Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-01 / 9. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió és adott az idősebb, Irén — Törőcsik Mari —, aki belső bizonytalanságát, csalódását, vágyait, szerelem és szépség iránti éhségét bugyolálja férfibakancsba és érdes beszédbe, s a történet folyamán látjuk meg igazi arcát, szépre és szerelemre való készségét. — Alkalmaztak-e filmbejátszást? — Nem. Egy-két hanghatást alkalmazunk. A lényeg a talpalatnyi hely, a zárt helyszín. Ennek olyan ereje van, mint a klasszikus dramaturgiában a hármas egységnek. Kifejezetten az ampex-technika mellett döntöttünk. A filmkamera „lelke” más. Dinamikus, táglátószögű, mozgalmasan teljes; a tévékamera szigorúan befelé néz. Féner Tamással együttműködve már másodszor alkalmaztunk fotómontázst, a fotó ugyanis sűrítve tudja visszaadni, amit a filmbejátszás mondana. Féner józsefvárosi szanálásra ítélt házakat fotózott g ép házat, éppen robbanót, leszakadt lépcsőt, roncsokat, jelezve, hogy ami itt valaha teljes volt, már csak töredék. Lyukat, alagutat lefele, üres nyílást az ég fele. Mindazt, amit a tévéfilmben mottóként Kosztolányi soraival mondanak el. „A ház is alszik, holtan és bután / mint majd száz év után leomlik, s gyomvirít alóla i s nem sejti senki róla / hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla. — Mint színészei sokfajta arcában gondolkodó rendezőnek vannak-e szereplőivel kapcsolatos másfajta tervei is? — Törőcsik Marinak — a sokadik fáradt asszonyszerep után — most Gábor Andor Ciklámen című művének tévéváltozatában egy divatos színésznő szerepét szánom. Másik tervem, Karinthy Frigyes: Erzsébet színházba megy című novellájának televíziós feldolgozása. Madách elvált felesége a főszereplő, aki egy kanizsai színielőadást néz meg. Az ember tragédiáját játsszák. Az író nőábrázolásából, a Kepler szín Borbála alakjából „kihallja”, hogy róla van szó. Egy száján hirtelen kiszaladó mondat zárja a cselekményt: „A férjem, istenem a férjem. Nem tudtam, hogy darabot ír.” Nagy Judit TAKÁCS MARI: A dobozból jelentem... MŰHELYGONDOK. Keressük, kutatjuk a nézővel a közvetlen hangot. Mondanivalónkat igyekszünk szabatosan, stilisztikailag helyesen megfogalmazni és amennyire lehet megtűzdeljük egyéni ízekkel, fordulatokkal. Kerüljük a nyelvi sablonokat, mert szeretnénk személyesebbé tenni a „dobozból" beszélő „gépember” és az otthonülő néző közötti kapcsolatot. Az adással összefüggő igékből, vagy az azokat helyettesítő kifejezésekből sajnos nem sok van: vetítjük, sugározzuk, bemutatjuk, közvetítjük, kezdődik, következik, kerül képernyőre, kerül sor, jelentkezik, indul, látják ... Ezzel nagyjából ki is merítettem a repertoárt. Ugye nem valami nagy választék? És még vannak nézők, akik ezt is szívesen szűkítenék. Nemrégiben egy levélben arra kértek, hogy ne használjuk a sugározzuk szót, mert az mindig a hirosimai atombomba okozta szörnyűségeket idézi fel — a levélíró számára tehát ilyen hangulati töltése van ennek az igének. Ha lehet, azóta elkerülöm ezt a szót... Egy kedves debreceni néző pedig egyenesen személyes sértésnek, lekezelésnek véli,ha azt mondjuk egy műsorra: látják, hallják. Idézek leveléből: „Látják, pedig még el sem kezdődött! Hallották, mert esetleg arra gondolnak, hogy Carusot, vagy Giglit hallották, még akkor is, ha híreket olvastak fel?” A bekonferálásnál valóban jövő időt is lehetne használnunk így, látni fogják, ami viszont számomra hangzik csúnyán. Inkább azt mondom, hogy: látják majd, nemsokára látják stb. Egyébként már régebben találtunk egy finomabb megoldást és általában ezt is alkalmazzuk: láthatják, esetleg tekinthetik meg... És ezzel még a választást is a nézőre bízzuk. A múlt idejű alak használata viszont teljesen jogos. Az imént említett néző azt javasolja, hogy a látták, hallották helyett mondjuk: vége! Furcsán hangzana, az biztos. A hírek végén felolvasnám az időjárás jelentést és így fejezném be: „Holnapra borús, ködös idő várható. A híreknek vége.” KÍVÁNSÁGOK ..., amik természetesen csak és kizárólag jók. Amikor őszinte szívből azt szeretnénk, hogy igazán érezzék jól magukat a képernyő társaságában, hogy valamelyik derűs műsor elnyerje tetszésüket, akkor: — Jó szórakozást... — Kellemes tévénézést... (mely nyelv merne versenyezni veled ) — Kellemes időtöltést kívánunk. Esetleg remélünk. Igen, alapjában véve ez is kívánság, óhaj: „Reméljük, szívesen fogadják ... És reméljük, szeretnénk hogy a műsor is jó legyen — de ezt már nem tesszük hozzá, hanem tekintetünkkel igyekszünk érzékeltetni... A szórakozás pihenést, üdülést jelentő foglalatosság, vagyis olyan kifejezés, amit nem minden műsor tartalmaz a szó szoros értelmében, legyen az akár a legnépszerűbb tévéprogram, vagy az egyik legjobb politikai műsor. Egy nem szórakoztató, de tanulságos, izgalmas, esetleg hátborzongató, tragikus vagy felháborító eseményeket bemutató műsor után, a műsorvezető hiába szeretné valami jóval, kellemessel befejezni a látottakat, nem búcsúzhat így: — További jó szórakozást kívánok . . . Legfeljebb jó szórakozást kívánhat a további programhoz, mert ebben a szórendben a szórakozás jelentéstartalma nem utal vissza az imént befejeződött műsorra. KÉRÉSEK . .., amik mindig valami jó ügyet szolgálnak. Például a csendrendelet betartására figyelmeztetik a kedves közönséget. A rádióban nap mint nap elhangzik és a nézők egy része kéri, ostromolja a televíziót, hogy mi is mondjuk be rendszeresen. A tévéadások műsorszerkezete nem azonos a rádióéval, a legritkább esetben végződik vagy kezdődik pont tíz órakor egy-egy műsor. Ha jóval előbb szólnánk, hogy venné ki magát..., ha sokkal később, akkor meg már késő bánat ... Marad a Pf. 250 műsora, abban már többször is bemondtam a levelek kapcsán: „gondoljanak szomszédaikra”... Mit csinál a szórakozott rádióhallgató, amikor ezt meghallja? Azt, amit én tegnapelőtt. Gondoljanak a szomszédaikra” ... — megvan, tényleg, mit csinál a Gizi néni? Felhívom telefonon, most van időm. — Ki az? — szól bele a kagylóba nagysokára, nehezen, mélyről beszélve ... Álmából ébresztettem fel. — Jaj, ne tessék haragudni, nem, nem akartam semmi különösebbet, majd holnap újra felhívom. Csókolom. És „holnap” megint csak akkor jutott eszembe, amikor meghallottam az ismerős szöveget... Viszont a rádiót lehalkítottam. De akad ám szórakozott tévénéző is, aki arra kér, hogy esténként a műsor legvégén, lehetőleg nagy hangerővel közöljük: — Kedves Nézőink! Az adás befejeződött. Kérjük, ébredjenek fel és kapcsolják ki készüléküket! Köszönjük. Köszönjük... 29