Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-11-25 / 47. szám

*^£ff#eee’nnnnmnn Nemzetközi kapcsolatok Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezér­­igazgatója és Földes Sándor kereskedel­mi igazgató Moszkvában folytatott tár­gyalásokat.­­ Pataki Emil, a Villamos Berendezés és Készülék-Művek kereske­delmi igazgatója, Szabó László, a VBKM Elekthermax gyárának igazgatója és Kiss Ferenc, a VBKM Fejlesztő Intézete osztályvezetője az NSZK-ban, Svájcban és Ausztriában járt tanulmányúton, Som­bor György, a VBKM kereskedelmi igaz­gatója pedig Jugoszláviában folytatott tárgyalásokat. — Tuza Pál, a fűzfői Nit­­rokémia Ipartelepek gazdasági igazgatója Dániában járt.­­ Teiszler Ferenc és Leyer János, a Váci Kötöttárugyár mér­nökei Olaszországban jártak tanulmány­úton. A sellyei műmárványkísérletek során márványporból, műgyantából és színezőanyagból olyan műmárványt kí­sérleteztek ki, ami a felhasználók szerint szebb, mint az igazi. Erezete tökéletes, súlya pedig jóval kisebb, mint a kőé, ami az építőiparban jelentkező széles felhasználási területet figyelembe véve, már egymagában is jelentős. Alkalmas külső és belső burkolatok készítésére,­ kádak, mosdók, márványpadozatok, sőt bútorok burkolására. Emellett a mű­márvány rugalmas, saválló és kitűnően bírja a meleget. S minthogy a legfonto­sabb alapanyaga a márványpor, korlát­lan mennyiségben van a siklósi bányák­ban, a pécsi és sellyei építőipar már is jelentkezett, hogy a gyártást szívesen vállalnák. Felvetődött a kívánság, hogy a lakásépítés változatos kivitelezésére — központi segítséggel — a jelenlegi gyár­tási kapacitást az optimális nagyságra emeljék. Ez annál is inkább kívánatos, mert komoly külföldi érdeklődésre is számítani lehet. Új eljárást dolgoztak ki a vasúti járművek korsze­­­­rűsítésére a Kohó- és Gépipari Minisz­térium Tervező Irodáiban: a vagonokat mozgó szórókapuval festik. Az eljárás alkalmazása több millió forint meg­takarítást jelent egy-egy üzemnél. A KGMTI-ben most a galvanizáló üzemek és a festőüzemek működését szolgáló számítógépes programozás kialakításával foglalkoznak. Az I. erősáramú elektronika november 25-től 27-ig rendezi Budapes­ten a Technika Házában a Magyar Elekt­rotechnikai Egyesület. A háromnapos tanácskozáson a hazaiakon kívül 11 or­szág szakemberei összesen 72 előadásban ismertetik szakterületük legújabb ered­ményeit. A konferencia alkalmából no­vember 25-től december 1-ig, ugyancsak a Technika Házában kiállításon mutat­ják be a magyar erősáramú elektronika­ipar gyártmányainak a keresztmetszetét. A kiállításon öt külföldi kiállító is be­mutatkozik. November 30-án és december 1-én gyártmányismertető előadásokra is sor kerül. Új öntödét építenek több, mint kétszázmillió forin­tos költséggel a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. Az öntőcsarnokban évente 18 ezer tonna öntvényt állítanak majd elő. A győriek az NSZK-beli GHW cég­gel kötöttek szerződést a technológiai ter­vekre, melyeket gyártmányaikkal re­kompenzálnak. Az öntöde építését több szocialista ország is segíti, és a tervek szerint a negyedik ötéves terv második felében kezdi meg a működését A FINNAIR légitársaság ez év november 1-től a MALÉV-vel kö­zös elszámolási rendszerben (pool-ban) bonyolítja le a Finnország és Magyaror­szág közötti forgalmat. Ennek keretében magyar állampolgárok Budapestről Hel­sinkibe (és vissza) a­ FINNAIR járataira is forintért válthatják meg jegyüket. A két főváros között együttesen heti 4 já­ratot tartanak fenn. Tekintettel a magyar —finn kapcsolatok állandó bővülésére és az utazások egyre nagyobb számára, a finn légitársaság hamarosan irodát is nyit Budapesten. Növekszik a légi teher­szállítás jelentősége is, különösen a ma­gyar gyümölcsöknek a finn piacra törté­­­nő gyors eljuttatásában. MTA vitaülés­e,­ a számítógépekről Az MTA ülésszakán, a matematikai és fizikai tudományok osztályának és a mű­szaki tudományok osztályának közös vi­taülésén Pesti Lajos, a Központi Statisz­tikai Hivatal főosztályvezetője „A számí­tógépek alkalmazásának tapasztalatai és perspektívái a statisztikai információ­­rendszer fejlesztésével kapcsolatban’’ címmel tartott előadást. Rámutatott arra, hogy a gazdasági és társadalmi jelenségek megfigyelése, az összefüggések mélyebb elemzése, nagy volumenű információfeldolgozási, számí­tástechnikai, ökonometriai problémák megoldását igényik Ezért kézenfekvő, hogy ehhez a munkához gépeket vegye­nek igénybe. Vázolta a statisztikai adat­­feldolgozás gépesítésének eddigi eredmé­nyeit. A statisztikai adatok elektronikus számítógépek segítségével való feldolgo­zása szélesebb körben — csak megleh­ ér­tésén későn­­— 1966-ban kezdődött meg hazánkban. Jelenleg a KSH irányítása alá tartozó intézményekben és vállalatoknál 13 elektronikus számítógép dolgozik, de kö­zülük mindössze három végez szorosabb értelemben vett statisztikai adatfeldol­gozást, a többi az országos számítástech­nikai szolgáltató hálózat tagja. A sta­tisztikai feladatokra alkalmazott három számítógép közül kettő közepes, egy pe­dig kis teljesítményű, s ez a számító­gép-komplexum az év első felében több mint 5200 változatban készített statisz­tikai elemzést, 1900 különféle program lefuttatásával. Most már befejezéséhez közeledik a területi statisztikai hálózat feldolgozási rendszerének automatizálása is. A KSH minden megyeszékhelyen, a megyei sta­tisztikai szervnél egy-egy AUDITRONIC 770 típusú kis számítógépet helyez üzem­be. Az alkalmazás első szakaszában ezek a kis komputerek a megyei adatok el­sődleges feldolgozását végzik a megyei vezetés igényeinek megfelelően, s ugyan­akkor az országos feldolgozás számára is információkat adnak, amelyeket lyuk­szalagra rögzítenek. Ezek kezdetben ha­gyományos szállítóeszközök segítségével kerülnek a KSH számítóközpontjába, de később ezt a feladatot egy sugaras adat­­átviteli, hálózat segítségével oldják meg. A további tervek közé tartozik a kü­lönböző ágazati és területi feldolgozási csatornák és szintek egységes és kompa­tibilis feldolgozási rendszerré való egye­sítése. Négy-öt éven belül lehetővé válik bizonyos információhalmazokra vonatko­zóan a lekérdezéses üzemmódú közvetlen hozzáférés. Ennek a problémának a rend­szerszervezési, a program- és rendszer­­technikai tanulmányozása hamarosan megkezdődik. A későbbiek során sor ke­rülhet a statisztikai adatbank meg­szervezésére is. A népgazdaság működé­sére vonatkozó makroökonómiai model­lek kidolgozása után elképzelhető, hogy ezek a modellek az adatbankba áramló aktuális adatokra épüljenek, vagyis hogy a friss adatok adaptálódásra késztetnék a modelleket. Ez természete­sen igen nagy feladatot jelentene az ökonometriai modellezés, a rendszerter­vezés, software-fejlesztés és az alkalma­zástechnika számára, de a népgazdaság hatékony irányításához a jövőben való­színűleg ilyen jellegű megoldásra van szükség. sz. a. 2 GAZDASÁGUNK A KONGRESSZUS ELŐTT (Folytatás az 1. oldalról) egy évvel ezelőtti szintet. Valamelyest nőtt — a korábbi évek csökkenésével szemben — a szarvasmarha-állomány, el­sősorban a tehénállomány. A beruházási tevékenységre továbbra is jellemző, hogy az építési kapacitások alacsonyabbak a keresletnél. A beruhá­zási tevékenységben tapasztalható fe­szültséget növeli, hogy az építőanyagipar fejlődése nem tart lépést sem az igények­kel, sem a tervezett növekedési ütem­mel. Az építőanyagipar 1970. első három negyedévében csak 3,4 százalékkal nö­velte termelését, az építőipar várható 8,9 százalékos termelésnövekedésével szemben. A szocialista szektorban az év első 9 hónapjában beruházásokra 50 mil­liárd­ forintot folyósítottak, 14 százalék­kal többet, mint az előző év hasonló időszakában. Az éves beruházások az idén előreláthatóan 10—11 százalékkal haladják meg a tavalyi színvonalat. A beruházásoknak a tervezettnél gyorsabb növekedése — a már említett helyreál­lítási munkálatokon kívül — zömében abból adódott, hogy a szocialista válla­latoknál és a szövetkezeteknél a nyere­ségből képződő beruházási összegek gyor­sabban nőttek a tervezettnél. A beruházá­sokra fordított összegeken belül ez évben a gépi beruházások növekedési üteme előreláthatóan nagyobb lesz, mint az épí­tési beruházásoké, ami elsősorban a gép­import gyorsabb ütemű növekedésének következménye. Az idei gazdasági fejlődés kétségtelenül legtöbb vitára alkalmat adó területe a külkereskedelmi forgalom. A harmadik ötéves terv első három évében (1966—68- ban) az export évente átlagosan 6 száza­lékkal nőtt, (szem­ben az 1961—65 évi át­lagos 12 százalékos növekedéssel). A kivi­tel 1969-ben erőteljesen, 18 százalékkal nőtt, ez év első 9 hónapjában pedig 15 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti igen magas színvonalat. Az ex­port gyors ütemű emelkedését is meg­haladó mértékben növekedett azonban mind a szocialista, mind a tőkésországok­ból származó import, és ennek következ­tében a külkereskedelem egyenlegében a tavalyi aktívurrt az idén valószínűleg nem érhető el. Ez azonban nem jelent feltétlen negatívumot, mert ez részben a szocialista országokból kívánatosan nö­vekvő gép- és fogyasztásicikk-behozatal növekedését jelzi, részben pedig a lakos­ság magasabb színvonalon történő ellá­tását tette lehetővé. Hozzájárult továbbá­­ a műszaki fejlesztés , a gyártmánystruk­­túra átalakításának meggyorsításához is. Mos .Szempont életszínvonal-politikánk­ban, hogy a lakosság jövedelme, kere­sete csak olyan mértékben növekedhet, amilyen mértékben növekszik a piacon megvásárolható árumennyiség. E tekintetben nagyon fontos jelző­szám a kereskedelmi forgalom alaku­lása. A kiskereskedelmi forgalom 11—13 százalékos növekedésén belül a vegyes­­iparcikkforgalom jóval gyorsabb ütem­ben (18 százalékkal) nőtt, mint az élel­miszereké. Az élelmiszerek eladása 9 hónap alatt 8 százalékkal, a ruházati cikkeké hasonló mértékben emelkedett. Az életszínvonal növekedése szem­pontjából fontos tényező, hogy az ár­színvonal növekedése nem haladja meg a számítottat. A kiskereskedelmi árak indexe 1970 első 9 hónapjában 1,3 szá­zalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ezen­ belül az élelmiszerek ára mintegy fél százalék­kal, a ruházati cikkeké 2,5—3 százalék­kal nőtt; a vegyesiparcikkek áremelke­dése pedig, bár meghaladta az élelmi­szerekét, kisebb volt mint a ruházati cikkeké. (A szóródás természetesen az egyes cikkféleségeknél nagyobb.). A forint iránti bizalom félreérthetet­len jeleként a takarékbetét állomány 1970 első 9 hónapjában 5,2 milliárd fo­rinttal növekedett, és a betétek össze­ge meghaladja a 40 milliárd forintot. (A takarékbetét-állomány ilyen gyors ütemű növekedése azonban azt is mu­tatja, hogy a lakossági kereslet nem mindig találkozik azokkal az áruféle­ségekkel­­, tartós fogyasztási cikkek vagy szélesebb választék —, amelyeket a vásárlók szívesen megvesznek.) AZ ÉLETSZÍNVONAL-POLITIKA EREDMÉNYEI Az idei év jelentős eredménye, hogy az életszínvonal politikában kitűzött célo­kat teljesítettük, sőt valamelyest túl is teljesítjük. A lakosság pénzbevétele elő­reláthatóan 9 százalékkal lesz több, mint tavaly volt. Az árukínálat lénye­gesen jobb, az áruválaszték bővebb, mint az elmúlt évben, a hiánycikkek száma jelentősen­­ csökkent. Az életszínvonalat meghatározó té­nyezők közül a munkabérek első há­romnegyedévi növekedése 8 százalék volt. A szocialista iparban a havi át­lagkereset 6, az építőiparban 6,5 száza­lékkal volt magasabb az egy évvel ko­rábbinál. A tsz alkalmazottaknak bér­ként kifizetett összeg egy év alatt 7­0 százalékkal növekedett. Az idei év tapasztalatai is arra utal­nak, hogy az életszínvonal-politikai in­tézkedéseken belül a legfontosabb a szocialista bérezés elvének érvényesítése és a szociális gondoskodás fejlesztése, az egyéni keresetek terén a végzett munka társadalmi hasznosságától füg­gően fokozott differenciálásra, a családi jövedelemnél pedig azok nivellálásával közelítésre kell törekedni. (Pl. a csa­ládnevelés és fenntartás költségeihez való fokozott hozzájárulással.) Az életszínvonal emelésénél mindig figyelemmel kell lenni két dologra. Az egyik az, hogy csak olyan javakat le­het elosztani, amit meg is termeltek.­­Illetve azokat a javakat, amelyeket a nemzeti jövedelemből fogyasztásra for­díthatunk). A másik dolog, amely fön­ INTENZÍVEN, HATÉKONYAN Az 1970-es gazdasági helyzetkép tehát összességében alapvetően kedvező. Ez azonban nem jelenti azt, mintha fejlő­désünk problémamentes lenne. Hiszen, még mindig nem emelkedik eléggé gyorsan a termelés műszaki színvonala, egyenetlen a beruházási tevékenység, nem javult érezhetően hatékony­sága, lazaságok tapasztalhatók a mun­kaerő-gazdálkodásban és a munkafe­gyelemben. E hibák, hiányosságok éppen azért válnak érzékelhetővé, mert a gazdaság­­irányítás jelenlegi rendszerének megvan az a sajátossága, hogy népgazdaságunk­ban régtől meglevő problémáinkat sok­kal élesebben mutatja meg, mint azok korábban láthatók voltak. Most a gaz­dasági munkában elkövetett hibák azon­nal jelentkeznek — néha igen kellemet­len módon —, de ez nem gazdaságirá­nyítási rendszerünk hibája, hanem in­kább előnye. A hibák ilyen gyors je­lentkezése ugyanis azt jelenti, hogy még menet közben mód van arra, hogy a hibákat kijavítsuk, így e hibák nem válhatnak az össztársadalom számára krónikus és nehezen elviselhető bajok forrásává. Az elmúlt hetekben elfogadott IV. ötéves terv az eredmények továbbfej­lesztése­ és a hibák, hiányosságok visz­­szaszorítása érdekében alapvetően a munka hatékonyságának javítását tűzte ki célul a társadalmi termelés minden területén. A hatékonyság fokozása ma már nálunk nem szabad választás kér­dése. Társadalmi és gazdasági fejlődé­sünk olyan színvonalat ért el, amely objektív szükségszerűségként állítja elénk a rendelkezésre álló erőforrások intenzív és hatékony felhasználását Ez a nemzetközi versenyképesség javításá­nak, a szocialista nemzetközi munka­­megosztásba való eredményes bekap­csolódásunk fokozásának és mindenek­előtt a dolgozók életkörülményei javítá­sának legfőbb feltétele. A párt kongresszusai mindig nagy lé­péssel vitték előre országunkban nem­csak a politika, hanem a gazdaság ügyét is. Ezt tette a IX. kongresszus, s ezt te­szi a jelenleg ülésező X. kongresszus is. A kongresszus meghozandó határozatai mind politikai, mind gazdasági téren jól előkészített talajra épülnek, olyan talajra, melyen megvalósítható orszá­gunk, népünk előtt álló legfontosabb ügy, a szocializmus felépítése. FIGYELŐ, 1970. NOVEMBER 25.

Next