Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 3. szám

TELEVÍZIÓ a szeméből. Mint amikor régi kedves ismerős ugrik fel hozzánk egy villámlá­togatásra, olyan volt ez a néhány perc­ ,a rendezőnő a 90 száza­­lékában most először be­­mutatott dokumentációs­­anyag gyűjtéséről beszélt, a sorozat műfajáról szólva kérte szerintem joggal , hogy ne kezeljük egy­szerű krimiként a történe­tet, amely az igazságot szolgáló köznapi hősiesség példájával igyekszik a ma­ga módján részt venni a fasizmus - a régi és az új fasizmus — elleni küzdelem­­ben. Elmondta, hogy Stir­­litz alakítója, Tyihonov milyen népszerű lett e film után. Nos, ezt mi is tanú­síthatjuk. És épp ezért szí­vesen csatlakozunk a ri­porter (Poór Klári) re­ménykedéséhez, hogy Tyi­­honával hamarosan sze­mélyesen is találkozhatunk a magyar tévében. És néhány mondatot hang Vincéről is. Pintér Jó­­zsef népszerű sorozatának hőserol, a nyolc folytatás megismétlése után bemutat­­ták az Egy óra múlva itt vagyok kilencedik részét is, sőt, e sorok megjelenésekor már utána leszünk a tizedik résznek is. Mit mondhatok hangról és az ő újabb ka­­landjairól a kilencedik rész alapján? Hogy többet vár­tam humorban is, izgalom­ban is? Ez igaz. Mint ahogy az is, hogy Láng mintha az esze, tudata nö­vekedésével együtt veszte­ne az érdekességéből. Ami természetesen nem szük­ségszerű összefüggés. Talán még erősebben kellene épí­teni e hősnek azokra a vo­násaira (őszinteség, fur­­fang, humor, életösztön), amelyek Harsányi Gábor utánozhatatlanul eredeti fintoraival és hanghordo­­zásával oly sok jó pillana­tot teremtettek az eddigi folytatások némelyikében. Persze, korai ítélni még új folytatásokról és azok hőséről. Vehetjük amolyan kezdő lendületnek is ezt a kilencedik részt. Az új kör­nyezet expozíciójának. An­nál is inkább, mert a hangu­latfestés (operatőr: Nagy József) jól sikerült. Elhisz­ik az emberszállító mar­havagonokat, Ukrajnát, a munkaszolgálat gyötrelmeit Wiedermann Károly rende­ző gondos munkát végzett. Néhány epizódnak drámai töltése van. A színészek is (Venczel Vera, Somogy­vári Rudolf, Inke László, Toma­nek Nándor, Madaras Jó­zsef, György László és má­sok) jól végzik a feladatu­kat. Remélhető hát, hogy Láng Vincének módja lesz még arra, amivel elsősorban talált utat a közönséghez, hogy a történet előterében maradva maga is befolyá­solja az eseményeket. Sá­tán, kedvesen, az emberség méltatlankodó erejével. Miről érdemes szólni még? A könnyű szórakozás­ra szánt filmekről aligha. Sem az úrifiúk buta szóra­kozásáról szóló, hosszadal­­masan előkészített és meg­oldásában zavaros angol film, a Tréfacsinálók, sem a sovány tartalmú Kislány a hintán (szovjet), sem a szentimentális Vészharang (olasz) nem érdemel mélta­tást. A Shirley, a riporter sorozat e heti darabja is mindössze azt a gondolatot sugallja a kitűnő színészi teljesítmény alapján, hogy érdemes volna nekünk is valamilyen módon folytató­lagosan gyümölcsöztetni egyik-másik nagy művé­szünk csillogó egyéniségét. A Szombat este ... című összeállítás ezúttal elég kel­lemes szórakozást nyújtott. TELEVÍZIÓ És ez a műsor gerincét ké­pező tévéjátéknak, vagy in­kább jelenetsornak köszön­hető, amely Néhány első szerelem története címmel került képernyőre, jól megőrizve — Litványi Károly adaptálásában — Gádor Béla írásainak fa­nyar-szelíd humorát. Igaz, a jelenetek nem voltak egy­forma értékűek, néhol a cselekmény be sem futotta az exponálással számára kí­nált utat, de az egésznek valami különösen jól elta­lált alaphangja, csevegően kedves hangulata, olykor borzasan friss mozgalmas­sága volt. Mamcserov Fri­gyes rendező egy sereg főis­kolással játszatta a főszere­peket és az ő fiatalságukhoz igazított mindent. Jó volt a választása, a jövőre nézve is megnyugtatott ez az után­pótlás fölötti seregszemle. Kürti László EGY ÓRA MÚLVA ITT VAGYOK. A partizánok összekötője és Láng Vince (Solti Bertalan és Harsányi Gábor) NÉHÁNY ELSŐ SZERE­LEM TÖRTÉNETE. (Szeren­csi Éva és Szakácsi Sándor) VACSORA A HADISZÁLLÁSON. A tévéjáték zárójelenete. Baloldalt a magyar tá­bornokok (Lőte Attila, Horváth Sándor, Bitskey Tibor, Fülöp Zsigmond és Nagy At­tila), szemben velük az osztrákok (Ujlaky Károly, Deák B. Ferenc, Izsóf Vilmos és Gelley Kornél)

Next