Figyelő 27. (1889)

Koroncy Imre: Petőfi életéhez

52 Petőfi életéhez jelenleg nyug. főmérnök úrtól tudom, hogy Petőfi a Szeberényiek lakásán úgyszólván mindennapos vendég volt. Többen gyűltek ott naponként össze s szabad idejöket részben kártyázással töltötték el. Legszenvedélyesebb kártyázó az egész kompániában egy Újvidékre való Tóth nevezetű diák volt, ki, szülei jómódúak lévén, pénzben hiányt soha sem szenvedett. Petőfi a kártyázásban egyszer sem vett részt. Ha nem tudnók, hogy kártyázni későbbi éveiben sem szeretett, könnyen azt hihetnők, hogy csupán szegénysége tartóztatta vissza a kártya­játéktól. Beszélgetett, discurált a játszókkal s bort öntögetett poharaikba. A tanév elején szorgalmasan eljárogatott az iskolába, de már a harmadik, negyedik hónapban több ízben minden fontosabb ok nélkül otthon maradt. Ebédet az alumneumból kapott ingyen. És mivel az alumneum szabályzata értelmében az iskolából elmaradot­taknak csak az esetben küldöttek ebédet, ha betegségük gátolta őket az előadásokon meg nem jelenésben, •A• nem egyszer megtör­tént, hogy Petőfi, ki elmaradását igazolni nem tudta és nem is akarta, ebéd nélkül maradván, egész nap éhezett.­­Tó barátai ösztö­nözték, hogy színleljen betegséget, de erre nem volt rávehető. Végre is nagyon megsajnálván őt, úgy segítettek a bajon, hogy utánozták írását. Így jutott aztán Petőfi saját szállásán ebédhez a nélkül, hogy csak sejtette is volna barátainak a viszonyok és körülmények mér­legelése mellett teljesen menthető eljárását. Lehotzky Pál, kit szor­galma és jó viselete miatt­ kedveltek tanárai, mint 6-ik osztályú növendék attendens volt az alumneumban. Ő küldött a távollévőknek és így Petőfinek is több ízben ebédet. Többnyire Zeltenreich Zsig­­mond, besztercebányai lakos, jelenleg nyug. városi hivatalnok, ki az 1838/9. tanévben gymn. első osztályú növendék volt, vitte el az ebédet Petőfinek. Lehotzky jól ismerte Petőfit, sőt baráti viszonyban állott vele. Majd mindennap érintkeztek egymással, mi annyival is inkább könnyű volt, mert Petőfi első szállásának odahagyása után Lehotzkyval egy házban és ugyanazon családnál, özv. Fundáknénál fogadott szállást. Az özvegynek volt két fia, Károly, az idősebb, 1838-ban már vég­zett theologus volt, később bányászszá képezte magát, a fiatalabb philosophiai cursust végzett, de csak úgy félig. Petőfi velök lakott egy szobában. Lehotzkynak meg, kinek szobája Petőfiével egy pit­varra nyílott, Metzky János, jelenleg Pallóson evang. néptanító, Nagy Bálint (megh.) és Kovácsi József, most Balassa-Gyarmaton evang. felekezeti néptanító és orgonista voltak lakótársai. A Bundák-család házában lakó tanulók sok jó napot töltöttek együtt. Az özvegy fiai sem vonták ki magukat közferök. Az idősebb Fundák hazánk történetében nagy jártassággal bírván, ilyen össze­jövetelek alkalmával, ha megkérték, mindig szívesen elbeszélt egyes történeti eseményeket, különösen pedig szeretett beszélni Bocskay

Next