Figyelő, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-28 / 13. szám
ÁLLÁSHIRDETÉSEK 6 . Gyorsfénykép a munkaerőpiacról A munkaerőpiac néhány jellemzője (a kínálat, de főként a kereslet néhány sajátossága) bizonyos mértékig visszatükröződik az álláshirdetésekben, még akkor is, ha a kínálatinak csak a töredéke, s a keresletnek is csak egy része jelenik meg e hirdetésekben. A budapesti Népszabadságban 1983 júniusában és 1984 szeptemberében megjelent álláshirdetéseket hol-A „minta” megoszlása fontosabb jelentésgyártókat keresnek . Mindkét időpontban kiugróan magas azoknak a hirdetéseknek a száma, amelyekben számviteli-ügyviteli-adminisztratív munkára (is) keresnek dolgozókat. Ez azért meglepő, mert az elmúlt években a gazdaság szervezeti rendszerében olyan változások kezdődtek, amelyektől az ilyen jellegű munkaerő-keresetlet csökkenése várható. Ez nem következett be. Igaz, az úgynevezett „fehérgallérosok” számának és arányának emelkedése világjelenség. De a fejlett országokban ez nagyobbrészt a szolgáltatóiparban dolgozók és sokkal kevésbé a kifejezetten ügyviteli munkát végzők számának emelkedéséből adódik. A számviteliügyviteli dolgozók iránti nagy kereslet mindenképpen figyelemre méltó jelenség; egyik megnyilvánulása a társadalmi munkaszervezet elbürokratizálódásának, s feltehetően összefügg a gazdaságirányítás és ellenőrzés adminisztratív jellegű erősödésével. Ez a fajta irányítás ugyanis nagymértékben a jelentésekre, a beszámolókra, a kimutatásokra, a bizonylatokra támaszkodik. Nyilván szerepet játszik a túlcentralizáltság is, a különböző szervezeteknek való alárendeltség is, hiszen a szervezeteik gyakorta azonos szemponttok szerint összeállított kimutatásokat és jelentéseket kérnek. Az ügyviteli-adminisztrációs munka túlburjánzásában valószínűleg jelentős szerepe van a vállalatok belső szervezeti felépítésének, illetve szervezetlenségének. Például: a nagyvállalatok túlságosan soklépcsős irányításának, illetve annak is, hogy az adminisztrátorok, illetve az ügyintézők „túlspecializálódtak”. Csökkentené e munkahelyek létszámszükségletét a jobban megfizetett „fregott” ügyintézők alkalmazása, de ezt a bérszabályozás még manapság sem teszi lehetővé. (Érdekes jelenség, hogy néhány kisszervezet, szövetkezet hirdetésében már megjelent, több munkakört ellátók számára nagyobb a kereseti lehetőség.) Figyelni kell egyéb lehetséges össze- függésekre is. Az ügyviteli munkakörök elnőiesedésével visszaesett a foglalkozások társadalmi presztízse és rendkívül alacsonyak a kereseti lehetőségek. (A számviteli, a pénzintézeti és az ügyviteli foglalkozásúak havi átlagkereseteimár 1980-ban is közel estek a betanított munkásokéhoz.) Az ügyviteli munka azért sem vonzó, mert nagyrészt monoton, helyhez kötött tevékenység, amely kevés önállóságot követel és szinte semmi előmeneteli lehetőséget sem nyújt, miközben e munkakörök betöltéséhez többnyire középfokú képzettséget követelnek a munkáltatók. Vagyis: akiinek módjában áll, az érdekesebb és jobban fizető munkát keres magának, az utánpótlás viszont nehézkes, mert már a nők körében is gyakorlatilag teljes foglalkoztatásról beszélhetünk. Sofőrök és diplomások A számviteli-ügyviteli munkavállalók mellett leginkább szakképzett fizikai dolgozókat keresnek a munkáltatók az újsághirdetésekben. Mindkét időpontban — tehát 1983 szeptemberében és 1984 júniusában is — ez a két kategória teszi ki a kereslet kétharmadát. A különböző szerelők és műszerészek iránti kereslet hoztam fel. Mindkét időpont jellemzője, hogy az állást kínáló hirdetések száma majdnem tízszerese az állást keresőkének. És ez csak jelzése annak, hogy a kereslet többszörösen is meghaladja a kínálatot, ugyanis az állást keresők viszonylag ritkán hirdetnek, éppen a bőséges munkahelykínálat miatt. szakmai-foglalkozási csoportok szerint a legnagyobb (villany-, gáz-, víz-, fűtés- és autószerelők stb.), majd a vasipari szakmák következnek (lakatos, hegesztő, stb.). Jelentős az építőiparhoz kapcsolódó szakmák iránti kereslet is (kőműves, ács, asztalos). Az álláskínálatok között a szakképzett kereskedelmi eladók és a különböző nyomdaipari szakmák fordulhultak még elő nagyobb számban. Érdekes, hogy a személygépkocsi-vezetők iránt meglehetősen mérsékelt a kereslet, ami a hivatali gépkocsik számának további csökkenésével függ össze. Viszonylag mérsékelt az „egyéb fizikai dolgozók” iránti és az újsághirdetésekből kitapintható — kereslet. Ez inkább abból következik, hogy a vállalatok és az intézmények e kategóriában a hirdetéseknél hatásosabbnak vélik a kapura kitett táblát és a közvetítést. Nehéz megítélni a műszakiak iránt megnyilvánuló keresletet. Az ezzel kapcsolatos hirdetések száma ugyan jelentős, de diplomásokat viszonylag ritkán keresnek, közülük is inkább az üzemmérnökök iránt érdeklődnek a munkáltatók. Közgazdászok és jogászok szerepelnek még említésre méltó számban a hirdetésekben, ám egyéb diplomásokat csak elvétve keresnek. (Mindkét időpontban az összes hirdetés mintegy 10 százalékában kerestek diplomásokat.) Más adatokkal, illetve a mindennapi tapasztalattal egybeesik tehát a következtetés ,a diplomás munkaerő kereslete és kínálata a fővárosban meglehetősen kiegyenlített, illetve néhány szakma esetében állandósult a túlkínálat. A hirdetésekközött ma már rendszeresek a vezetői beosztásokkal kapcsolatos pályázatok. A Népszabadságban főként osztályvezetőket (esetleg főosztályvezetőket) keresnek, a magasabb beosztásokra vonatkozó pályázatokat inkább más lapok (pl. a Figyelő) hozzák. Elsősorban mérnököket és közgazdászokat keresnek vezetői beosztásba — mindkét feldolgozott időszakban 2-3 százalék volt az ilyen hirdetések aránya. Ami pedig e hirdetésekből kiolvasható, munkaerő-kínálatot illeti: valójában ez nem is igazi kínálat, mert nem a „szabad” munkaerő „fölkínálkozása”, inkább csak az állásváltoztatási szándékok jelzése. Az iskolázottabb s emiatt is mozgékonyabb rétegek próbálnak így jobban fizető) állást szerezni, s az emiatt hirdetők között mindkét időpontban 30 százalék körüli a diplomások aránya. Sokan vezetői, illetve tanácsadói munkakörre pályáznak, ami arra utal, hogy a jelenlegi munkahelyükön nem látják az ilyen arányú előrehaladás lehetőségét. Más hirdetésekből még arra lehet következtetni, hogy a munkahely változtatási szándék a rossz munkahelyi légkörre vezethető vissza. A nem diplomások közül főleg a többféle szakképzettséggel, illetve szakiméval rendelkezők próbálnak így jobban fizető, vagy érdekesebb munkát találni, továbbá — és elsősorban a nők — rövidített munkaidőt vagy otthon végezhető munkát keresnek. Másfél évvel ezelőtt az állást kínáló hirdetéseket egyfajta igénytelenség s bizonyos — jól észrevehető — mennyiségi szemlélet jellemezte. Az akkori hirdetésekben többnyire csak az elvégzendő munkát jelölték meg, esetleg a képzettségre való utalással (például: „statisztikust, középfokú végzettséggel felveszünk”). A szakképzett fizikaiaknál egyszerűen csak a szakmát jelölték, s még a kvalifikáltabb munkaerőt kereső hirdetésekben sem tartották szükségesnek, hogy a betöltendő munkakörről bővebb információkat közöljenek. (Például: „X vállalat felvételre keres gépészmérnököt, építészmérnököt, vegyészmérnököt, pénzügyi előadót”.) A tavaly júniusban megjelent Népszabadság-hirdetések több információt adnak. Részben bizonyos követelményekhez kötik az alkalmazást —, viszonylag sok munkakörben kívánnak nyelvtudást, néhány esetben két szakmát, illetve csakis a próbaidő értékelése utáni véglegesített, stb. —, másrészt a munka vagy a munkakörülmények vonzó, vagy vonzóinak várt jellegzetességeit emelik ki (kísérleti, egyedi munkát ígérnek a műszerészeknek, önálló munkakört az ügyviteli területen, rugalmas munkaidőt, stb.) Feltűnő, hogy a szövetkezetek és a kisszervezetek hirdetései sokkal pontosabbak, több információt tartalmaznak és általában magasabb követelményeket támasztanak, mint az állami vállalatok által feladott hirdetések. Tíz év után havi hatezer Az állást keresők túlnyomórészt mindkét időpontban férfiak, de 1984-ben valamivel több a nő, mint egy évvel azelőtt. Többen mondják ki, hogy „magas keresetet” kívánnak, de sok hirdető érdekes munkát és rugalmas munkaidőt szeretne. A nők szinte kizárólag az otthon végezhető munka, illetve a rövidített munkaidő reményében hirdetnek. Néhány esetben házaspárok remélték, hogy munkahelyváltoztatással önálló lakáshoz juthatnak, s ezért jelentették meg a hirdetéseiket. A hirdetések szűkszavúak és általában kevés információt hordoznak. Megpró-jelzi a Fővárosi Tanács illetékes főosztálya, hogy a pedagógusok körében a pályaelhagyások korábbi — és évenkénti — 2-3 százalékos aránya az utóbbi időben növekszik. (Pedig már e 2-3 százalék sem volt kevés, a fővárosban ugyanis, nem számítva az egyetemeket és a főiskolákat, 30 ezer pedagógus, illetve pedagógiai munkakörben foglalkoztatott nevelő dolgozik.) Jelzi a Munkaügyi Kutatóintézet — a fővárosi munkaerőpiac jellegzetességeit vizsgálva —, hogy az utóbbi években feltűnően sok, s évről-évre egyre töb pedagógus kényszerül a pálya elhagyására. Pedig — mondhatnák sokan — az utóbbi években kétszer is volt központi béremelés. Legutóbb 1984 szeptemberében 10 százalékos, s ehhez jött még idén januárban az évenként esedékes — s a fővárosban ezúttal átlag 6 százalékos — béremelés is. Néhány hónap leforgása alatt tehát összesen és átlagosan 16 százalékos emelés. Bármelyik szakma megirigyelhetné ... Így jutottak el például a fővárosi általános iskolák oda, hogy a következő tanévben már(!) 4500-5500 forint havi bért is kínálhatnak a felsőfokú végzettségű tanároknak, feltéve, ha legalább 10-15 éve vannak a pályán . . . Számoljunk csak gyorsan: 15 évi gyakorlat a diploma megszerzése után többnyire a 33-40. életévet jelenti. S jó esetben máris elérhető a havi 5500 forintos fix, amihez még háromévenként 250 forintos emelést garantálnak. (A szóban forgó kategória bértarifája egyébként 4100 és 10 500 forint között mozog, vagyis ez esetben az úgynevezett „bérbeállási szint” mindössze 14-15 százalékos. Mellesleg — ha már szóba került a bértarifa —, a pedagógus-bértáblázat valami egészen különleges találmány. Például: a minden képzettség és képesítés nélküli pályakezdő „pedagógusok” — vagyis a képesítés néküliek — havonta maximum 3700 forintot kaphatnak. A legmagasabb képesítésű, s többnyire a középiskolákban kezdő tanárok induló bére ugyancsak 3700 forint. Az előbbieket háromévenként és automatikusan megillető béremelés mértéke 200 forint, az utóbiak esetében ez kerek 150 forinttal több ...) A pedagógusok pályaelhagyása azonban nemcsak az anyagiakra vezethető vissza. A fővárosi pedagógustársadalom nagyobb részét kitevő általános iskolai tanítók és -tanárok munkaidő-kihasználtsága napjainkra 120 százalékos, miközben a kötelező óraszámuk 77 százalékában tartanak csak a szakuknak megfelelő háttam „mögéjük pillantani” úgy, hogy — egyik munkatársammal — összesen 60 vállalatnál, illetve szövetkezetnél érdeklődtünk az ajánlatok megjelenése után egy héttel, a további részletek iránt. Mindenekelőttkiderült, hogy egy hét alatt mindössze két műszaki és négy —aközépfokú végzettséget igénylő — közgazdasági munkakört sikerült csak betölteni. Kiderült továbbá, hogy a vállalatok és az intézmények általában 5-6 ezer forint közötti fizetést ígértek a felsőfokú műszaki végzettséget igénylő munkaköröknél (többnyire 10 éves gyakorlati időt megjelölve). A várható prémium évi 3 ezertől 20 ezer forintig terjedt. Néhány esetben előre jelezték, hogy az anyagi fizetségről csak személyes megbeszélés után nyilatkoznak. (A szövetkezeteknél jóval nagyobb összegeket helyeztek kilátásba, viszont általában a munkafeladat is igényesebb volt és érdekes, hogy a középfokú műszaki végzettségűek számára ugyanolyan keresetet ígértek, mint a diplomás mérnököknek.) Kiderült az is, hogy a diplomás közgazdászokkal szemben mintha igényesebbek lennének a vállalatok. Több esetben is kézírásos önéletrajzot kértek, kíváncsiak arra is, hogy nappali, esti, vagy levelező tagozaton végzett-e a jelentkező, és gyakran jelezték, hogy csakis a személyes megbeszélés alkalmával szolgálnak bővebb felvilágosítással. (A kereseti ígéretek a közgazdászok esetében nagyjából ugyanolyanok voltak, mint a mérnökök mnnál. Elhangzottak 4-4,5 ezer forintos állásajánlatok is, de kizárólag a két-három éves gyakorlattal rendelkező pályakezdőknek címezve.. És míg egy személyes tapasztalat: a szövetkezetek nemcsak, hogy többet ígérnek a jelentkezőknek, de alighanem jobban válogatnak is a jelentkezők között. Legalábbis erre utal, hogy a diplomás érdeklődőkkel általában az elnök tárgyalt, néha már telefonon is, s ha esetleg nem, akkor is az elnökhöz kérték a személyes jelentkezést. Molnárné Venyige Júlia órákat. A többi idő (munkaidő) elmegy a szakkörökre, a korrepetálásra, a különböző ügyeletekre stb. S mindezen felül a mértéktelen mennyiségű adminisztráció, az otthoni felkészülés a másnapi órákra, a dolgozatok javítása és megannyi miegymás. Van persze túlóradíj is. Maximum 40, azaz negyven forint, annak a nyelvtanárnak is, aki ma már óránként 150-200 forintnál kevesebbért nem vállal magántanítványt.) És ez még mindig nem elég. A Munkaügyi Kutatóintézet — mert mélyebbre ásott — megállapította, hogy 10-15 éves gyakorlat után is jellemző tünet a pályaelhagyás, mert a pedagógusok egyszerűen elfáradnak és kilátástalannak ítélik a további munkájukat. Idézet az intézet kutatási jelentéséből: sokan panaszkodnak a rossz munkahelyi légkörre, arra, hogy egyre rosszabb adottságú és képességű gyerekek kerülnek az iskolákba, hogy a családok nevelési tennivalóikat egyre inkább az iskolákra és csakis a pedagógusokra hárítják, akik viszont semmi érdemleges fegyelmezési eszközhöz nem nyúlhatnak. “Ha esetleg a rosszul nevelt, nehezen fékezhető kamaszokkal szemben kicsit is erélyesebb módszereket alkalmaznak, akkor rendszerint elmarasztalják, esetenként meghurcolják őket. Változatlanul sok a panasz az adminisztrációs tennivalók és az úttörőmozgalom formalitásai miatt.” Vegyük ehhez még hozzá, hogy a pedagógust — legalábbis az általános iskola alsó tagozatában — gyakorlatilag megfosztották a buktatás lehetőségétől. A művelődésiminiszter 121/1984. számú utasítása szerint: „az általános iskolák 1—3. osztályos . . . tanulói közül azokat, akik a tantervi követelmények teljesítésében olyan mértékben elmaradtak, hogy az elmaradásuk a tanítási órákon nem szüntethető meg, a hiány pótlásáig korrepetálni kell.” Tehát nem buktatni, hanem korrepetálni, a „hiány pótlásáig”. Mit tehet a pedagógus? Vagy korrepetál — mindaddig, amíg ideje, energiája és idegrendszere engedi —, vagy fütyül az egészre és csak a következő évben buktat — de akkor is csak módjával, mert a buktatási statisztikára mindig is vigyázni kell! —, vagy megunja az egészet és otthagyja a pályát. Ez esetben a munkaközvetítők inkább csak a könyvtárakat és a művelődési házakat ajánlhatják számára, semmivel sem jobb fizetési feltételekkel. Ezért aztán „valószínű — állapítja meg a Munkaügyi Kutatóintézet jelentése —, hogy sokan egészen más pályákon, a szakmától teljesen idegen munkakörben helyezkednek el”. —tes Menekülő pedagógusok Szakmai-foglalkozási csoport állást keresők álláskínálat (százalék) Műszaki (mérnök, technikus, szervező) 35,0 34,9 13,6 11,3 Közgazdász, jogász 10,0 6,4 2,9 3,7 Egyéb diplomás 7,0 9,6 1,2 0,5 Számviteli-ügyviteli adminisztratív 15,0 19,0 33,0 32,3 Szakképzett fizikai 11,0 19,0 33,8 33,2 Egyéb fizikai (állást keresőknél „egyéb”) 22,0 11,1 13,0 16,2 Pályázat vezetői állásra (osztályvezetőtől felfelé) — — 2,5 2,8 összesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 • A lap ugyanis két — fővárosi és vidéki — kiadásban jelenik meg. 1985. MÁRCIUS 23.