Film Színház Muzsika, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-13 / 15. szám
Lajtha emlékhangverseny A februárban hirtelen halállal elhunyt Lajtha László emlékét idézte ez a hangverseny. Tervezői születésnapi köszöntőnek szánták a hetvenéves zeneszerző ünneplésére, amikor a „Tavaszi bérlet" hangversenysorozatába beillesztették. De Ady szavai — úgy látszik — napjainkban is időszerűek; „mi mindig mindenről elkésünk”, s a hónapokkal megkésett születésnapi köszöntőből így lett halotti megemlékezés. A műsoron Lajtha művészetének két különböző oldalát mutatta be a Capriccio balettszvit néhány tétele, s az In memóriám gyászzenéje. Az előbbi, szerzőjének derűs, könnyed, szellemes műveiből adott ízelítőt, abból a franciás játékosságból, melyet oly sokat emlegetnek Lajthával kapcsolatban. A világháborrú éveiben írt „In memóriam” mély megrendültséggel áltatja el minden háború halottjait. A belső megrázkódtatás megragadó hangja hevítette át a szimfonikus költemény kitűnő előadását is. Az előadók, az Állami Hangversenyzenekar, a vezénylő Ferencsik János — Lajtha egykori növendéke — és velük a jelenlevők az elhunyt mesterre is emlékeztek ezzel a gyászzenével. A megemlékezés szép szavait Ujfalussy József mondta el, méltatva a zeneszerző nemzetközi és hazai jelentőségét. A hangverseny első felében Bartók Magyar képeit és Hindemith Mathis-szimfóniáját hallottuk, hevenyészett, középszerű előadásban. E szürke produkcióért azonban kárpótolni tudott a koncert második fele, mely a nemzetközi hírű zeneszerzőhöz méltó művészi erővel áldozott Lajtha László emlékének. (fábián) Ljomir Bodurov, sJA’E&SA si jellegű, tartalmas orgánuma nemcsak a magas regiszterben szól, hanem a középfekvésben is. A Ferencsik János vezényelte, s amúgy igazából közbefogott Carmenelőadás kitűnő támasza volt a vendégtenoristának. A képen: Komlóssy Erzsébet és Bodurov. (Kertész Gyula felv.) MÁV Szimfonikusok A MÁV Szimfonikusok legutóbbi koncertjét vendégkarmester, a bécsi Kurt Richter vezényelte. A hangverseny szólistája Kovács Dénes volt. A műsor első részében Theodor Berger „Rondo glocoso" című művének előadása sikerült a legjobban. Kevésbé tetszett Richter Beethoven-tolmácsolása. Hiányoltuk az összefüggő építkezést. A zenekari hangzás is néha erőszakoknak tűnt. A Bach-versenyműben Kovács Dénes nem érte el szokásos formáját, a Mendelssohnkoncert előadása azonban igazi előadóművészi remeklés volt. Kovács hiánytalanul juttatta érvényre a muzsika fiatalos, lelkes pátoszát, boldogan áradó dallamformálását. A szólista nagyszerű teljesítménye a zenekart és karmestert is magával ragadta, és így örömünk ezúttal teljes lehetett. A hangverseny befejezéseként a Tannhäuser-nyhtány hatásos, erőteljesen felépített előadását hallottuk. (M. M.) Érdekes és vonzó műsorú hangversenyt adtak a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola ütőtanszakának hallgatói. Kitűnő tanáruk, Schwarz Oszkár vezényletével bemutatták — Magyarországon először — Carlos Chavez mexikói zeneszerző 1947-ben írt világhírű művét, ütőhangszerekre komponált Toccatáját, s ősbemutatóként Ottó Ferenc két kompozícióját: az Ária és Scherzo-t, s az ütőhangszerekre komponált koncertet. A hangverseny bemutatói rendkívüli sikert arattak, meggyőzően bizonyítva az elhangzott művek vonzó érdekességét, s az intézet ütő-tanszakos növendékeinek kiváló felkészültségét. Kamarazene A szép és ízléses műsorösszeállítást kell méltatnunk mindenekelőtt: a Weiner-vonósnégyes (Szász József, Várkonyi István, Székács János, Szász Árpád) Beethoven Op. 95-ös f-moll kvartettját, Brahms f-moll zongoraötösét és a Debussyvonósnégyest szólaltatta meg április 5-i koncertjén a Kamarateremben. A hangverseny közreműködője Szabó Zsuzsa zongoraművésznő volt. Ami a vonzó műsor keltette reményeinket illeti, azok csak részben váltak valóra. Beethoven quartetto serioso-jának interpretálását — az együttes képességeit figyelembe véve — semmiképpen nem tekinthetjük még érett produkciónak. Technikai értelemben sem — ez esetben korántsem szólhatunk kristálytiszta intonációról — de még kevésbé a finom árnyalatokat, kontúrokat illetően. Sokkal kedvezőbb képet nyújtott a Brahms-kvintett előadása. Igaz, ebben nagy része volt Szabó Zsuzsa erőteljes, ugyanakkor bensőséges zongorázásának is. Az ő játéka alkotta a teljes mű „interpretációs gerincét”, melyet méltó, kulturált módon egészítettek ki a vonósok. A hangverseny legjelentősebb és legegységesebb produkciója azonban Debussy vonósnégyesének előadása volt. Kitűnő együttes-munkának, példás kidolgozásnak, a ritmikai és dinamikai finomságok és ellentétek nagyhatású kifejezésének lehettünk itt tanúi. Ez a sokszínű, magával ragadó előadás megerősített bennünket abban, hogy a Weiner-vonósnégyestől sokat várhatunk még — s hogy igényességünk mércéjét bízvást állíthatjuk magasra. Bónis Ferenc A Weiner vonósnégyes a Kamarateremben