Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-31 / 35. szám
LEMEZEK KÖZT VÁLOGATVA 28 SOHASEM ELÉG... a megismerésből; az emberi szellem természetes állapotának azt tartom, amit a közmondás úgy fejez ki: a jó pap holtig tanul. És ha egészséggel, tiszta értelmű öregkorral ajándékoz meg bennünket a sors, akkor is jó, ha a zeneirodalom töredékére mondhatjuk azt, hogy ismerjük. A divat is a megismerés ellen dolgozik, amikor bizonyos műveket mások rovására gyakrabban hallunk, szívósan, elszánt akarattal kell keresnünk a divat körén kívül eső remekműveket, mert ehhez a szándékhoz ritkán kapunk segítséget. Lám, a fél évszázadnál régebben, 1930-ban kiadott zenei lexikonban olvashatjuk már Tóth Aladár szavait, aki Mozart 516-os Köchel jegyzékszámú gmoll vonósötösét mint a „Don Juan előtt írt kamarazeneművek leghatalmasabbikát” méltatja tízegynéhány soron keresztül, és vajon azóta eleget hallottuk? Akár ezt, akár 515- ös jegyzékszámú C-dúr testvérét, 1787 április-májusának e két csodálatos alkotását? És mit tettünk más, sok száz fontos alkotás megismertetéséért, népszerűsítéséért? Hetek óta sokkol a Stúdió ’85 műsorvezetőjének tájékoztatása — a Kodály Társaság nyílt levelének kapcsán — amikor felvilágosított: utánanéztek, más, fejlettebb országokban még rosszabbul áll a zeneoktatás, zenére nevelés helyzete. Erről a megnyugtatásról óhatatlanul a közismert frivol vicc poénja jut az eszembe, amikor az afrikai csodadoktor azzal vigasztalja páciensét, nem kell semmit tenni, leesik magától... (E sokknak meg a kánikulának tulajdonítom, hogy legutóbbi írásomban kétszer is hangmérnököt írtam zenei rendező helyett, amiért mindenki szíves elnézését kérem.) Még meg sem közelítettük az előttünk élt utolsó nagy európai generáció által óhajtott remélt minimumot, és a már elért kevésről is, negatív igazolásokra hivatkozva, lemondunk? A nagyobb hibákhoz mérjük a miénket? De hagyjuk az eredményt úgysem hozó dühöngést, inkább örvendjünk a Takács-vonósnégyes új produkciójának (SDPD 12 656) a vállalkozásnak, hogy a Tátrai vonósnégyes korábbi sorozata után ők is lemezre játszották Koromzay Dénes közreműködésével ezt a két művet. Nemcsak az érvényes e két vonósötösre, amit Tóth Aladár mondott, hanem az is, hogy abban az évben Mozart nem írt szimfóniát. És ha a szimfóniák időrendjébe illesztjük őket, előttük a prágait találjuk, utánuk pedig már csupán az utolsó nagy hármas (Esz-dúr, gmoll, C-dúr) következik 1788-ban. Ez többet jelent, mint játékot az adatokkal. Mindkét vonósötös az azonos hangnemű szimfónia előképe. Persze ez az előkép szó félrevezető, mert beleérezzük a kísérletet, a próbálkozást, holott nem így gondoljuk. A g-moll szenvedélyességében, a C- dúr monumentalitásában előlegezi a szimfóniákat. Ha van egyáltalán értelme a méricskélésnek, rangsorolásnak Mozart életművében, akkor e két vonósötös helye a legnagyobbak között van. A tíz éve alakult Takács vonósnégyes pályáját 1977 óta nemzetközi versenyek első díjai kísérik, és méltán. Varázsuk alól az első hangtól az utolsóig nem tudja kivonni magát az ember. Meleg, telt tónussal, olyan természetességgel muzsikálnak, hogy egy pillanatig se jutnak eszünkbe a művek megszólaltatásának stiláris, vagy technikai problémái. Legnagyobb erényüknek azt tartom — és kívánom, hogy ezt őrizzék meg —, hogy eltűnnek a mű mögött. Nem öt kiváló muzsikus játékát hallgatjuk (pedig azok!), hanem Mozartot halljuk, persze éppen ez a legnehezebb, ez a legszebb. Ugyanígy észrevehetetlen a zenei rendező, Székely András munkája is. Két fiatalkori Dohnányiművet hallunk az SLPX 12 553-as lemezen. Ez a jelző Dohnányi esetében persze mindössze éveinek számára utalhat, hiszen opusz számmal még nem jelzett első művét (fiszmoll zongoranégyes) tizenhat éves korában mutatták be Bécsben. Ezt követte több más alkotás után a Brahms bámulatát kiváltó opusz 1-es c-moll zongoraötös (akkor tizennyolc éves), s mire a lemezen hallható opusz 8-as gordonka-zongoraszonátát és az opusz 10-es C-dúr szerenádot komponálja, 22 illetve 25 éves korában, már nyitány, szimfónia és zongoraverseny is van mögötte. A b-moll gordonka-zongoraszonáta — mint annyi más korai Dohnányi-mű — hódolat Brahmsnak. Különösen az első tételben érezzük a bécsi mester f-moll zongoraötösének rokonságát, a következőkben Dohnányi egyre jobban eltávolodik ettől a hangtól. A második tétel diabolikus hangvétele általános útkeresési tünet a századforduló körüli években, triójának lépegető dallamtípusa pedig feltűnik majd későbbi műveiben is. Az utolsó két tétel beteljesíti azt, amit addig is tudtunk, a szerző nehézségeket nem ismerő mesterségbeli virtuozitását. Botvay Károly és Jandó Jenő tolmácsolása érzésünk szerint hiteles. Figyelemreméltó alkotás a C-dúr szerenád (előadói Kovács Dénes hegedű, Bársony László mélyhegedű, Botvay Károly gordonka). Komponálásának éve 1902 — tájékoztatásul írjuk ide, hogy Bartók Kossuth szimfóniai költeménye 1903-ból való, — és minden tétele tökéletes kidolgozottsága mellett útkeresés: mi lesz, mi lehet a következő évtized hangja? Ha végigtekintünk Európa zenei horizontján 1902-ben, kevés kivételtől eltekintve ez bizony nyitott kérdés. Itt is találkozunk a már a szonáta kapcsán említett diabolikus hangvétellel, de a groteszkkel is (gondoljunk Prokofjev későbbi pályájára) azzal az érdességgel is, ami a majdan Bartókot hallgatókat ijesztette, de a romantikát túlélő egyéni lírával és szenvedéllyel is, különösen a pompás negyedik, variációs tételben. Általában azt mondják, Dohnányi a bécsi klasszikusoknak a romantikában folytatódó hangján-formáján belül kísérletezett. Ez a szép szerenád példa arra, hogy a szerzőtől mennyire nem állt távol a nyitás szándéka, sőt megtétele. Értékükön túl igen hasznos tájékoztatást jelent számunkra e művek ismerete, a romantika és századunk zenéjének határmezsgyéjén. Az előadást és a zenei rendező Mátyás János munkáját egyaránt dicséret illeti. Zsoldos Péter Szépségkirálynő-választás elődöntője 1985. augusztus 31. 20 órakor Pannónia Szálló PÉCS (Kossuth L. u. 7.) Verseny, műsorral egybekötve. A műsort vezeti: Keresztes Tibor (Cintula) Fellépnek: Boncz Géza, Túri Lajos és az Apostol együttes. Rendező: Csenterics Ágnes A versenyt megelőzően a pécsi Centrum Áruház előtt 12 órakor divatbemutatót rendezünk, melyen a szépségkirálynő-választás résztvevői is felvonulnak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Jegyek: Pannónia Hotel portáján válthatók. centrum (cpotps) Yessan\\ Y\ A \K »/AKI STRING QUINTETS INC MAJOR K515 • ING MINORIÁK ACS QUARTET DENES KOROMZAY