Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-12-07 / 123. szám
Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben házhoz hordva, valamint vidéken postán küldve 8 ft p.p.; az év hátralévő részére 2 ft 40 kr. p.p.; jövő év júniusa végéig 10 ft p.p. A hirdetések ára egy négyszer hasadozott kicsi hefis sorért 4 kr.p. (MÁSODÉVI FOLYAM.) Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kívül, a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Pesten, Hatvani utcza 581 sz. a. első emeletben a kiadó- és szerkesztőhivatalban( * **) hol hirdetések is elfogadtatnak. Pest, Péntek Gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos. A leélt magyar ugynevezett átalakulási korszaknak , két legkitűnőbb egyéniségei, kérdésen kívül: gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos; egyik is, másik is vezérségre hivatva. Gróf Széchenyi István , „Hitel“ czimü munkájával nemzetünket hosszú álmából felköltvén, az átalakulást megindította; Kossuth Lajos az utolsó cseppig kisajtolt nemzeti erőnket utópiákra elpazarolván, azt befejezte. Gróf Széchenyi István , napkeleti, jóra roszra egyiránt fogékony hevességünket a mérséklet és lehetőség ndvüs medrébe szorítani kívánta; Kossuth Lajos lelkesedésünket, a vad fanatismusig felcsigázni, s mindent a vészihozó tulságig hajlani törekedett. Gróf Széchenyi István nemzet gyengeségeit, kiméletlen kezekkel feltakarta , hogy azokból kibontakozva, az erkölcsi és értelmi tökély, lehető legmagasabb fokára, felemelhesse . Kossuth Lajos még hibáinak is tömjénezett, hogy elkábitsa, s önző czéljainak eszközévé lealacsonyíthassa. Gróf Széchenyi István a mai világ legpraktikusabb és leghatalmasabb nemzete, az angol iránt, előszeretettel viseltetvén, lepleit bizonyos anglománia jellemezte. Kossuth Lajos , magán és ábrándjain kívül mindent ignorálván, délibábok után kapkodott. Gróf Széchenyi István , egy magas rangú, gazdag és a magyar história lapjain ragyogó családnak ivadékja, majd csak nem a félvilágban tett utazásaiban szerzett betapasztalás, ember- és világismerettséggel lépett ki a síkra, hazafiuságból előbb katonai állását, később függetlenségét feláldozta — pénztára, közczélokra, mellyekhez százezerekkel járult, mindég nyitva állott, s mellette mégis jó gazdának tartatott. Kossuth Lajos hír és név után szomjúhozó , kinek a megyei korteskedéseken kívül, a nemzetek s világ viszonyaival közelebbről megismerkedni sem alkalma, sem módja nem volt, minden vállalataiból, a Pesti Hírlap szerkesztőségétől kezdve a pénzügyi ministerségig, tetemes hasznot húzott, s mégis, pénz dolgában, majd csak nem mindég zavarban volt. Gróf Széchenyi István az embert a hazafinál többre becsülte; Kossuth Lajos elött az ember semmi, a hazafi minden vala; ugyan azért Széchenyi sohasem kétszineskedett, belső meggyőződését soha el nem tagadta, sőt mindenkor, akár éljenekkel, akár pisszegésekkel fogadtatott, férfias elszántsággal kimondotta . Kossuth , tulajdon vallomásakint kétféle meggyőződéssel birt: mással mint magány ember, mással mint királyi tanácsos, majd a megyei autonómia , majd ismét a legszélesebb democrafia mellett prókátoroskodott, ő Deákot, Szentkirályit olly szívesen mellőzött, milly örömest szövetkezett holmi Madarászokkal és Dózsa Sándorokkal, csak hogy a bitorlótt poleton megtarthassa magát. Gróf Széchenyi István más hitűek iránt türelmes, jó katholikus, vallásának külső szertatásait is példás buzgósággal követte. Kossuth Lajos, katholikus iskolában nevelt lutheránus, templomba igen ritkán járt, de annál többször jelent meg a conventekben, hol a fogékony fiatalság és fulféltékeny papság lelkeibe, a katholikus kormány és dynastia elleni bizodalmatlanság és gyűlölet mérgét beoltani, ritka ügyességének megfelelő sikerrel törekedett. Gróf Széchenyi István , austriáhozi viszonyunkat feloldatlan convenientiábeli házasságnak tekintette, a dynastiáhozi szoros ragaszkodással, a reform utján, mellyen nyelvünk diadala, az urbériség megoldása, a vallásbeli viszonyosság, a hivatal és birtokképesség, a közadózás szerencsésen kivivatott, nemzetünket a birodalmi egyletben őt illető poletra felemelendőnek hitte . Kossuth Lajos ellenben, a martiusi törvények csalfa alapját, a birodalmi kapcsolatot széttörni, más nemzetiségeket leigázni, a többi örökös tartományokat megbuktatni, a dynastiát földönfutóvá tenni; ő minden után revolutiót akart. Gróf Széchenyi István a higgadt számolás és tett embere ; Kossuth Lajos a hiú ábrándok és nagy szavak mestere ; mihez Széchenyi fogott, azt ki is vitte, Kossuth mindenbe , mibe kapott, kudarczot vallott; amannak emlékét sok hasznos egyletek, a budapesti lánczhíd, a mehádiai út, a dunai gőzhajózás , a magyar akadémia örökitik, emez a benne helyheztetett bizodalmát, soha ki nem elégíthető vágyak keserű falánkjával, számtalan családi jóllét feldúlásával, falvak, városok, egész tartományok elpusztításával , ezer honfitársak lekonczoltatásával, váltotta be. Széchényi épített, Kossuth rontott, bontott! Gróf Széchenyi István, mit szóval, írásban jósolt, a Kossuth féle modor és taktikából folyó nemzeti bukást bekövetkezni látván, megörült. Kossuth Lajos hogy nagyszerű játékát elvesztette , keresményeivel odább állott. Gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos csak egyben találkoztak: abban, hogy egyet nem érthettek; a nemzetnek köztük választania kellett, és fájdalom ! Kossuth karjai T ARCZA. EZEREGY RÉM. Regény Dumas Sándortól. IV. Scarron háza. (Folytatás.) — Moulle negyven év óta jó barátom — igy folytatá beszédét Ledru úr — s ő maga hatvanéves ; mint láthatja, ö éppen olly csinos és gondos , a miilyen kopott, zsíros és piszkos Alliette; ö legnagyobb mértékben világfi, s a Faubourg Saint- Germaini körökben igen benn van ; ö házasítja meg a franczia pairek fiait s adja férjhez azoknak leányait; e házasságok alkalmával egy-egy kis beszédet szokott tartani, mellyeket a házas felek kinyomatnak s a családban gondosan megőriznek. Szinte clermonti püspök lett volt, s csak abban múlt el, hogy Gazette barátja volt, s mint Carotte, felső és alsó lelkek, jó és gonosz szellemek létezését hiszi; ő is, mint Alliette, könyeket gyűjt. Meg lehet találni nála mindent, mi a látványok s jelenések , kisértetek , gonosz lelkek s átalakulások felől íratott. Ámbár e dolgokról nem igen beszél, legfelebb jó barátok között, meg kell vallani, hogy nem igen orthodoxok. Egy szóval, meg van győződve mindezekről, de hallgat róluk , hanem mindent, mi e világon rendkívüli történik , a pokol hatalmának , vagy mennyei jó szellemek közbejárulásának tulajdonít. Lássa ön, csendesen hallgatja, amit Alliette beszél neki, úgy tetszik, szemlél valamit, amit társa nem lát, s minek időről időre ajkmozdulatokkal, vagy fejbicrczentésekkel felel. Néha körünkben is mély álmodozásba merül, borzong, reszket, forgatja fejét, jól megy a teremben. Ilyenkor békét kell hagyni, megeshetik , hogy veszélyes is lenne felébreszteni; mondom, felébreszteni, mert azt hiszem, illyenkor alvajárói állapotban van. Egyébiránt magától fölébred, s ébredése illyenkor, meglátja , igen kedves. — Hohó ! nézze csak Ledru úr, mondám ,ugy tetszik, éppen felidézett valarmelly szellemet, miilyeneket ön az imént emlite ? S gazdámnak újammal egy valóságos járókelő kisértetre mutaték , ki a két beszélgetőhez csatlakozék , s ki lábaival vigyázva lépdelt a virágok között, mellyeken, úgy tetszett, tudna járni a nélkül hogy letaposná. — Ez, mondá, hasonlag egyik jó barátom, Lenoir lovag ... — A Petits-Augustins-i műtár alapitója? — Ő maga. Majd meghal bújában , hogy műtára elszélesztetett, mellyért pedig 93 s 94-ben tizszer is szinte életével adózott. A restauratio, mindennapias gondolkozásával, becsukatta műtárát, megparancsolván, hogy a műdarabok viszszaszolgáltassanak azon épületekhez , hova tartoztak , és azon családoknak , mellyeknek a visszakövetelésre joguk volt. Szerencsétlenségre , az illető emlék épitvények többnyire el valónak már rontva , azon családok nagyobb része ki vala halva ; úgy hogy ennélfogva régi szobrászaink, s következőleg régi történetünk legbecsesebb maradványai elszélesztettek s elvesztek. így lesz vége mindennek, a mi régi Francziaországunkból; már is alig maradt volt meg egyéb , mint e töredékek , s e töredékekből sem lesz , nem sokára , semmi. S kik a fontok ? éppen azok, kiknek leginkább érdekükben állana azoknak megtartása. S Ledru úr nagyot sóhajtott, bár, mint e tájban mondani szokás szabadéinál volt. — Ezek tehát az ön vendégei? kérdem Ledru úrtól. — Meglehet else Dr. Robert. Erről semmit sem említek ; gondolom, már kiismerte. Ő egész életében úgy tette kísérleteit az emberi gépezeten , mint egy drótbábon , nem is gyanítva, hogy e gépnek lelke van felfogni a fájdalmakat, s idegei, mellyekkel érzi azokat. Jól él, és sokat eltemetett már is. Ő, szerencsére, nem hiszi a kísérteteket. Ő csupa középszerűség, s azt hiszi, elmés, mivel lármás , s bölcs , mivel istentagadó. Az ember elfogadja ötét, mert meglátogat; de felkeresni eszébe sem jutna az embernek. — Oh ! uram , mennyire ismerem az ilyen fajtát! — Még el kellett volna jöni egy jó barátomnak ; ez ifjabb, mint Alliette , Moulle és Lenoir lovag ; de azért a kártyavetésben kiáll Alliette-el, a szellemtanban Moulle-al, a régiségek iránt Lenoir-ral ; ez egy élő könyvtár , keresztény bőrbe kötött élő lajstrom , hiszen bizonyosan ismeri is ön. — Talán Bibliophile Jacob ? — Eltalálta. — S ma nem jöne el ? — Legalább nem jött el, s mivel tudja, hogy rendesen két órakor ebédelünk, s már mindjárt négy az óra, nem igen hihető , hogy megjöjjön. Bizonyosan valami vén grapsa után jár, mit Amsterdamban, 1570-ben, nyomtattak; valami princeps kiadás után, mellyben csak három nyomdahiba van, egy az első lapon , egy a hetediken s egy az utolsón. E perezben a terem ajtója megnyílt, s Antonia anyó belépett. — Tálaltak, jelenté. — Menjünk, uraim, mondá Ledru úr, kinyitva a kertre nyíló ajtót. S aztán felém fordulva , folytatá : — Azonban , azon vendégeken kívül, kiket ön is láta , s kiket leírtam , kell lenni valahol a kertben még egy vendégnőnek , kit ön még nem látott, s kiről én sem szóltam. E nő a világi dolgoktól sokkal inkább meg van válva, hogysem meghallotta volna kiáltásomat, mellyre, mint látja ön, mindenik barátunk igyekezik befelé. Menjen, ez épen önhöz való ; ha megleli anyagtalanságát, átlátszóságát, eine Erscheinung, mint a német mondja , nevezze meg magát, igyekezzék reá beszélni , hogy jó néha enni is, ha mindjárt csak azért, hogy éljen az ember, fogja aztán karon, s vezesse ide, menjen. Engedelmeskedtem Ledru úrnak , gyanítva , hogy a kedves szellem , mint képzelhetem a leírás után , valami kellemes meglepetés lesz számomra , s megindultam a kertbe , mindenfelé széttekintve. — Nem sokáig kelle fürkésznem , csakhamar szemembe tűnt, akit keresek. Egy hársfasor árnyékában ülő nő volt az, kinek azonban sem arczát, sem termetét ki nem vehetem , mert arczczal a mezőnek volt fordulva, s derekát egy nagy sál takarta el. Egészen feketébe volt öltözve. (Folytatás következik). 123. Decemb. 7. 1849- közzé dobta magát, ki nem irtózott, megmérhetlen hiúságból és kiolthatlan bosszúból, a valódi hazafiak parlamentáris nyereményeit, nemzete egész jövőjét, koczkára tenni, és könnyelmüleg eljátszani'"'). A magyar koronatartományban a tanítás ideig 1. rendezésének alapelvei. I. A- Az embert szabadakarat különbözteti meg az állattól. Mennyi része legyen azonban egyes cselekedetekben a szabadakaratnak ? mennyi a szükségességnek ? kimutatni nemcsak nehéz, de sőt lehetetlen. Azon tényezők között, mellyek az akaratra korlátozólag hatnak, egyik igen igen jelentékeny a nevelés. Ennek része a tanítás, melly főképen tanintézetek által eszközöltetik. Minden egyes ember czél maga magában. Mindazáltal egyedül képtelen eljutni a czélhoz, mellyre teremtve van. Másokkal társaságban kell arra törekednie. Ezáltal egyéni akaratra megszorítás alá kell, hogy essék annyiban , mennyiben másoknak szintúgy joguk van egyéni czéljaik valósításához. Ez átalános elvből foly a társadalom joga egyesekre, mint más oldalról egyeseknek kötelessége a közönség, azaz a társadalom iránt szintén innen következik. Tökéletesen e viszony szabályozza az álladalom jogát, s köteleztetését egyesek neveltetéséhez. Valamint az álladalom jogosan nem szoríthatja meg tagjainak szabadságát nagyobb mértékig, mint mennyit a közjó múlhatlanul megkíván , úgy nem avatkozhatik mélyebben a nevelési ügybe sem, mint azt az állodalom közérdeke kerülhetlenné teszi. E határt elméletileg megszabni, mint láttuk, nem nehéz. De a gyakorlatban sokoldalú nehézségekkel jár. Jóllehet, a szabadság mértéke, mellyel egyik másik álladalomban a polgárok a nevelés körül élvezhetnek, nem *) De azért ne essünk kétségbe, kedves barátom ! mert, bármennyire szívem mélyéből mentette is igaz szavait, elveszve még éppen nem vagyunk. Az egyenjogúság formulája nem kívánja, hogy legelsőből legutolsó és legerősebbből leggyengébb legyünk. Gyengültünk sokat, az igaz, de ki nem gyengült? És azért „él magyar, áll Buda még!“ — Szerk. **) Az ide vonatkozó felsőbb rendeletet tárgyhalmaz miatt csak hónapi lapunk hozhatja. — Szerk.