Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-11-19 / 47. szám

JgOSf spr . A HARMADIK ÉVTIZED KÜSZÖBÉN A Szovjetunió és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok igen sokoldalúak és szerteágazóak. Egyik legfontosabb te­rületét jelenti a műszaki-tudományos együttműködés, hiszen közismert az egyes országokban egyre gyorsuló technikai ha­ladás, a­mi viszonylagos elmaradottsá­gunk a fejlett országokétól, továbbá a Szovjetunió olyan óriási műszaki-techni­kai háttérrel és bázissal rendelkezik, amely hazánk számára rendkívül sok, számokban ki sem fejezhető előnyt jelent. A magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködés szervezetten 20 éve folyik, de elemei már régebbiek és a gyakorlat­ban a felszabadulás utáni időszaktól kezdve azonnal megtalálhatók a két or­szág kapcsolatában. Köztudomású, hogy a II. világháború pusztításait felszámoló újjáépítési program megvalósításában a Szovjetunió sokirányú segítséget nyújtott népgazdaságunknak, amely többek között műszaki-tudományos segítség is volt. A későbbi években a tervgazdálkodás kiala­kulása, a népgazdasági tervek megvaló­sítása során a tudományos és műszaki együttműködés kiszélesedett, sokrétűvé vált. Magában foglalta a dokumentációk cseréjét, a különböző szakértők tanul­mányútjait, a szaktanácsadást és a ma­gyar üzemek felépítésénél nyújtott effek­tív segítséget­ vevő szervek — vállalatoktól a Magyar Tudományos Akadémiáig — munkaprog­ramja kiterjed a népgazdaság legfonto­sabb területeire, azokra az ágazatokra, ahol a műszaki haladás a leggyorsabb és szocialista fejlődésünk szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bír. Vonat­kozik ez elsősorban a gépiparra, ezen be­lül a híradástechnikára, a járműiparra, a kohászatra, a vegyipar legkülönfélébb ágazataira (műtrágya, műszál előállításá­ra), de kiterjed a könnyű- és élelmiszer­­ipar, az építőipar és a mezőgazdaság leg­különfélébb területeire, így a magyar-szovjet műszaki-tudo­mányos együttműködés közvetve, és köz­vetlenül serkentőleg hat, mind népgazda­ságunk szocialista fejlődésére, mind a lakosság igényeinek jobb kielégítésére. Mindezért sok százmillió forintra tehető a megtakarítások összege, amelyeket annak révén értünk el, hogy széles körű műszaki-tudományos együttműködést alakítunk ki a Szovjetunióval. Az együttműködést jellemzően példáz­za a „DRUZSBA” rádiórelérendszer lét­rehozása. A DRUZSBA átviteltechnikai rendszert szovjet és magyar kutató in­tézetek közösen fejlesztették ki. A beren­dezések mintegy 12 500 km hosszúságú rádiórelé vonalak építését teszik lehető­vé. Mintegy­ 12 000 egyidejű telefonbeszél­getést, vagy 6 rádióműsor továbbítását képes biztosítani. A DRUZSBA alkalmas fekete-fehér és színes tv-­m­űsorok, rádió­adások, képtávíró jelek, adatok és ter­mészetesen nagy számú telefonbeszélgetés továbbítására, illetve lebonyolítására. A DRUZSBA az eddigi rendszereknél lé­nyegesen nagyobb teljesítményű, és lehe­tővé teszi, hogy teljesen automatizált kö­rülmények között egy kiváló minőségű átviteltechnikai rendszer jöjjön létre a Szovjetunió távoli, északi vidékein és az egyes országok között. (A DRUZSBA be­rendezéseit már gyártják­­a magyar válla­latok. Létrehozása egyrészt a széles körű és szoros műszaki-tudományos együttmű­ködés gyümölcse, másrészt a különböző üzemek részére azonnal termelési prog­ramot és export­lehetőséget is jelent.) Vegyiparunk fellendülése A másik említésre méltó terület a vegyipar. Közismert, hogy ez iparágban viharosan gyors műszaki fejlődés folya­mata zajlik, amellyel olyan kis ország, mint hazánk, lépést tartani egyedül nem (Folytatás a 2. oldalon) . Hatezer dokumentáció cseréje Az elmúlt 20 esztendő alatt például ha­zánk 3500 különféle dokumentációt ka­pott a Szovjetuniótól és mintegy 2500 do­kumentációt adott át. Ezen túlmenően sok ezer szakember számára nyílt lehe­tőség, hogy egyrészt a Szovjetunióban tanulmányozhassa a szakmája legfejlet­tebb technikáját, vagy hazánkban vehes­se át a szovjet szakemberek tapasztala­tait. A műszaki-tudományos kapcsola­tok fejlődését kifejező számok között em­líthető meg az is, hogy ma már a közvet­len együttműködésben mintegy 300 szov­jet és magyar intézet, illetve vállalat vesz részt. Meghatározott munkatervek, prog­ramok szerint cserélik ki szakterületük legfontosabb tapasztalatait, átadják egy­másnak elért eredményeiket és munkál­kodnak közös műszaki feladatok meg­oldásán. E közvetlen együttműködésben részt XII. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1969. NOVEMBER 19. ÁRA 2 FORINT Állóeszközök az újraértékelés után (3. oldal) m Az egyensúly ötéves terve (4. oldal) m Foglalkoztatás és életszínvonal (5. oldal) út a fizetésképtelenségig (6. oldal) Külkereskedelmünk és a DM felértékelése (7. oldal) m Szilárduló árak a nyersanyagpiacokon (13. oldal) A legfontosabb: a lakosság jó ellátása Szurdi István miniszter a kereskedelem feladatairól Az ország üzlethálózatának jelentős ré­sze, a kereskedelmi vállalatok nagy több­sége közvetlenül a helyi tanácsok irá­nyításával működik. Éppen ezért volt na­gyon figyelemreméltó és a lakosság áru­ellátása szempontjából fontos az a mina­pi tanácskozás, amelyen Szurdi István belkereskedelmi miniszter tájékoztatta az illetékes megyei tanácselnök-helyettese­ket, kereskedelmi osztályvezetőket, vala­mint a nagyobb kereskedelmi vállalatok vezetőit az idei év valószínű eredményei­ről, problémáiról, továbbá a jövő évi ke­reskedelempolitikai célkitűzésekről. Mint Szurdi István bejelentette, a kis­kereskedelmi forgalom ez idén — a terv­nek megfelelően — mintegy 10 százalék­kal növekszik. Ez a fejlődés jelentős és a vásárlóerő gyors növekedését, az élet­­színvonal számottevő emelkedését jelzi. Hasonló ütemű növekedés az elmúlt 10 évben csupán 1967-ben volt. Ez a volu­mennövekedés arra figyelmeztet, hogy az ilyen ütemben tartósan növekvő vásár­lóerő kielégítéséhez szükséges árualapok előteremtése gazdaságpolitikánk egyik központi kérdésévé válik. Növekvő forgalom Mi tette lehetővé a forgalom növeke­dését? A lakosság pénzbevételének mint­egy 9,5 százalékos emelkedése. (Ezen be­lül a nyereségrészesedés kifizetett össze­ge 50 százalékkal nagyobb az előző évi­nél.) A közületek keresletének jelentős fejlődése. (Ide számíthatjuk természete­sen a termelőszövetkezetek beszerzéseit is.) Annak ellenére, hogy a kereskedelem általában lekötötte árualapokkal a nö­vekvő vásárlóerőt, bizonyos vonatkozá­sokban adódtak ellátási problémák. Több termékcsoportban a termelési adottságok és az import korlátai miatt jelentkeztek — a meglevőkön kívül — újabb ellátási nehézségek is, például az első félévben zöldség- gyümölcsfélékből, külföldi bri­kettből, szénből. A tavalyi kiemelkedően jó kínálatot iparcikkekből a kereslet rendkívül gyors fejlődésével párhuzamo­san nem sikerült fenntartani. Jelentősek voltak a választéki és mennyiségi hiá­nyok főleg ruházati cikkekből és egyes tartós fogyasztási javakból az év első fe­lében. Általában elmondhatjuk, hogy az 1969. évi áruellátási helyzet különböző ténye­zők együttes hatására alakult ki, így közrejátszott, hogy a fogyasztási cikk ipar fejlődése elmarad a kereslet növe­kedésétől. Ennek jellemzésére megemlít­hető, hogy a könnyűipar nettó termelése ez év első három negyedévében 6 száza­lékkal alacsonyabb volt a múlt évinél. A fontosabb könnyűipari termékek közül például­ a gyapjúszövet, a kötöttáruk, a (Folytatás a 6. oldalon) .

Next