Film Színház Muzsika Évkönyv, 1970
Premierplan (Radó István)
A francia filmgyártás úgynevezett új hulláma újfajta filmhősöket kívánt, olyan színészeket, akik a mesterségbeli fogások teljes birtokában és egyéniségük erejével kerülnek közel a közönséghez, mégpedig valamelyik népszerű, közismert embertípus jellegzetes példányaként. Szépnek nem kellett lenniük, sőt, a szabálytalan arc szinte még előnyükké is vált. Ezeknek a követelményeknek Jean-Paul Belmondo teljes mértékben megfelel. Persze, sok más színész is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, mégsem vált körülrajongott filmszínéssszé. A szájszögletben hanyagul lógó cigaretta, a félig feltúrt kabátgallér, a réveteg mosoly és még sok más apróság, ami Belmondo szinte minden alakításában visszatér, ma már világdivat. De ezek csak a külsőséges jegyei annak a figurának, amelyet Belmondo egész lényével, mélyen és eredetien ábrázol, úgy, ahogyan senki más. Ez a figura: a vagány. Belmondo azt a fiatalembert állítja elénk, akinek a vakmerősége jóllehet bosszantó, de nem tudunk rá tartósan haragudni. Itt él közöttünk, talán családtagjaink között is megtalálható és ha „kisebb törvénysértésekre kapható” is, alapjában véve jó fiú. Az átlagember kissé tiszteli és irigyli is a vagányt azért a talpraesettségért, leleményességért és határozott fellépésért, amely belőle hiányzik. A határozott fellépést Belmondo a bokszringnek köszönheti. 1950-ben — tizenhét éves korában — elhagyta apjának, Maurice Belmondo ismert párizsi szobrászművésznek az otthonát azért, hogy vagy profi ökölvívó vagy színész legyen. A színészet kedvéért aztán csakhamar szegreakasztotta a bokszkesztyűket. A színiiskolában sokoldalú, tehetséges növendéknek tartották. G. B. Shaw „Caesar és Cleopatra”-jában lépett először színpadra, mint Jean Marais testőre. A színpad világában hamar megismerték, megszerették, egymás után kapott nagyobb és nagyobb szerepeket és a kritika mindig megemlítette. A film ekkor még nem érdekelte. 1957-től játszott ugyan már néhány szerepet Romy Schneider, Henry Vidal, Mylène Demongeot, Alain Delon és mások mellett, a főfeliratokon a neve azonban még mindig csak az utolsók között szerepelt. A kiugrásra 1959-ben került sor. Jean-Luc Godard a Kifulladásig című film főszerepére szerződtette. Benne találta meg az ideális színészt ahhoz a figurához, aki az emberi társadalom peremére szorulva mindenre vállalkozik, autók feltörésére, zsebtolvajlásra, gyilkolásra is, és a szerelemben sem retten vissza az erőszaktól. A film igen nagy siker volt és Belmondo a szó legigazibb értelmében a francia filmszínész-generáció rangsorának élére került. Pedig ez a film nem is mutatta meg az igazi Belmondót, csupán azt bizonyította, hogy nagyon jó színész. A következő filmek, amelyek közül a mi közönségünk a többi között a Cartouche-t, Az asszony meg a lánya című Mora- 77 Jelenet a „Hó!” című,nemrégiben elkészült filmjéből. A cím a filmben Belmondo beceneve Gyalog, lovon, szamárháton, elefánton, helikopteren vándorolt egyik nagy sikerének jeleneteiben. A film címe: Egy kínai viszontagságai Kínában