Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-07 / 36. szám

A képeken látható művészek nevét a rejtvény azonos szá­mú sorában fejthetik meg. A nevek beküldői között három darab 500 forintos vásárlási utalványt és tíz darab „Rejt­vényfejtő mini SZÓ-TÁR”-t sorsolunk ki. A megfejtést a lap megjelenésétől számított egy héten belül kérjük nyílt levelezőlapon postára adni. Cím: Film Színház Muzsika szerkesztősége, 1906 Bp. Pf. 223. „REJTVÉNY”. A fenti nyereményektől függetlenül minden hónapban egy 2000 forintos vásárlási utalványt is kisorsolunk a he­lyes megfejtést beküldők között. A 34. számban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Ca­sanova, Federico Fellini, Donald Sutherland. 500 forintos vásárlási utalványt nyert: Kaba Imréné 1102 Budapest, Pintér Pál 2531 Tokod, Agócs Jenőné 1144 Buda­pest. A nyertesek nyereményüket postán kapják meg. SIKERES ROCK CSAPAT VOLT VIRÁGZÓ /NÖVÉNY­ SZABÓ ISTVÁN FILMJE SZÉPE (BUNUEL FILMJE) DURVA POSZTÓ SUTBA VÁG IDEGEN NŐI NÉV MÉGIS. S ANGOLUL! TŐKÉS NAGY CARTE FONTOS ALKOHOL KIEJT. BETŰ HATALOM] KATONAI GÖRÖG BETŰ TÁNCMŰ­VÉSZNŐ TBILISZI NEVES SZOB­RÁSZ VOLT JOSKAR ÖNFE­JŰEN LOVAK BETEG­SÉGE FEJVAROSI MÓDON MERRE NYIT­JÁRA RÁJÖVŐ KÁVÉT­ÓRÓL LATIN NŐI NÉV VÁROS REHAJ HAJIT FILM SZTÁR V (RAMON) FRANZ KAFKA [REGÉNYE JÓZAN. MEG­FONTOLT MŰVE OSZTÁS UTÁN MARADÓ LAPOK MŰSZÁL FÉLESÉG A VIZEK VÁROSA ANGOLNA. NÉMETÜL TÖRÖK NAGYÚR ELE­MEZVE FEJTE­GET­I MAROKKO. FOV­A 1 NŐI NÉV A TISZA MELLÉK MÉLYBE GLÉDA LEJJEBB FOLYÓJA ANGOL AUTÓJEL ANGI (FILM CÍME) NAGYON HEVES­­ÉRZÉ MORZE HANG ZOLA­HOSNŐ 27 én Bánk bánom a kutyának sem kellett. Pedig megírtam, átigazítottam, beküldöttem pályázatra, saját költségemen kinyomtattam, de azt sem mondták rá, hogy bikkmakk! Szerencsére! Mert még ide­jében vissza tudtam térni a jogi pályára! Kiváló színda­rab! Honnét veszi e csacs­­kaságot? — Ha nekem nem hisz, higgyen Arany Jánosnak! A Bánk bán ma már a Nemzeti Színház állandó műsorda­rabja. Katona hitetlenül csóválta a fejét.­­ De hát ha ez így vagyon, akkor az is lehető, hogy az asztalfiókokban, a padláson, a pincében kiváló színdara­bok enyésznek. Hogyan bírja­­ezt el a honi teátrális kultúra?­­ Ne aggódjék, uram! Nem az elő nem adott darabokkal van nálunk baj, hanem azok­kal, amelyeket előadnak. — Értem. De mégis, miként fedeznek fel új tehetségeket? Vannak pályázatok? — Vannak. Ezeket az jel­lemzi, hogy az első díjat nem adják ki. — Talán lámpással keresik az új műveket? — A lámpás energiaigényes világító szerszám. Vannak ta­karékossági szempontok is. — És a színházi vezető szak­emberek? — Az igazgatóra, a drama­turgra, a rendezőre céloz? Nos, azok nagyon elfoglalt emberek, más dolguk van. — Dramaturg, rendező ... Mi dolguk? — Személyi kérdések, mű­­sorpolitika, dotáció, intrika, nyilatkozat, sajtótájékoztató, leporolás... — Minő leporolás? Mit po­rolnak le? — Régi színdarabokat, ame­lyekért már nem kell szerzői díjat fizetni. — Hah, nagy ég! Talán az én Bánkom is ... — Legyen erős, ügyész úr! Sorsát senki sem kerülheti el. Ha nem félnék attól, hogy úgy magamra haragítom, mint Goethe urat és Ibsen urat, elárulnám, hogy az ön darabjából is csináltak ope­rát, és milyen jót, sőt, filmet is... - Film? Az minő iparko­dás? - Nagyon egyszerű. Moz­gást feltüntető fotográfiai ké­pek vetítése, amint azt már a sztroboszkóppal és a motosz­­kóppal... - Köszönöm, elég, már ér­tem! Summázván azt akarja mondani, hogy szerény kis al­kotásomat nem felejtik el? - Ellenkezőleg! Különösen hogy most muzikált is csinál­nak belőle. - Az mi ördög? - Zenés változat. Átmenet az operett és a zenedráma között. A könnyebb zenésítés érdekében persze néhány je­lentéktelen változtatást kellett végezni a szövegen, de ez úgyszólván semmi az előző le­­poroláshoz képest. Mindössze arról van szó, hogy Gertrudis nem királyné, hanem a nagy­sikerű Biberach-együttes szó­lógitárosának az élettársa. Bánk viszont a Tiborc-együt­­tes vokalistája. Beleszeret Gertrudisba, majd megszökte­ti. Mikhál és Petur hiába ül­dözi őket, egérutat nyernek, mert segíti őket Vikidál bán, Bili bán és Feró bán. Együtt éneklik: „Régi vitézek, nem is­mernek engem meg!” — Érdekes. Ám ezek a vál­toztatások nem befolyásolják a színdarab originális mon­danivalóját? — Még jobban kiemelik. Amikor például Ottó, a Bibe­rach-együttes menedzsere fel­hördülve kiáltja, hogy „nincs a teremtésben vesztes, csak én!", mindenki tudja, mekko­ra penálét kell fizetnie az el­maradt hangverseny miatt. Szóval nem kell nyugtalan­kodnia, minden a legnagyobb rendben van. — Dehogy háborgom! Bol­dog vagyok, hogy mindezt megúsztam, s maradtam egy­szerű kétkezi ügyész. REJTVÉNY

Next