Figyelő, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-13 / 37. szám
A FEKETELEVES MÉG HÁTRA VAN? INTERJÚ A VILÁGBANK ELNÖKÉVEL 4. oldal 3. oldal MŰKÖDÉSBEN A PIACVÁLTÁS 4. oldal AHOGYAN BELÜLRŐL LÁTOM Polémia Ágh Attilával 5. oldal BRÜSSZELI OSZTÁLYZATOK A THE ECONOMIST OSZTÁLYKÖNYVÉBEN: KI, MIKOR LÉPHET FELSŐBB OSZTÁLYBA? 15. oldal PRIVATIZÁLNI -DE HOGYAN? 10. oldal GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP ANNYIT KERESTEK, MINT AZ ALKALMAZOTTAK A VÁLLALKOZÓK ADÓBEVALLÁSAI Míg 1988-ban valamennyi egyéni vállalkozó a vállalkozói nyereségadó alanya volt, addig 1989-ben választhattak, hogy csak a személyi jövedelemadó hatálya alá kívánnak-e tartozni, vagy igénybe kívánják-e venni a vállalkozói nyereségadózással járó, a nyereséggel való szabad gazdálkodás, tartalékolás lehetőségét is. A bonyolult könyvelés miatt azonban az egyéni vállalkozóknak csak elenyésző része jelentkezett be a nyereségadóra. A személyi jövedelemadó-bevallások feldolgozása után látszik, hogy az egyéni vállalkozók közül 1989-ben 208 ezer főnek volt jövedelme 19 ezer fővel többnek, mint az előző évben. A vállalkozásból származó jövedelmek aránya az összes jövedelemhez képest 4,6-ról 5,8 százalékra növekedett. 1989-ben az adózók 8 százaléka szerzett jövedelmet másodállásból és mellékfoglalkozásból. Bevételük átlagosan 31 ezer fő (*& 11. oldal.) EGYÉNI VÁLLALKOZÓK BEVÉTELEI ITT VANNAK A „SZÁZAK”! A FIGYELŐ a jelenlegi számában és a következő két héten ismét közli a „Százak klubját". Ezúttal az agrár toplista, a következő számban a száz legnagyobb vállalkozás, majd pedig a száz legnagyobb iparvállalat rangsorát tesszük közzé. Az adatokhoz alapos elemzést is mellékelünk, s a vállalkozásokat nyereségük és vagyonuk alapján is rangsoroljuk. Amitől pedig az idei listák unikumnak számítanak, hogy először tesszük közzé az indexek mellett a vállalatok főbb mérlegadatait is. Összeállításunkhoz messzemenő támogatást kaptunk az APEH-től és a KSH-tól. KIÉ A KIUGRÓ PRÉMIUM? A közelmúltban a KSH vizsgálatot végzett el valamennyi 50 fő feletti létszámú vállalatra, szövetkezetre és intézményre kiterjedően. Eszerint a vezető beosztásban dolgozók — ez a kategória lényegében az osztályvezetői szintig minden vezetőt magába foglal — évet jellemző szeptemberi bruttó keresete (szeptemberi alapbér + a megelőző egy év összes alapbéren felüli tételeinek 1/12-e) 1989-ben az anyagi ágakban mintegy 33 500 forint volt, több mint 4000 forinttal magasabb, mint a döntően költségvetési finanszírozás körébe tartozó nem anyagi ágakban. Ezen belül a bevezetőben említett rendelet által elsődlegesen érintett „Vezető A” beosztásúaké (ide tartoznak többek között a vállalatok igazgatói és azok helyettesei, de a szövetkezetek elnökei, elnökhelyettesei, főkönyvelői is, mely utóbbiakra, lévén, hogy csoporttulajdonban álló gazdálkodó szervezetet vezetnek, a rendelet hatálya (BÉT 6. oldal.) AZ ELSŐ HÉT HÓNAP A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése szerint az ipari termelés az ötven főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál az első hét hónapban 10 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A visszaesés elsősorban a 300 főnél több embert foglakoztató üzemekben következetett be, ahol az első hét havi termelés 12 százalékkal csökkent, ugyanakkor a kisebb — 50—300 fős — szervezetek termelése 21 százalékkal emelkedett. A még kisebb üzemek teljesítménye becslések szerint a két és félszeresére emelkedett, de ez csak mérsékelni tudta a nagyobb szervezetek okozta visszaesést. Az időszak folyamán leginkább az alapanyagszektorban csökkent a termelés, öszszesen 17 százalékkal. A feldolgozóiparban 10,1 százalékkal — ezen belül a gépiparban 15,4 százalékkal — volt kevesebb a termelés mint tavaly. Az idén a termelésüket csökkentő szakágazatok száma és a termeléscsökkenés mértéke jelentősen nőtt. A hatvankét ipari szakágazat háromnegyedének (47 szakágazatnak) a termelése csökkent, közülük 20 szakágazat termelése 20 százaléknál, 16 szakágazaté 10 százaléknál nagyobb mértékben. A termeléscsökkenés Borsod- Abaúj-Zemplén, Baranya, Nógrád és Vas megyében volt a legszámottevőbb. Az előzetes adatok szerint kalászos gabonából közepes termést, 7,9 millió tonnát takarítottak be a gazdaságok. Ez 4,1 százalékkal kevesebb a tavalyinál. A megtermelt 6,16 millió tonna búza 5,4 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A búza vetésterülete 1,7 százalékkal csökkent, s a hektáronkénti 5040 kilogrammos termésátlag 3,8 százalékkal kevesebb az 1989-esnél. A külkereskedelemben folytatódott a piacváltás. A rubelelszámolású import 18, az export 32 százalékkal esett vissza. A nem rubelelszámolású árukból 4 százalékkal kevesebbet hoztak be, viszont 14 százalékkal többet vittek ki. A rubelelszámolású paszszívum 166 millió rubel volt (szemben a tavalyi 374 millió rubeles aktívummal), a nem rubelelszámolású aktívum 604 millió dollár, ötször nagyobb az egy évvel korábbinál. Az első hét hónap folyamán devizában számítva az ipari termékeket alacsonyabb áron értékesítették a konvertibilis viszonylatban, mint tavaly ilyenkor. Az áresés a kohászati termékek és a műanyag alapanyagok esetében volt a legszámottevőbb. A gépipari termékeket némileg alacsonyabb, a könnyűipari termékeket azonos az élelmiszeripari termékeket mintegy 10 százalékkal magasabb áron értékesítették. A nem rubelelszámolású forgalom egyenlegét kedvezőtlenül befolyásolta az egyébként kis súlyú energiajellegű termékek forgalma. Behozataluk — a rubelelszámolású import csökkenése miatt — három és félszeresére szökött fel, ami 51 millió dolláros többletkiadást okozott. A kiskereskedelemben értékesített árumennyiség folyó árakon 12,9 százalékkal több, az áremelkedést figyelembe véve 10,6 százalékkal kevesebb volt az előző ( 14. oldal.) NEM ÉRTEM A PARLAMENTET Tavasszal azt ígérték, addig tart a nyári rendkívüli ülésszak, amíg tető alá nem kerül a helyi önkormányzatok ügye. Merthogy — így az indoklás — a helyhatósági választások talán még az országgyűlési képviselőválasztásnál is fontosabb lépcsőfokot jelentenek a demokráciát célzó rendszerváltás során. Lapzártánkig csupán másfél — de, remélhetőleg, mire e sorok megjelennek, már két egész — törvény, a helyi önkormányzatokról szóló és a helyi önkormányzati képviselők, valamint a polgármesterek választásáról rendelkező készült el. Ezek is úgy, hogy maguk a képviselők is tudják, nem tökéletes törvények, de arra jók, hogy végre túlessünk a választási procedúrán. Ilyen — egyszer használatos — törvényből volt elég az elmúlt negyven évben is, s ha egyszer valami nagyon fontos — akkor miért nem vesszük igazán komolyan? Ha pedig csak mákonynak szánják, akkor miért nem teljes legalább a látszat kedvéért a kör? Hevenyészett törvényt lehetett volna hozni ezek mintájára az önkormányzati tulajdonról, a helyi adókról vagy a közszolgálatról is. Vészes arányeltolódásokat vélek fölfedezni a parlament munkájában. Mert hiszen mi másnak nevezhetnénk azt a tényt, hogy hosszasan vitáztak a honatyák a helyiek által választott és fizetett (!) polgármesterek javadalmazásának maximálásáról, nehogy a nagy magyar hierarchiapiramis eltorzuljon, s jól látható legyen, kik vannak a csúcson — miközben elsikkadtak olyan „semmiségek” fölött, mint az az egyszerű kérdés, hogy miből fognak gazdálkodni a szeptember 30-án megválasztandó önkormányzatok? Lelki szemeimmel látom, amint összegyűlik első ülésére a helyhatósági testület, tagjai gratulálnak, jó munkát ígérnek és kívánnak egymásnak , majd kis időre szétszélednek, mert ugyan miről is tanácskozhatnának?! Nem tudják mi az övéké, nem tudják, mit szabad tenniük és mit nem, no és főleg azt nem, hogy mennyiből. Nem értem a kormány szkepticizmusát sem. A kormányfő beérné a választók felének megjelenésével, de a törvény olyannyira kishitű, hogy a szavazópolgárok negyven százalékát, tehát a kisebbséget rendeli csupán az urnákhoz, a biztos siker reményében. Így aztán várható, hogy nem kell második fordulót rendezni, s mindenképpen ez az olcsóbb megoldás. B. J.