Hiába, a vonósok is intonálási nehézségek­kel küzdenek, a fafúvósok meg egyenesen heroikus harcot folytatnak sokszor közel félhanggal lejjebb hangzó hangszereikkel. Mégis, örömmel hallgattuk pl. a fuvola­­versenyt, mely jelenen emlékeztetett az idők változására. Mert a történelem »gá­láns« korszakában mecénások rendelték az ilyen remekműveket, melyek, íme, most bennünket, közönséges halandókat üdíte­nek örömös hangjaikkal. (És tudjuk, hogy nemsokára nemcsak a »hang­verseny láto­gató közönség«, hanem a dolgozó tömegek is kortyolhatnak a tiszta szellemnek ebből a forrásából!...) Szívesen hallgattuk Bru­­novszky művészi fuvolajátékát. Az ifjú Cserfalvi Eliz után ezúttal a lehiggadt, érettebb Végh Sándor szólal­tatta meg Mozart egyik hegedűversenyét. Vonója a vidámító, sokszor népies imák mélyén az egyedülvaló lélek szer­zette, vágyásának hangjait kereste, melyeket leginkább a lassú tétel tolmácsol­ásával sikerült továbbadnia. Friesay pálcája nyomán az Éjjeli szerenád kissé va­kosan hangzott. De a g-moll szimfóniával sok mondanivalója volt. Éreztette, hogy a dé­­moni szenvedély és a lemondó fájdalom viaskodása közepette ebben a remekmű­ben mindig »történik valami«... Somogyi László vezényelte a matt­m­ét, melynek műso­­rából Lajiha Diver­­sse­­ment-ja szinte kinőtt a »kamarai” keretből, kü­lönösen az induló tétel, nagyszámú fúvósappará­­t­­­tusával­. WEINER LEÓ •­­ • háromrészes műve iskola­példa, hogyan lehet a kis vonószenekarból mesteri hangszerelési technikával szinte megrázóan tömör hanghatásokat kihozni. A zenekar túlságosan élt is ezzel a lehe­­­tséggel, kül­öntö-ben a Pastoral-bam, túl sok volt az­­ erő. Az egész műsor fénypontja a magyar tánctémára komponált, szellemes Fuga volt, melyet az Ajtay-együttes elő­adásában nemrég vonósnégyesformában is hallottunk. Ravel eredetileg zongorára írt Pavane-ja ebben az átiratban filmzenének hatott, melyhez hullámzó tengeren fotografált giccses jeleneteket kellett képzelnünk. Mindegy, szép volt... Csütörtökön és vasárnap 1 ÓRAKOR gw 'i'­. HÉT SZERELMES KISLÁNY A Scala-filmszínház mutatta be Paszternák, a Hollywoodba került pesti film­­producer új »alkotását«. A film meséje szerint Paszternák még ma is pesti produ­­cer, csak kiállításban lett amerikai. Az igénytelen kis történet egyetlen örömöt nyújt részünkre, viszontlátjuk benne régi ismerősünket: Szőke Szakállt. Várlak (Repriz a Royal Apollóban.) Úgyn­eve­­zett» romantikus« fiún. Giccs, könyekig ható, érzelmes jelenetek előírt adagolásával. De amikor Charles Boyer és Irene Dunne, ez a két nagyszerű színész, a hajón, ahol egyedül maradnak a kék éggel, a végtelen óceánnal és szélél­műkkel, nem azt suttogják: szeret­lek, ha­nem együgyű extázisukban egymás gyer­mekkora iránt érdeklődnek. T­imfyi mély, igazán művészi, amit csinálni hogy aki szereti az ilyen filmeket, érde­­­mes annak ezért az egyetlen jeleneteit akár másodszor is megnézni. És ismét látjuk egy »testére szabott« nagymama­szerepben Maria Ouspenskaja-t, az »Árvíz Indiában« felejthetetlen maharániját. Kísérőműsor a szovjet filmélmény: »A népek tánca«. (B.1.) tánc­slágerek, művész­­lemezek és rádiók nagy választékban IV. ker., Kossuth Lajos­ utca, 11. (udvarban) Telefon: 188—466

Next