Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 3. szám
TELEVÍZIÓ a szeméből. Mint amikor régi kedves ismerős ugrik fel hozzánk egy villámlátogatásra, olyan volt ez a néhány perc ,a rendezőnő a 90 százalékában most először bemutatott dokumentációsanyag gyűjtéséről beszélt, a sorozat műfajáról szólva kérte szerintem joggal , hogy ne kezeljük egyszerű krimiként a történetet, amely az igazságot szolgáló köznapi hősiesség példájával igyekszik a maga módján részt venni a fasizmus - a régi és az új fasizmus — elleni küzdelemben. Elmondta, hogy Stirlitz alakítója, Tyihonov milyen népszerű lett e film után. Nos, ezt mi is tanúsíthatjuk. És épp ezért szívesen csatlakozunk a riporter (Poór Klári) reménykedéséhez, hogy Tyihonával hamarosan személyesen is találkozhatunk a magyar tévében. És néhány mondatot hang Vincéről is. Pintér József népszerű sorozatának hőserol, a nyolc folytatás megismétlése után bemutatták az Egy óra múlva itt vagyok kilencedik részét is, sőt, e sorok megjelenésekor már utána leszünk a tizedik résznek is. Mit mondhatok hangról és az ő újabb kalandjairól a kilencedik rész alapján? Hogy többet vártam humorban is, izgalomban is? Ez igaz. Mint ahogy az is, hogy Láng mintha az esze, tudata növekedésével együtt vesztene az érdekességéből. Ami természetesen nem szükségszerű összefüggés. Talán még erősebben kellene építeni e hősnek azokra a vonásaira (őszinteség, furfang, humor, életösztön), amelyek Harsányi Gábor utánozhatatlanul eredeti fintoraival és hanghordozásával oly sok jó pillanatot teremtettek az eddigi folytatások némelyikében. Persze, korai ítélni még új folytatásokról és azok hőséről. Vehetjük amolyan kezdő lendületnek is ezt a kilencedik részt. Az új környezet expozíciójának. Annál is inkább, mert a hangulatfestés (operatőr: Nagy József) jól sikerült. Elhiszik az emberszállító marhavagonokat, Ukrajnát, a munkaszolgálat gyötrelmeit Wiedermann Károly rendező gondos munkát végzett. Néhány epizódnak drámai töltése van. A színészek is (Venczel Vera, Somogyvári Rudolf, Inke László, Tomanek Nándor, Madaras József, György László és mások) jól végzik a feladatukat. Remélhető hát, hogy Láng Vincének módja lesz még arra, amivel elsősorban talált utat a közönséghez, hogy a történet előterében maradva maga is befolyásolja az eseményeket. Sátán, kedvesen, az emberség méltatlankodó erejével. Miről érdemes szólni még? A könnyű szórakozásra szánt filmekről aligha. Sem az úrifiúk buta szórakozásáról szóló, hosszadalmasan előkészített és megoldásában zavaros angol film, a Tréfacsinálók, sem a sovány tartalmú Kislány a hintán (szovjet), sem a szentimentális Vészharang (olasz) nem érdemel méltatást. A Shirley, a riporter sorozat e heti darabja is mindössze azt a gondolatot sugallja a kitűnő színészi teljesítmény alapján, hogy érdemes volna nekünk is valamilyen módon folytatólagosan gyümölcsöztetni egyik-másik nagy művészünk csillogó egyéniségét. A Szombat este ... című összeállítás ezúttal elég kellemes szórakozást nyújtott. TELEVÍZIÓ És ez a műsor gerincét képező tévéjátéknak, vagy inkább jelenetsornak köszönhető, amely Néhány első szerelem története címmel került képernyőre, jól megőrizve — Litványi Károly adaptálásában — Gádor Béla írásainak fanyar-szelíd humorát. Igaz, a jelenetek nem voltak egyforma értékűek, néhol a cselekmény be sem futotta az exponálással számára kínált utat, de az egésznek valami különösen jól eltalált alaphangja, csevegően kedves hangulata, olykor borzasan friss mozgalmassága volt. Mamcserov Frigyes rendező egy sereg főiskolással játszatta a főszerepeket és az ő fiatalságukhoz igazított mindent. Jó volt a választása, a jövőre nézve is megnyugtatott ez az utánpótlás fölötti seregszemle. Kürti László EGY ÓRA MÚLVA ITT VAGYOK. A partizánok összekötője és Láng Vince (Solti Bertalan és Harsányi Gábor) NÉHÁNY ELSŐ SZERELEM TÖRTÉNETE. (Szerencsi Éva és Szakácsi Sándor) VACSORA A HADISZÁLLÁSON. A tévéjáték zárójelenete. Baloldalt a magyar tábornokok (Lőte Attila, Horváth Sándor, Bitskey Tibor, Fülöp Zsigmond és Nagy Attila), szemben velük az osztrákok (Ujlaky Károly, Deák B. Ferenc, Izsóf Vilmos és Gelley Kornél)