Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-01-16 / 3. szám
A’vizsgálónak nem czélja ugyan Geordinek, Kövynek, ’s Szlemenicsnek honi törvényről magyarul kiadott munkáit, mellyek közül Kövyé és Szlemenicsé a’ dicső Marczibányi nemzetség alapítványából, úgy mint eredeti rendszeres munkák , nemzeti jutalomra is méltattak, itten védeni; de mégsem titkolhatja el különös meglepetését Kunossnak azon könnyen kimondott állításán, hogy nyelvünkön még egyetlen egy eredeti, és rendszeres magyar törvénytudomány sem jelent meg, és mivel Kunossnak előszavából nyilván kitűnik az, hogy olvasóit munkájának eredetiségére és rendszerére, úgy mint annak, semmi más magyar nyelven kijött honi jogtudományi munkával nem közös, fő díszeire figyelmetessé kívánta tenni; a’ vizsgáló kötelességének tartja, mindenek előtt a’ szerzőnek rendszereiről ’s jelen munkájának eredetiségéről szólani. Az első tárgyra nézve, minthogy a’jelen munkának czínneveléből és előszavának néhány szavaiból azt gyaníthatni, hogy Kunoss a’ honi jogtudománynak minden ágaira ki fog terjeszkedni, itt főképen három rendbeli rendszert szükség megkülönböztetni: az egész honi jogtudományét, a’ jelen kötetben előadni kezdett polgári magántörvényét, és ennek fő részeiét. A’ szerzőnek első és második rendbeli rendszerét a’ vizsgáló itten kimerítő bírálat alá ugyan még nem veheti, mivel a’ szerző munkájának jelenlévő kötetében sehol elő nem adja sem azt, hogy a’ honi jogtudománynak melly ágait és melly renddel fogja előterjeszteni, sem azt, hogy hány és melly részekre osztja fel polgári jogunkróli tanítását; arról mindazáltal, a’ mit a’ szerző ezen rendszereiből kitüntetett, meg fogja mondani vélekedését. Az első rendbeli rendszerből a’jelen kötetben egyebet nem látunk, mint azt, hogy a’ szerző a’ honi jogot és jogtudományt előismereteinek 3-ik §-ában közös magánjogra , ius publicum et privatum, és ezt ismét polgárira, civire, fenyítőre, criminale, bányaira, met a 11 . cum stíl. osztja, és hogy fő czímlapján a’ honi törvénytudomány’ első osztályának tárgyává a’ polgári magánjogot teszi. Már e’ kevés nyomokból is kitetszik, hogy Kunossnak első rendbeli rendszere ki nem állja a’ próbakövet; mert a’ polgári, fenyítő, ’s bányai jogtudományok nem csak a’ hazapolgároknak egymás közötti vagy is magánjogaikra, hanem mindazon fejedelem és hazapolgár közötti jogokra és törvényrendelésekre is kiterjeszkednek, mellyek áthágásának elítélése polgári, fenyító, vagy bányász törvényszékeink elébe tartozik, valamint szinte azokra is, mellyek törvénykezésünk’ rendét és módját, és magokat törvényszékeinket érdeklik; a’ mint ezt Kimoss maga is tettleg elismerte, midőn már jelen kötetében is több helyen ollyanokat előadott, mellyek a’ honi közjognak tárgyai közé is tartoznak. Következőleg a’ honi magánjogot polgárira, fenyítőre, ’s bányaira osztani, és a’ honi polgári jogot polgári magánjognak mondani logicai hiba nélkül nem lehet. — Ha olvasta, vagy illő tekintetbe vette volna a’ szerző azon, már hazai íróink,Yuchetich és Szlemenics által is megérintett tollharczot, melly az úgy nevezett tudományos Németország’tudósai között azon kérdés iránt, vájjon a’ fenyítő törvény a’ közjognak-e, vagy pedig a’ magánosnak része legyen, nagy tűzzel foly; továbbá azt,, hogy a’ bányász törvényt azon jognak tudósai köz és magános bányászjogra osztani szokták; nehezen vette volna magának azon merészséget, hogy azon tudományi rejtélyes csomót, mellybe a’ jogtudomány’ épülete’ részeinek helyes egymás alá rendezése burkolva vagyon, világgyőző Nagy Sándorként egy hatalomszóval vágja keresztül. A’ másod rendbeli rendszerből a’ jelen kötetben azt látjuk, hogy valamint Kelemen, Markovics, ’s mások, úgy ő is, először a’ jogtudománynak történetiratát, azután a’polgári jognak előismereteit, végre a’ személyekről szóló első könyvét adja elő, következőleg hogy a’ polgári jogtudomány’ előterjesztésének általános rendszerére nézve eddig még semmi újat nem alkotott. Ugyan ezt kénytelen mondani a’ vizsgáló nagyobb részint Kimoss harmadik rendbeli rendszereire nézve is, tudni illik a’ jog’ történetiratának és előismereteinek rendszereire nézve ugyan minden kivétel és megszorítás nélkül, tt. minthogy Kunoss magyarsogunk’ történetiratát ugyan azon négy időszakokra osztja, mellyekre érdeklett íróink osztották, és épen úgy, mint azok, előadásában