Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-21 / 25. szám
IdtAMVUTWStG 12. EGY FILM AZ ARCHÍVUMBÓL Filmarchívumunk egy különös film kópiáját őrzi. Címe: „Tegnap”. A Tanácsköztársaság ideje alatt készült el, súlyos bírálatokat kapott, művészeti fiaskónak ítélték. Érdemes alaposabban foglalkozni vele. A film alkotóinak elképzeléseit a „Vörös Film” június 21-i száma körvonalazta „A proletárakadémia programja” című írásában. Ebben a kezdeményezők egyike, Orbán Dezső a következőket mondta: — A proletárakadémia ma egy filmüzem, amely minden eszközt maga állít elő... Elvünk az, hogy gyorsan, olcsón, és mégis jól, művésziesen dolgozzunk. Hogy a tervet nagyvonalúan vázoljam, ennyit jelentek ki: művészi szempontból igyekszem eltávolodni a színpadtól, hogy közeledhessünk a piktúra felé, kiaknázva a természet nagy és fenséges díszlettárát. Eddig végigláttuk a jeleneteket, amelyek a színpad egyszerű kópiái voltak. Minden rendezői, székszabály azonos volt a színpadéval, személyek, tömegek úgy mozogtak, mint a színpadon ... eddig tehát a film a színpad fotóriportja volt.. . Míg a mi törekvésünk az, hogy a film képkompozíciók hatásának eredménye legyen... Szóval a színpadszerű kö életéből tettség megolvad, lágyabb, elevenebb formákat kap, ami a legtisztább művészeti és ragyogó festészeti hatásokkal ékes... itt a játék közvetlenebbül, emberibben, melegebben hat.” Lázár Lajos dr., a film rendezője ehhez a következőket tette hozzá: „... Kísérletezünk a Szimbolikus megoldásokkal... úgy gondoljuk, hogy a jeleneteket nem játsszuk ki teljesen a színpadi játék értelmében, inkább beállításokkal érzékeltetjük az eseményeket a játék lehető leredukálásával. Így filmszerűbb és igazabb a film és megtaláljuk benne az élet igazi hangulatát... Filmünk ... témájánál fogva különösen alkalmas arra, hogy a jövő filmdrámájának előfutára legyen ...” Nos, a film melodramatikus hangvétele, hamisan csengő szociális mondandója nem éppen e nyilatkozatok igazolását szolgálta. Igaz, sok ilyen készült abban a korban , s talán nem is váltott volna ki akkora felháborodást a félszázaddal ezelőtti premier az Urániában, ha nincsenek a fentebb idézett alkotói nyilatkozatok. A sokkal többet ígérő, magabiztos program ismeretében azonban felbő Három jelenet a Tegnap című filmből: A sztrájktanyán - A Bródy a jobb . . . - A Molnár a jobb . . . - A Bródy . . . Haláli stílusa van . . . Sokkal jobb . . . - Mint a Molnár?... Ne nevettess ki . . . Molnár állati klassz ... A legjobb fej a fejek közt . . . - Kivéve Bródyt . . . Bródynak a közelébe sem jön . . . Bródyval csak a nagy angolok összehasonlíthatók ... És talán Verga . . . Azért, mert itthon nem becsülik a srácok . . . Jutna ki csak külföldre. .. Hallgatom, amint teenager lányom barátnőjével vitatkozik és apai szívem büszkeséggel telik meg. Hiszen, ha e hamvas kor sajátos stílusának jellegzetes, s talán a témához nem egészen illő hímpora (elnézést a leánybeszéd hímporának képzavaráért) érződik is stílusuk közvetlenségén, mégiscsak komoly témáról vitatkoznak. Mi ebben a korban nem ismertük ennyire a század első évtizedeinek irodalmát. Már éppen közbe akarok szólni, hogy talán nem a legszerencsésebb dolog összevetni őket, hiszen, ha vannak is közös műfajaik, másban nagy Bródy Sándor és másban Molnár Ferenc és talán túlzás Vergát említeni, amikor a telefon csöngése ki GYERTYÁN ERVIN: Nemzedékek