Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-16 / 42. szám
Siker Gdanskban Az ember tragédiája lengyel színpadon Több esztendős előkészület után a gdanski Teatr Wybrzeze — először lengyel színpadon — bemutatta Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját. Bár a régebbi színházi évkönyvek említést tesznek arról, hogy a Tragédia nem ismeretlen mű Lengyelországban — hiszen 1904-ben a bécsi, prágai bemutatók után a krakkói és lódzi színház részleteket tűzött műsorára a filozófiai drámából —, mégis ez a mostani számít új, teljesebb fordításban ősbemutatónak. — A poznani, a gdanski és debreceni színház között évek óta szoros alkotói kapcsolat alakult ki — mondja Giricz Mátyás, a debreceni Csokonai Színház rendezője — ennek eredménye, hogy amikor felmerült a Tragédia lengyelországi bemutatásának gondolata, meghívtak vendégrendezőnek. Gdanskban teljesen el kellett felejtenem mindent, ami számunkra ismert és szinte természetes a Tragédia előadásával kapcsolatban. Annál is inkább, mert a Tragédia-előadások hagyományait egyedül én képviseltem. — Úgy gondolja, hogy ez megkönnyítette a feladatát? — Részben igen, de ugyanakkor egész sor más probléma merült fel. Igyekeztem gondolatilag elszakadni attól, ami a Tragédia előadásaival kapcsolatban belénk rögződött. A lengyel színházi szokások szerint — ahol egy-egy előadás időtartama 2—2,5 óra, a Tragédiát 3 órára sűrítettük. Arra törekedtem, hogy a nézők megértsék: Lucifer mai ember és elsőnek őt űzték ki a Paradicsomból. A cselekmény modern, rendkívül kifejező erejű zenével, szerzője Ryszard Gardono nézőtérről indul. Lucifer először a nézők között jelenik meg, és innen megy fel a színpadra. A zenei aláfestés álommotívuma végigkíséri az előadást; egyébként is az egész rendezői felfogásban nagy szerepet szántam az álomnak, mert ez könnyebbé teszi az átmenetet a realizmusból az utópisztikusba. Egyébként a hatásos díszlet- és jelmezterveket is vendég készítette, Gyarmathy Ágnes, a debreceni színház művésze. — Hogyan sikerült megteremtenie az összhangot a színészekkel? — A Tragédia rendezése során meglepő volt, hogy a fiatal színészek nehezen tudják követni a különféle korok követelte stílust és nehezen viselték a kosztümöket. Ugyanakkor mindent erősen és bátran áthangolnak. Ettől az előadás sokkal maibb, frissebb lett. A Tragédia gdanski bemutatója rengeteg tanulsággal, élménnyel járt és most már talán felbátorít arra is, hogy hazai színpadon is bemutatkozzak ilyen modern, újszerű koncepciójú előadással. Ami a színészi munkát illeti, eleinte úgy éreztem, mintha telefonon rendeznék, de emberileg gyorsan megtaláltuk a közös hangot — a színészi elképzelésekben nehezebben. Végül összehangolódott az együttes, és állíthatom, hogy Henryk Bista Luciferalakítása felveszi a versenyt az általam eddig látott összes Luciferekkel. Ádámot is fiatal színész játssza, a nagyon tehetséges Zbigniew Grochal. — Hogyan fogadta az előadást a közönség és a kritika? — A premieren úgy éreztem, őszinte volt az elismerés és a siker. Az előadást ismertette a Lengyel Televízió, a kritikák még várattak magukra, de az előzetes sajtóhíradások azt jelezték, hogy Madách filozófiai ihletésű művének színpadra állítása Lengyelországban jelentős eseménynek számít, a „küzdés és a vállalás” drámája, politikailag nagyon is beillik a mai helyzetképbe. Mint elmondották nekem, máris több lengyel színház érdeklődik a Tragédia bemutatása iránt. Számomra talán az tetézi be a sikert, hogy a gdanski színház Madách drámáját nevezte be a novemberben Katowicében megrendezésre kerülő Népi Demokratikus Drámák Fesztiváljára. P. J. Zbigniew Grochal (Ádám), Jadwiga Polanowska (Éva) és Henryk Bista (Lucifer) az egyiptomi színben (Tadeusz Link felv.) A falanszter-kép a Teatr Wybrzeze előadásában