Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)
1835-08-08 / 27. szám
210 Fillértár, nyerendi a’ pápától az elválás’ és uj házasságra kelhetés’ engedelmét. Henrik egészen kerülé a’ királyné’ társaságát, az udvarnokok követvén urok’ példáját, megvonák tőle kódolásukat és csak Annának udvaroltak. Ez már egész mértékben élheté a’ királyné’ fényét, nem maradván egyéb Katharinának a’ névnél. Könnyeinek, panaszainak a’ megindíthatatlan Henrik lelkiismeretének nyugtalanságát, statusa iránti kötelességét veté hidegen ellene, minthogy Katharina fijat neki nem szült. Rómában szüntelen halogattatott az ügy, végre azt ajánlá a’ pápa, hogy választott bíróság által megvizsgáltatja a’ dolgot. Katharina’ ellenvetésére ezen bíróság előtt is úgy maradt a’ dolog mint előbb volt, ’s újabban de hasztalan sürgette Henrik a’ pápát engedelemért. Ekkor azt tanácsiak neki, hogy világi bölcsességnél keresse azt, mit az egyházitól meg nem nyerhet. Ő tehát 1531 elején a’ királyné’ ellenszegülése mellett is öszvehiva egy parlamentet egyházi személyekkel együtt, ’s elébe adá elváló perét, magát általa az angol egyház’ fejének nyilatkoztatván. Ekkor elég erősnek érzé magát, hogy a’ pápával daczolhasson, ’s Joleyn Annával titkon összekele, kit előbb Pembrocke márkgrófnévá nevezett. Nem sokára nyilvánná téve Henrik összekelését, Cranmer érsek által ítéletet hozatván elváló perében, mellynek igazság szerint második házassága előtt kellett volna történnie. Cranmer az első házasságot semminek itélé , a’ másodikat pedig helybenhagya, ’s Anna nyilvánosan királynénak koronáztatott a’ legnagyobb pompával. Nagy örömére Henriknek nem sokára leányt szült neje, ki Erzsébetnek kereszteltetek , ’s utóbb oly nagy hatalommal és dicsőséggel viselte a’ pálczát. A’ parlament egymás után tette a’ határozatokat, mellyek szerint a’ pápa’ hatalma Angolországban megsemmisítetett, minden jövedelmet elvétettek, ’s minden vele való összeköttetés felbontatott. A’ parlament minden világiaknak és egyháziaknak más esküt szabott elébe, melly szerint a’ királyt az egyház’ fejének ismerék, ’s a’ pápát nem lárták többnek egy megye’ püspökjénél. Az Annával történt házasság törvényesnek nyilatkoztatott ’s ezen házasságból származandó gyermekek a’ trón’örököseinek. Katharina’ leánya, Mária, kizáratott a’ trónról. Ily sok méltatlanság megrepeszté a’ szerencsétlen Katharina’ szivét, ’s 1535 elején meghalt, ötvenedik esztendejében, igen gyengéd levelet írván a’ királynak ; minden méltatlan bánásáért megbocsátván és leányát Máriát ajánlván neki. Henrik könyhullatásig megilletődött, ’s talán most háborgat a legelsőben a’ lelkiismeret, melly évekig nem hagya neki nyugtát. Boleyn Anna ezen időkorban kezdé érezni a’ király’ szerelmének ingatagságát, ki a’ vallásos dolgokba mélyen bonyolódott. Azon szív, mellynek hűségét mástól elvonta, apródonként iránta is hittelen kezdett lenni. Azon szerelem, melly akadályok között oly sokáig tartott, fogyni ’s lankadni kezdett, mihelyt kielégítetett. Henriknek heves, hajthatatlan Charaktere, függetlenségre vonzódása 's minden törvények’ megvetése nem sokára azt eszközlé, hogy második nejét is egyvérüleg tekinté. Anna’ ellenségei nagyon hamar észrevevék e’ szerencsétlen változást, ’s a’ szakadást igyekeztek nagyobbá tenni, látván, hogy nincs mitől félniök, ha ezen fontos tárgyba egyvelednek. A’ királyné egy halt fijat szült ’s minthogy Henrik legszebb reményében megcsalatva látá ez ízben magát, heves és babonás gondolkodásmódja ezt a’ szerencsétlenséget az anyának tulajdonítani igen hajlandó volt. De legfőbb eszköz , mellyel a’ királyné’ ellenségei éltek az elidegenítésre, a’féltékenység vala. Anna természeténél fogva vidám volt, a’ mihez könnyelműség járult, ’s így sokszor nem ügyelt oly szorosan az elővigyázatra mint helyezete megkívánta volna. A’ franczia udvarnál kapott nevelés megnehezíté neki az angol pontos szertartiság’ követését. Inkább hiú mint kevély lévén, kellemes volt előtte szépsége’ behatását másokon észrevenni, így számos víg ember gyülekezett körébe, ’s a’ beszédmód bizodalmassá ’s nem erőltetetté len. Ki neki tetszett, közeledhetett hozzája ’s galanteriás szókat ejthetett, mellyekre illő felelet nem maradott el. A’ rangban nem tett különbséget, leánykori barátnéjival ’s barátjaival mint királyné is megtartó barátságát. De mind ez belől vala az erkölcsiség’ korlátain, és senki sem dicsekedhetett, hogy egy nyájas tekintetnél vagy gyengéd kézszorításnál többet nyerhetett tőle. Henrik jobban el volt merülve foglalatiban és szilaj gyönyörűségeiben , mintsem nejének viseletére szorosan ügyelhetett volna, kivált minthogy megszűnt legfőbb tárgya lenni törekedésének. De az irigység és álnokság elszóró a’ békétlenség’ magvait, ’s a’ szünetleni sugdosások nem maradtak sikerezetlenül a’ király’ szenvedelmes elméjében. Megsérté büszkeségét, hogy neje megfelejtkezik magáról, ’s alsóbb rendűekkel nyájas szavakat vált; de hogy még illetlen bizodalmasságot is gyakorol velök, ez már teljesen felingerlé féltékenységét, mi fájdalom nem a’ szerelem’ szüleménye, hanem a’ büszkeség’ undor fajzata volt. Az ő szerelmét újólag más tárgy lánczolta magához, a’ királynénak egy fiatal udvari dámája. Ez volt Seymour Johanna, ritka szépségű lény, egyébiránt egy azon teremtmények közül, kik