Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
2 don?i Magyar-angol közgazdász kollokvium A második magyar—angol közgazdász kollokviumra szeptember 11—13-án került sor Balatonfüreden. A kollokvium folytatása az 1969 novemberében Londonban rendezett angol—magyar közgazdász találkozónak. A konferencia társelnökei és egyben a 15 tagú magyar, illetve a 14 tagú angol delegáció vezetői Bognár József, a Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke és Sir Ronald Edwards, a Beecham Group Limited elnöke, a londoni egyetem közgazdász professzora voltak. A kollokvium napirendjén a következő témák szerepeltek: — a műszaki-tudományos eredmények transzferálása (ebben a témakörben angol részről Basil Bard, a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Társaság főosztályvezetőjének, magyar részről Varga György, a Figyelő főszerkesztő-helyettesének előadását vitatták meg); ♦ . — a nemzetközi gazdasági integráció és a kelet—nyugati kereskedelem (ebben a témakörben Michael Shanks, a Leyland Motor Corporation marketing-szolgálata igazgatójának és Bognár Józsefnek előadása került megvitatásra); — állami beruházási politika, különös tekintettel az energiaiparra (a kollokvium E. W. Edennek, a Technológiai Minisztérium főmunkatársának és Pikter Ferencnek, az OMFB osztályvezetőjének előadását vitatta meg); — adók és a pénzügyi politika néhány kérdése (a tanácskozás Bácskai Tamásnak, a Magyar Nemzeti Bank tudományos osztálya vezetőjének előadása alapján folyt); a nemzetközi pénzügyi rendszer és a valutaparitások problémája (a vita a londoni kollokviumon felvetett és az azóta bekövetkezett fejleményekre összpontosult). A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A műszaki-tudományos eredmények átadásánál az angol delegáció tagjai felvetették a licenc-megállapodások megkötésével kapcsolatos nehézségeket. Rámutattak arra, hogy az Egyesült Államokon kívül Nagy-Britannia az egyetlen olyan ország, amelynek aktív licencmérlege van, ami nem feltétlenül kedvező. Felhívták a figyelmet arra, hogy a termelékenység növekedési üteme általában azokban az országokban gyors ütemű, amelyekben a licencmérleg negatív. Az angol delegáció tagjai arra is rámutattak, hogy a külföldi piac értékítélete nem csupán a termékek viszonylagos árszínvonalát, hanem egyre inkább az áron kívüli tényezőket, például a termékekkel kapcsolatos szolgáltatásokat, az üzemelési biztonságot, a termékek továbbfejlesztésével kapcsolatos információkat veszi figyelembe. A vita során felvetették, hogy a műszaki eredmények transzferálásának nem feltétlenül egyedi formája a licenc-megállapodás, hanem egyre nagyobb teret hódít a közös vállalkozás és a közvetlen tőkebefektetés. Az angol delegáció annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a műszáli eredmények átadásának és átvételének leghatékonyabb formája a közös vállalkozás, különösen akkor, ha a műszaki eredmények áramlása kölcsönös. A műszaki eredmények kölcsönös átadása, illetve átvétele mindkét fél számára nagyobb lehetőségeket teremt a nyugateurópai, illetve a kelet-európai piacokra való behatolásra. A magyar delegáció tagjai rámutattak arra, hogy a műszaki-technikai együttműködés lehetőségeinek jobb kihasználását gátolja, hogy partnereink a magyarországi irányítási módszereket hiányosan ismerik, valamint azt is, hogy a magyar kezdeményezések gyakran megválaszolatlanul maradnak. A delegáció tagjai utaltak arra, hogy a licencmegállapodások feltételei Magyarországon hasonlóak ahhoz, mint amelyek Európában általában érvényben vannak. Utaltak arra, hogy a belső tőkeakkumuláció problémáit általában nem külföldi tőkebehozatallal oldjuk meg, de konkrét esetekben ennek a lehetőségei is megfontolás tárgyát képezhetik. Mési folyamatot nem ítélhetjük meg csupán közgazdasági alapon. Ezeket a folyamatokat, az előrehaladás lassúbb, vagy gyorsabb ütemét nagymértékben befolyásolják a politikai tényezők. A magyar delegáció azon az állásponton volt, hogy gazdasági oldalról késésben vagyunk a politikai fejlemények mögött. Gyakran hivatkozunk politikai nehézségekre olyan esetekben, amikor közgazdaságilag nem tisztáztuk a megoldandó problémákat. Nem szabad ürügyként felhasználni a vélt politikai problémákat a gazdasági természetű nehézségek megoldásának elodázására. A vita során felvetődtek a nemzetközi gazdasági szervezetek, az úgynevezett szupernacionális vállalatok és társaságok gyorsuló ütemű fejlődésével kapcsolatos kérdések is. Ilyen szervezetek magatartását, továbbá a hatalmi struktúrában való szerepét vizsgálni kell. Az energetikai beruházásokkal kapcsolatos vita általános gazdaságpolitikai kérdéseket is felölelt. Szó volt az árpolitika szerepéről, a hosszú távú előrejelzés módszereiről, valamint a kockázati tényezőknek a tervezésben való figyelembevételéről. ADÓ, STRUKTÚRA ÉS PÉNZPOLITIKA Az adópolitikáról folytatott vitában az angol delegáció tagjai nagy érdeklődést tanúsítottak a magyarországi gazdaságirányítási rendszer pénzügyi módszerei iránt, különös tekintettel a jövedelemelvonás rendszerére. Az angol delegáció tagjai utaltak arra, hogy az angol kormány a költségvetési politika sokcélú — a költségvetési bevételek biztosításán túl a termelési tényezők kombinálására, a területfejlesztésre hatni kívánó , bonyolult rendszerét alakította ki. Az üzletembereket azonban sokkal inkább foglalkoztatják a fejlesztési és a piacproblémák, semhogy e nehezen áttekinthető rendszer hatásmechanizmusát tanulmányozva, ahhoz igazítsák döntéseiket. Bár a vállalati profitoknak mintegy felét elvonják, a szabályozási rendszer bonyolultsága miatt nem befolyásolja a vállalati döntéseket. Felvetődött az is, hogy a személyi jövedelmek vállalatok és ágazatok közötti differenciálásának mekkora szerepe lehet a struktúrapolitikában. A magyar delegáció tagjai rámutattak arra, hogy a jelenlegi körülményeink között a nagyobb nyereség nem feltétlenül a nagyobb hatékonyság következménye, s ezért az nem lehet irányadó a struktúrapolitika szempontjából sem. Az angol közgazdászok is hangoztatták, hogy tapasztalataik szerint náluk sem volt lehetséges jelentős személyi jövedelemkülönbséget kialakítani, sem szakmán belül, sem a különböző vállalatok vagy ágazatok között. Egyöntetűen megállapították, hogy a rövid távú nyereségérdekeltség önmagában nem mutat irányt a struktúrapolitikának, s hogy a bérdifferenciálás sem lehet a struktúrapolitika elsődleges eszköze. A kollokviumon folytatódott a vita a nemzetközi pénzügyi rendszer problémáiról. Magyar részről elsősorban Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke aggodalmát fejezte ki a jelenlegi tőkés nemzetközi pénzügyi rendszer legújabb fejleményeivel kapcsolatban. Rámutatott az amerikai dollár gyors ütemű inflálódásának következményeire, továbbá arra, hogy a tőkés pénzügyi rendszer jelenlegi ingatag helyzetea szocialista országok számára is káros következményeekel jár. Utalt arra, hogy célszerű lenne megfontolás tárgyává tenni közös európai akciót, például közös valuta megteremtése érdekében. Angol részről David Worswick, a Gazdasági és Társadalomtudományi Kutató Intézet igazgatója szállt vitába Fekete Jánossal. Véleménye szerint a tőkés monetáris rendszer alapjait nem rendítheti meg az amerikai dollár inflálódása. A jelenlegi dollárstandard fenntartása kívánatos, s a megoldást pusztán a valuták időnkénti újraértékelésében látja. A viták lezárása után a kollokvium munkáját mindkét delegáció hasznosnak minősítette és úgy vélik, hogy a két ország közgazdászai közötti rendszeres kapcsolat hozzájárulhat a magyar—angol gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés továbbfejlesztésének. T. A KAPCSOLATOK LEHETŐSÉGEI A nemzetközi integráció és a keletnyugati kapcsolatok témakörében mindkét delegáció hangoztatta, hogy a fejlő Előadó ülést rendez az MTESZ fejlődésben levő országok műszaki-tudományos kérdéseivel foglalkozó bizottsága 1970. szeptember 25-én, pénteken 17 órakor a Technika Házában (Bp. V., Szabadság tér 17. I. em. 138. .sz. Magyar Hidrológiai Társaság terme). Ennek keretében dr. Ing. M. H. A. HAMDY (Unido, Wien) „Létesítmények megvalósításával kapcsolatos problémák a fejlődő országokban” címmel, angol nyelvű előadást tart Az előadás magyar szövegét az MTESZ a hallgatók rendelkezésére bocsátja és tolmácsról is gondoskodik. A VI. magyar automatizálási konferenciát szeptember 28-tól október 3-ig Budapesten rendezi a társegyesületek és a HUNG EXPO közreműködésével a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület. Megnyitó előadását Az automatika-kutatás fejlődési irányai címmel dr. Vámos Tibor, a műszaki tudományok doktora, az MTA Automatizálási Kutató Intézet igazgatóhelyettese tartja. Ezután három plenáris előadásra kerül sor. 1. dr. Csáki Frigyes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, egyetemi tanár. Szabályozási rendszerek, analízisek és szintézisek, 2. Dr. Frigyes Andor, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár: A folyamat identifikáció módszerei és alkalmazásai. 3. Dr. Pallai Iván, a műszaki tudományok doktora, az MTA Automatizálási Kutató Intézet tudományos osztályvezetője: Az irányítás központosítása, számítógépes irányítás. Ezt követően a tudományos, valamint az ipari szekcióban 78 előadás hangzik el a többi között a szabályozási körök analíziséről és szintéziséről, a szabályozástechnikai elemekről, a számjegyek technikájáról a gépgyártásban, valamint az adatgyűjtésről és az adatátvitelről. A tudományos szekció üléseit a Technika Házában, az ipari szekcióét a BNV területén rendezik. A konferenciával egyidőben 40 hazai és külföldi cég részvételével kiállítás nyílik a BNV területén, a Technika Házában pedig műszer és automatika tárgyú könyv- és folyóirat kiállítást rendeznek, valamint műszaki- és tudományos filmeket vetítenek. A kéntelenített gázolaj előállítására befejeződtek a kísérletek a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál. Szeptember közepén megkezdik a kéntelenített gázolaj üzemszerű előállítását. Az új üzemi blokk, amelyben a gázolaj kénmentesítését végzik, szovjet tapasztalatok alapján és szovjet szakemberek közreműködésével készült el. A berendezések túlnyomó részét is a Szovjetunióból szerezték be, s általuk a gázolaj kéntartalma az eddigi 1-ről 0,2 százalék alá csökkenthető. Hasznosítják a gázolajból eltávolított kénhidrogént is. A kéntelenítő berendezéssel egyidőben helyezik üzembe a Claus rendszerű kénkinyerő berendezést, amely a kénhidrogénből elemi ként állít elő. IPAROSODÓ FALU (Folytatás az 1. oldalról) "bevonták a mezőgazdasági lakosságot — mint termelőt és fogyasztót — a társadalmi munkamegosztásba. Egyben teljesen megváltoztatták szociális és kulturális arculatát. A „paraszt” kifejezés — akár a falusi embert jelző, akár az őstermelő pozitív értelmében alkalmazzák — fokozatosan kiöregszik majd a mindennapos szóhasználatban, mert a mezőgazdaság dolgozója egyre kevésbé különbözik az ipari dolgozótól. Lépésről lépésre és szemünk láttára valósul meg a IX. pártkongresszus célkitűzése: szüntessük meg a különbséget a város és a falu között a munka, az életszínvonal és a kultúra vonatkozásában. A tsz-tag ugyanúgy dolgozik — egész évben és gépekkel — mint a gyári munkás, életszínvonala, keresete, társadalombiztosítása egyre inkább azonos a városi lakoséval, és kulturális igényének fő kielégítési eszköze: az újság, a könyv, a televízió — ez sem más, mint a városban. Ellentmondások Azt lehetne hinni, hogy a mezőgazdasági munka iparosítása simán, ellentmondások nélkül megy végbe. A valóságban azonban számos ellentmondás közepette és a gazdasági életet irányító, szabályozó tudatos emberi tevékenység következtében valósul meg a mezőgazdasági munka iparosodása és az erre épülő társadalmi és kulturális átalakulás. Az első probléma a mezőgazdasági termelés álló alapjainak (tőkéjének) megsokszorozódása. A munka iparosodásához a gépek és épületek tömege kell és azokat ismételten fel kell újítani. Jelenleg is nagy gép- és alkatrészhiánnyal küzd a mezőgazdaság. A gépek növekvő mennyisége nélkül a mezőgazdasági munka nem iparosítható.A társadalmi felhalmozás mind nagyobb volumenét kell mezőgazdasági beruházásokba befektetni. Minthogy azonban a megtermelt javakra természetesen igényt tart az ipari termelés, a szociáliskulturális intézmények és maga az egyre növekvő személyi fogyasztás is, — a nemzeti jövedelmet — a gyorsabb növekedés érdekében — úgy kell elosztani, hogy a mezőgazdasági munka iparosítására elegendő jusson. Itt csapnak össze az érdekellentétek: az is előfordul, hogy a mezőgazdaság iparosításának lelkes híve — amikor a költségvetésből többet kérnek mezőgazdasági beruházásokra — hevesen ellenzi azt. Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a mezőgazdasági termelés gépesítése, kemizálása —, amely az iparosodási folyamatnak a gyakorlati eszköze — nem csupán a mezőgazdaság belső ügye, vagy „tárcaérdeke”. Kevesebben — többet A falusi munka iparosodása százezreket szabadít fel a mezőgazdasági termelésből, akikre másutt, a társadalmi termelés gyorsan fejlődő, munkaigényes ágazataiban, a szolgáltatások (kereskedelem, oktatás, egészségügyi) és a munkaerőhiánnyal küzdő iparágakban nagy szükség van. Azért is kell iparosítani a mezőgazdaságot, hogy az egész társadalom termelését tovább növelhessük. A másik ellentmondás, hogy az egyre kevesebb számú mezőgazdasági dolgozónak kell több húst, gyümölcsöt, zöldséget, élelmiszert termelnie a gyorsan növekvő, és mind nagyobb igényű lakosság számára. Megtervezni a nem mezőgazdasági lakosság számának növekedését és élelmiszerigényét nem nehéz, de megvalósítaná a termelés helyes arányait, megtermelni mindenből a szükséges menynyiséget, hogy ne legyen egyetlen fontos élelmiszerből sem hiány — mint a hazai és nemzetközi tapasztalat mutatja — sokkal nehezebb feladat. Ehhez jól átgondolt tervek, reális gazdaságpolitika, a gazdasági, a beruházású tudományos-műszaki, az anyagi érdekeltséget biztosító intézkedések rendszere szükségesek. Az intézkedéseknek ebben a bonyolult rendszerében döntő fontosságú eszköz: a mezőgazdasági munka további iparosítása és az ehhez szükséges anyagi, erkölcsi és politikai feltételek létrehozása. A közelmúltban Budapesten megrendezett élelmiszergazdasági kiállítás, de élelmiszerboltjaink és piacaink állandó árukiállítása, a lakosság élelmiszerekkel való bőséges ellátása, jó bizonyítéka annak, hogy eredményesen iparosítjuk a mezőgazdasági munkát. De a közelgő tizedik pártkongresszus idézett mondata is figyelmeztet arra, hogy a jövőben az ország gazdasági tevékenységének egyik alapfeladata a mezőgazdasági termelés iparszerű módszereinek tudományosan és gyakorlatilag megvalósuló térhódítása. Hazánkban ezzel fokozzuk hatékonyan a munka termelékenységét, fejlesztjük a termelőerőket és emeljük az életszínvonalat. L. M. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 10.