Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-10-08 / 41. szám
„Meghamisították, eltorzították a »Féltékenység« című regényemet, — a filmmel megtagadok minden közösséget" - mondja, a néty&eldf. elheveredve. ZsUf-cotyu Az előkelő gyógyszállóban csak nagy nehezen mondja meg a portáit, hogy melyik Zsigray Julianna szobája. — Miért bujt ék — Mert még sántítok, eltört a lábam és ettől függetlenül alaposan benne vagyok a »Két világ« című regényem közepében. — Hogy törte el a lábát? — Villamosról ugrottam le, mert megláttam egy taxit. Ugyanis Hévízre utaztam és a csomagom már kint volt a pályaudvaron. Mikor a villamosról földet értem, borzasztó fájdalom hasított a lábamba és sántikálva futottam a taxihoz, de sejtettem, hogy valami nagyobb baj van, mert pokoli kínok gyötörtek. Hévizén megállapították, hogy végigrepedt a csontom és hat hétig feküdtem. Hirtelen a lábára néz. — Félek, hogy sánta maradok ...— De azért dolgozni tudj — Igen. A »Két világ« nagyon izgat, mert a témáját régen dédelgetem magamban. A regény hőse két férfi, az egyik cselekedetek nélküli szellemet él, a másik viszont a tettek embere. Ennek a két világnak egymástól való távolságát azzal is bizonyítom, hogy a szellemi ember elgondol egy gyilkosságot, a tettek embere végrehajtja, a bűnt azonban megint csak a szelemi ember vállalja. Természetesen szerelem is van benne, a szellemi ember szerelme. Ez a gondolat lényege, a két különböző világ, az egyikben a szellem uralkodik, a másikban nem. Felszisszen. — Jajj! —• Fáj a lába? — Nem. Eszembe jutott hirtelen a tegnapi este, amikor törött lábbal elmentem a »Féltékenység« című filmhez, amit állítólag én írtam. Délelőtt ugyanis felhívott egy kedves barátnőm és szörnyülködve kérdezte, hogy hogy követhettem el ilyesmit. — Hát nem maga írta? — Amit én a Féltékenység címmel hirdetett filmben tegnap láttam, ahhoz a világon semmi közöm nincs. — Nem értem. — Pedig így van. Hiába szerepel ott a nevem, az a film még csak rokonságban sincs aFéltékenység című regényemmel. A forgatókönyvet állítólag Fekete István írta, aki kitűnő író és halálos biztossággal meg vagyok róla győződve, hogy egyáltalán nem rajta múlott ez a szörnyűség. Mert igenis szörnyűség. Nehogy félreértse, egyáltalán nem a színészek játéka ellen van kifogásom, mert hiszen ők kitűnőek. Ellenben maga a történet semmi egyéb, mint kíméletlen erőszaktétel az írón. — Mi a különbség a film és a regény között? — Csak különbség van. Tudom, hogy egy ötszázoldalas regényt nem lehet azzal a hűséggel megfilmesíteni, ami az író számára kielégítő lenne. De viszont nem lehet teljesen elvetni a regényt, sem a mesét, az alakokat és a levegőjét! Még kevésbbé lehet mindezt teljesen meghamisítani! — Hát mi a különbség például a regény és a film figurái között? — Hallgasson ide. A filmben egy öreg ember felcseréli a feleségét egy fiatal lánnyal, ez a lényeg. Ehhez azonban én nem tapsolhatok sem mint író, sem mint néző. Távolról sem erről szól a regény. A »Féltékenység« eredeti főhőse egy fiatal drámaíró, a filmben egy öreg politikus. Kerestem a drámaírót, hogy majd csak előlbukkan talán a vászon mögül, de eredménytelenül várakoztam rá. Ugyanis a regényben a fiatal drámaíró egy kezdő kis színésznőt talál, akiből nem lesz egyébként soha semmi. Kimosdatja és szereti. Azonban a jó módba cseppent lány mindent kaphat a nagykeresetű írótól, csak éppen lelket nem. És az író beteljesedett, de reménytelen szerelmén keresztül lesz igazán író, mert szenvedéseit megírja egy drámában. A lány beleszeret a szépfiú színészbe és most lép a színre a regény igazi főalakja és hőse, a féltékenység. Az író lélekben erős, mert tehetsége és az alkotás megvédik őt attól, hogy belepusztuljon. A színész azonban fiatalember és interpretátor, az ő lelke nem támaszkodhat olyan hatalmas belső erőkre, mint az íróé és így a színészt megöli a féltékenység. A féltékenység, melyből az író kigyógyul, tovább él, mint önálló méreg, mint halálos ■méreg, hogy leterítse a színészt. Szinte kiált. — Mondja meg, mit talál mindebből amit elmondtam, a filmben tegy-e semmit? — Megtagadja a közösséget ezzel a filmmel! — A legkisebb közösséget is megtagadom vele és mégegyszer mondom, egészen bizonyos, hogy a kitűnő Fekete Istvánon nem múlhatott ez, amit én tegnap láttam. A regényben természetesen benne van régi rögeszmém, az Alföld kertesítése is. Életem nagy része ott az Alföldön telt es gyakran láttam a föld tragédiáját és azt¡Ég az alföld« című regényemben meg is írtam a gyilkos aszályt. Majd minden írásomban mániákusa® elsírtam az Alföld szárazság miatt eltékozolt kincseit. Szenczy Imre ennek a gondolatnak a megszállottja: hős, aki belepusztul ebbe az eszmébe, de nem egy kapuzárási pánikba, egy szenilis szerelembe, ahogy a film eltorzította a regényt. A film az érzelgős rokoni szerelemmel kihúzza az ötvenéves férfi alól a nagy eszme tánját és csak házasságából menekülő idős urat mutat, amivel a regény lelki mozzanatait fölényesen mellőzték a filmben. A fajtájáért küzködő férfit simán házasságtörővé degradálták! De nem akarok sokat beszélni egyéb hibákról, hiszen például a bajait felsorakoztató paraszt latinul ■beszól, mondván: tud egyi. No és mit keres a kispolgári szekrény ugyanennek a parasztnak az otthonában? Igen mulatságos, hogy a gátszakadást telefonon közlik a nézővel, ellenben optikailag nagyon titkolják. És így tovább. A regényem mellékalakjaiból formáltak főszereplőket, de így viszont erkölcstelen és logikátlan. Semmi közöm ehhez a filmhez és nagy örömmel állapítom meg, hogy a gyártók is erre az álláspontra helyezkednek, mert hiszen egyáltalán nem láttam a forgatókönyvet, arról semmiféle tudomásom nem volt, hogy mit akarnak csinálni a regényből és nem hívtak meg egyetlenegy felvételhez sem és úgy látom, gondosan titkolták előttem a bemutató időpontját is. Tisztában vagyok vele, hogy egyes gyártók félnek az írótól, aki szavakért és jelenetekért harcol és ágál a műteremben, de azok a gyártók, akikkel eddig én dolgoztam, egyáltalán nem ilyenek voltak. Barátilag és közösen végeztük el a munkát és dicséretükre legyen mondva, teljes mértékben respektálták az író kívánságait, úgy, hogy nemcsak a regényeim figuráit, hanem a levegőjét is sikerült eddig átmenteni a filmekbe. Nem kétkedésképpen mondom, de a »Szűcs Mara házassága« egyike volt a legnagyobb filmsikereknek, hiszen karácsonytól húsvétig adták egyhuzamban az egyik premierfilmszínházunkban... — Szándékozik valamit tenni, hogy a Féltékenység című film gyártóival szemben megvédje írói presztízsét! — Hogy mit tegyek erre vonatkozólag, most folynak megbeszélések, de az bizonyos, hogy nem hagyni annyiban, ami velem történt. A filmben figurák és szerepek bukkannak elő, amiről szó sincs a regényben... És mondja honnan vették azt a gátat? ... És mi van a viharral? ... És hova lesz Tolnay? ... És az a politikai programbeszéd... A hátam borsódzik, ha ezekre gondolok. Igazán csak nevetnem lehetne, ha ez nem volna olyan végtelenül szomorú. Be tudom bizonyítani magának, hogy igen meleg kapcsolatban állok olvasóimmal és éppen ezért mérhetetlenül szégyenlem előttük ezt a filmet, hiszen kiírták a nevem a címe alá.... B. A. Az interjú ezúttal olyan primadonnát szólaltat meg, akiről eddig csak mások beszéltek. Sőt, olyat, akiről eddig csak a primadonnák nyilatkoztak, cáfolva azt a tételt, hogy egyik primadonna a másikról képtelen jót mondani. Az interjúalanyt, nem volt nehéz felkutatnunk. Ott találtuk egy belvárosi szálam elegáns polcán, szerényen meghúzódva, készen arra, hogy bárkinek rendelkezésére álljon. Készséggel pont derült felénk, amint megszólítottuk: — Bocsánat, ideje, hogy végre nyilatkozzék saját magáról is. Eddig csak másoktól hallottunk lelkendező szavakat csodálatos képességeiről. WC 2, a Hajissító cream, — mert hiszen ő volt a néma primadonna — szerényen igyekezett elhárítani érdeklődésünket. — Beszélnek helyettem azok a hálatelt nyilatkozatok, amelyek — amint maga is olvashatja — nap, mint nap megjelennek az újságok hasábjain. — No, de mégis: minek tulajdonítja hallatlan népszerűségét? — Egyszerűen annak a ténynek, hogy a természetes tápanyagától megfosztott, megrongált női hajat meggyógyítom, újjá varázsolom, egyszóval »megifjitom«. A sok technikai beavatkozás (tartós ondutálás, szőkítés, sütés stb.) kiszárítja a hajat, ezért az törékeny, fakó, fénytelen lesz! Ezt a bajt vagyok hivatva orvosolni! Most kecsesen lecsavarja testéről kis fekete kalapját, hogy láthassuk azt a rejtélyes, hófehér anyagot, amelyet a hölgyvilág olyan rajongva emleget. — Még egy kérdést! Hogyan alkalmazzuk ezt az illatos gyönyörű krémet, hogy hatásos legyen? — Ezt már igazán tudhatná. ■.! Wu 2 Hajissító Cream-pakkolással, mosás és bedörzsölés útján. Kíván még valamit! — Igen. Kérek gyorsan egy tégellyel ... —nan.