Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-01-21 / 3. szám

2 A Magyar Cukoripar Kaposvári Cukorgyára kúphomokkerekes, kétfokozatú, fekvő elrendezésű IPARI HAJTÓMŰVET KERES MEGVÉTELRE ADATOK: egy 22.35.20 J.i.=40 N, be­max =3,2 kW, n­aq=1000/perc egy 22.35.200 B.i.=40, Nbemax =3,2 kW, nbe =1000/perc Gépipari, valamint villamosipari műszaki tanácsot alakított a kohó- és gépipari miniszter, a gépgyártás, illetőleg a villamosgépgyártás, a híradástechnika és a műszeripar fon­tosabb műszaki és gazdasági kérdéseinek a véleményezésére. A tanács megtárgyal­ja és véleményezi azokat a jelentéseket, előterjesztéseket, javaslatokat, tervezete­ket és állásfoglalásokat, amelyeket főleg az alábbi kérdésekben nyújtanak be: Távlati iparfejlesztési koncepciók és ter­vek, országos hatáskörű tudományos és műszaki szervek által feidolgozott kon­cepciók, a tudományos és ipari kutatás, valamint műszaki fejlesztés irányelvei és az erre vonatkozó koncepciók és tervek, a felsorolt koncepciók és tervek előkészítő anyagai, továbbá a felsorolt koncepciók és tervek végrehajtásával kapcsolatos te­endők. A miniszter a gépipari műszaki tanács elnökévé dr. Kovács Istvánt, a miniszter első helyettesét, elnökhelyette­sévé György Gyula miniszterhelyettest, a villamosipari műszaki tanács elnökévé dr. Kovács Istvánt, a miniszter első he­lyettesét, elnökhelyettesévé Asztalos La­jos miniszterhelyettest kinevezte. Szentes energiaellátása igen kedvezően alakul. Készül a 12.-ik termálkút, ezzel 1970-től az olcsó energia, amely eddig a mezőgazdasági üzemeket szolgálta, különböző intézmények, s laká­sok fűtésére is hasznosítható. Emellett megérkezett a városba a földgáz is, ami a legolcsóbb energiahordozó, s ugyancsak a mezőgazdaságot szolgálja majd, mivel a gazdaságok kivétel nélkül a város ha­tárát átszelő országos földgáztávvezeték közelében vannak. Elkészült a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben a földgáz hasznosításának Szentes-vidéki terve is, s az idén már a termelőszö­vetkezetek távlati programjai ezekhez igazodnak: mindenekelőtt takarmány- és termény­szárításra, valamint állttenyész­tési objektumok fűtésére veszik számí­tásba a földgázt a termálvíz mellett. A városi tanács vb. mezőgazdasági osztá­lyán úgy vélik, hogy Szentes energiael­látása igen hosszú időre megoldott és ez­zel alapvetően hozzájárul az ország élel­miszertermeléséhez. A személyfuvarozás javítása az autóközlekedés egyik legfontosabb fel­adata 1970-ben. Ezt 1000 autóbusz és 450 személygépkocsi beszerzésével és 100 csuklós autóbusz üzembe állításával se­gíti elő az Autóközlekedési Tröszt. Ebben az évben sűrítik a munkás- és a tanuló­­járatokat, s több kocsit kap a nagyváro­sok helyi for­galma. Hatvan autóbuszt pe­dig a csúcsforgalmi zsúfoltság enyhítésé­re helyeznek üzembe. Hét megye terüle­tén 32 újabb községet kapcsolnak be a rendszeres autóbuszforgalomba. 1970-ben 15 gyenge forgalmú, mintegy 350 kilomé­ter hosszúságú vasútvonal személy- és te­herszállítási feladatait veszik át a MÁV- tól. Tavasszal hat új nemzetközi vonalat nyitnak meg: hetenként kétszer közleke­dik majd a Budapest—Kijev közötti, na­ponta a Budapest—Bécs­­közötti járat. A taxiforgalmat elsősorban a vidéki nagy­városokban fejlesztik. Új AKÖV-telep épül Csongrádon, Barcson, Győrött és Tapolcán. Három és fél milliárd forintot költöttek az élelmiszeripari vállalatok az elmúlt évben beruházásokra az 1963. évi 1,9 milliárddal szemben. Az egyedi nagy beruházások közül különösen jelentős a Debreceni Konzervgyár rekonstrukciója, a Baromfiipari Országos Vállalat kecs­keméti gyáregységének és győri hűtőhá­zának felújítása és a Borsodi Sörgyár építésének megkezdése. Új tejgyárat ka­pott Székesfehérvár és Szeged, a miskolci üzemben pedig 1970 első negyedében kez­dik meg a munkát. 1969-ben 105 ezer tonna kapacitású gabonatároló teret épí­tettek, s a Gabona Tröszt ebben az évben a rendelkezésre álló 300 millió forintos beruházási összeg terhére már soron kí­vül létesített újabb tárolókat. 1970-ben tovább emelkedik a beruházásra fordít­ható összeg. A mezőgazdaságban 2, az élelmiszeriparban 7, a fagazdaságban 3,5 százalékos növekedéssel lehet számolni. Csökkenteni igyekeznek a járulékos be­ruházások terén mutatkozó lemaradást, hogy ezzel lehetővé tegyék a meglevő állóeszköz-állomány gazdaságosabb ki­használását. Kiemelt feladatként kezelik a miskolci húskombinát, a szegedi szalá­migyár és a kelet-budapesti tejüzem épí­tését. Nemzetközi kapcsolatok Az indiai iparfejlesztési és vállalat­ügyi minisztérium delegációja Bana K. D. M. Singh főosztályvezető vezetésé­vel a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezetőivel tárgyalt az együttműködés le­hetőségeiről, s tanulmányozta több ma­gyar vállalat tevékenységét is. — A nyír­egyházi TÜZÉP vezetői Csehszlovákiában tárgyaltak a kishatármenti árucsere-forga­lomról. — A csehszlovák CENTROLEN (len-kenderipari egyesülés) küldöttsége a szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vál­lalatnál együttműködésre vonatkozó szer­ződést írt alá. A Szabolcs-Szatmár me­gyei faipari küldöttség tanulmányozta a Szovjetunió Kárpátontúli területén a szervai, az ungvári és a munkácsi üze­meket. Gépsorokat vásárolt a Magyar Kábelművek, a SAT válla­lattól, amelyeken a francia cég li­cence alapján kis koaxiális kábel­ereket készít. Egyetlen kábelér 960 egy­idejű telefonbeszélgetés átvitelére alkal­mas, de az egyidejű beszélgetések szá­ma 2700-ra is növelhető az erősítők sű­rítésével. Egyszerre több ér is beépíthető a kábelbe, s így a 10 ezret is meghalad­hatja az egyidejű beszélgetések száma. VDMA műszaki hét A VDMA, Verein Deutsche Maschinen­bau Anstalten (Német Gépipari Vállala­tok Egyesülése) február 2—6 között mű­szaki héten mutatkozik be Budapesten, a Technika Házában. A VDMA, melyet 1892-ben Kölnben alapítottak, jelenleg Maj­na-Frankf­u­rtban székel, és a Német Szövetségi Köztársaság legnagyobb gaz­dasági egyesülése, kereken háromezer vállalatot tömörít magában. A műszaki héten, melyet a Gépipari Tudományos Egyesület rendez az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, a Közlekedéstu­dományi Egyesület, a Magyar Kémikusok Egyesülete, az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület, valamint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület közreműködésével, a nemzet­közi tekintélynek örvendő Prof. Zier­­barth, a friedrichshafeni fogaskerékgyár igazgatója és az ugyancsak nagyhírű Prof. Opitz, az aacheni Technische Hoch­schule rektora tart bevezető előadást Az állam és az ipar együttműködése a gép­ipari kutatásban és fejlesztésben, illetve A racionalizálás lehetőségei a konstruk­ciós munkálatok során címmel. Ezt kö­vetően 43 előadás hangzik el a többi kö­zött műanyaggépekről, szerszámgépekről, technológiai kérdésekről, numerikus ve­zérlésű berendezésekről és az automati­zálásról, melyek széles körű áttekintést nyújtanak az NSZK gépiparáról. Az elő­adások kapcsán 23 műszaki filmet is bemutatnak. A műszaki héten kiállítást is rendeznek, melyen 42 cég állítja ki kü­lönböző berendezéseit, illetőleg az ezeket szemléltető modelleket és makettekat. IPARI NÉPVÁNDORLÁS (Folytatás az 1. oldalról) Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysé­gében 1968-ban 657 betanított munkás pá­lyaalkalmassági vizsgálatát végezték el. A kényes félvezetőgyártásra 433 embert ítéltek alkalmasnak és 80 százalékuk be­vált. Az Izzó fővárosi törzsgyárában — kísérletképpen — azokat is felvették, aki­ket az előzetes vizsgálatok során rádió­cső szerelésre alkalmatlanoknak találtak. Csaknem 70 százalékuk nem vált be és rövid idő múlva kilépett a vállalattól. Ott, ahol jó az együttműködés a sze­mélyzeti osztály, a munkapszichológus, sőt az üzemorvos között, ahol van idő és lehetőség a prevencióra, ott a kilépők száma igen kevés. Sajnos, azonban az üzemi pszichológiának nagyobb a híre, mint a lehetősége. Arról nem is beszél­ve, hogy a megfelelő körülmények között dolgozó üzemi pszichológusok száma el­enyészően csekély és többnyire csak a legnagyobb vállalatoknál található meg. Az eddig felsorolt tények egyelőre még csak tünetek, amelyeknek okait kell ke­resni. S az okokhoz egyfelől közelebb vi­het, ha azt vizsgáljuk, hogy melyek a leg­mozgékonyabb, a leginkább vándorló ré­tegek. Vállalati felmérések, iparági és összesített statisztikai adatok bizonyítják, hogy vezető helyen a segédmunkások vannak. Bérük lényegesen kevesebb még a szál­lító- és rakodómunkásokénál is és — a kettő között nem nehéz okozati össze­függést találni — munkaintenzitásuk, munkafegyelmük rendkívül alacsony. A szakmunkásoktól jóval nagyobb fe­gyelmet és munkaintenzitást követelhet­nek a vezetők, mint a mellettük dolgozó segédmunkásoktól, akik az esetleg nem eléggé tapintatos bánásmód miatt egy­szerűen otthagyják a gyárat. Ez a jelen­ség érthető módon demoralizál és további feszültségek okozója lehet. Ha a vállala­toknak módjuk lenne segédmunkásokat teljesítménybérben foglalkoztatni, aligha­nem javulna munkafegyelmük és munka­­intenzitásuk is. , A pénz nem minden jogos a minduntalan hallható, bár na­gyon egyszerűsítő, kifogás: „ha már ilyen­ nehéz munkát végzek, legalább fi­zessék meg..De el kell fogadni azokat a véleményeket is, amelyek szerint a bér­okokkal legalábbis egyenrangúak azok a kifogások, amelyek a munkahellyel és an­nak irányításával kapcsolatosak. Nem szabad azt hinni, hogy a maga­sabb fizetés, az ösztönzőbb bérrendszer egycsapásra mindent megold. Csupán utalásszerűen említenénk az amerikai Herzberg vizsgálatait, amelyek szerint a pénz szerepe a munka megbecsülésének tényezői sorában az ötödik helyet fog­lalja el. A csehszlovák Ruzicka a fizetés­nél ugyancsak nagyobb jelentőséget tu­lajdonít az elismerésnek, az alkotó tevé­kenység siker­örömének, és a vezetők, munkatársak jó kapcsolatainak. Ezeket a véleményeket a hazai vizsgálatok is alá­támasztják, s erre jó példa az Egy sült Izzó újpesti törzsgyárában végzett mun­kalélektani vizsgálat. Alap­tényezők a megkérdezett dol­gozók irány %­a nincs megelégedve A munkaerő-fluktuáció — eredetét te­kintve — vállalati sajátosság, üzemi ka­tegória, a vállalati munkaügy egyik kö­vetkezménye, de olyan jelenség, amit csak vállalati hatáskörben nem lehet megoldani. Központi intézkedésekre, ál­lami beavatkozásra van szükség. Termé­szetesen oly módon, hogy a szabad mun­kavállalás jogának sérelme nélkül korlá­tot szabjon az egyre nagyobb és hatásai­ban mind tovább gyűrűző munkaerőván­dorlásnak. Állami beavatkozásra van szükség már csak­ azért is, mert a jelenlegi állapotok előidézésében a szabályozó rendszer is szerepel. Attól való félelem, hogy a gaz­daságirányítás reformja esetleg munka­nélküliséget okoz, túlbiztosított in­tézkedésekhez, rendeletekhez vezetett. A szabályzó eszközök szinte kikényszerí­tették a túlzott munkaerő-keresletet. Az ellenszert megtalálni is nagyon nehéz. A jövedelemszabályozás új­ rendszerének hatása egyelőre még kérdéses. De vitat­hatatlan, hogy részben ezen az úton kell továbbhaladni, mert az is vitathatatlan, hogy ami a gyárkapun kívül munkaerő­­hiánynak látszik, a kapukon belül való­jában munkaerő-felesleg. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a keresletet csökkentik. Más­részt megteremt­ik a szabályozott, tudato­san befolyásolt munkaerőpiacot, amelyre nem a spontaenitás, hanem a tervszerű­ség, a munkaerő átgondolt, a mindenkori termelési feladatoknak megfelelő mozgá­sa jellemző. Az átlagbér-szabályozás mó­dosított rendszerének következetes alkal­­mazásával, a teljesítmények szerinti bér- és jövedelemdifferenciálással a munka­erő-csábítás megszüntetésével, a vállala­ton belüli munkaerő-felesleg feltárásával jutunk közelebb a célhoz: az alacsonyabb hatékonyságú területekről a magasabb hatékonyságú területek felé irányuló munkaerő-áramláshoz. Vértes Csaba — keresetével — a munkatársak egymás közötti viszonyával — a megbecsüléssel — a vezetőkkel való kapcsolattal — az előmeneteli lehetőségekkel — a munkahely tárgyi adottságaival 83 44 51 22 57 51 71 37 77 42 58 34 FIGYELŐ, 1970. JANUÁR 21.

Next