Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)
1944-02-10 / 7. szám
THALIA ROBOTJÁBAN Írta: Dr. Weninger Antal Nem, ezt nem kívántaik a múzsák Tőletek sohasem! Thália mindenbizonnyal haragra lobbanna és Aszklépiosz, a gyógyít«*» istene is rosszallaig csóválná fejét, ha látnák, milyen tékozlás folyik itt az erőitekkel, a halmozott hétvégi előadásokban, a rogyáson végkimerülésig hajszolt szereplésekben, a sűrített színpadi élet mai viszontagságos napjaiban. Tanulni, próbálni, alakítani, átélni, ön magában véve nagy munka, ha komoly színészről van szó. És ezután jön a játék, a legfőbb erőpróba és vizsga. De naponta kétszer, sőt háromszor játszani, ez csak a filmnek való, a masinának, nem a színésznek, a művésznek! Ez visszalér, óramű-szerep, gépies kényszer. Olyan követelés, mint az, hogy 3 zongoraművész játssza végig kétszer egymásután az egész műsorát, lelketlen, kibírhatatlan, művészietlen követelés lenne! De a színésztől megkívánják. Nézzük csak meg, hogy mit áldoz erőiből a színész, ha alakít? Mennyi vérébe, idegébe, egészségébe kerül ez, akár komédiázik, akár tragédiát játszik? A színpadi szereplés a legnagyobb fokit , figyelemösszpontosítást, koncentrációt igényli — óráikon keresztül! Figyelemvisszpontosítást a szövegre, az abból csiholandó élő alakítás mozzanataira, az átélés gerjedelmeinek művészi kiaknázását, a mozgások, taglejtések, hangadás jelentős élettani munkáját követeli! Állandó idegfeszültség, készeidét, izgalom, önuralom szükségesek ehhez. De emellett egy-egy nagyobb szerepben az a különleges agymunka, amit pl. ezer sornál több Shakespeare-szöveg jelent, maga a memoriter és a hozzá kapcsolódó érzelmi skálák, az egész tartalmi méznek életté pergetése, a ki és bekapcsolódások idegegészségtani c alpontból egyáltalában nem közömbös működései, a lelki álarcok fel- és levelese, az ösztönösnek és kiszámítottnak virtuóz kombinációi, stb. _ egyszóval a játék folyamán felemésztett testi és lelki erők mérlege egész bizonyosan vetekedik a legsúlyosabb testi munkát végzők érőfogyasztási adataival. A munkateljesítményt az élettanban kilogramméterben vagy kalóriákban fejezzük ki. Egy férfi napi munkateljesítménye az ilyen számítások szerint (8 órai munkaidőt véve alapul) átlag 200.000 kilogramméter, ami 470 kalóriának felel meg. Meg kell azonban gondolni, hogy a színész 2- -3 órás feszült munkája mennyi előkészületet, idegességet izgalmi állapotot, álmatlanságot is jelent egyben, milyen fokozott igénybevételt testileg-szellemileg. Ilyen körülmények között az átlag tempójú, egyenletes polgári munka energiafogyasztása meg sem közelítheti a színészét, aki energiaetikai alapon egy sorba állítható a legnehezebb munkással. És megegyez: a kalóriákban kifejezhető energiamennyiség csak egyoldalú meghatározás! Az élmény idegemésztő tüze, a sok mellékkiadás és kifejezhetetlen veszteség, az egész ember elhasználódása, a fáradtság legyőzése, elnémítása, ezek még mind külön lapra tartoznak, amiket külön egységekben kellene kifejezni, mert ezeket a kalória nem fedezi! A munkateljesítmény megítélésénél az élettanban is nem csupán az a lényeges, hogy valaki adott pillanatban mekkora munkát tud végezni, hanem, hogy milyen gyakran tudja ezt a munkát megismételni. Elszörnyűködve látjuk, hogy előfordul akárhányszor három egymást követő előadás! Az ilyen marathoni futások még Thália fiait-leányait is kikezdik, legalábbis idegileg. Csoda-e, ha szívidegesség, fejfájás a kísérő következményit? Delict az ilyen színpadi sportolást büntetlenül folytatni? Egész bizonyos, hogy vannak típusosan színészbetegségek, amelyek a túlszereplés következményei, a túlerőltetés természetes tünetei. Akár Lohengrin valaki vagy sárkányölő Siegfried, akár csilingelő üdvöske, szereplés közben sokat áldoz az erőiből és ezt egy napon megújrázni, többször kierőszakolni nem volna szabad. A művész amúgy is pókhálóinegzettel megáldott lény: ezzel az egy törékeny idegzettel élni is, játszani is — ami megint egy másik életet jelent — sok a jóból. Azt mondják, hogy hivatás közben az egészséggel törődni méltatlan valami. Hadd égjen a láng, arra való! Más pályán is van túlerőltetés mindenütt szükség van megfeszítésre. Van valami nyárspolgári vonás, megvetésre méltó abban a túlságos önkíméletben, amelyet el kell felejteni, a többteljesítmény érdekében. Igazi hivatásosak ügyet sem vetnek egészségi reflekcziókra, mert méltatlan magatartás, együgyűség, üres banalitás! Ez nem egészen helyes álláspont__Áldozat kell, ez igaz! Sopánkodó gyengeség, túlságos önkimélet, a megerőltetéstől való állandó félelem nem is követendő erényeik. De az egész lélekkel végzett produkciót sorozatosan kicsikarni — ez mégis helytelen túlzás, lélekölő robot, elgépiesített és szokványossá vált művészet, amelyet lehet megindokolni üzletileg, de semmikép sem helyeselhető. Thália papjainak és papnőinek több pihenés kell, egy kicsit több való élet a kulisszák mögött, valamivel több emberség. Nincs szükség arra, hogy elkopjanak. És arra sincs szükség, hogy a színházak felvegyék a versenyt a mozgókkal a sorozatos előadások, a halmozott produkciók bevezetésével. Ezt a nézőközönség sem kívánja tőlük. Hagyjuk meg a színészeknek is polgári jogaikat, mert őt is csak emberek! POUDRE DE LUXE EREDETI FRANCIA MINŐSÉGBEN VÁCI UTCA 30 TELEFON: 185-116 (Gabo fel)