Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-08-07 / 31-32. szám
499 500 a’ világon, forma nélkül nem létezhetik. Ellenben Amerika szabad ültetvényesekből állván össze, fejedelmi családok, nemesség, benszékelő hierarchiai középpont nélkül, mihelyt függetlenségét kivívá, más formába nem alakulhatott, mint respublicaiban. Ez Európára nézve egészen másképen áll. Birodalmaink a’ középkor’ monarchico-aristocratiai formáiból fejlődtek ki, ’s ha ezen elemekhez idő’ folytával kereskedés, ipar és mívelődés által egy harmadik rend csatlódik, a’ társasági szerkezetnek alkotmányos monarchiává kell válnia, de nem respublicává; mert ezzel az eredeti elemek (monarchia, aristocratia) ellenkeznek; az egész alkotmánynak pedig minden egyes részei, érdekei és szükségei’ összeségével össze kell egyezni, különben fenn nem állhat. A’ dolog nem puszta elmélet többé. Anglia , ’s egy századdal utána Francziaország, megpróbáld a’ respublicai formák’ létesítését, de megsemmisítés és szökés nem létezvén a’ természetben, hanem csak vegyülés, erő-semlegesítés (neutralisatio) és fokonkénti fejlődés: a’ két ország’ társasági életének szerkezete az általános fejdelemség és respublica’ végpontjai közt jobbra balra addig ingadozott, míg végre az alkotmányos monarchia’ középpontján föllelte egyensúlyát. E’ kérdés tehát elméletileg és gyakorlatilag, philosophia és történetírás szerint minden kétségen túl van. A’ társasági életet nem lehet szemlélődve eszmények szerint kívülről, ’s az állandót nem méltatva, sőt döntve, tökéletesíteni, hanem csak belülről kifelé, legközelebb levő szükségeit szem előtt tartva, azokat kielégítve, ’s fokonként az állandót a’birodalom’ czéljai szerint javítva. A’ középkor’ háborús és vallásos idejének szükségei kozák az aristocratiát és hierarchiát is létre, ’s mindkettő ezen szükségeknek megfelelt. Hierarchiánknak különösen a’ keresztény vallást ’s a’ latin nyelvvel a’ tudományok ’s művészetek’ első megindítását köszönhetjük; aristocratiánknak pedig — mint hazai történeteink kétségtelenné teszik —nemzetiségünk’ fentartását, ’s vele együtt társasági életünk’ teljes, kifejlődése’ le kétségét. Ezen álló eredeti formákból kell tehát nemzeti életünknek is fokonként fejlődni ’s nem a’ fennállót döntve, üres elméletek szerint. Azért, ha a’ szemlélődés’ légkörein túl gyakorlati rendszabásokról van szó, uraim, egy szót se Amerikáról! — Szerzőnk’ vég szavaival a’ bíráló —’s mint hiszszük az olvasó is — szívből egyet ért. Igen is, országnak, mellyben annyi a’ nyelv, vallás, testület ’s érdek’ különbsége, a’ belső szakadás annyiféle, a’ hátramaradás olly nagy fejlődése’ szakában, szükségesebb mint másnak ’s máskor egy oltalmazó hatalom, hogy elemei’ sokféleségét egységre kiegyenlíthesse ’s ezen belső egységben vitulhasson. Gondoljuk csak ezen hatalmat egy pillanatra is félre ’s a’ zavar ’s pusztulás elkerűlhetlen; mert ország, hol a’ teher olly egyenetlenül van fel osztva, csak az adózik, kinek semmie sincs és soha nem is lehet. Europa’ rendezett financziái országai közt, fél évig sem állhat fel függetlenül, mivel aránylag a’ leggyöngébb. A’ mióta a’ szatmári békekötés után belvillongásaink megszűntek ’s a’ birodalom a’ nemzet ’s fejdelem közt helyre állott, azóta lassanként a’ középkor’ tudatlansága ’s nyomorúságából az újabb kor’ miveltségére ’s jólétre vergődünk fel, ’s ezen bizodalom’f’ennállása biztosítandja ezentúl is nemzeti életünk’ fokonkénti törvényes tökéletesülhetését. Mi a’ nyelvbeli előadást illeti, itt szerzőnk az ,,Igaz hazafiuság’ alapvonalai“ írója mögött messze elmarad. E’ tekintetben literaturánk általában saját ’s másutt nem található különféleségben jeleskedik!! Ezen polyglott országban tudnillik nem csak magyarok, hanem született tótok, németek, oláhok ’s ráczok is írnak magyarol; ’s ha meggondoljuk, mikép mind ezen külön felekezeteknek saját nyelvükhöz képest külön gondolkodás- és előadásmódjok van, ’s hogy ezen bábeli vegyülethez latin iskoláink által még egy holt nyelv’ — nem legcsekélyebb — befolyása elegyedik , meg fogjuk vallani, hogy előadásunk, lehetséges és lehetetlen formái’ sokféleségére nézve akármelly nyelvével a’ világon megmérkőzhetik, de eredeti színre és sajátságra nézve épen ez oknál fogva legszegényebb. Tekintsük meg p. o. e’ tekintetben Czente’ előadását. A’ legtapasztaltabb criticus— felteszem hogy szerzőt személyesen nem ismeri — nem képes nyelvvezyületének alkotó részeit meghatározni, jóllehet mindjárt első pillanatra az iránt kétségtelen, hogy nem tiszta magyar. Ő általában ellen-