Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-09-03 / 36. szám
Valamelyik este Latabár Kálmán elment a Fényes cirkuszba, hogy megnézze konkurrensét, a világhírű mulattatót, Charlie Rivelt. Történetesen éppen jelen voltunk az eseménynél és egy páholy mélyéből figyeltük a mit sem sejtő Latabárt. Amikor elkezdődött Rivelék száma, Latabár izgatottan mozgolódni kezdett a helyén, előrehajolt, feszülten meredt a porondra, ahol Rivelék végezték világhírű mutatványukat. Megfigyeltük , Latabár halkan mozgott magában, nyilvánvaló, hogy a szöveget mondta Charlie után, aztán különféle fintorokat vágott, később az orrát tapogatta, majd elővett egy kis zsebtükröt és megnézegette magát benne. Aztán, amikor Révei elordította■ „Akrobat oooh“ — és kitört a tapsvihar, a nagyzajban Latyi is utánaordította : „Akrobat oooh !“ Majd villámgyorsan felemelkedett helyéről és rohant ki, az öltözők irányába. Mi természetesen a nyomában. Az öltöző ajtaja előtt Latyi megigazgatta a nyakkendőjét, kopogott, majd belépett és bemutatkozott. — Van szerencsém, Rivel úr ! Latabár Kálmán vagyok! Rivel arcán azonnal széles mosoly fakadt és néhány jellegzetes táncmozdulatot tett, majd így szólt: — Rece ! Illetve : fice ! Ripattyom, rapattyom, hejehuja galambom, kérdem én és joggal! Parancsoljon hely elfoglalni nálam, kedves illemtanár úr! — Akrobatoooh! — üvöltötte vissza udvariasan Latyi és miután így meggyőzték egymást, hogy tökéletes ismerői egymás művészetének, a tárgyra tértek. — Szeretném ... — kezdte Latyi — ha megnézné, alkalmas volnék-e cloomnak ! Úgy érzem, az orrom, az alakom s egyáltalában a humorom ... — Ól— jelentette ki azonnal mivel — az ön orra oly tökéletes, hogy akár maszk sem kell rá. Uram, ha nekem egy ilyen orrom volna . .. És hosszan és sokáig csodálta Latyi orrát. Majd mivel nekilátott, hogy elfogadható külsejűvé varázsolja Latyit, mert kijelentette, hogy ilyen csúnya azért még egy bohóc sem lehet, ez már fényűzés és nem szabad visszaélni a közönség bizalmával. Hosszú ideig működött Latyin, felrakta rá világhírű orrát, majd kellően megkopaszította, végül harsány kacagásra fakadt. — No lám, egész csinos fiú lett! — pusztálgatta a hirtelen támadt második Rivelt, majd egyszerre elkomorodott, székkel kínálta kollégáját és így fordult hozzá : — Uram, nem is értem, hogy miért nem lép fel maga is a cirkuszban ! Latyi csak két másodpercig tűnődött, majd közel hatott Rivelhez és súgva megkérdezte : — Előleget lehet kapni!? — Amennyit parancsol! — jelentette ki Rivel. Versenyt futottak Fényes György igazató irodájáig és néhány pillanat múlva már Latyi alá is írta a szerződést. Ezek után közölhetjük a történelmi eseményt, hogy Latabár Kálmánt hamarosan a cirkusz porondján látjuk viszont. . .