Film Színház Muzsika, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-26 / 39. szám

FESZTIVÁL VELENCÉBEN A zsűritag Makk Károly szemével A velencei fesztivál jó ideig Európa legrangosabb filmfesztiváljának számí­tott, korábbi eredetű, mint a cannes-i. A háború után még sokáig őrizte fényét, eleganciáját. Később Cannes hosszú ideig győzedelmes­kedett, elsősorban financiá­lis, s talán politikai okok miatt is. Mindenesetre Ve­lence az elmúlt években új­ra erőre­­kapott. A filmek színességét, kvalitásait ösz­­szehasonlítva idén mintha egy színvonalra került vol­na a két fesztivál, így látja Makk Károly, aki régi is­merője e rangos rendezvé­nyeknek, amelyeken film­jeivel többször is szerepelt. A Ház a sziklák alatt című művét 1958-ban vetítették Velencében, a Megszállotta­kat 1962-ben. Emlékezhe­tünk a Szerelem 1971-es cannes-i sikerére is. Az idei cannes-i mustrán pedig Az utolsó kézirat vett részt. — Milyen filmeket látott most Velencében? — Idén se Cannes-ban, se Velencében nem került terítékre igazán kiugró, megrendítő, vagy elképesz­tő film. Szolid és biztos színvonal jellemezte ezt a fesztivált is. A nagydíjat, az Arany Oroszlánt Louis Malle filmje, a Viszontlá­tásra, gyerekek nyerte. Maile sokáig Amerikában élt, csinált ott néhány na­­­gyon szép filmet, majd visz­­szatért Franciaországba. Ez a film az ő voltaképpeni „comeback”-je, amitől min­denki nagyon sokat várt. Nem egetverő robbanás, de igen színvonalas, kulturált, tehetséges munka. Az Ezüst Oroszlánt meg­osztva kapta két film. James Ivory angol rendező műve, a Maurice nagyon nagy sikert aratott a zsűri­ben: szerintem oly módon tökéletes, annyira megcsi­nált dolog, hogy kicsit már hiányzik belőle az­ em­ber vagy a természet. A má­sik Ezüst Oroszlános mű Ermanno Olmi Éljen soká asszonyom!-ja. Talán a leg­eredetibb filmötlet, de vala­hogy nem következetesen végigvive. A zsűri különdíját — ami túl van a fesztiválpolitikán, amivel az újat, az eredetit jutalmazzák — a Hip, hip, hurrá című svéd—dán— norvég film nyerte (rende­zője Kjell Grede, produce­re ugyanaz a Faragó Katin­ka, aki Bergman jobbkeze volt). Sokan ezt tartották a legjobb alkotásnak, de én nem éreztem olyan jelentő­ségűnek, mint mondjuk­­ Malle filmjét. Arról szól, hogy a századfordulón egy svéd szigeten szegényen együtt élnek, dolgoznak fes­tők. Közülük kiugrik egy ember é s nagy európai karriert csinál. Tulajdon­képpen egy kicsit el is árul­ja a festőiskolát, de meg is próbálja tartani. Gazdagon nősül, de a házassága nem sikerül. Befuccsol, s a végén visszakerül a szigetre... Az egész morális tartalmát, a művészet és az élet össze­vetését nem szeretem. Mindez nekem evidencia; európaiak, kis országbeliek ezt jól ismerjük. Én ezt lá­tom Oslóban, Stockholm­ban, Magyarországon. De másképp látta a brazil, a chilei, az amerikai. Belőlük lelkesedést váltott ki ez a film; végül heves, de baráti viták után a harmadik díjat szavazták meg. A legjobb férfialakítás díját Ivory filmjének két fiú hőse kapta. A legjobb női alakításét egy finom ko­reai színésznő. A legjobb ze­néét ugyancsak az angol Maurice című filmért Ri­chard Robbins. Kiadtak még egy fontos díjat: a Sze­nátusét. A civil kurázsit, a bátor kiállást, a meg nem alkuvást méltányolja. A Plumbum című (ez egyben a főhős beceneve), Vadim Abdrasitov rendezte szovjet filmnek jutott ez a kitünte­tés. Szenzációs, őrületesen erős ötlet: a rendőrség be­épít egy tizennégy éves gye­reket, aki rendőrspicliként, besúgóként működik. Jancsó Miklós kapott egy nagyon szép, tiszteletteljes főhajtást — nem tudom másnak nevezni — A zsarnok szíve című filmje apropójából — következe­tes, meg nem alkuvó, a sa­ját maga által fölvett, nem könnyű terhet cipelő művé­szi attitűdjéért. Ez hivatalos nevén a zsűri speciális dip­lomája. — A Szörnyek évadját hogyan fogadták? — A közönség nem túl jól. Két angol kritikus odajött hozzám lelkesen, a Neue Zürcher Zeitung munkatár­sa meg azt mondta, hogy számára a legnagyobb él­ményt Jancsó filmje jelen­tette. Szerintem, ha valaki bele tud ebbe a filmbe kap­csolódni, akkor egész egy­szerűen letaglózza és elvi­szi magával. Jancsónak óriási varázsa van. A film­ből ez a varázs érezhető. Folytatva a díjazottak fel­sorolását: a legjobb opera­tőri díjat Sten Holmberg kapta a Hip, hip, hurrá fényképezéséért, a legjobb kosztüm díját pedig az El­veszett arany című olasz film tervezői. A versenyben huszonnégy film vett részt, ezen kívül levetítették a nagy ameri­kai rendező, Mankie Ivicz filmjét. S megnézhettünk egy nagyon szép John Hus­­ton-filmet. Az amerikai filmgyártás nagy figurája éppen ez idő tájt halt meg. Ez is hatott az emberre... De mindenképp úgy látom: A halott című Huston-film volt a legkerekebb. Nagy sikert is aratott. — Végül is magának me­lyik film tetszett a legjob­ban? — Louis Maile filmje. Azért szavaztam rá, s har­coltam is érte. Két gyerek szerepelt benne, az egyik Fejtő Ferenc unokája. Sem­miféle ismert név sehol — aminek örültem —, de szen­zációs típusok, nagyon élő emberek. Egy történet át­tetsző, konzekvens előadása — szerintem a legtisztább munka. — Kemény csaták vol­tak? — Viharosak. Nagy né­zetkülönbségek az első órákban. A háromfélidős amatőr bokszmérkőzések­hez hasonlóan, zsűrizésünk­ben volt egy meglehetősen heves első menet. Aztán egy igen taktikus második kö­vetkezett, majd újra egy meglehetősen heves harma­dik, amidőn már kiismer­tük egymás taktikáját. Fá­radtan és érzelmileg földúl­va váltunk szét. Másnap le­zajlott a díjkiosztás, a záró­fogadás, amire mindany­­nyian kialudtuk indulatain­kat. Én azt gondolom, ez egy ilyen játék. Néha ne­kem, néha neki sikerül. Mert vannak elképzelé­seink. — Hogyan viselkedett a közönség? — Guglielmo Biraghi, a fesztivál igazgatója szerint ez volt az első díjkiosztás, ahol a közönség nem fü­tyült, hanem többé-kevésbé örült az eredménynek. Az emberek azért gyűlnek ösz­­sze a fesztiválokon, mert örülni akarnak. Akarnak maguknak néhány jó estét, a végén egy szép gálaestet, ahol tapsolhatnak valami­nek, amiben részt vettek. — A közös fiestát nagyon erősen éreztem itt. Egy je­lentéktelen olasz filmnél a nézők valóságos flottatünte­tést produkáltak. Akkor volt a legnagyobb happe­­ning, amikor az öreg Luigi Comencini fölállt, körülöt­te a színészeivel.. . akkor a közönség szétverte a ter­met. Három „győztes” rende­ző: Louis Maile, James Ivory, Ermanno Olmi

Next