Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-20 / 16. szám
AZ ELSŐ SZERELEM Amikor az Amnica munkatársa az első szerelemmel kapcsolatos körkérdést Alberto Sordinak tette fel, a filmszínész mélabús mosollyal kezdett a válaszba: - Hétéves lehettem, és bár szerénységem közismert, meg kell hogy mondjam: gyönyörű kisfiú voltam, szőkefürtű, bájos mosolyú... Nyertem szépségversenyt is. Ezért sehogy sem értettem, hogy az a kislány, akire szép szemem rávetettem, nem viszonozta érzelmeimet, hanem egy foghíjas kölyköt részesített előnyben. Amikor kérdőre vontam, kijelentette, lehet, hogy nekem több fogam van, de vetélytársam ágról ágra ugrik, olyan ügyes, mint Tarzan ... Ah, a nők kiismerhetetlenek! Mit volt mit tenni, elkezdtem gyakorolni a fára mászást és a híres kiáltást. Az utóbbi már egészen jól ment, amikor lezuhantam a fáról, és egész közönséges bömbölés szakadt ki belőlem. Ezzel végződött az első szerelmem. Igaz, jött a második, harmadik, ki tudná felsorolni. Én mindig szerelmes vagyok. De valahányszor közel álltam a házassághoz, rájöttem, hogy a függetlenségemet jobban szeretem, mint a menyasszonyomat, tehát nőtlen maradtam, én, az örök szerelmes... Alberto Sordi újabban keveset forgat, ezért különös érdeklődéssel várják a Tutti dentro című filmjét, amelynek nemcsak főszereplője, de rendezője is. Képünkön - szőke fürtök nélkül - Alberto Sordi különböző szerepeiben. (Amnica) SOKFELŐL