Figyelő, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 1. szám
V! Az ipari forradalom főszereplője Ha most — e sorokat olvasva — körülnézünk a szobában, autóbuszon, vagy akár a presszóban, ahol az újságokat böngészni szoktuk, bizonyos, hogy a vegyipar számos termékével találkozhat pillantásunk. Műanyagfurnér bevonata az asztal, a bútor, habszivaccsal bélelt fotelben, vagy éppen kabátban ülhetünk, műbőr-bevonatú az autóbusz ülése, s növényi tápsótól zöldell az ablakban télen is a szobanövény, esetleg műanyag-, cserépben. A falon kép, olajfestékkel varázsolta rá a természet, vagy a fantázia színeit a művész, ez is vegyipari termék, akárcsak ruhánk anyagának műszálai, vagy éppen golyóstollunk teste és benne a festék. A presszógép kávét forraló lángjait gáz táplálja, zsebünkben a gyógyszer ugyancsak vegyipari termék... Szinte a végtelenségig lehetne folytatni ezt a felfedező játékot, ami végeredményben a korszerűsödő életforma, a kimerülő természetes nyersanyagkészletek pótlásának feladatát és a mai vegyipar összefüggését példázza. Nem véletlen ugyanis, hogy a XX. század legdinamikusabban fejlődő iparának termékeivel lépten-nyomon találkozunk. Hiszen meg is fordíthatjuk a tételt: a gyors gazdasági fejlődésnek nélkülözhetetlen lendítője a vegyipar, amelyet nem véletlenül neveztek el az ipari forradalom főszereplőjének. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi évtizedek során csaknem minden iparilag fejlett ország, a vegyipar fejlesztésére fordít a legtöbbet, így a vegyipar részesedése a nemzeti jövedelem termelésében például 1900-tól 1903-ig Angliában 3,6-ról 4,4 százalékra, Franciaországban 2,4-ről 3,2 százalékra, az NSZK-ban és Olaszor rendelkezésre álló adatok szerint, tehát az elmúlt évtizedben Románia, Bulgária és hazánk vegyipara fejlődött a leggyorsabban. Ha azonban a kiindulási bázist és az egy főre jutó termelést is nézzük, hazánk vegyipara igen előkelő helyet foglal el. *Évente 3 milliárd beruházás A felszabadulástól 1965. végéig kereken 30 milliárd forintot ruháztak be a hazai vegyiparba (a felújításra szánt összegeken kívül). S itt mindjárt megmondhatjuk, hogy a második ötéves terv idején — 1961-től 1966-ig — nagyjából ugyanannyit fordítottunk a vegyipar fejlesztésére, mint a megelőző 15 esztendőben. Az 1950—60 . közötti időszakban a beruházási ráfordítások évi átlaga 1,3 milliárd forint volt, míg az 1961—66. között eltelt öt év alatt csaknem 3 milliárd forint jutott évente vegyipari beruházásokra. Ennek nyomán hazánkban a szocialista ipar termelésének 47 százalékos növekedésével szemben, a vegyiparé több mint 90 százalékkal nőtt öt esztendő alatt. A vegyipari beruházások alakulása 1950—1965 között .A beruházások nyomán a vegyipar népgazdaságon belüli súlya számottevően számban 3,7-ről, illetve 3,1-ről 4,5, illetve 3,8 százalékra emelkedett. Még gyorsabb a fejlődés a szocialista országokban, amelyről a nemzetközi statisztika következő adatsora ad számot: nőtt. A vegyipar 1960-ban 7,9 százalékkal részesedett az állami ipar termeléséből; 1965-ig ez az arány 9,4 százalékra emelkedett. 1967-ben pedig teljes ipari termelésünknek legalább egytizedét a vegyipar produkálja majd. A Nehézipari Minisztérium a tervidőszak végén felmérte a vegyipari beruházások helyzetét, s megállapította, hogy az öt évre tervezett 43 nagyobb beruházás (értékben az összes beruházásoknak mintegy 90 százaléka) általában határidőre megvalósult. Az összesen 14,2 milliárd forintot kitevő ráfordítás nyomán 11,8 milliárd forint értékű beruházás már „üzemel”. A vegyipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez az 1960. évi 5,6 milliárd forintról 1964-re 10,6 milliárdra nőtt. A tervezettnél többet fordítottak a műtrágyagyártás fejlesztésére, de csökkent a műanyagipari beruházások részaránya. A népgazdaságnak emiatt még mindig nagy importterhet jelent például a műszálgyártás viszonylag lassú növekedési üteme és a műkaucsukgyártás hiánya. A mezőgazdaság kemizálása szempontjából jelentős eredmény a nitrogén- és foszforműtrágya-termelés mintegy 160 százalékos növekedése, amellyel elértük a „középatlagú” műtrágyázási színvonalat. Még nagyobb jelentőségű a gyógyAz elmúlt öt esztendő tehát jelentős változást hozott a magyar vegyiparban. E változás elvi alapja az MSZMP Központi Bizottságának a vegyipar fejlesztését szorgalmazó 1960. június 29-i határozata volt. A határozat szerint elsősorban a műtrágya, a gyomirtó, növényvédő és egyéb vegyszerek gyártását kellett fokozni — a mezőgazdasági hozamok növelése céljából. Az ipari nyersanyagbázis bővítését célozta a műanyag- és műszáltermelés növelését előíró határozati pont. Ezeken kívül a gyógyszer- és festéktermelés fejlesztését és korszerűsítését írta elő — az idézett határozat alapján — a II. ötéves terv. Magyar gyógyszerek a világlistán Lássuk most — a statisztika tükrében — az említett célok valóraváltását: szeripar fejlődése. Ennek, érzékeltetéséhez szolgáljon a következő — kevéssé ismert — adatsor: Míg 1965-ben egész vegyipari termelésünk a világtermelés 0,3—0,5 százaléka volt, addig gyógyszeripari termelésünk a világ összes gyógyszertermelésének 1,25 százalékát tette ki. Gyógyszertermelésünk a világranglista 11—12, gyógyszerexportunk a 7. helyén áll. Az egy főre jutó gyógyszertermelésben pedig elértük a fejlett országokat, sőt, a fajlagos exportban meg is előztük őket, hiszen a teljes gyógyszertermelésnek mintegy 62,5 százalékát exportáljuk. A termelés exporthányada alapján a magyar gyógyszeripar (Svájc és Hollandia után) a harmadik a világranglistán, öt esztendő alatt a magyar gyógyszeripari kutatók öt, világviszonylatban is számottevő, eredeti új magyar gyógyszert kísérleteztek ki és adtak át az iparnak gyártásra. A gyógyszeripar 1965-ben forgalomba hozott gyártmányainak 20 százaléka már olyan készítmény volt, amelyet a kutatók a második ötéves terv időszakában dolgoztak ki. Az egyik legmodernebb szintetikus szál, a polipropilén kísérleti előállítása is önálló munka eredménye volt. Ugyancsak eredeti technológia szerint realizálták egyes növényvédőszer-hatóanyagok gyártását, például az úgynevezett triazin-származékokat. Az elmúlt években kidolgozott kettős — nitrogén- és foszfor-tartalmú — műtrágya előállítására kísérleti gyártás után a harmadik ötéves tervben kerül sor üzemi méretekben. A szellemi háttér és a jövő A vállalati kutatóosztályok tevékenysége a gyógyszer-, a gumi- és az alumíniumiparban volt a legélénkebb. E három iparágban szinte alig volt olyan kutatási eredmény, amelyhez a vállalati kutatók ne járultak volna hozzá kisebb-nagyobb mértékben. A vegyiparban, a kőolaj- és az alumíniumiparban összesen 719 új gyártmányt vezettek be a kutatóintézetek, vagy a vállalati kutatórészlegek munkája nyomán a második ötéves tervidőszakban. Ebből 480 gyógyszeripari készítmény. A 719 új gyártmánynak természetesen csak bizonyos hányada önálló, eredeti kutatás eredménye. A gyógyszeripar és az alumíniumipar kivételével nagyobbrészt külföldi technológiákat honosítottak meg a kutatók. A vegyiparnak a második ötéves terv idején bekövetkezett nagyarányú fejlődéséhez hatékonyan hozzájárult az iparági tudományos kutatóintézetek munkája. A vegyipar, a kőolaj- és földgáz-, valamint az alumíniumipar kutatóintézetei öt év alatt 622,5 millió forintot költöttek a kutatóintézeti hálózat bővítésére, felszerelésének fejleszésére. Ennek ellenére a hazai vegyipar szellemi háttere — a gyógyszeripar kivételével — a legfejlettebb országokhoz képest még csekély. Hazánkban a teljes kutatóhálózati létszámnak (amely öt év alatt 26 százalékkal növekedett), csupán 30 százaléka tevékenykedik a vállalati kutatórészlegeknél. Pedig — elsősorban a tudományos vívmányok gyakorlati hasznosítása szempontjából — előnyösebb, ha a kutatómunka ennél nagyobb hányadát a termelés színhelyén végzik. Remélhető, hogy az új gazdasági mechanizmus — a vállalati érdekeltség és az új gyártmányok előállításának összefüggéseiben — közelebb viszi a szellemi kapacitást a termeléshez. A magyar vegyipar gyors fejlődése a harmadik ötéves tervidőszakban sem csökken. Az új esztendőben— 1967-ben — a NIM és a Vegyipari Tröszt irányítása alá tartozó iparágak termelési értéke 6—7 százalékkal emelkedik. A nitrogénműtrágya-termelés például 23 százalékkal lesz több, s így az egyib mezőgazdaságilag művelt területre jutó műtrágya mennyisége az 1966. évi 143 kilóról 1967- ben 171 kilóra nő. Emelkedik 1967-ben a műanyagfeldolgozó ipar termelése is, noha a hazai műanyagtermelés még így sem elégíti ki a teljes hazai igényt. Az átlagosítál gyakrabban növekszik viszont a gumiipari termelés. Az ipar, a mezőgazdaság, az export csakúgy, mint a lakosság, mind több és több vegyipari terméket követel, így napjaink iparfejlődésének a harmadik ötéves tervidőszakban és előreláthatólag még azután is főszereplője marad a vegyipar... Horváth Mihály Az ipar a piacon Beruházás vállalati erőből Gépexport az új mechanizmusban A vegyipar fejlődése a suoeralista országokban (1950- 100) Ország A vegyipar termelése A vegyipar %-os részesedése 1955 1964 az ipari termelésből 1953 1964 Bulgária 296 1500 2.» 6.2 Csehszlovákia 207 616 4,0 7,3 Lengyelország 234 824 4,6 8,2 Magyarország 234 750 4,5 9,0 NDK 198 417 12,3 13,9 Románia 264 1600 3.« 10,0 Szovjetunió 219 682 — — 1950—1955 1961—1965 Beruházások (milliárd forintban) 8,5 14,3 A vegyipari beruházások aránya az összes ipari beruházások százalékában 12,4 16,3 Néhány vegyipari cikk termelésének alakulása Nitrogén- Szuper- PVC-por Danulon Bu vitamin Klorocid Ev műtrágya foszfát (tonna) (tonna) (kg) (kg) (1000 to) (1000 to) 1966 278 266 193 367 9,0 38 999 1961 330 327 321 370 24,0 53 086 1962 353 424 64 646 64,3 90 395 1963 387 513 2891 1651 103,0 121 574 1964 449 539 5036 1304 139,8 168 026 1965 724 615 6554 1945 184,6 202 299 GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP UY Zetfflin 1967. JANUÁR 4 XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 1 60 FORINT