Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-06-03 / 22. szám
2 Hetven vegyipari termékkel szerepelt a BNV-n a sajóbábonyi Északmagyarországi Vegyiművek. A vállalat viszonylag rövid idő, néhány év alatt alakított ki bőséges választékot műanyagokban, gyógyszeripari anyagokban, növényvédőszerekben és más vegyi termékcsoportokban. A keresett cikkekből tovább növeli a termelést, és szélesíti a gyártmányskálát is. A bútor- és járműiparban használt műanyag-burkolólemez, a Dekorit termelési kapacitását nemrég 20 százalékkal fokozta. A poliuretán-műanyaghab lágy változatából hamarosan már évi 4000 tonna, a könnyű építőelemek gyártásához fontos rideghabból pedig 1 millió négyzetméter készül. Az Északmagyarországi Vegyiművek szerepe egyre fontosabbá válik a gyógyszeripar anyagellátásában is: az 500 millió forintos költséggel épülő új gyár részben újabb 20 fajta gyógyszeralapanyag, ún. intermedier gyártására rendeznek be. A mai kapitalizmus problémáiról nemzetközi közgazdász értekezlet kezdődött hétfőn, június 1-én a Magyar Tudományos Akadémián a Közgazdaságtudományi Intézet rendezésében. A konferenciát Bognár József, az MTA levelező tagja nyitotta meg. Vitaindító előadást Göncöl György, a közgazdaságtudományos doktora tartott. A konferencia június 4-én fejeződik be. Újszerű együttműködést alakított ki a korszerű vasbetonelemek gyors elterjesztésére a Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM), a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI), valamint az Agrotröszt. Megállapodásuk alapján az elemgyártó vállalat a lehető leggyorsabban berendezkedik a tervező intézetben kidolgozott újabb elemfajták tömeggyártására, a kereskedelmi vállalat pedig gondoskodik ezek széles körű mezőgazdasági felhasználásának megszervezéséről. Az együttműködés eredményeként a három cég a BNV-n már közös kiállítással szerepelt. Bemutatták például a TTI-ben kidolgozott, minden eddiginél univerzálisabb vasbeton-vázszerkezetet, amely egyaránt alkalmas sokszintes ipari, mezőgazdasági, kommunális és lakóépületek építésére, és világviszonylatban is jelentős műszaki megoldást képvisel. Az újfajta szerkezetet már ez év második felében nagy sorozatban gyártja a BVM szolnoki gyára. A gyártó vállalat és az AGROTRÖSZT együttműködése lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság az 1969. évi 600 ezer helyett jövőre már 840 ezer négyzetméternyi alapterület beépítésére elegendő vasbeton-vázszerkezetet kapjon. Nemzetközi kapcolatok Both László, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár főmérnöke és Mezősi Dezső fejlesztési osztályvezető Angliában és az NSZK-ban folytatott tárgyalásokat. — V. K. Andrejevnek, a Szovjetunió vegyipari minisztériuma főosztályvezetőjének vezetésével küldöttség tanulmányozta a Tiszai Vegyikombinát tevékenységét. — Tolna megyei állatorvosok tanulmányozták az eszéki sertéskombinátot és a ljubljanai sertésfarmot. — Merenics Bélának, a Keszthelyi Építő Ktsz elnökének vezetésével delegáció ismerkedik a bolgár ktsz-ek munkaszervezésével, szolgáltató tevékenységével. — A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat hat szakembere Franciaországban tanulmányozza a korszerű zsaluzási módszert. Újfajta vegyianyag szabadalmat jelentettek be az Országos Találmányi Hivatalnál. Fémről, fáról vagy bármely anyagról 3—30 perc alatt leold bármilyen olajtartalmú vagy szintetikus festéket. Oldás közben a befestett anyagot nem roncsolja. Az újfajta oldóanyag próbagyártását megkezdték a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatnál. Mi van a visszaélések hátterében címmel tartott nagy sikerű előadást Maraige Vazul állandó igazságügyi csoportvezető könyvszakértő az MTESZ Pénzügyi Szakosztály könyvszakértői munkabizottsága rendezésében a postásszakszervezet színháztermében. Az előadás valamennyi népgazdasági ágból vett példákon keresztül mutatta be, hogy milyen okok következtében állott elő egy-egy vállalatnál vagy szervnél a visszaélés. A visszaélés okaiként az előadás három súlyponti csoportot képzett. Ezek a szervezetlenség, az összeférhetetlen munkakörök és az ellenőrzés hiánya vagy lazasága. Az előadást Püspöki Mihály, az Industria RT főkönyvelője, kijelölt igazságügyi szakértő korreferátuma egészítette ki. Hozzászólt még Gatyán János, a Budajenő Mezőgazdasági Termelőszövetkezet főkönyvelője. Az előadásnak komoly közönség- és szakmai sikere volt. Az irodagépek szervizellátása javítása, felújítása és komplex műszaki ellátása az Irodagéptechnikai Vállalat alapvető feladata. A 28 városban létesített üzemegység, illetve kirendeltség jelenleg 160 000 irodagép karbantartását és üzemeltetését biztosítja, mintegy 5500 ügyféllel kötött szerződés alapján. A meglevő kapacitással ez a szervizhálózat az ország irodagépparkjának 45 százalékát képes ellátni. A szolgáltató tevékenység iránt megnövekedett igények kielégítése érdekében olyan mértékű fejlesztést tervez a vállalat, hogy 1971-ig az ország irodagépparkjának 50, a negyedik ötéves terv végéig pedig már 70—75 százalékát tudja ellátni. A szolgáltató tevékenység mellett a vállalat 1968 óta szerelési vállalkozásokkal és irodagépkereskedelemmel is foglalkozik. 1968-ban kezdődött és jelenleg is folyik a jugoszláv CALCOREX kézi számológép szerelése, melyből 1971-ig mintegy 25 000 darab kerül piacra. A világszínvonalat képviselő olasz OLIVETTI elektromos összeadógépből pedig 20 000 darab összeszerelésére vállalkoztak. A BNV díjnyertes termékei a 9—12. oldalon nyarenni Ritkaföldfémek előállításával négy éve foglalkozik a Mecseki Ércbányászati Vállalat kísérleti, kutatási és automatizálási üzeme. Az idén a nagylaboratóriumi kísérleteket befejezik. A ritkaföldfémek csoportjába tartozó 15 elemből nyolcnak a nagy tisztaságú előállítását sikerült kikísérletezni. A korszerű technikában egyre nagyobb szerepet játszó, rendkívül drága ritkaföldfémeket eddig importálták. A tervek szerint a negyedik ötéves terv időszakában kísérleti, majd előállító üzemet építenek, s ezzel lényegében hazánkban egy új iparágat teremtenek. Súlyos megpróbáltatás szakadt a Tisza, a Szamos, a Maros környéki helységek lakóira; a méreteiben példátlan áradat ezrek lakóházait döntötte romba, személyi és közös javait pusztította el. Az ország mindenekelőtt a védekezésre, a még nagyobb károk elhárítására összpontosította erejét, s a korszerű védelmi eszközök egész arzenálját vonultatta fel a veszélyeztetett partok mentén. Tízezrek sorakoztak fel a gátakon, s mindazt rendelkezésükre bocsátotta az ország, ami segíthet enyhíteni a veszélyt, viszszaverni a víz támadását. Ezzel együtt az egész társadalom összefogott, hogy pótolja az elpusztult javakat, támogassa az árvízkárosultakat. Az egyéni segítségen, a széles körű gyűjtőakción túl, vállalatok ajánlják fel részesedési alapjuk egy részét, s az ország 49 tsz területi szövetsége határozta el, hogy segíti egy-egy károsult szövetkezet talpraállását. Az együttérzés, az önzetlen, humánus támogatás megannyi példáját sorolhatnánk e drámai napok eseménykrónikájából. A társadalmi segítség természetesen csak fontos kiegészítője a védekezésre, a nagyobb károk elhárítására és a helyreállításra, újjáépítésre koncentrált kormányszintű támogatásnak. Ezért mondhatta a kormányelnök árvízi szemleútjakor egy szatmári árvízkárosult: „Gyorsan zúdult ránk a víz, de nagy öröm, hogy ugyanilyen erővel nyilvánult meg az ország nemes szívű támogatása is, előbb a védekezés, aztán a mentés, majd a helyreállítás nagy munkájában”. Korai lenne még áttekinteni a károkat, lehetetlen e pillanatban megmondani, milyen mérvű az anyagi javak pusztulása, illetve a termelési kiesésekből, a védelmi költségekből adódó kár. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter nyilatkozata szerint hozzávetőleg ötezerre tehető az újjáépítendő lakóházak száma, de természetesen ez a költségtényezőknek csupán egy része. Mégis természetes, hogy anyagi javakat és építőipari kapacitást, építőanyagokat összpontosítunk a közeli hetekben-hónapokban az árvíz sújtotta területre, a kormányszervek és a társadalom összefogásával őszig tető alá juttatva minden családot. Jellemző e támogatás arányaira, hogy már a víz levonulását követő első napokban 40 millió téglát, 10 millió blokkot és 15 ezer tonna cementet irányítottak a Feső-Tisza vidékére. Nyilvánvaló, hogy a javak és az anyagok elosztásában sorrendi előnyben kell részesíteni a helyreállítást, az otthon nélkül maradt csaliádók megsegítését. Természetes az is, hogy az erre fordítandó — kétségkívül előre nem tervezhető — kiadásokat be kell építenünk a népgazdaság idei programjába, s számolnunk kell ezzel a jövő évi terv kidolgozásakor is, ami azt jelenti, hogy más beruházások program szerinti üzembe lépése esetleg késhet. Mégis, az most a legfontosabb, hogy a súlyos megpróbáltatás részesei érezzék: velük van az ország, a társadalom! - KISIPAR NAGY FELADATOK (Folytatás az 1. oldalról) nak vissza — például tavaly csaknem 6900 műhely zárt be. Az okoknak mintegy fele „természetes” (költözés, halál, idős kor, nyugdíj, betegség) ám a másik ötven százalék valamilyen feltétel hiányával magyarázható. De vágjunk a dolgok elébe; tény, hogy az 1968-as év 3419-es abszolút növekedésével szemben 1969-ben már 5608- cal gyarapodott a kisiparosok száma. (Ám ez még mindig rossz arány, hiszen tavaly összesen 12 600 új engedélyt adtak ki). Mindent összevetve: az 1038-as rendelet előtti könnyítések önmagukban nem hozhattak átfogó megoldást, még a számszerű fejlődést sem lendíthették az igényeket megközelítő mértékben, a kisipar erősödése ugyanis elsősorban a tárgyianyagi feltételek fügvénye. Még a „legegyszerűbb” javító szolgáltató szakmáknál is számottevő beruházást igényelnek az elengedhetetlenül szükséges szerszámok, gépi berendezések, segéd- és nyersanyagok, amelyek beszerzése korántsem könnyű dolog. Az általános üzlethelyiség hiány az egyik legnagyobb gond, noha meglehetősen sokan lakásukban rendeznek be műhelyt. A feltételek hiánya sok, szakmával rendelkező embert tartott vissza attól, hogy fő- vagy mellékfoglalkozásként bekapcsolódjék a szolgáltató hálózatba, s természetesen ezzel magyarázható a tiszavirág életű iparigazolványok meglehetősen magas aránya is. Közbevetve érdemes megemlíteni a kisiparról és a kisiparosról alkotott közvélemény hatását, a „maszek” fogalom torzító lencséjét is. A statisztika sok tévhitet eloszlat. A kisiparosok 60 százalékának tiszta jövedelme nem haladja meg a bérből és fizetésből élők jövedelemátlagát, további 30 százalékuk is a 4000 forintos határon belül van és csupán 8 ezerre tehető azok száma, akik színvonalas munkával, találmányok kivitelezésével, és számottevő exporttermeléssel 4—12 ezer forintos jövedelemre tesznek szert. A szabálytalanságok, a tisztességtelen nyerészkedés ellen a hatóságok, illetve a Kisiparosok Országos Szervezete határozottan fellépnek, tavaly ezer alatt volt a különböző szankciókkal sújtott esetek száma, s ez — összevetve a 80 ezer fölötti létszámmal — mutatja, hogy alaptalan a kisiparosságot elmarasztaló gyakori általánosítás. Kisszerűen? Az 1038-as rendelet által nyitott új lehetőségek alapvető változásokat ígérnek. A szolgáltatások gyorsütemű fejlődése lényegében a kapacitás bővítésétől függ. Kulcskérdés a berendezések korszerűsítése, a termelékenység növelése. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szolgáltató ipar — különösen a magánkisipar — átlagos technikai színvonala legalább 50 évvel, de egyes szakmákat tekintve még többel is elmarad a fejlett országokétól. Kétségtelen, hogy ilyen magas élőmunka hányad mellett, csupán extenzív úton, a létszám emelésével nem lehet végrehajtani a szolgáltatási reformot. Ma már a kisiparban sem maradhatnak általánosak a klasszikus kisipari eszközök és módszerek, föltétlenül meg kell teremteni a gépesítés, a korszerűsítés feltételeit. Nemrég pénzügyminiszteri rendelet jelent meg, amely lehetővé teszi az 1969. január 1-e utáni termelő beruházások értékcsökkenési leírását. Ez minden bizonnyal korszerűsítésre ösztönzi majd a kisiparosokat, hiszen eddig beruházásaikat nem számolhatták el üzleti költségként, most viszont a gépeknél, berendezéseknél, felszerelési tárgyaknál 7, üzemi járműveknél 20, az épületeknél 3 százalékos az évi amortizációs kulcs. Természetesen a lehetőség csak úgy használható ki, ha a kormányhatározat szellemében kedvezőbb és bővebb hitelfeltételeket kap a kisiparos. Gépek, anyagok Ám, még a kedvezőbb hitelfeltételek sem jelentenek önmagukban megoldást, mert a kisiparban célszerűen használható gépek kínálata rendkívül alacsony, még a korábbi nagyon lehatárolt igényeket is csupán 25—30 százalékig lehetett kielégíteni. Ilyen berendezéseket a hazai ipar lényegében nem, vagy csak elvétve gyárt és az import isnagyon szűkkörű, esetleges. Például a lakásépítési kapacitás-hiányt enyhíthetné, ha a kisiparosok vásárolhatnának betonkeverőt, de a fizetőképes kereslet töredékét sem fedezik az importból korlátozott számban érkező 5 ezer forintos gépek. Van ugyan egy hasonló teljesítményű hazai berendezés is, de ennek 20 ezer forintos ára nem ösztönöz beruházásra. Helyes lenne, ha a helyiipar felszerelésének gyors korszerűsítése érdekében a Könnyűipari Minisztérium behatóan tanulmányozná a külföldön alkalmazott munkaeszközöket és — a Külkereskedelmi Minisztériummal együtt — megteremtené a gép, illetve licenc vásárlások lehetőségét. Ha lenne szervező és irányító, a helyi ipar különböző szektorai az eddig nem ismert, de fölöttébb szükséges gépek és szerszámok gyártásának döntő hányadát vállalhatnák, s ezzel mintegy önkiszolgáló módon megteremthetnék saját műszaki fejlődésük bázisát, még — közös erővel — a szükséges költségekhez is számottevő mértékben hozzájárulhatnának. A 80 ezer kisiparos száz szakmában többezer fajta anyagot használ fel; a beszerzés már két éve a kiutalásos rendszer helyett szabad forgalomban történik. Az anyagellátás helyzete sokat javult, bár még mindig sok alap és segédanyag, alkatrész maradt gyakori „hiánycikk”. A beszerzés különösen a vidékieknek jelent — az egyszerűsítés ellenére is — sokszor időt rabló utánjárást. A KIOSZ tárgyalásokat kezdett beszerzési szövetkezetekről, felvette a kapcsolatot az OKISZ-al és a SZÖVOSZ-al, amely rendelkezik a kisiparosok ellátásához felhasználható országos üzlethálózattal, szállító- és raktárkapacitással. Baranyai Géza FIGYELŐ, 1970. JÚNIUS 3.