Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-29 / 22. szám

játssza a bohócot, s mire a portré elkészül, kirajzolódik Bilicsi arca is. Bilicsié, aki­nek — bárhogy is kérdezze a kérdező — új arca és titka is Van. Aki 70 éves fejjel megmutatta, hogy tud abszurdul, tud grotesz­­kül játszani — és nem kö­zépiskolás fokon! A Nagy­vizit előadásaira főiskolá­sok zarándokoltak — bili­­cstül tanulni. Igaz is: ha valaki erre felszólítaná, vajon Bilicsi tanár úr hogyan adná át ta­pasztalatait a fiataloknak? Előadást tartana? Bizonyá­ra. De nem a főiskolán. A színpadon. Az előadáson. Játszana, ahogy szokott: Págerral, Táborival, So­­mogyvárival, Benkővel, Koncz­cal, s a többiekkel. Meghívná a srácokat, hogy jöjjenek, nézzék meg az előadást, s utána üljenek le egy kicsit beszélgetni. Az alakításáról? Igen, de csak ha szó kerül róla, mert semmit se kell erőltetni. Csak úgy jóízűen beszélget­ni kell mindenféléről. A ré­gi időkről, Pethes Imréről, számunkra már ismeretlen nevű híres figurákról, bon­­vivánokról, szubrettekről, az erős szájáról, akinek cirkusza volt, három nap alatt összehozott bemuta­tókról. Sztorik a végtelenségig, de csak akkor, ha cserébe a srácok is sztoriznak, mert minden új sztori is érdekli, (ha jó), elrakja, „könyveli” a többi mellé, aztán kicsit megcsiszoltan, jól felépítve poentírozva, továbbadja, előadja. Ha áradnak a vi­dám történetek, nem akar mindenáron szerepelni, ilyenkor mások poénjait él­vezi, elüldögél, figyelget, jól érzi magát. — Ja, hogy az előadásról, az alakítás­ról is beszéljünk? Persze, természetesen. Ha marad rá idő. Honnan kapta Drong a nevét? Szakonyi Károly Dring és Drong című, két bohócról szóló emlékezetes írásából. Ez lesz a Bilicsi­­est egyik fő attrakciója. Két másik groteszk írás szer­zője Gyurkovics Tibor, aki­nek darabjaiban Bilicsi- Drong megmutatta a kérde­ző által emlegetett másik arcát. Bilicsi természetesen énekelni is fog: Másik Já­nos dalait, melyeket Gyur­­kovics-versekre írt. Aztán lesz még néhány bohóc-ri­port etűd, ötlet tréfa, — amiket én írtam. Aztán átvedlettem rende­zővé, s Bullával, Tábori­val, Csákányival, Koncz­­cal, Kernnel, Somogyvári­­val, Benkóczyval, s a töb­biekkel együtt elkészítettük ezt a műsort, amelynek fő­szereplője Drong, a bohóc — a 75 éves Bilicsi Tivadar. Kapás Dezső Egy tipikus bohócpillanat (baloldalt Kern András) (MTI-fotó: Naszályi Kornélia felv.) 28 CSEHOV MEGZENÉSÍTVE Egy medve szerelmi dala C­sehov A medve című egyfelvonásos komédiáját 1901- ben mutatta be a Nemzeti Színház. Ez volt az első Csehov-bemutató Magyarországon. Június 5-én a Zenés TV Színház William Walton zenés feldolgozásában mu­tatja be. A felvételek most folynak a tévéstúdióban. William Walton 1902-ben született, Angliában. Csehov korának épp csak a stafétabotját vehette volna át, hiszen Csehov 1904-ben meghalt. Fiatal korában, zeneszerzői pályáján kedvelte a modern hangzásokat, de később már az újszerű romantikus zene művelői között tartották szá­mon. Érdekes, hogy vonzódása a drámákhoz filmzenéiben nyilvánul meg. Ő szerezte a Hamlet, az V. Henrik, a HI. Richárd filmzenéit. De mi is, ki is ez a­­ medve? Bemutatkozása szerint: Grigorij Sztyepanovics Szmir­­nov birtokos és a gárda tartalékos hadnagya. Popova, a ház asszonya szerint: Egy szörny! Egy medve! Szatír! Ör­dög! Sátán! De Luka, az asszonyáért aggódó hű szolga tár­gyilagos megítélése szerint is — nyers és goromba alak. Szmirnov — Melis György — így is jelenik meg a szí­nen, hatalmas lendülettel, dérrel-dúrral, Popovától a fér­jének adott kölcsönt visszakövetelve. És ez a hatalmas, szőrmék ember válik a darab folyamán remegő, szánal­masan komikus, szelíd szerelmessé. — Csehov olyan zseniális — mondja —, hogy még azt a villámcsapást is el tudja hitetni, ami ebbe az ember­be, ebbe a Medve-Szmirnovba belevág egy pillanat alatt: beleszeret adósa özvegyébe. Persze más kívülről nézni egy darabot és más átrágni kottafejről kottafejre hónapokig tartó foglalkozás során. De én úgy érzem, fedi a zene a csehovi figurát. Szmirnov bejövetelének Muszorgszkijt idé­ző hangzásai vannak, például: A zene jól bontja ki az ér­zelmi hullámzást. Csehov doktor abszolút birtokosa volt azoknak az eszközöknek, amelyekkel lelki folyamatokat lehet ábrázolni: olyan gyors modulálást engedhet meg, amit elképzelni, elmondani is alig lehet. Walton melodi­kus zenéje, remélem, még alá is húzza majd a dráma humorát, váltásait. Popova, a bájos özvegy: Házy Erzsébet. Luka, az inas, Begányi Ferenc. A rendező „szerepében”: Ádám Ottó. Torday Aliz TELEVÍZIÓ­S TELEVÍZIÓ _

Next