Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1838-01-16 / 3. szám

A’vizsgálónak nem czélja ugyan Geordi­­nek, Kövynek, ’s Szlemenicsnek honi tör­vényről magyarul kiadott munkáit, mellyek közül Kövyé és Szlemenicsé a’ dicső Mar­­czibányi nemzetség alapítványából, úgy mint eredeti rendszeres munkák , nemzeti jutalom­ra is méltattak, itten védeni; de még­sem titkolhatja el különös meglepetését Kunoss­­nak azon könnyen kimondott állításán, hogy nyelvünkön még egyetlen egy eredeti, és rendszeres magyar törvénytudomány sem jelent meg, és mivel Kunossnak elősza­vából nyilván kitűnik az, hogy olvasóit mun­kájának eredetiségére és rendszerére, úgy mint annak, semmi más magyar nyelven ki­jött honi jogtudományi munkával nem közös, fő díszeire figyelmetessé kívánta tenni; a’ vizsgáló kötelességének tartja, mindenek e­­lőtt a’ szerzőnek rendszereiről ’s jelen mun­kájának eredetiségéről szólani. Az első tárgyra nézve, minthogy a’je­len munkának czínneveléből és előszavának néhány szavaiból azt gyaníthatni, hogy Ku­­noss a’ honi jogtudománynak minden ágai­ra ki fog terjeszkedni, itt főképen három rendbeli rendszert szükség megkülönböztetni: az egész honi jogtudományét, a’ jelen kö­tetben előadni kezdett polgári magántörvé­nyét, és ennek fő részeiét. A’ szerzőnek első és második rendbeli rendszerét a’ vizsgáló itten kimerítő bírálat alá ugyan még nem veheti, mivel a’ szerző munkájának jelenlévő kötetében sehol elő nem adja sem azt, hogy a’ honi jogtudomány­nak melly ágait és melly renddel fogja elő­terjeszteni, sem azt, hogy hány és melly részekre osztja fel polgári jogunkróli tanítá­sát; arról mindazáltal, a’ mit a’ szerző ezen rendszereiből kitüntetett, meg fogja monda­ni vélekedését. Az első rendbeli rendszerből a’jelen kö­tetben egyebet nem látunk, mint azt, hogy a’ szerző a’ honi jogot és jogtudományt előismereteinek 3-ik §-ában köz­ös magán­jogra , ius publicum et privatum, és ezt ismét polgárira, civire, fenyítőre, criminale, bányaira, m­e­t a 11 . c­u­m stíl. osztja, és hogy fő czímlapján a’ honi törvény­tudomány’ első osztályának tárgyává a’ pol­gári magánjogot teszi. Már e’ kevés nyo­mokból is kitetszik, hogy Kunossnak el­ső rendbeli rendszere ki nem állja a’ próba­követ; mert a’ polgári, fenyítő, ’s bányai jogtudományok nem csak a’ hazapolgárok­nak egymás közötti vagy is magánjogaikra, hanem mind­azon fejedelem és hazapolgár közötti jogokra és törvény­rendelésekre is kiterjeszkednek, mellyek­ áthágásának el­ítélése polgári, fenyító, vagy bányász tör­vényszékeink elébe tartozik, valamint szinte azokra is, mellyek törvénykezésünk’ rendét és módját, és magokat törvényszékeinket érdeklik; a’ mint ezt Kimoss maga is tett­­leg elismerte, midőn már jelen kötetében is több helyen ollyanokat előadott, mellyek a’ honi közjognak tárgyai közé is tartoznak. Következőleg a’ honi magánjogot polgárira, fenyítőre, ’s bányaira osztani, és a’ honi polgári jogot polgári magánjognak mondani logicai hiba nélkül nem lehet. — Ha olvas­ta, vagy illő tekintetbe vette volna a’ szer­ző azon, már hazai íróink,­­Yuchetich és Szlemenics által is megérintett tollharczot, melly az úgy nevezett tudományos Németor­szág’tudósai között azon kérdés iránt, váj­jon a’ fenyítő törvény a’ köz­jognak-e, vagy pedig a’ magánosnak része legyen, nagy tűz­zel foly; továbbá azt,, hogy a’ bányász tör­vényt azon jognak tudósai köz és magános bányászjogra osztani szokták; nehezen vet­te volna magának azon merészséget, hogy azon tudományi rejtélyes csomót, mellybe a’ jogtudomány’ épülete’ részeinek helyes egy­más alá rendezése burkolva vagyon, világ­győző Nagy Sándorként egy hatalomszóval vágja keresztül. A’ másod rendbeli rendszerből a’ jelen kötetben azt látjuk, hogy valamint Kelemen, Markovics, ’s mások, úgy ő is, először a’ jogtudománynak történetiratát, azután a’pol­gári jognak előismereteit, végre a’ szemé­lyekről szóló első könyvét adja elő, követ­kezőleg hogy a’ polgári jogtudomány’ előter­jesztésének általános rendszerére nézve ed­dig még semmi újat nem alkotott. Ugyan ezt kénytelen mondani a’ vizsgáló nagyobb részint Kimoss harmadik rendbe­li rendszereire nézve is, tudni illik a’ jog’ történetiratának és előismereteinek rendsze­reire nézve ugyan minden kivétel és megszo­rítás nélkül, tt. minthogy Kunoss m­agyarso­gunk’ történetiratát ugyan azon négy idősza­kokra osztja, mellyekre érdeklett íróink osz­tották, és épen úgy, mint azok, előadásában

Next