Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-10-31 / 44. szám

IRODALMI VÁLLALAT, AHOL DARABOT ÍR A VEZÉRIGAZGATÓ, AZ IGAZGATÓ ÉS A FŐLEKTOR Vadász­ utca tizenhat... A kapu alatt hatalmas ládák állnak sorfalat, bennük töméntelen könyv. Bókán ve­zérigazgató mint egy tábornok lép el a ládák előtt, balján Rónay György főlektor, jobbján Illés Endre igazga­tó, a két szárnysegéd. A bejáratnál alkalmazottak hadserege üdvözli a Róvai Irodalmi Intézet vezérkarát: »Szebb jövőt!« — »Adjon Isten!« — viszonozzák és gépek ünnepi katto­gása közben felvonulnak a második emeletre. Írók arcképei sorakoznak: Alárai, Nyírő, Tamási és egy sarok- Bókay bői félelmetes élethűséggel Kosztolányi ismert bohócos mosolya fogad. A vezérigazgató most mint író lépett a dióbarnaszínű farag­­ványokba burkolt vezérigazgatói szentélybe, már üzemben van a villanykályha, az asztalon három színdarab gépelt példánya: »­Hazudj nekem«, irta: Bókay János; »Törtetők«, irta: Illés Endre; »Elvarázsolt éjszaka«, irta: Rónay György. Három szoba egymás mellett, az egyikben Bókay híres színpadi grimaszai születnek, a másik kettőben a színpadi szűzbeszéd dialógusai kerülnek papírra. Nem véletlen, hogy egy házban három darab író dolgozik. A magyar irodalomban talán senki sem viseli annyira a szívén az irodalmi utánpótlás kérdését, mint Bókay. Tekintélyes irodalom­irányító helyzetében — előkelő könyvkiadó cég vezérigazgatója! — irodalmi élet és halál osztogatója. Ő inkább az életet vá­lasztja: mindkét író tőle kapta az inspirációt a darabírásra, mind­ketten szatírát írtak. Bókay hitvallásának egyik pontja, hogy a színpadi nyelv, bármiről is szól a darab, mndenképpen szatirikus. Ez volt Bókay első gondolata ak­kor is, mikor irodalmi háztűznézőben voltam vezérigazgatói különítményé­ben, hogy meglátogassam ezt a triászt, melynek vezére így mutatta be munkatársait: — Illés Endrét húszéves korá­tól ismerem, mikor még az Athe­naeum lektora voltam és újságírói pályája kezdetén állt. De már akkor annyi hittel, lenyűgöző komolysággal beszélt irodalomról, művészetről, hogy később a Budapesti Hírlaphoz hívtam kritikusnak. Rólam is írt néhány szi­gorú kritikát, ítélete biztos és könyör­telen. Egyszer, amikor a Budapesti Hírlap főszerkesztője voltam, felkere­sett egy neves író, hogy az egy napon bemutatásra kerülő két darabjáról jóakaratos kritikát itassak. Za­varba jöttem, de szóltam Illésnek, aki másnap mindkét darabot levágta. Ez az irodalmi meg nemalkuvás jellemzi darabját is, amelyről legtalálóbban azt mondhatom, hogy mint a Vígszínház igazgatója, irigylem Illés »Törtetők« című darabját a Nemzetitől. — Rónay György az új francia írók vonalán áll, talán leg­inkább Giraudoux nevét említhetném vele kapcsolatban. A fiatal írói nemzedék legműveltebb, legképzettebb és egyik legtehetsé­gesebb tagja. Darabja különös egyéni művészettel van megírva, a szimbólum iránti erős érzékkel. Sokat várok a bemutatótól. Illés Endre és Rónay György a nyilatkozat közben szobájuk­ban vártak, biztosan pironkodtak volna ilyen velős szembedícsé­­rés miatt. Hiszen még jóformán akkor is zavarba jönnek, ami­kor vezérükről kell szólniok. Illés Bókay páratlan munkabírásáról, ötletgazdagságáról, baráti készségéről nyilatkozik: — Szinte három lelke van, — mondta Bókayról — egy a vál­lalaté, egy az irodalomé, egy a barátaié. Rónay György, ez a nagyhajú, mindig elfoglalt ember fél­kézzel verset ír, félkézzel tanulmánykötetét simogatja, előtte fekszik kétkötetes regényének kézirata, műfordítása. — Bókay ajtaja előtt — szól — megszűnik a rang, mint ahogyan írók között sohasem volt és nem is lehet rangkülönbség. Úgy tekintek rá, mint bölcs és megbízható rokonra, taná­csaival, megértésével, szeretetével tá­mogat. A nyilatkozatok elröppennek a triász tagjai szétszélednek. Bókay ki­utalja a kezdő író első honoráriumát. Rónay jelentést tesz egy rossz kéz­iratról (»Kiadása szóba se jöhet«), Illés pedig laktanyába vonul: ka­tona .... Baráth Ferenc Siemens Super 342 A tökéletes kivitel, tökéletes élvezetet nyújt. EHIZELG-D­T SIEMENS RADIO

Next