Gazdasági Figyelő, 1957. július-december (1. évfolyam, 12-23. szám)
1957-09-05 / 16. szám
(si) 3&3 Növekszik a Kínai Népköztársaság külkereskedelme Az iparosítási politikának megfelelően a külkereskedelmi forgalmon belül természetesen a termelési eszközök, gépek, berendezések importjának van legnagyobb fontossága. Jellemző erre, hogy az 1956-tal záruló 6 év alatt 245 komplett ipari üzemet, mintegy 20 700 forgácsológépet, több mint 12 000 traktort, 4,85 millió tonna olajat és nagymennyiségű egyéb gépet, felszerelést, autót, színesfémet, stb. importáltak. Az exportban legnagyobb súlya a mezőgazdasági termékeknek (rizs, szójabab, növényi olaj, olajos magvak, tojás, állati termékek) van, ugyanakkor egyre jelentősebb az ipari kivitel is. Míg 1950-ben az egész exportnak, csak 15,4 százalékát képezték iparcikkek, addig ez a szám 1956-ban már 40 százalékot ért el. Szocialista országokkal bonyolódik le Kína külkereskedelmi forgalmának 80 százaléka. Ezen belül az első helyet a Szovjetunió foglalja el az összforgalom 53 százalékával. A szocialista tábor országaiból Kína elsősorban (több mint 95 százalékban) termelési eszközöket importál. Nagy jelentősége van ezen belül komplett üzemek beszerzésének. E téren a Szovjetunió nyújt leghathatósabb segítséget: az első ötéves terv során 156 iparvállalat és 21 üzemrész felépítéséhez nyújt segítséget 5,6 milliárd rubel értékben, ezen felül 1956-ban újabb 55 ipari beruházásra kötött a kétkormány megállapodást. 1956-ban Kínában üzembehelyezett 124 ipari létesítményből 24 a Szovjetunió segítségével épült. Egyre növekszik az európai népi demokratikus országok segítségével felépülő ipari létesítmények száma is. Többek között 18 villamoserőmű, építőanyagipari, élelmiszeripari, stb. üzemek építéséhez nyújtanak segítséget ezek az országok. Ezt a segítséget Kína — a szocialista országok gazdasága szempontjából igen fontos — tradicionális export-termékeivel ellensúlyozza, így például Lengyelország számára nagyjelentőségű a kínai vasérc, színesfém koncentrátum, ólom, gyapjú, dohány, tea, kén és kender importja. 1956-ban a lengyel nyersanyagimport 45,9 százaléka Kínából került ki. Jelentős előrehaladás Kína és Jugoszlávia között az 1956-ban megkötött első kereskedelmi és fizetési, valamint műszaki-tudományos együttműködési megállapodás. Kína olajféléket, növényi zsírokat, grafitot, ólmot, vegyipari alapanyagokat szállít mezőgazda-sági gépek, szövetek, vegyipari termékek és gyógyszer ellenében. Az ázsiai népi demokratikus országok gazdaságának fejlesztése szempontjából nagy jelentősége van a kínai exportnak és segítségnek. Kína hengerelt acélt, gépeket és felszereléseket, szenet, vegyipari alapanyagokat, gyapotot, gyógyszert, fonalat, stb. és fogyasztási cikkeket szállít ezekbe az országokba.■ Ázsia és Afrika számos országával erősödött és kiszélesedett a kereskedelmi kapcsolat. Kereskedelmi szerződést írtak alá 1956-ban Indonézia, Kambodzsa, Nepál, Ceylon, Burma, India, Pakisztán, Maláj és egyéb országok kormányával. Ennek megfelelően 1956- ban a Kínai Népköztársaság áru- forgalma az ázsiai és afrikai országokkal az előző évhez képest 39,4 százalékkal nőtt. Ezekkel bonyolódott le Kína egész kapitális-éta viszonylatú áruforgalmának 64 százaléka. Növekedett a kereskedelmi kapcsolat a Kínai Népköztársaság és az arab országok között is. Kína főképp ipari ter-méheket (automata szövőszék, fonógép, papír, nyersselyem), ezen- kívül teát, babot exportál gyapot és műtrágya ellenében. A fejlett iparral rendelkező kaípitalista országok közül leginkább Japán érdekelt a Kínával valói kereskedelemben. Ennek ellené- re a Japán kormány által állított mesterséges akadályok következ- tében a külkereskedelmi kapcso- lat a két ország között a korábbi- nak csak kis százalékát éri el, jóllehet 1955-ben és 1956-ban már jelentősen nőtt a forgalom. A nyugateurópai országokkal 1956-ban — 1955-höz képest —, 29 százalékkal nőtt Kína kereskedelmi forgalma. Ez azonban még így is igen alacsony színvonalon mozog és az államközi kereskedelmi egyezmények hiánya, az embargó komoly akadályt jelentett ezen a téren. 1956-ban és ez évben tovább fokozódott egyes nyugati gazdasági körök nyomása kormányaik felé a Kínával való kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése érdekében. Ennek első eredményeként újabb 200 árucikk forgalmát szabadították fel, s így mintegy 200 termék kivitelére maradt fenn továbbra is az embargó. Kőszegi László A szakképzettség fokozott megbecsülése a szovjet bérrendszerben Aki a Szovjetunióban az elmúlt években üzemekben járt, meglepetéssel tapasztalhatta, hogy a bérrendszer nem tesz kellő különbséget az alacsonyabb és a magasabb szakképzettségű dolgozók munkájának díjazásában. Helyenként különösen kirívó aránytalanság mutatkozott egyes szakmunkás csoportok és a műszaki értelmiség bérezésében. A Lihacsov Autógyárban például a néhány éves gyakorlattal rendelkező mérnök 1300—1400 rubeles fizetésével szemben egyes teljesítménybérben dolgozó munkáscsoportok 2000—2200 rubelt keresnek. Hasonlókat észleltem a mezőgazdaságban is. A krasznodari „Agronomus" szovházban az agronómusok 1100 rubelt kapnak, míg a traktoristák 2000 rubelt is megkerestek. A helytelen gyakorlat káros kihatásai Ez a helytelen gyakorlat fékezte a munka termelékenységének emelését, amiben pedig — különösen a technika gyors fejlődésének idején — nagy szerepet játszik a termelők szakképzettsége és műveltsége általában, a műszaki értelmiség ,a szakemberek rétege pedig különösen. Egyéb okok mellett elsősorban a bérezés hibáira vezethető vissza, hogy nem tudták teljesen kihasználni a termelékenység emelésének rendkívül kedvező feltételeit, a technika szakadatlan tökéletesítését. Részben ezzel magyarázható, hogy míg az ipar és az építőipar termelési alapjai 2,7-szeresre emelkedtek 1940-től 1955-ig, addig a munka termelékenysége ezalatt az idő alatt csak kétszeresére nőtt és elmaradt a reálbérek emelkedésétől is Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a XX. kongresszus határozatai alapján hozzáfogott a bérrendszer megjavításához. Széleskörű tudományos előkészítő munka előzte meg a gyakorlati intézkedéseket. A Minisztertanács Bér- és Munkaügyi Bizottsága mellett Munkaügyi Tudományos Intézetet állítottak fel. Az általa kidolgozott és a szakszervezeti aktívával megvitatott intézkedéseket bevezetésük előtt több üzemben kísérletképpen kipróbálták s a tapasztalatok alapján tökéletesített formában fokozatosan vezetik be, 1957. január 1-től kezdve. A műszaki értelmiség új béreise A műszaki értelmiség bérezésének fő hibája az volt, hogy illetményjellegűvé vált, vagyis nem függött munkájuk eredményétől. A munkaverseny elbírálásakor és jutalmazásakor is kevéssé értékelték azoknak a műszakiaknak a kezdeményezését, akik nagy erőfeszítésekkel, a technika és a technológia tökéletesítésével, a munka- és gyártásszervezés javításával lehetővé tették a kiváló munkások sikereit. A műszakiak új bérrendszere szakít ezzel a helytelen gyakorlattal, s a bér egy részét az általuk vezetett termelési részleg munkájának mennyiségi és minőségi mutatóitól teszi függővé. Ennek során különös súlyt helyeznek a termelékenység emelésében és az önköltség csökkentésében kitűzött feladatok elérésére és túlteljesítésére. Az e célok megvalósítására irányuló különböző kísérleti témák közül figyelemre méltó a Lihacsov Autógyárban és a Gorkijban levő autógyárban alkalmazott eljárás. Itt a műhelyek, műhelyrészlegek és brigádok önálló elszámolására építették fel a műszakiak bérezésének változó részét. A munkaverseny alapjául szolgáló önálló elszámolási mutatók (termelési és választék terv, termelékenységi ésönköltségcsökkentési terv) túlteljesítése esetén elért terven felüli megtakarítások a premizálás forrásai és a prémium nagyságát meghatározó vetítési alap. Olyan elgondolások is vannak, hogy az irányító szervek dolgozói bérének egy részét is az irányított vállalatok eredményétől tegyék függővé. Ettől azt várják, hogy az alacsonyabb önköltséggel dolgozó vállalatok több megrendeléshez jutnak, s ezzel az egyes vállalatokban elért önköltségcsökkentésen túlmenően javul az önköltségszint az országban. Ezenfelül az irányító szervek dolgozóit az elmaradó vállalatokkal való behatóbb foglalkozásra ösztönzi. A munkások szakképzettségének fokozott figyelembe vétele A munkások bérezésében a szakképzettség foka hosszú időn keresztül alig játszott szerepet. Az alapbérben ugyan némileg kifejezésre jutott a szakképzettség, azonban a besorolás szerinti alapbér a teljesítménybérben dolgozóknál csak a kereset 40—55 százalékát tette ki, az időbérben dolgozóknál pedig 65—75 százalékát. Ráadásul sok munkást magasabb kategóriába soroltak, mint azt végzett munkájuk megkívánta, s az alsóbb kategóriákat nemigen alkalmazták. Ennek a jelenségnek az volt a magyarázata, hogy az 1932-ben bevezetett bértarifa rendszer elavult. Míg a benne meghatározott alapórabérek változatlanok maradtak, addig a munkások átlagkeresete több mint kétszeresére emelkedett. A tényleges munkabér és bértarifa közti eltérést a vállalatok a teljesítménynorma csökkentésével igyekeztek kiküszöbölni. Ezáltal aláásták a teljesítménynorma szervező szerepét. Nem a termelési és technikai lehetőségeken alapuló norma teljesítésétől tették ugyanis függővé a munkabért, hanem a munkabérhez igazították hozzá a normát.Ehhez még hozzá kell tennem, hogy a kereset növelését azelőtt könnyen el lehetett érni erőfeszítések, a szakképzettség emelése nélkül. Egymagában az a körülmény, ha a munkás az egyik irányító szerv alatt dolgozó gépgyárból egy másiknak a felügyelete alatt működő gépgyárba, vagy az egyik vidékről a másikba került át teljesen azonos munkakörbe, lényegesen változhatott a bére. Az új bérrendszer gyökeresen változtat a helyzeten. Anélkül, hogy a keresetek csökkennének, új tarifarendszert vezetnek be, amely tükrözi a jelenlegi tényleges bérszintet. Ezzel megalapozzák a műszakilag indokolt normák bevezetését, s egyúttal a szakképzettséget kifejező alapbér súlyát az összkereseten belül a teljesítménybérben dolgozóknál 70—75 százalékra, az időbérben dolgozóknál pedig 80—85 százalékra növelik. A bérkategóriák közötti arányok erősen ösztönzőek a szakképzettség emelésére, annál is inkább, mert a besorolás ezentúl szigorúan a szakképzettség szerint történik. Az azonos típusú gyárakban, irányító szervhez való tartozástól függetlenül, azonos bértarifát vezetnek be. Az egyes vidékek közötti bérszint különbségeket pedig az illető vidékek munkaerőellátottsága, az övezeti árak különbsége stb. által indokolt mértékre csökkentik. Ez lényegesen csökkenti majd a munkaerővándorlást, s az átlagos szakképzettség emelése irányában ható üzemi törzsgárdák megszilárdulását segíti elő. A munkásokat magasabb szakképzettség megszerzésére ösztönző bérrendszer bevezetésével egyidejűleg pedig emelik a szakképzés színvonalát és hatékonyabbá teszik annak szervezeti formáit. Bácskai Tamás A VIETNÁM TELJESÍTETTE 3 ÉVES TERVÉT Nguyen Van Tran, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Állami Tervhivatalának elnökhelyettese Hanoiban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy teljesítették a köztársaság hároméves gazdaságú helyreállítási tervét. A mezőgazdaság eredményeiről szólva, Nguyen Van Tran elmondotta, hogy a köztársaságban, 1956-ban 4 210 000 tonna rizst takarítottak be, vagyis 75 százalék-kal többet, mint 1939-ben. Ez nagy exportlehetőségeket nyitott meg a köztársaság előtt. Az országban 121 000 hektár, korábban a megműveletlen földet hasznosíítottak. Rendbehoztak 326 000 hektár föld öntözésére alkalmas 140 öntözőrendszert. Egyes mezőgazdasági ágakban – mondotta Nguyen Van Tran , így az ipari növények vonalán még nem érték el a háború előtti színvonalat, de alapjában véve a mezőgazdaság helyreállítási programját teljesítették. Végrehajtották a földreformot, 11 millió lakost számláló mezőgazdasági vidékeken. Az ipari termelés 1956-ban a Vietnami Demokratikus Köztár-saság egész termelésének 21 szá-zalékát tette ki. A háború alatt, épített 18 gyáron és a háború óta, helyreállított 10 gyáron kívül ez év végéig további 14 gyárat építenek. Az ország árucsereforgalma 1954-hez képest ötszörösére növekedett. Az országban, mint a terv- hivatal elnökhelyettese közölte, helyreállítottak 636 kilométer vasutat és mintegy 500 kilométer műutat. Újjáépítettek mintegy 111.000 kilométer hosszúságú táv- író- és távbeszélő-vonalat. Az elmúlt három évben a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya az állami költségvetés 12,5 százalékát fordította kulturális célokra, közoktatásra és egészségvédelemre. A tanulók száma 1939-hez képest háromszorosára, a főiskolai hallgatók száma pedig hatszorosára emelkedett. Bogionov, a Szovjetunió energiaügy miniszterhelyettese a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában közölte, hogy a Szovjetunióban 40 nagyobb vízierőmű és mintegy 130—140 hőerőmű épül. Ily módon az épülő nagy atomerőműveket nem is számítva, teljesítik a VI. ötéves terv előirányzatát: 5 év alatt megkétszerezik az energiatermelést. Jelenleg a Szovjetunió erőművei több mint 190 milliárd kuló elektromos áramot termelnek. § Hé A bolgár nehézipar jelentős sikerei A felszabadulás előtt Bulgária iparilag igen fejletlen ország volt. 1934-ben a keresőképes lakosságnak mindössze 8,2%-a dolgozott a döntően kisipari jellegű üzemekben, s számuk még a 100 000-et sem érte el. Nehéziparról jóformán alig lehetett beszólni; nem volt az országnak 3 kohászata, lényegében hiányzott 3 a gépgyártás, közlekedési eszköszök gyártása. Az ország szocialista építése során hatalmas változások mentek végbe Bulgária népgazdaságában. Az első ötéves terv (1948—1953) során új iparágakat fejlesztettek ki, mint például a nehézvegyipar, a gépgyártás, cellulózeipar, ércbárnyászat, a vas- és színesfém- kohászat, s több száz új iparcikk gyártását kezdték meg. A nehézipar nyersanyagbázisának biztosítása és kiterjesztése érdekében hatalmas geológiai kutatómunkálatok folytak szovjet geológusok segítségével. A többi között a szénbányászat terén voltak eredményesek a kutatások, s jelentős mértékben növelték a feltárt szénkészleteket. A széntermelés az 1952. évi 7,41 millió tonnáról 1955-re 10,46 millió tonnára emelkedett, s az 1939. évinek három és félszeresét érte el. Új energiaforrás Bulgáriában a kő- 8 olaj. 1956-ban már 247 ezer tonna ásványolajat termeltek. A kitermelt kőolaj egy részét Bulgáriában finomítják, más részét Csehszlovákiába, Magyarországra és egyéb országokba szállítják. Rohamosan növekedett az ország villamosenergia termelése: 1956- ban a 2,4 milliárd kW/ó termeléssei az 1939. évi termelésnek már több mint 7,5-szeresét érték el. Eredményeket értek el a kohászat nyersanyagbázisának biztosításában is. Kremikovo mellett gazdag fémtartalmú vasércet, a Balkán hegységben pedig kokszolható szenet tártak fel. Ez lehetővé tette a hazai kohászati ipar ij kifejlesztését. Ez év elején kezdte meg működését Bulgária első kohója a Lenin Művekben. Az ország vasérctermelése 1955-ben az 1939. évinek 44-szerese volt, majd a termelés egy év alatt több mint kétszeresére emelkedett, s 1956- ban már elérte a 236 ezer tonnát. A szélesedő bázisra alapozva tervbe vették egy vasércdúsító üzem és egy második nagy- 8 olvasztó létesítését. A Lenin Koohászati Művek kapacitását pedigévi 200 ezer tonna nyersvas, 210 ezer tonna acél és 200 ezer tonna idomvas termelésére akarják felfejleszteni. A második ötéves terv végén (1957) a tervek szerint a vas- és acélszükséglet kb. 30— 40%-át már a hazai kohászati iparnak kell biztosítania. Nagy súlyt helyeztek a színesfém-, kohászat fejlesztésére is; az ólom- és horganytermelés 1957 végén az előirányzat szerint teljes mértékben kielégíti az ország szükségletét. A gépgyártás a fejlődő alapanyagbázison igen gyors ütemben nőtt. Termelése 1955-ben már mintegy 11-szeresen múlta felül az 1948. évit. Ma már különböző mezőgazdasági gépeket, konzervipari gépeket, kompreszszorokat, villanymotorokat, közlekedési eszközöket gyárt a bolgár gépipar. Viszonylag egész rövid idő alatt a vegyipar Bulgária legjelentősebb iparágává vált. Gyors fejlődését egyrészt a meglevő nyersanyagbázisa, másrészt pedig a mezőgazdaság egyre növekvő igényei tették indokolttá. A vegyipar legfejlettebb ága a műtrágyagyártás, s ennek további gyors fejlesztését tervezik. A Dimitrovgrádi Vegyikombinát teljes felépítése után évente 200—■ 220 ezer tonna nitrogén műtrágyát ad a mezőgazdaságnak. Felépül a „Marx Károly" Szódagyár és egy másik gyár kalcinált szóda termelésére, évi 125 ezer tonna kapacitással. A vegyipar fejlesztését nemcsak új üzemek létesítésével, hanem a régiek bővítésével, korszerűsítésével is igyekeznek biztosítani. 1960-ra pl. már 600 ezer tonna műtrágya évi gyártásával akarják a mezőgazdaság termelését fokozni. A nehézipar fejlődése természetesen érezteti hatását az ország külkereskedelmi struktúrájában is. A korábban nehézipari termékekből csaknem teljesen importra szoruló Bulgária ma már színesfémet, cinket, ólmot, ólom- és rézkoncentrátumot, valamint vegyipari cikkeket exportál. Ezen túl számottevő és egyre fejlődő gépexportja is van Bulgáriának. A nehézipar eddig elért jelentős sikerei megteremtették az előfeltételeket az egész népgazdaság további gyors fejlődése számára. K. L.