Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-09-03 / 36. szám

Valamelyik este Latabár Kálmán elment a Fényes cirkuszba, hogy megnézze konkurrensét, a világhírű mulattatót, Charlie Rivelt. Történetesen éppen jelen voltunk az eseménynél és egy páholy mélyéből figyeltük a mit sem sejtő Latabárt. Amikor elkezdődött Rivelék száma, Latabár izgatottan mozgolódni kezdett a helyén, előrehajolt, feszülten meredt a porondra, ahol Rivelék végezték világhírű mutat­ványukat. Megfigyeltük , Latabár halkan mozgott magában, nyilván­való, hogy a szöveget mondta Charlie után, aztán különféle fintorokat vágott, később az orrát tapogatta, majd elővett egy kis zsebtükröt és megnézegette magát benne. Aztán, amikor Révei el­ordította­­■ „Akrobat oooh­­“ — és kitört a tapsvihar, a nagy­­zajban Latyi is utánaordította : „Akrobat oooh !“ Majd villám­gyorsan felemelkedett helyéről és rohant ki, az öltözők irányába. Mi természetesen a nyomában. Az öltöző ajtaja előtt Latyi megigazgatta a nyakkendőjét, ko­pogott, majd belépett és bemutat­kozott. — Van szerencsém, Rivel úr ! Latabár Kálmán vagyok! Rivel arcán azonnal széles mosoly fakadt és néhány jellegzetes táncmozdulatot tett, majd így szólt: — Rece ! Illetve : fice ! Ripattyom, rapattyom, hejehuja galam­bom, kérdem én és joggal! Parancsoljon hely elfoglalni nálam, kedves illemtanár úr! — Akrobat­oooh! — üvöltötte vissza udvariasan Latyi és miután így meggyőzték egymást, hogy tökéletes ismerői egymás mű­vészetének, a tárgyra tértek. — Szeretném ... — kezdte Latyi — ha megnézné, alkalmas volnék-e cloomnak ! Úgy érzem, az orrom, az alakom s egyáltalában a humorom ... — Ól— jelentette ki azonnal mivel — az ön orra oly töké­letes, hogy akár maszk sem kell rá. Uram, ha nekem egy ilyen orrom volna . .. És hosszan és sokáig csodálta Latyi orrát. Majd mivel neki­látott, hogy elfogadható külsejűvé varázsolja Latyit, mert kijelen­tette, hogy ilyen csúnya azért még egy bohóc sem lehet, ez már fényűzés és nem szabad vissza­élni a közönség bizalmával. Hosszú ideig működött La­­tyin, felrakta rá világhírű orrát, majd kellően megkopaszította, végül harsány kacagásra fakadt. — No lám, egész csinos fiú lett! — pusztálgatta a hirtelen támadt második Rivelt, majd egyszerre elkomorodott, székkel kínálta kollégáját és így fordult hozzá : — Uram, nem is értem, hogy miért nem lép fel maga is a cirkuszban ! Latyi csak két másodpercig tűnődött, majd közel hatott Rivelhez és súgva megkérdezte : — Előleget lehet kapni!? — Amennyit parancsol! — jelentette ki Rivel. Versenyt futottak Fényes György iga­zató irodájáig és néhány pillanat múlva már Latyi alá is írta a szerződést. Ezek után közölhetjük a történelmi eseményt, hogy Latabár Kálmánt hamarosan a cirkusz porondján látjuk viszont. . .

Next