Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-01-14 / 2. szám
/ Fejlesztés - gyártás nélkül A magyar kazettás magnetofonok születésének története szinte tanmesének is beillik. Az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásár egyik sztárja volt az M—11 jelzésű, három sebességes, 4 sávos magnetofon, amely a hagyományos orsós megoldást kombinálja a szalagkazettás rendszerrel. Mindkettő működtethető együttesen és egymástól függetlenül is, így egy készüléken lehet átjátszani, rendezni a műsorokat. A valóban korszerű, mindentudó konstrukció, amely az erős nemzetközi mezőnyben is előkelő helyezésre számíthatott, méltán keltette fel a látogatók érdeklődését. A vásárlók joggal számítottak arra, hogy belátható időn belül kapható lesz. Négy éve kezdődött A készülék azonban eltűnt. Egy év múltán az 1968-as BNV-n láthatták újra, de ekkor már kisebb testvére, a csak kazettás MK—21 társaságában A Budapesti Rádiótechnikai Gyár pavilonjánál ismét nagy volt a forgalom és az ígéret sem hiányzott: karácsonyra belkereskedelmi forgalomba kerül az M—11, majd rövidesen, de legkésőbb 1969 nyarán követi az MK—21 is. Azóta két karácsony telt el, de az üzletekben hiába keresik a készülékeket. Egy-egy nyilatkozat nyomán időnként felröppent ugyan az árusítás híre, de eznek egyre kevesebb jelentőséget tulajdonított a kereskedelem és a közönség Apróság, de az érdeklődésre jellemző, hogy a BRG áruforgalmi főosztálya kénytelen kiterjedt levelezést folytatni, ugyanis sokan már közvetlenül a vállalattól kérnek tájékoztatást a kazettás magnók megjelenésének időpontjáról. A piac kétségtelenül korszerűbb magnóválasztékot igényel. Napok alatt elfogyott a Grundig licenc alapján készült lengyel készülék és a Philips kazettás magnókat sem volt nehéz eladni 4350, illetve 5600 forintért. A BRG tájékoztatása szerint néhány száz MK-21-es december végén már a belkereskedelemhez került, az viszont tény, hogy egy-két kivételtől eltekintve még az idei karácsonyi kirakatokban sem találkozhattunk a hálózati adapterrel együtt 3000 forintba kerülő BRG kazettás magnóval. Persze, éves, sőt az MP 11 esetében több éves késés kapcsán kár napok után kutatni, tanulságosabb az egész ügyet vizsgálni, amely első pillantásra is ellentmond az ésszerű gazdasági, termelési és nem utolsósorban kereskedelmi követelményeknek. A kezdetek nagyon biztatóak voltak. A BRG fejlesztői — helyesen alkalmazkodva az egyre fokozódó igényekhez — két olyan korszerű készüléktípust dolgoztak ki, amelyet nemcsak itthon, hanem külföldön is gyors piaci sikerrel és népszerűséggel kecsegtettek. A BRG azonban rosszul gazdálkodott a lehetőséggel, a tömeggyártás messze elmaradt a fejlesztés gyorsaságától, színvonalától. Egyszerű, de igazságtalan lenne azonban az egész késést a vállalat nyakába varrni. Az egyik legsúlyosabb gond, hogy a BKG viszonylag kis szerelő vállalat, így természetesen nem rendelkezik olyan kapacitással, a amely gyorsan, megfelelő mennyiségben és minőségben képes lenne biztosítani a szükséges szerszámokat. Az ésszerű út, a külső megrendelés sem járható. Hazánkban egyszerűen nincs önálló, híradástechnikai szerszámokat gyártó bázis, az egyéb szakvállalatok pedig vagy nem, vagy csak elfogadhatatlanul távoli határidőre vállalnak munkát. Marad tehát a gazdaságtalan önellátás, a több helyre elszórt megrendelések lehetősége. A másik nehéz pont a kooperáció. A BRG korszerű és mégis viszonylag olcsó készülékekkel akart jelentkezni a piacon. Ez viszont csak úgy volt lehetséges, ha fokozottan támaszkodnak a hazai vállalatok gyártmányaira. A bizalom azonban túlzott volt, a szállítások üteme és főleg az alkatrészek minősége — hogy finoman fogalmazzunk — nem egyezett az előzetes megállapodásokkal. Külföldre már szántják A BRG súlyos gondokkal terhes, nehéz évet zárt. továbbra sem sikerült megindítani az esztendőket késő M—11 sorozatgyártását. Talán 1970 első félévében végre az üzletekbe kerül a kombinált készülék. 1969 viszont az MKV 21-es éve volt, a BRG számára a kecskeméti gyáregységnek terv szerint 31 500 kazettás magnót kellett volna készítenie, viszont a rossz szervezés miatt a második félév gyorsított tempója ellenére sem szoríthatták tízezer alá a lemaradást. Ez nyilvánvaló, hiszen csak őszre sikerült az alkatrészeket beszerezni, amelyeknek már januárban a raktárakban kellett volna lenniük. Az pedig szinte törvényszerű, hogy az egyébként felhalmozott készletekkel szemben álló alacsony kibocsátás — az új gazdaságirányítási rendszerben először — hitel felvételére kényszerítette a vállalatot. Ki mennyire hibás a késésért, nehezen lenne megállapítható. Egy azonban biztos: a BRG fölöttébb ,vitatható utat választott, amikor már a sorozatgyártás előtt magas exportkötelezettséget vállalt MKV 21-ből, ugyanakkor viszont a belkereskedelemmel nem kötött előzetes szállítási szerződést. Az együttműködés etikája A kazettás magnók körüli huzavona, a beváltatlan ígéretek sora mind a kereskedelem előtt, mind a vásárlók körében sokat rontott a BRG méltán kiérdemelt korábbi tekintélyén. Minden jel arra mutat, hogy az idén végre megoldódik a vállalat nyomasztó gondja. Az utóbbi hónapokban már folyamatos az MK—21 gyártása, az alkatrészellátás is biztosított. Az 1970. évi tervek szerint 45 ezer MK—21-es készül, amelyből 20 ezer a hazai fogyasztókhoz jut. Megindult végre a kombinált M—11 szerelése is, amelyből 1970 első felére négyezer darabot ígért a vállalat belföldre. (Zárójelben annyit, hogy szerződés még az M—11-re sincs!) A „kazettás” ügy tehát remélhetőleg lezárult, de vesére nem tehetünk pontot néhány általános tanulság levonása nélkül. ......~%~Gz I i 1 4 “ A BRG kazettás magnó újabb figyelmeztetés: a fejlesztésnél meg kell tervezni a vertikális kapcsolatokat is. Tudni kell, mit szerzünk be importból — honnan és mennyi idő alatt — tudni kell, mit várhatunk a hazai ipartól, egyszóval tudni kell, hogy amit fejlesztünk, az az összes feltételek figyelembevételével mennyi idő alatt válhat sorozatgyártássá. S ennek a tervezésnek a realitásáért elsősorban az üzem — ebben az esetben a BRG — felel. Az efféle tervezés részint a versenyképesség lényeges feltétele.. A fejlesztés, kutatás egyre nagyobb anyagi áldozatokkal jár, s ezek megtérülése a sorozatgyártás gyorsaságától függ. A kísérleti műhelyektermékei hiába aratnak megérdemelt sikert a nemzetközi vásárokon, ha csupán évek múlva válnak piacképes, kül- és belföldön eladható áruvá. Az sem ritka, hogy a gyorsabb külföldi riválisok megelőznek bennünket, s ötleteinket, új megoldásainkat némi módosítással importcikkeken láthatjuk viszont A kazettás magnetofon esete azt is jelzi, hogy még nagyon gyenge a kooperációs fegyelem, még nincs a vállalatok együttműködésének általa-,és elfogadott és érvényesített etikája... A kooperáció kölcsönösen előnyös erkölcsi követelményeinek betartására ma még nem lehet számítani, jóllehet minden üzem érezhette és érezheti, hogy egyetlen késedelmes szállítás hetekre, esetleg hónapokra visszavethet másokat és a láncreakciót ezután nehéz megállítani. Baranyai Géza 6 * A gazdaság szabályozásának fontos eszköze a rövid távú gazdasági előrejelzés. A gazdasági előrejelzéseknek igen jelentős információtartalmuk van: gyorsan és objektíven, a ma temtatikai statisztika módszerei segítségével jelezhetik az egyes folyamatok, döntések várható hatás Hol tart ma a vállalati gyakorlat a prognózisok felhasználásában? Döntés és prognózis A reform lehetővé tette, hogy a vállalatok viszonylag nagy önállósággal ténylegesen gazdálkodjanak. A gazdasági folyamatok azorrban határozatlanok, megfelelő irányba való terelésükhöz döntések szükségesek. , A döntés viszont mindig kockázattal jár. A kockázat a jövőbeli folyamatok előrelátásának pontatlanságából, a jövőre vonatkozó információk hiányosságaiból adódik. Ebből a gondolatsorból az következik, hogy a vállalati koncepciók, stratégiai és taktikai tervek elkészítéséhez ajánlatos felhasználni a belső vállalati folyamatok alakulását, a specifikus külső gazdasági környezet jövőbeli helyzetét jelző gazdasági prognózisokat. A vállalati középtávú gazdasági prognózisok készítésének első akadályát a vállalati adatszolgáltatás gyengesége jelenti. A vállalati statisztikai és számviteli információs rendszernek sok előremutató eleme van, például megfigyelési, számbavételi, elemzési módszereiben a matematikai-statisztikai módszerek alkalmazása, a modellképzés, a normatív kalkuláció stb. A mikroökonómiai rendszerben használt mutatók, eljárások tartalma viszonylag egységes volt, ami megkönnyítette az összehasonlításokat, összesítéseket. Az egységes rendszer azonban nem alkalmazkodott kellően a vállalati sajátosságokhoz, túlságosan a központi irányítás szemléletét, igényeit tükrözte. Ennek következtében nem ad kielégítően teljes képet a vezetés számára. A tényszámok elemzése nem irányul eléggé a jövőre vonatkozó döntések előkészítésére. A vállalati vezetés szempontjából adathiány és adatfelesleg egyidejűleg mutatkozik. A reform adta nagyobb önállóság lehetővé tette, hogy a vállalatok saját igényeiknek megfelelően szervezzék és építsék ki adatszolgáltatásuk rendszerét. Vállalati előrejelzések Élve a lehetőséggel, vállalatom, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár is az 1969. évi, különösen pedig az 1970. évi tervek elkészítéséhez már széles körben használt fel vállalati szinten készített prognózisokat. Prognózist készítettünk az értékesítési árakra (relációnként, ezen belül országonként és szektoronként) ; a prognózis egyes országok vonatkozásában csökkenő tendenciát jelzett, ezért kínálatunkat csökkentettük, más területre irányítottuk át; — a beszerzési árakra (ez szükséges egyrészt a nyereség tervezéséhez, másrészt saját eladási árajánlataink kialakításához); saját prognózisainkat ezután összehasonlítottuk nemzetközi jelzésekkel, s a kettő együttes mérlegelése alapján alakítottuk ki magatartásunkat; — a fajlagos anyagfelhasználás alakulására (e prognózis többváltozós, korrelációs számításon alapult); — a munkaerőhelyzetre; — a munkatermelékenység alakulására. Extrapolációs módszerrel . A prognóziskészítéshez használatos matematikai módszerek általában a vál. lalati gyakorlatban is alkalmazhatók. Legáltalánosabban a trend-extrapolációs módszert használjuk, mert viszonylag egyszerűen kezelhető és jól áttekinthető. Az extrapoláció eredményeinek értékelésekor figyelembe vesszük azonban, hogy a múltban érvényesült empirikus szabályszerűségekből indult ki, és nem vesz figyelembe számos újabb tényezőt. A trend-extrapolációs módszerrel kapott eredmények jelentős mértékben attól függnek, hogy milyen intervallumot veszünk kiindulásként figyelembe. Mivel a reform időszakára csak 1-1 1/2 éves adatok álltak rendelkezésre, a prognóziskészítés újabb adatgyűjtést igényelt, az értéki adatok tekintetében nem kis tartalmi problémákkal. A korábbi szervezési munka eredményeképpen információs bázisunk javult ugyan, de" bebizonyosodott, hogy a prognóziskészítéshez előrelátóan, a 2-3 év múlva várható igények ismeretében" kell adatokat gyűjteni, mert csak így lehet elkerülni az utólagos nagy munkabefektetéseket. E követelménynek vállalati szinten már igyekszünk eleget tenni, de az irányító szervek általában még nem. Emiatt adatkéréseiknek többnyire csak az alapadatok ismételt csoportosításával és feldolgozásával lehet eleget tenni. Tekintve a prognózisok döntéselőkészítő szerepét, igen fontos érdek fűződik valóságértékükhöz. Prognózisaink valóságértékének ellenőrzésében kedvező tapasztalatot szereztünk a határ-trendvonalak felhasználásával; visszatérünk a múlt egy időpontjára és az akkori időpontban lehetséges — azonos tartalmú tényezőket alkalmazó — előrejelzést öszszehasonlítjuk a tényleges fejlődéssel. A reform a vállalat számára bővebb, sokoldalúbb információs szükségletet is jelenített. A kapott önállóság gazdaságos kihasználásához információk szükségesek; ezek hiányában sok lehetőség kihasználatlanul marad. Több információt A makroökonómiai információrendszertől több felülről lefelé haladó, vertikális és horizontális információt várunk. Példaképül szolgálhat a Központi Statisztikai Hivatal, amely már eddig isigen sok adatot publikált. További segítséget adna a vállalati munkához, ha lehetővé tennék a nem publikált adatok, elemzések megismerését is. Meg kellene fontolni továbbá, hogy a publikációkban több abszolút adatot közöljenek, mivel azoknak nagyobb az információtartalmuk, mint az indexsoroknak. A prognózisok célja nem a jövő paszszív regisztrálása, hanem annak tudatos alakítása a kormányzat, de a vállalatok is ilyen indítékkal készítik előrejelzéseiket. Jó volna, ha legalább a nagy gazdasági egységek egybevethetnék saját prognózisaikat az ágazati, esetleg népgazdasági prognózisokkal. Nem biztos, és nem is szükséges, hogy a vállalati előrejelzés egybeessen a népgazdaságival. Az összehasonlítás azzal a haszonnal járna, mert a vállalat megítélhetné, menynyiben és milyen irányban tér el az ágazati, illetve népgazdasági főiránytól. Dr. Keszthelyi Károly I ÉS FELESLEG - EGYSZERRE ADATHIÁNY KÖZGAZDASÁGI ELŐADÁSOK MTESZ-RENDEZVÉNYEK Január 14. „A marketing és a piackutatási tevéékenység gyakorlati tapasztalatai az Egyesült Izzó példája alapján.” Előadó: dr. Kosik András. 15 órakor MÁV Utasellátó kultúrterme, Bp. V. Münnich (Nádor) u. 19. Január 13. „Üzemszociológiai kutatások felhasználása a munkaügyi kérdésekben.” Előadó: Csikora József. 15 órakor. MÁV Utasellátó kultúrterme. Bp. V. Münnich (Nádor) u. 19. „Bérelszámolás korszerű módszerrel.” Előadó: Szalay József. 14 órakor. Technika Háza. Bp. V. Szabadság tér 17. Január 16. „A textilruházati ipar IV. ötéves tervének koncepciója.” Előadó: Nádor Endréné. 15 órakor. Technika Háza. Bp. V. Szabadság tér 17. Január 20. „Áruforgalmi tapasztalatok: a termékek minőségének hatása a kereskedelemben.” Előadó: dr. Boda András. 14 órakor. Technika Háza. Bp. V. Szabadság tér 17. FIGYELŐ, 1970. JANUÁR 14.