Figyelő, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-13 / 37. szám

A FEKETELEVES MÉG HÁTRA VAN? INTERJÚ A VILÁGBANK ELNÖKÉVEL 4. oldal 3. oldal MŰKÖDÉSBEN A PIACVÁLTÁS 4. oldal AHOGYAN BELÜLRŐL LÁTOM Polémia Ágh Attilával 5. oldal BRÜSSZELI OSZTÁLYZATOK A THE ECONOMIST OSZTÁLY­KÖNYVÉBEN: KI, MIKOR LÉPHET FELSŐBB OSZTÁLYBA? 15. oldal PRIVATIZÁLNI -DE HOGYAN? 10. oldal GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP ANNYIT KERESTEK, MINT AZ ALKALMAZOTTAK A VÁLLALKOZÓK ADÓBEVALLÁSAI Míg 1988-ban valamennyi egyéni vállalkozó a vállalkozói nyereségadó alanya volt, addig 1989-ben választhattak, hogy csak a személyi jövedelemadó hatálya alá kívánnak-e tartozni, vagy igénybe kívánják-e venni a vállalkozói nyereségadózással járó, a nyereséggel való szabad gazdálkodás, tartalékolás lehetőségét is. A bonyolult könyvelés miatt azonban az egyéni vállalkozóknak csak elenyésző része jelentkezett be a nyereségadóra. A személyi jövedelemadó-beval­lások feldolgozása után látszik, hogy az egyéni vállalkozók kö­zül 1989-ben 208 ezer főnek volt jövedelme 1­9 ezer fővel több­nek, mint az előző évben. A vál­lalkozásból származó jövedel­mek aránya az összes jövedelem­hez képest 4,6-ról 5,8 százalékra növekedett. 1989-ben az adózók 8 százalé­ka szerzett jövedelmet másodál­lásból és mellékfoglalkozásból. Bevételük átlagosan 31 ezer fő­ (*& 11. oldal.) EGYÉNI VÁLLALKOZÓK BEVÉTELEI ITT VANNAK A „SZÁZAK”! A FIGYELŐ a jelenlegi számában és a következő két héten ismét közli a „Százak klubját". Ezúttal az agrár toplista, a következő számban a száz legnagyobb vállalkozás, majd pedig a száz legnagyobb iparvállalat rang­sorát tesszük közzé. Az adatokhoz alapos elemzést is mellékelünk, s a vállalkozásokat nyereségük és va­gyonuk alapján is rangsoroljuk. Ami­től pedig az idei listák unikumnak számítanak, hogy először tesszük közzé az indexek mellett a vállalatok főbb mérlegadatait is. Összeállítá­sunkhoz messzemenő támogatást kaptunk az APEH-től és a KSH-tól. KIÉ A KIUGRÓ PRÉMIUM? A közelmúltban a KSH vizsgála­tot végzett el valamennyi 50 fő feletti létszámú vállalatra, szö­vetkezetre és intézményre kiter­jedően. Eszerint a vezető beosz­tásban dolgozók — ez a kategó­ria lényegében az osztályveze­tői szintig minden vezetőt magá­ba foglal — évet jellemző szep­temberi bruttó keresete (szep­temberi alapbér + a megelőző egy év összes alapbéren felüli tételeinek 1/12-e) 1989-ben az anyagi ágakban mintegy 33 500 forint volt, több mint 4000 fo­rinttal magasabb, mint a döntő­en költségvetési finanszírozás körébe tartozó nem anyagi ágak­ban. Ezen belül a bevezetőben említett rendelet által elsődlege­sen érintett „Vezető A” beosztá­­súaké (ide tartoznak többek kö­zött a vállalatok igazgatói és azok helyettesei, de a szövetke­zetek elnökei, elnökhelyettesei, főkönyvelői is, mely utóbbiak­ra, lévén, hogy csoporttulajdon­ban álló gazdálkodó szervezetet vezetnek, a rendelet hatálya (BÉT 6. oldal.) AZ ELSŐ HÉT HÓNAP A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése szerint az ipari termelés az ötven főnél töb­bet foglalkoztató vállalkozások­nál az első hét hónapban 10 szá­zalékkal volt kevesebb, mint ta­valy ugyan­ebben az időszakban. A visszaesés elsősorban a 300 fő­nél több embert foglakoztató üze­mekben következetett be, ahol az első hét havi termelés 12 szá­zalékkal csökkent, ugyanakkor a kisebb — 50—300 fős — szerve­zetek termelése 21 százalékkal emelkedett. A még kisebb üze­mek teljesítménye becslések sze­rint a két és félszeresére emelke­dett, de ez csak mérsékelni tudta a nagyobb szervezetek okozta visszaesést. Az időszak folya­mán leginkább az alapanyagszek­torban csökkent a termelés, ösz­­szesen 17 százalékkal. A feldol­gozóiparban 10,1 százalékkal — ezen belül a gépiparban 15,4 szá­zalékkal — volt kevesebb a ter­melés mint tavaly. Az idén a ter­melésüket csökkentő szakágaza­tok száma és a termeléscsökke­nés mértéke jelentősen nőtt. A hatvankét ipari szakágazat há­romnegyedének (47 szakágazat­nak) a termelése csökkent, közü­lük 20 szakágazat termelése 20 százaléknál, 16 szakágazaté 10 százaléknál nagyobb mértékben. A termeléscsökkenés Borsod- Abaúj-Zemplén, Baranya, Nóg­­rád és Vas megyében volt a leg­számottevőbb. Az előzetes adatok szerint ka­lászos gabonából közepes ter­mést, 7,9 millió tonnát takarítot­tak be a gazdaságok. Ez 4,1 szá­zalékkal kevesebb a tavalyinál. A megtermelt 6,16 millió tonna búza 5,4 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A búza vetésterülete 1,7 százalékkal csökkent, s a hektáronkénti 5040 kilogrammos termésátlag 3,8 szá­zalékkal kevesebb az 1989-es­­nél. A külkereskedelemben folyta­tódott a piacváltás. A rubelelszá­molású import 18, az export 32 százalékkal esett vissza. A nem rubelelszámolású árukból 4 szá­zalékkal kevesebbet hoztak be, viszont 14 százalékkal többet vit­tek ki. A rubelelszámolású pasz­­szívum 166 millió rubel volt (szemben a tavalyi 374 millió ru­beles aktívummal), a nem rubel­elszámolású aktívum 604 millió dollár, ötször nagyobb az egy év­vel korábbinál. Az első hét hónap folyamán devizában számítva az ipari ter­mékeket alacsonyabb áron érté­kesítették a konvertibilis viszony­latban, mint tavaly ilyenkor. Az áresés a kohászati termékek és a műanyag alapanyagok esetében volt a legszámottevőbb. A gép­ipari termékeket némileg alacso­nyabb, a könnyűipari termékeket azonos az élelmiszeripari termé­keket mintegy 10 százalékkal ma­gasabb áron értékesítették. A nem rubelelszámolású forgalom egyenlegét kedvezőtlenül befo­lyásolta az egyébként kis súlyú energiajellegű termékek forgal­ma. Behozataluk — a rubelelszá­molású import csökkenése miatt — három és félszeresére szökött fel, ami 51 millió dolláros több­letkiadást okozott. A kiskereskedelemben értéke­sített árumennyiség folyó árakon 12,9 százalékkal több, az áremel­kedést figyelembe véve 10,6 szá­zalékkal kevesebb volt az előző ( 1­4. oldal.) NEM ÉRTEM A PARLAMENTET Tavasszal azt ígérték, addig tart a nyári rendkívüli ülésszak, amíg tető alá nem kerül a helyi önkor­mányzatok ügye. Merthogy — így az indoklás — a helyhatósá­gi választások talán még az or­szággyűlési képviselőválasztás­nál is fontosabb lépcsőfokot je­lentenek a demokráciát célzó rendszerváltás során. Lapzártánkig csupán másfél — de, remélhetőleg, mire e so­rok megjelennek, már két egész — törvény, a helyi önkormányza­tokról szóló és a helyi önkor­mányzati képviselők, valamint a polgármesterek választásáról ren­delkező készült el. Ezek is úgy, hogy maguk a képviselők is tud­ják, nem tökéletes törvények, de arra jók, hogy végre túlessünk a választási procedúrán. Ilyen — egyszer használatos — törvény­ből volt elég az elmúlt negyven évben is, s ha egyszer valami na­gyon fontos — akkor miért nem vesszük igazán komolyan? Ha pedig csak mákonynak szánják, akkor miért nem teljes legalább a látszat kedvéért a kör? Heve­nyészett törvényt lehetett volna hozni ezek mintájára az önkor­mányzati tulajdonról, a helyi adókról vagy a közszolgálatról is. Vészes arányeltolódásokat vé­lek fölfedezni a parlament mun­kájában. Mert hiszen mi másnak nevezhetnénk azt a tényt, hogy hosszasan vitáztak a honatyák a helyiek által választott és fizetett (!) polgármesterek javadalmazá­sának maximálásáról, nehogy a nagy magyar hierarchiapiramis eltorzuljon, s jól látható legyen, kik vannak a csúcson — miköz­ben elsikkadtak olyan „semmisé­gek” fölött, mint az az egyszerű kérdés, hogy miből fognak gaz­dálkodni a szeptember 30-án megválasztandó önkormányza­tok? Lelki szemeimmel látom, amint összegyűlik első ülésére a helyhatósági testület, tagjai gratu­lálnak, jó munkát ígérnek és kí­vánnak egymásnak , majd kis időre szétszélednek, mert ugyan miről is tanácskozhatnának?! Nem tudják mi az övéké, nem tudják, mit szabad tenniük és mit nem, no és főleg azt nem, hogy mennyiből. Nem értem a kormány szkepti­cizmusát sem. A kormányfő beér­né a választók felének megjelené­sével, de a törvény olyannyira kishitű, hogy a szavazópolgárok negyven százalékát, tehát a ki­sebbséget rendeli csupán az ur­nákhoz, a biztos siker reményé­ben. Így aztán várható, hogy nem kell második fordulót ren­dezni, s mindenképpen ez az ol­csóbb megoldás. B. J.

Next