Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-20 / 16. szám

AZ ELSŐ SZERELEM Amikor az Amnica munkatársa az első szerelemmel kapcsolatos körkérdést Al­berto Sordinak tette fel, a filmszínész mélabús mosollyal kezdett a válaszba: - Hétéves lehettem, és bár szerény­ségem közismert, m­eg kell hogy mond­jam: gyönyörű kisfiú voltam, szőkefürtű, bájos mosolyú... Nyertem szépségver­senyt is. Ezért sehogy sem értettem, hogy az a kislány, akire szép szemem rávetet­tem, nem viszonozta érzelmeimet, hanem egy foghíjas kölyköt részesített előnyben. Amikor kérdőre vontam, kijelentette, lehet, hogy nekem több fogam van, de vetélytársam ágról ágra ugrik, olyan ügyes, mint Tarzan ... Ah, a nők kiismer­hetetlenek! Mit volt mit tenni, elkezdtem gyakorolni a fára mászást és a híres kiál­tást. Az utóbbi már egészen jól ment, amikor lezuhantam a fáról, és egész kö­zönséges bömbölés szakadt ki belőlem. Ezzel végződött az első szerelmem. Igaz, jött a második, harmadik, ki tudná fel­sorolni. Én mindig szerelmes vagyok. De valahányszor közel álltam a házassághoz, rájöttem, hogy a függetlenségemet job­ban szeretem, mint a menyasszonyomat, tehát nőtlen maradtam, én, az örök szerelmes... Alberto Sordi újabban keveset forgat, ezért különös érdeklődéssel várják a Tutti dentro című filmjét, amelynek nemcsak főszereplője, de rendezője is. Képünkön - szőke fürtök nélkül - Alberto Sordi különböző szerepeiben. (Amnica) SOKFELŐL

Next