Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-29 / 39. szám
A finnek nagyon szeretik és kedvvel, ötletben gazdagon játsszák a népi komédiákat. Ezek közül egy: Gustaf af Geijerstam műve, a Nagy Niilo és kis Niilo (szabad fordításban A nagypolgár és a kispolgár címet adhatnánk neki), felettébb mulatságos, kicsit chaplines játék régi-régi legendákra építve, a kisember hányattatásairól, a gazdag ember gonoszságáról és mindenféle csodákról, amelyekben Szent Péter is segít. Jack Witikka, a Helsinki Nemzeti Színház rendezője állította színpadra vendégként Tamperében. A remek színészek közül a kisembert alakító Veijo Pasanen és a később, más műben örömmel viszontlátott Sylvi Salonen kiemelését érzem indokoltnak (harminc szereplőből csak szubjektív és kicsit önkényes lehet). Népi komédiát láttam a fentebb leírt Pyynikki Nyári Színházban is. (Időnként eleredt az eső és vihar is dörögve fenyegetett, de ez láthatóan senkit nem zavart.) Maiju Lassilának, a finn folklór és népjátékok ismerőjének és írójának művét alkalmazták színpadra, nem kevesebb, mint huszonnyolc jelenetben, Edvin Laine kivételesen mozgalmas és mulatságos rendezésében. A Gyufakölcsönzés bonyodalmakban gazdag története Észak-Karéliában játszódik, a századfordulón. Nézőterünk körbe-körbe forogva követi Antti Shalainent, a főhőst, kalandos útján a szomszédokhoz, a szaunába, a dutyiba, Kaisa asszony otthonába, és egyedüvé. Az előadás nemcsak a színpadokon és közvetlen természeti környezetükben játszódik, hanem, mondhatni, az egész környéken. Az elkocogó szekeret még három perc múlva is látjuk bandukolni valahol az erdőben, vagy a tóparton, az üldözéses jelenet mindenfelé folytatódik Pyynikki morénadombjainak oldalán. (Itt emelkedik egyébként a jégkorszakból visszamaradt legmagasabb morénahegy a világon.) Az ország kimagasló színművészeit láttuk együtt ezen a nevezetes színpadon, köztük a főszereplő Yrjö Kallionpää, Sirkka Lehto, a már említett Sylvi Salonen, a kiváló színésznő, Pirkko Reinikainen és mások. Sok érdekes színházi élményből érdemes és szükséges még kiemelni az Ahiaa Teatteri fiatal, haladó művészeinek ifjúsági előadását. Vidám, lendületes, csupa dal, csupa tréfa előadásukkal szinte észrevétlen és mégis nagyon egyértelmű agitációt fejtenek ki a kábítószerek fogyasztása ellen, ami, sajnos, immár Finnországban is jelentékeny gonddá nőtt. Fiatalok rendkívül érdekes kísérlete az Odin Teatret dán társulatának előadása. Apám háza címmel egy Dosztojevszkij-motívumokból összeállított kompozíciót mutattak be, sajátos módon, szavak nélkül, szokásos színpadi eszközök nélkül, reflektorok nélkül, gesztusokra, apró, de jelentőssé növelt zenei fuvola-zörejhatásokra, erejükben minimális, hatásukban maximális fényhatásokra építve vitték színpadra. Amit kis közönség előtt, a tamperei egyetem színpadtermének közepén, misztikus sötétségben véghezvisznek, az nem pantomim, hanem határozottan a kifejezés új és tehetséges módja, bár széleskörűen és sokféle műnél hatásosan nem alkalmazható. A társulat fiatal művészei nagyon tehetségesek. Egy valamit zárásul még említeni kell. A tamperei sok szép és jó után Turkuban eljátszották a világból egybesereglett kritikusoknak Aleksis Kivi Hét testvér című színművének előadását Kalle Holmberg rendezésében. Az előadással a finn nyelvű hivatásos színjátszás százéves születésnapját ünnepelte. Mondhatni, egyöntetű volt a vélemény a kitűnő előadás láttán és előző élmények alapján: a finn színjátszás az élvonalba emelkedett egy évszázad alatt. Rajk András Helge Herala és Eeva-Kaarina Volánén a Nórában Simo Mastesalo és Orma Aunio a világ legészakibb Othellójában, a Rovaniemi Színház előadásában Helinä Viitanén és Marjukká Halttunen Shakespeare Viharjában